Ebből a Térkép a csillagokhoz (Paramount Channel, 21.00) című filmből tűnik, hogy David Cronenberg, a kollektív tudattalanunk avatott térképésze, még viccelni is megtanult öregkorára. Humora természetesen éppen olyan gyilkos, mint amikor éppen nem viccel, hogy mást ne mondjak, szegény Julianne Moore-t (a képen) simán fejbe vágja azzal a híres aranyszoborral, amire az már igen régóta vágyakozik… Hogy ezzel a “poénnal” mégis mennyire képben van, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Moore ugyanekkor –egy másik filmmel– a valóságban is megkapta az Oscart. Cronenberg otthon van Hollywoodban, ismeri az utolsó díszletraktárig, néz, figyel, jegyzetel, aztán sűrít, karcol és epét hány, persze, képletesen szólva. Ez film ennek az igen gusztustalan végterméknek pontos, ám igen maró hatású lenyomata. (Bővebben)
Az ötödik pecsét (Duna, 23.25) Fábri Zoltán és Sánta Ferenc méltatlanul alulértékelt -és ma is nézhetetlen időpontra száműzött- része a világ filmművészetének. Mindössze egy Arany Medve-jelölést gyűjtött be a jelentősebb fesztiválokon, holott ha Amerikában készült volna, úgy kapott volna egy zsák Oscart, hogy csak úgy fütyül. A filmben látható zseniális színészi teljesítmények (pl. Őze Lajos, Márkus László, Horváth Sándor, Bencze Ferenc), a sokat idézett bemondások, filozofikus találós kérdések, a történet katartikus ívében kifejezésre kerülő mélyen humánus, antifasiszta üzenet mind erre (és még errébb) predesztinálná. Ma éjjel tán az is kiderül számunkra ebből a mai is fájón aktuális mesterműből, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen: Timóteusz Takatikik, vagy éppen Gyugyuk.