Hétfő, május 20.

Hillary Swank rajongói ma este egy igazi drámát láthatnak, melyben Swank egy eltökélt, igazáért harcolni is kész ifjú hölgyet alakít, aki meg van győződve bátyja ártatlanságáról. A bátyót (Sam Rockwell – a képen Hillaryvel) viszont mégis életfogytiglani börtönre ítéli a bíróság. A Meggyőződés (Filmcafe, 21.00) megtörtént eseményt dolgoz fel. (Bővebben)

Szép szerelmi háromszög történetét meséli el az Országúti bordély (Film Mánia, 21.00) című, szerintem méltatlanul ismeretlen kis mozi. Helen Mirren és Joe Pesci alakítja azt a félvilági házaspárt, akik megalapították Nevada állam első legális bordélyházát. Minden megy aztán a maga sokezer éve megszokott módján, mígnem a férfi el nem határozza, hogy profi ökölvívással is szeretne foglalkozni, s ehhez rögtön le is szerződtet egy igen tehetséges argentin bunyóst (Sergio Peris-Mencheta)… Már csak Helen Mirren és Joe Pesci miatt is érdemes megnézni ezt a filmet.

A Keménykötésűek  (Moziverzum, 21.00) tulajdonképpen nem egy nagy etwas, afféle Guy Ritchie-klón krimikomédia: a Dennis Hopper által játszott maffiózó fiacskájának (Barry Pepper) is maffiózóvá kell válnia, ám a srác nem olyan. A papa csak erőlködik, hogy bevonja a fiát bűnös üzelmeibe, de a srác természetesen mindent elügyetlenkedik: egy pénzszállító melóban elhagyják a pénzes táskát, amit egy oktondi seriff szerez meg, stb., stb. Hopper és Pepper mellett John Malkovich, Seth Green, és például Vin Diesel hivatott érdekessé tenni a filmet.

Az olasz Taviani-fivérek talán utolsó tagjai annak a híres társaságnak, melynek tagjai tevékenységükkel alapjaiban határozták meg a világ filmművészetét. Nem tartoznak De Sica és Rossellini generációjába, még csak Felliniébe és Antonioniéba sem, egy (két) évtizeddel még náluk is fiatalabbak, ám még így, bőven nyolcvanan túl is csinálják veretes filmjeiket, melyek szinte kivétel nélkül azokra a klasszikusan stabil irodalmi alapzatra épültek, amit az olasz és a világirodalom legnagyobb alakjai raktak le. Ha ma hatvanon inneni filmes készít ilyen filmeket, mint amilyeneket az azon bőven túli Tavianiék mindig is, simán modorosnak bélyegezzük azokat, alkotójuk kapásból megkapja az öncélú, jobb esetben elefántcsonttoronyba zárkózó, befelé forduló címkét – ha van egyáltalán épeszű producer, aki pénzt áldoz egy ilyen alkotásra. (Legutóbbi filmjük Shakespeare Julius Caesarját mai környezetbe helyezve, egy börtönben, rabok által játszott színelőadásként mutatta be…) Természetesen, nem nézhetetlen Tavianiék művészete, szó sincs arról, hogy formailag elavult, ócska, poros darabokat készítenének, csupán ma a legtöbb embernek/nézőnek már nincs igénye az ő klasszikus sodrású, lassan folyó történetmesélésükre. Boccaccio híres-hírhedt Dekameronjának néhány novellájából (köztük a tán leghíresebbel, a “Sólyom feláldozásával”) készült Csodálatos Boccaccio (m5, 21.50) is ilyen míves, kifinomult esztétikájú film. (Bővebben)

Majdnem a 2012 legjobb romantikus komédiája lett (nálam) ez a Bradley Cooperrel, Jennifer Lawrence-szel (utóbbi kapott is az itt nyújtott alakításáért egy Oscart!), Robert de Niróval és sokan másokkal hódító Napos oldal (SuperTV2, 22.00), ha nincs az a végkifejlete, ami. Félreértés ne essék, azzal sincs különösebb baj, azon kívül, hogy közhelyes, a happy ending pedig amúgy is kötelező műfaji kellék. Azonban a történetet egészében nézve, szerintem úgy fityeg a végén ez a happy end, mint majom farkán stanicli bicikliző majmon a bohócsipka. Ennél én többet (mélyebbet, komolyabbat) képzeltem bele a film eleje és a közepe alapján… (Bővebben)

Nem láttam még Az éjszakám a nappalod (Film Mánia, 23.20) című 2014-es (!) magyar fekete komédiát. Nem tudom, miért van az, hogy a magyar filmeket forgalmazó cégek, néhány általuk kiemeltnek gondolt film kivételével, mintha kifejezetten a filmek ellen dolgoznának… Én, mindenesetre, kíváncsi vagyok.