Egy film. A francia film filmtörténeti jelentőségű új hullámából ismert Éric Rohmer, a “fecsegő filmek professzora” készített ilyen filmeket pályája második felében, végében, mint amivel a fiatal, dán-francia illetőségű Mia Hansen-Løve (korábban pl: Eden, Viszlát, első szerelem, Gyermekeim apja) elnyerte a legjobb rendezésnek járó Ezüst Medvét 2016-ban, Berlinben. Sokan majd nyilván legyintenek is rá: Á, nem történik benne semmi, csak az a nő jár-kel benne végig, és rengeteget beszél… És végül is, tényleg így van. Az eljövendő napokban (m5, 21.50) tényleg egy nőt (Nathalie-t, a filozófiatanárnőt – Isabelle Huppert játssza, vagyis inkább megjeleníti a történetben – lásd a képen) látunk végig, ahogyan éli az életét, megküzd éppen demokratikus jogaikat érvényesíteni tanuló diákjaival, megküzd esszékötetének promóciója helyett inkább a profit hajhászása felé forduló kiadójával, magányos, lányát érzelmeivel zsaroló, beteg anyjával, valamint annak nagy, lusta macskájával, eközben elválni készül szintén filozófiával foglalkozó, ám a tanítványai bájai felett szemet hunyni nem tudó férjétől. Őt nézzük, ahogyan bátortalanul segítségért fordul egyik jóképű, tehetséges, ám igen öntörvényű tanítványához; ahogyan a tőle telhető tettrekészséggel megpróbálja túlélni az életében következő eljövendő napokat. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: