Mit nézzünk ma a tévében?

Mondhatnám azt, hogy Downton Abbey Light ez a ma esti Könnyed erkölcsök (Filmcafe, 21.00), hiszen ugyanaz a kor (1920-as évek), ugyanaz a környezet (vidéki angol kastély, a deklasszálódás rémétől fenyegetett lakókkal), ugyanaz a problematika (túlélés házasság révén, illetve, a független amerikai szellem vs. ódon, brit konzervativizmus), csak éppen tempósabb, viccesebb, pikírtebb hangvételben. A kifejezetten szórakoztató film Noel Coward színdarabjából készült, egy igen jó Jessica Biellel, a mindig jó Kristin Scott Thomasszal és a visszafogottságában is domináns Colin Firth-szel. (A képen Jessica és Colin.)

Mese viszont a Börtönregény (Moziverzum, 21.00), bár annak még mindig eléggé izgalmas börtönregény, melyben Mel Gibson alakítja azt a bűnözőt, aki egy életveszélyes mexikói börtönből akar megszökni egy fiatalkorú kolléga segítségével. A mexikói börtönök viszont tényleg nagyon durvák, főleg egy gringónak.

A bizonyos körökben komoly tekintélynek örvendő kanadai David Cronenberg léptette ki ezzel a késő esti filmmel a bakfisok tegnapi (tegnapelőtti?) kedvenc vámpírjának skatulyájából Robert Pattinsont. A Cosmopolis (Filmcafe, 23.00) viszont nekem nagyon nem jött be.

Paul Thomas Anderson talán az egyik legérdekesebb pacák a ma alkotó filmesek közül. A 2012-es The Master (Paramount Channel, 21.00) címszereplő karakterét L. Ron Hubbard, a szcientológia kitalálójának alakja, gondolatai és életének részben valós tényei inspirálták, emellett a film forgatókönyve sokat merített a Vérző olaj korai szkriptjeiből, John Steinbeck élettörténetéből, illetve a híres hollywoodi színész, Jason Robards második világháborús, kemény piálásokkal átszőtt történeteiből is. A történet azonban Freddie Quellről (Joaquin Phoenix), egy szexfüggő, alkoholista háborús veteránról szól, aki egy részeg éjszaka után Lancaster Dodd (Philip Seymour Hoffman – a képen Joaquin Phoenixszel) jachtján ébred, ahol Dodd titkos társaságának, “Az Ügy”-nek tagjai gyűltek össze egy jó kis agytágításra. (Bővebben)

Láthatjuk ma este azonban Anthony Hopkinst is. aki remélhetőleg még mindig Sinkó László pótolhatatlan magyar hangján szólal meg, és aki annak idején minden vita nélkül kapta meg az Oscar nevű szobrot A bárányok hallgatnak (Moziverzum 21.00) című filmben nyújtott, mindössze húszperces jelenéséért, melyben mintegy megteremtette Hannibal Lecter vérszomjas karakterét. Kapott díjat maga a film is, a forgatókönyv is, sőt Jonathan Demme is a rendezését, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez azért elég szép teljesítmény…

Alternatíva egy helyenként egészen vicces romantikus komédia, melyben Julianne Moore és Pierce Brosnan alakítja a Válótársak (Filmcafe, 21.00) főszereplőit, két rámenős, válási ügyekkel foglalkozó vérbeli ügyvédet, akik viszont jellemükben tűz és víz. Viszont pert még nem vesztett egyikük sem. Ez alkalommal egy híres sztárházaspár szétbontásán kell ügyködniük, ezúttal azonban egymással szemben: egyiküknek a férj, másikuknak a feleség érdekeit kell védenie.

A ma esti Globe Színházbeli Shakespeare-előadás a Macbeth lesz (m5, 21.50).

A Tiszta vér (Filmcafe, 22.55) című filmben egy sajátos személyisége miatt ex zsaru (Samuel L. Jackson) takarítja szakmányban a bűntények után maradt mocskot, jobb és más híján. Egy nap azonban véletlenül egy nagy port felverő bűntény bizonyítékai is felmosódnak az elkövetés helyszínén, és ki lenne más a gyanúsított, mint maga, a takarító…

Hillary Swank rajongói ma este egy igazi drámát láthatnak, melyben Swank egy eltökélt, igazáért harcolni is kész ifjú hölgyet alakít, aki meg van győződve bátyja ártatlanságáról. A bátyót (Sam Rockwell – a képen Hillaryvel) viszont mégis életfogytiglani börtönre ítéli a bíróság. A Meggyőződés (Filmcafe, 21.00) megtörtént eseményt dolgoz fel. (Bővebben)

Szép szerelmi háromszög történetét meséli el az Országúti bordély (Film Mánia, 21.00) című, szerintem méltatlanul ismeretlen kis mozi. Helen Mirren és Joe Pesci alakítja azt a félvilági házaspárt, akik megalapították Nevada állam első legális bordélyházát. Minden megy aztán a maga sokezer éve megszokott módján, mígnem a férfi el nem határozza, hogy profi ökölvívással is szeretne foglalkozni, s ehhez rögtön le is szerződtet egy igen tehetséges argentin bunyóst (Sergio Peris-Mencheta)… Már csak Helen Mirren és Joe Pesci miatt is érdemes megnézni ezt a filmet.

A Keménykötésűek  (Moziverzum, 21.00) tulajdonképpen nem egy nagy etwas, afféle Guy Ritchie-klón krimikomédia: a Dennis Hopper által játszott maffiózó fiacskájának (Barry Pepper) is maffiózóvá kell válnia, ám a srác nem olyan. A papa csak erőlködik, hogy bevonja a fiát bűnös üzelmeibe, de a srác természetesen mindent elügyetlenkedik: egy pénzszállító melóban elhagyják a pénzes táskát, amit egy oktondi seriff szerez meg, stb., stb. Hopper és Pepper mellett John Malkovich, Seth Green, és például Vin Diesel hivatott érdekessé tenni a filmet.

Az olasz Taviani-fivérek talán utolsó tagjai annak a híres társaságnak, melynek tagjai tevékenységükkel alapjaiban határozták meg a világ filmművészetét. Nem tartoznak De Sica és Rossellini generációjába, még csak Felliniébe és Antonioniéba sem, egy (két) évtizeddel még náluk is fiatalabbak, ám még így, bőven nyolcvanan túl is csinálják veretes filmjeiket, melyek szinte kivétel nélkül azokra a klasszikusan stabil irodalmi alapzatra épültek, amit az olasz és a világirodalom legnagyobb alakjai raktak le. Ha ma hatvanon inneni filmes készít ilyen filmeket, mint amilyeneket az azon bőven túli Tavianiék mindig is, simán modorosnak bélyegezzük azokat, alkotójuk kapásból megkapja az öncélú, jobb esetben elefántcsonttoronyba zárkózó, befelé forduló címkét – ha van egyáltalán épeszű producer, aki pénzt áldoz egy ilyen alkotásra. (Legutóbbi filmjük Shakespeare Julius Caesarját mai környezetbe helyezve, egy börtönben, rabok által játszott színelőadásként mutatta be…) Természetesen, nem nézhetetlen Tavianiék művészete, szó sincs arról, hogy formailag elavult, ócska, poros darabokat készítenének, csupán ma a legtöbb embernek/nézőnek már nincs igénye az ő klasszikus sodrású, lassan folyó történetmesélésükre. Boccaccio híres-hírhedt Dekameronjának néhány novellájából (köztük a tán leghíresebbel, a “Sólyom feláldozásával”) készült Csodálatos Boccaccio (m5, 21.50) is ilyen míves, kifinomult esztétikájú film. (Bővebben)

Majdnem a 2012 legjobb romantikus komédiája lett (nálam) ez a Bradley Cooperrel, Jennifer Lawrence-szel (utóbbi kapott is az itt nyújtott alakításáért egy Oscart!), Robert de Niróval és sokan másokkal hódító Napos oldal (SuperTV2, 22.00), ha nincs az a végkifejlete, ami. Félreértés ne essék, azzal sincs különösebb baj, azon kívül, hogy közhelyes, a happy ending pedig amúgy is kötelező műfaji kellék. Azonban a történetet egészében nézve, szerintem úgy fityeg a végén ez a happy end, mint majom farkán stanicli bicikliző majmon a bohócsipka. Ennél én többet (mélyebbet, komolyabbat) képzeltem bele a film eleje és a közepe alapján… (Bővebben)

Nem láttam még Az éjszakám a nappalod (Film Mánia, 23.20) című 2014-es (!) magyar fekete komédiát. Nem tudom, miért van az, hogy a magyar filmeket forgalmazó cégek, néhány általuk kiemeltnek gondolt film kivételével, mintha kifejezetten a filmek ellen dolgoznának… Én, mindenesetre, kíváncsi vagyok.

Műfaját illetően kalandfilm A vadon foglyai (Prime, 21.00), mely még kissé “túlrajzolt” fordulatai ellenére is elég izgalmas és érdekes ahhoz, hogy megnézzük – főleg egy olyan ínséges vasárnap estén, mint a mai is. Egy gazdag, kissé már bogaras milliomos (Sir Anthony Hopkins) repülőgép-balesetet szenved valahol a végtelen, alaszkai vadon felett. Egyetlen társa van csupán a bajban, a szerencsétlenség másik túlélője (Alec Baldwin), aki viszont alig titkoltan a szeretője az öreg ifjú, csinos feleségének. A társ tehát ezúttal vetélytárs inkább, sőt…

Egy jó közepes, de még azért bőven nézhető thriller a Jéghideg otthon (Viasat6, 21.00), mely arról a pillanatról szól, amikor az otthon melege valamilyen váratlan ok (példának okáért, rossz szomszédság) miatt hirtelen megdermed. Jó színészek (Juliette Lewis, Dennis Quaid, Stephen Dorff) emelik az igen neves Mike Figgis rendezte film színvonalát, melyen a közéjük keveredett Sharon Stone sem bír érdemlegesen rontani.

Ma este ezúttal reklámszünet nélkül nézhetjük meg az amúgy rengetegszer vetített Jackie Brownt (m2, 21.10). Quentin Tarantino filmje a hetvenes évek tökös, trapéznadrágos, mikrofonfrizurás fekete B-mozijai, az ún. blaxploitation-filmek előtt tiszteleg afféle hommage-ként, igen izmos sztárparádéval (pl. Pam Grier, Robert de Niro, Samuel L. Jackson, Michael Keaton vagy Bridget Fonda), remek zenékkel és a Quentintől megszokott virtuóz párbeszédekkel.

Nem láttam még viszont Gustave Flaubert klasszikus regényalakjának, Madame Bovary-nak (Duna, 22.00) 2015-ös filmfeldolgozását. Nem rossz a szereposztás: Mia Wasikowska adja a felső tízezerbe szerencsével felkapaszkodó, ám ott helyét nem találó címszereplőt (lásd a képen), Rhys Ifans Lheureux, aki kihasználja Bovaryné csalódottságát és szeretetéhségét. Paul Giamatti a gyógyszerész okostojás, míg Henry Lloyd-Hughes Bovary, a szerencsétlen orvos, aki nem képtelen megoldani a férj szerepét. Ha csak ez a film nem oldja a ma este nihiljét…

Van ez az Eurovíziós Táncdalfesztivál, vagy mi – számomra egy tökéletesen érdektelen valami, mely viszont valamilyen előttem ismeretlen okból, kinyírt mindent maga körül. Ez tényleg olyan jó? … Merthogy, sehol semmi. Szombat este.

Jó kis film volt 1969-ben Michael Caine főszereplésével bemutatott Az olasz munka. Ez Az olasz meló (TV2, 20.50) címet viselő ma esti mozi annak a remake-je. Korrekt szajréfilm ez amúgy, neves szereplőgárdával, akik lazán formálják meg a bandatagokat: Mark Wahlberg a főszerepben érző szívű, ám szikrázó intellektusú bankrabló. Ellenlábasa Edward Norton, Sean Penn-esre vett figurával a régi haver, aki mindenkit át akar verni, de természetesen a végén… Charlize Theron érzékien duzzadt ajkai és babapofija mögött erős és kemény nő lakozik, Seth Green, ügyefogyott komputer-zseni, Jason Statham pedig megmutatja, a kopaszodó férfiak a legszívdöglesztőbbek (a képen Mark, Charlize és Jason). Mos Def süket, de nagyot robbant. Az egésznek a kulcsfigurája pedig Donald Sutherland, aki mintaszerűen adja elő, hogyan kell úgy jelen lenni végig egy filmben, amúgy színészileg, hogy effektíve tíz percet láthatjuk. (Bővebben)

Az amúgy elég vicces Szökőhévben (SuperTV2, 21.00) ezalatt Amy Adams várja már hosszú évek óta hiába, hogy barátja, a tökéletes férfi végre feleségül vegye. Az ír babonák világában találja meg a végső megoldást: február 29-én, a négyévenkénti szökőnapon a lányok is megkérhetik a fiúk kezét. Ennek érdekében azonban végig kell bumliznia egész Írországon, a pocsék időben – egy igen szúrós modorú, cinikus, viszont igen jó képű, véletlen útitárssal (Matthew Goode).

A Gravitációért (Cool, 23.00) Sandra Bullock kapott egy Oscar-jelölést. Alfonso Cuarón -a film rendezője- viszont 7 Oscart be is kaszált 2014-ben ezzel a rendkívül látványos mozival, ami azonban nem tudom, mennyire fog működni a tévék képernyőin. A film látványvilága, amivel a Föld körüli végtelen teret megjeleníti, tényleg csak a hatalmas mozivásznakon működik igazán. (HD-ben elmegy.) A film többi része viszont engem már a moziban sem nyűgözött le… (Bővebben)

Jó idő van?

Remélem, jó idő van ma este, mert… A válságstáb (Viasat3, 21.00) mindenesetre felállt. Ez egy nem teljesen agyatlan politikai komédia, mely arról mesél, hogy az, hogy éppen ki irányítsa egy ország, egy minisztérium, egy város élén közvetve/közvetlenül az életünket, alig különbözik attól technikai értelemben, minthogy mit eszünk, milyen autóval járunk, mit fújunk magunkra, hogy ne legyünk büdösek, milyen nadrágot és cipőt veszünk fel és ezeket hol szerezzük be – a megfelelő marketing kérdése mindez. Egy ilyen politikai marketinges a főszereplője ennek a történetnek. Jane (Sandra Bullock) azonban messze nincs szakmája csúcsán, leszálló ágban lévő karrierje a bolíviai elnökválasztási kampányba sodorja, ahol azonban egy régi, de nála sokkal sikeresebb ellenlábasával (Billy Bob Thornton) találja szemben magát (lásd a képen). Természetesen a történet ezek után nem marad meg a politikai kommunikáció természetének száraz vizsgálatánál, hiszen Jane világosan látja, hogy az utolsó esély adatott meg számára, így minden létező mocskos trükköt a győzelem érdekében. Hát, nem egy Finkelstein a csaj, de azért tanulságos a sztori, amellett, hogy talán szórakoztató is.

A Wendell Baker balhé (Filmcafe, 21.00) című filmet rengeteg Wilson készítette, tehát írta, rendezte és játssza: az ismert Luke és Owen mellett Andrew, aki biztosan tesó. Mellettük viszont Eva Mendes , Seymour Cassel, Kris Kristofferson, Harry Dean Stanton… Aszondjahogy: “Wendell Baker (…) egy kispályás bűnöző, aki legutóbbi csalása miatt a börtönben landol. (…) megfogadja, hogy megjavul és új életet kezd, amint kikerül a rácsok mögül. Szabadulása után egy nyugdíjas-otthonban talál munkát, ahol összebarátkozik az otthon lakóival, akiknek az életét nagyban megkeseríti a főgonosz főápoló. (…)” Én látok fantáziát ebben.

Kathryn Bigelow nő létére kifejezetten pasis műfajokban nyomul. A bombák földjénnel még Oscart is nyert, ebben a mai Holtpont (Moziverzum, 21.00) című filmjében pedig amerikai elnököknek öltözött szörfösök rabolnak bankokat… A szörfös életérzést egyéniségében is autentikusan sugárzó, ám már sajnálatosan megboldogult Patrick Swayze mellett például az ifjú Keanu Reeves is feltűnik a filmben. Jó kis régimódi akciókrimi lesz ez, sok látványossággal.

Ingmar Bergman egyik korai darabjában, A nap végében (Duna, 21.20) Bibi Anderson és az öreg Victor Sjöström utaznak egy autóban és közben az öreg előtt lepereg élete filmje. Azt mondja e filmjéről Ingmar: “A történeten egyetlen motívum húzódik végig, sokféle változatban: elégtelenség, szegénység, üresség – nincs megbocsátás. Most sem tudom és akkor sem tudtam, hogyan akartam kérni a szüleimet A nap vége segítségével: Nézzetek rám, értsetek meg engem és, ha lehet, bocsássatok meg nekem.“ Szerintem pénzemnél maradnék, ha meghívnám egy sörre az összes magyart, aki ma is megnézi ezt a filmet… A 80+ milliárdos költségvetésből gazdálkodó közmédia azért kockáztathatna egy picit többet filmbeszerzésre, és nem ezt a vélhetően ingyenes (vagy filléres) Bergman-csomagot használná fel újra s újra, gyenge alibiként ahelyett, hogy más, hasonlóan értékes, ám eddig alig vetített művészfilmeket vetítsen esténként.

Ugyanez érvényes az Aguirre, Isten haragja (Duna, 23.00) című Werner Herzog-filmre is, mely szintén sokadjára kerül adásba. Amúgy a történet fő- és címszereplője egy spanyol konkvisztádor, a hírhedt Pizarró egyik kapitánya, aki Dél-Amerika meghódítása, leigázása és kirablása közben azt tűzte ki célul, hogy bárhogyan is, de megtalálja az Amazonas mélyén El Doradót, a legendák aranyvárosát. A keresés során, az élhetetlen körülmények és az ellenséges bennszülöttek támadásai között csapata felőrlődik, Aguirre, a kapitány pedig egyre mélyebbre süllyed saját, monomániás őrületében. Aguirre szerepében Klaus Kinski lidérces, hátborzongató, egyben zseniális alakításával a minden ellen lázadó, mindenkiben ellenséget látó, tehát mindennel hadban álló, s e mániájának okán népét, seregét a semmibe, a biztos megsemmisülésbe vezető, pszichopata vezér archetípusát alkotta meg, Herzog szintén zseniális rendezésében. …a mindenkiben ellenséget látó, mindennel hadban álló, s e mániájának okán népét, seregét a semmibe, a biztos megsemmisülésbe vezető, pszichopata vezér… Ajjaj. Touché.

Először A tökéletes trükk (Viasat3, 21.00) című Christopher Nolan-film kápráztathatja el a nagyérdeműt (messze nem először). Két nagyszerű illuzionista (Hugh Jackman és Christian Bale) vetélkedését meséli el ez a mozi, igen látványosan és izgalmasan, ráadásul nem is akármilyen asszisztenciával: például David Bowie-t láthatjuk a legendás tudós, Nikola Tesla szerepében, illetve Michael Caine-t és Scarlett Johanssont más, fontos mellékfigurákként. (Bővebben)

A Távol és mégis közel (m5, 21.50) című 1993-as Wim Wenders-opuszról talán elég annyit mondani, hogy ez a film tulajdonképpen a Berlin fölött az ég második része, immár színesben. Földre szállt angyalok az újraegyesült Berlinben. (A képen az angyali Otto Sander és az ördögi Villem Dafoe.)

Később a Védtelen gyermek (RTL Spike, 22.00) című thrillerben alakít Renée Zellweger egy szociális munkást, akinek egyik páciense kissé problémás: rémálmok gyötrik. Nemsokára feltűnik a történetben Bradley Cooper is, de ebben nem lesz semmi romantika. Nem túl eredeti, hideglelős sztori – azt hiszem, amennyi van benne, azt ki is hozták belőle az alkotók.

A kissé kimódoltnak tűnő felütés (egy kényszerű plasztikai műtét után már felismerhetetlen holokauszttúlélő visszamegy hajdani férjéhez, aki annak idején elárulta őt és aki így most nem ismeri fel), valamint az előre eléggé biztosan sejthető -ám ennek ellenére katartikus- végkifejlet ellenére alaposan végiggondolt, lelkileg, érzelmileg igen pontos alkotás a Phoenix bár (Paramount Channel, 23.00), a német Christian Petzold filmje. Akár színpadon, a színpad erősen fókuszált, teátrális közegében is működőképes a történet, akár a két főszereplővel is – mert a kimódoltság, előre sejthetőség ellenére is hiteles. A cselekmény felszíne, illetve annak mély pszichológiája mellett azonban a film megrendítő erejű allegóriája is a német nép lelkiismeretét gyötrő szégyennek, amit afelett érez (nagy részük), amit a második világháborúban műveltek elődeik a zsidósággal. A film végkifejlete viszont már számomra túlzás – még ha a történelem produkált is efféle túlzásokat. Anakronisztikusnak érzem a film hangulatát alapvetően meghatározó dal, a Speak Low használatát. Ezt a dalt ugyanis Kurt Weill 1943-ban komponálta, ekkor mutatták be ugyanis a Vénusz érintése című musicalt a Broadwayn, aminek ez volt az egyik slágere. A zsidó Nelly (Nina Hoss) viszont ezt a dalt aligha énekelhette, értelemszerűen az 1943-as amerikai premiert követően, a már alapos “zsidótlanítás” alatt álló Berlinben. A film ettől azonban még igen érdekes.

XVI. Lajos udvarába csöppenhetünk a Búcsú a királynémtól (Filmcafe, 21.00) című francia történelmi drámában. Miközben Marie Antoinette (Diane Kruger) mazsolás kalácsot majszol, pezsgőt kortyol és idióta, együgyű férje helyett udvaroncokkal kényezteti magát, a nép odakint éhezik és egyre dühösebb. A királynő ifjú társalkodónőjét (Léa Seydoux – a képen) azonban mindez egyelőre hidegen hagyja, élvezi a pompát, a fényűzést és a gondtalan napokat… A nagy francia forradalom, ezúttal a királyi budoárból nézve.

Robert De Niro első rendezése volt a Bronxi mese (Moziverzum, 21.00), melyben azért az egyik kulcsszerepet magára osztotta, nyilván a biztonság kedvéért. A történet egy tipikus olasz bevándorló-történet, melyben a tisztességes, buszsofőrként robotoló apa (De Niro) mindent megtesz azért, hogy a fiából is tisztességes ember legyen – még a maffiával is harcra kel… Igazán remek, epikus film, közvetlenül a legnagyobb olasz maffiatablók (Keresztapa-trilógia, Volt egyszer egy Amerika, Nagymenők) után a sorban.

Ugyanekkor A harminchármak (Viasat3, 21.00) című dráma egy minapi, Chilében történt bányaszerencsétlenség történetét dolgozza fel, igen sűrű, fojtogató atmoszférában és remek színészi teljesítményekkel: Antonio Banderas, Gabriel Byrne, stb.

A tanítványával érzéki szexuális kalandokba bonyolódó tanerő sztorija tulajdonképpen toposz az irodalom- és művészettörténelemben. Az efféle tettet azonban/ennek ellenére mindenféle szempontból elítélik és a törvény is bünteti a világ normálisabb részein. Ennek ellenére nincs év, hogy ne tudódna ki valamilyen molesztálási botrány a világ valamely szegletében (ugyebár nálunk is…), akár Angliában is. Eleddig jobbára kéjvágyó tanár urak fiatal bakfis (vagy kamasz) popsikra vonatkozó műveleteiről szóló híreken rökönyödhettünk meg, de már az sem új, hogy tanárnő csábítsa el 15 éves fiú tanítványát. Egy botrány részleteire (Paramount Channel, 21.00) derül fény ma este, Cate Blanchettel, Judi Dench-csel, Bill Nighyval. (Bővebben)

A migráció, minden ellenkező értelmű híreszteléssel szemben, teljesen természetes folyamata a létezésnek. A migráció maga az élet, ugyanis az élni akarás kényszere a mozgatórúgója minden vándorlásnak, mely a jobb életkörülmények és gazdagabb legelők felé hajtja az állati és emberi egyedeket, ha már addigi lakóhelyük -bármilyen okból- élhetetlenné, lakhatatlanná vált. James Gray romantikus drámája, az Idegen földön (Film Mánia, 21.00) az első világháború utáni, Amerikába történő bevándorlási hullám egyik szomorkás történetét meséli el. Két lengyel nővér érkezik 1921-ben New Yorkba, hogy ott kezdjenek új életet. A szigorú bevándorlási tisztviselő azonban egy a hajóúton történt homályos, ám erkölcstelen esetre utalva Ewa-t (Marion Cotillard) visszatoloncolná Európába, míg a másik nővért tüdővész gyanújával azonnal karanténba zárják. Egy rossz arcú civil (Joaquin Phoenix) azonban elintézi, hogy Ewa mégis felszállhasson a megváltást jelentő manhattani kompra, amiért azonban komoly árat kell fizetnie a lánynak, hiszen Bruno, a megmentője lányokat futtat egy varietészínház díszletei mögött… (Bővebben)

Lesz még egy eredeti, autentikus Shakespeare-színház is, Londonból, a Globe-ból (feliratosan), méghozzá az egyik legnépszerűbb darab, a Szentivánéji álom (m5, 21.50). A színészeket nem valószínű, hogy ismerjük, de ez ne zavarjon senkit, mert az előadás jó lesz.

Lassú ritmusú, de igen mélyre hatoló dráma a német Tom Tykwer által 2002-ben rendezett A gyilkosok is a mennyországba mennek (Paramount Channel, 23.00). A forgatókönyvet a nagy lengyel moralista, Krysztof Kieslowski írta, így talán nem meglepetés, hogy komoly, elgondolkodtató élmény vár azokra, akik kíváncsiak egy férjét kábítószer-túladagolás miatt elvesztő asszony (Cate Blanchett) küzdelmére, melyet azok ellen vív, akik férjének a gyilkos drogot adták.

Megmondom őszintén, nem rajongok a Forma 1-ért, legalábbis azért nem, ami mára lett belőle. Az én autóversenyző hőseim -Emerson Fittipaldi, Jackie Stewart és mások- már kihaltak, megöregedtek, de legalábbis eltűntek az autóversenypályákról. Ron Howard rendkívül izgalmas életrajzi drámája, a Hajsza a győzelemért (Film+, 21.00) viszont éppen ebbe aranykorba kalauzolja el a nézőt, amikor a Forma 1-et két óriási egyéniség küzdelme jellemezte. Az egyik évben az osztrák Niki Lauda (Daniel Brühl) lett világbajnok, a másikban a brit James Hunt (Chris Hemsworth). A ’76-os idényben Lauda súlyos balesetet szenved és nemhogy a világbajnokság, de még az élete is veszélyben forog… A többi már történelem. Igen jó kis mozi ez!

Egy igen izgalmas akció-thriller lesz a Védhetetlen (Moziverzum, 21.00) a titokügynökös akció-vonulatból, mely ezúttal egzotikus dél-afrikai környezetben játszódik. Denzel Washington alakítja a történetben azt a hajdani CIA-s nagymenőt, aki aktív korában inkább dolgozott saját zsebére, mint országa hasznára – ez okból most egy fokvárosi védett házban őrzi őt Ryan Reynolds, a karrierjének beindulására váró, leendő CIA-ügynök. A kétkulacsos nagymenőnek azonban nyomára jutnak megbízói… Hommage á Tony Scott.

Az Angi Vera (m5, 21.50) komoly nemzetközi sikert aratott annak idején. Gábor Pál filmje “az ötvenes évek léleknyomorító világát mutatja be, azt a korszakot, amikor még a rendszer hívei is bármikor áldozattá válhattak”, de szakmai ajánlóként is jól működött, hiszen Koltai Lajos általa kezdhette meg nemzetközi karrierjét (Gaby – Egy csodálatos élet, 1987). A nézők viszont elsősorban mégis Pap Vera ikonikus alakítása miatt emlékeznek erre a nagyszerű filmre, amit természetesen jó szívvel ajánlok mára is. (A képen Pap Vera és Dunai Tamás.)