Mit nézzünk ma a tévében?

Olyan ez a ma este tévépremieres Húzós éjszaka az El Royale-ban (HBO, 20.00), mintha Coenék rendeznék Tarantino modorában, Lynch producerkedésével az Alkonyattól pirkadatig-ot. Néhány furcsa karakter jön össze egy furcsa helyen (a képen egy közülük: Chris Hemsworth), a Nevada és Kalifornia állam szó szoros értelmében vett határán fekvő El Royale nevű mulató-motelben (a határ a hall közepén fut, és ezt egy vastag vörös vonal is jelzi), hogy aztán, miközben odakint szakadni kezd az eső, menetrendszerűen érkező, és olykor valóban meglepő fordulatok után, a végén… Pamparararam. Drew Goddard jó író, dolgozott J.J. Abramsszal többször is (Lost, Coverfield), és jó rendező is, hiszen manapság ritkán látunk olyan filmet, melyben a rendező nem pofáztatja szét az egész filmet szereplőivel. Ráadásul úgy, hogy még ő is írta a sztorit… Tényleg ütős, húzós, szórakoztató kis (illetve, nagy, hiszen majd két és fél órás) darab ez, jók a zenék is, jó az aurája, jók a színészek is… Csak egy baja van: Olyan, mintha Coenék rendeznék Tarantino modorában, Lynch producerkedésével az Alkonyattól pirkadatig-ot…

Sidney Lumet ma este is provokatív és gondolatébresztő Védd magad! (Film Mánia, 21.00) című, megtörtént esetet elmesélő filmjében a vádlott, aki tényszerűen bűnök tucatjait elkövető maffiózó, az amerikai jogtörténet egyik leghosszabb perében védi önmagát – élve törvény adta lehetőségével. DiNorscio azonban, akit a leginkább akciósztárként ismert Vin Diesel alakít kitűnően, a tárgyalássorozatot laza szövegelésével, pontos és szúrós beszólásaival egyszemélyes show-műsorrá változtatja. Rajongók kezdik el látogatni a tárgyalásokat, füttykoncert, ováció övezi a virtigli maffiózó minden megszólalását. A képtelen, abszurd előadás Lumet értelmezésében az amerikai jogrendszer maró, savas karikatúrája.

Azonban jön ma este Jennifer Aniston is, aki ezúttal Clive Owennel szűri össze a levet, holott mindkettejüknek biztos és takaros családi háttér duruzsol a háttérben. De azok a hűvös, huzatos metróperonok, minden áldott kora reggel… Brrr. A Kisiklottak (Viasat6, 21.00) azonban nem az ennyiből sejthető romantikus vizek felé, hanem épp az ellenkező irányba evez tovább. A borzongató reggeleket felmelengető, édes együttlétek lassan vérfagyasztó rémálomba fordulnak, amihez sok köze lesz az időközben felbukkanó Vincent Casselnek is… Mikael Hafström filmje feszült, izgalmas drámai thriller lesz.

Ha nem láttuk még, indiánfejes lehet a mély vízbe a Solaris (RTL Spike, 21.00), Steven Soderbergh elég merész Tarkovszkij-adaptációja, ami az agyasabb nézőknek filozofikus sci-fi, ám érdekes módon, a csajoknak lehet akár szerelmesfilm is. George Clooney-val, ám kávé nélkül. What else? (Bővebben)

A Fiú a Marsról (m2, 21.10) című romantikus drámában John Cusack játszik egy korán megözvegyült scifi-írót, aki egy nap egy különös kisfiút fogad örökbe. A szárnyaló fantáziájú apuka a gyereknevelés kihívásaira sajátos válaszokat talál… melyek talán megállják helyüket a valóságban is. Bájos kis film.

Tele az internet a különböző kereskedelmi tévék showműsorai által keltett felháborodáshullámokkal, melyekben a nézők komoly kétségeket állítottak a különféle szavazások végkimenetelének tisztaságát illetően. Hogy a különféle összeesküvés-elméletek e tárgyban szárba szökkenhettek, abban igen komoly “sara” van Robert Redford 1994-es Kvíz Show (Duna, 22.05) című filmjének, mely abszolút valóságos tényeken alapszik: a film a főszerepet alakító Dick Goodwin (Rob Morrow) vezette kongresszusi vizsgálóbizottság által felgöngyölített botrányos ügyet meséli el, Goodwin könyve alapján. Vitán felül hitelesnek a film minden állítása, minden jelenete, és nem kell túlzott asszociációs képesség ahhoz sem, hogy a televíziózás hőskorából eljussunk a mai kereskedelmi tévék világába, hogy ott csúnya folyamatokat sejtsünk. (Bővebben)

Búvárkalandok kedvelőinek, illetve azoknak, akik nyári nyaralásukon irigykedve nézik a tengeri búvárkodásra induló “kiváltságosokat”, kiváló választás lehet éjszakára a Nyílt tengeren (AMC, 22.30) című film, mintegy kárpótlás- és kárörvendésképpen. Muhaha. (Bővebben)

Ha már nem andalítanak édesbúsan A muzsika hangjai (Filmcafe, 19.00), akkor Rendes fickók (RTL+, 21.00) várnak ránk. Talán az Elkéstél, Terry! című Raymond Chandler-regény kezdődik úgy, hogy kopogtatnak az ajtón, amely rövidesen kinyílik és … most vagy Philip Marlowe, a főhős magándetektív vágja orron azt, aki ajtót nyit, vagy őt vágják éppen orron, arra már nem emlékszem; na, ez a film tök ilyen. Nem is tudom, mikor röhögtem magam utoljára könnyesre egy krimin, de ezzel a filmmel így történt. Shane Black tökéletes Chandler/Marlowe hommage-t alkotott ezzel a remekbe szabott, színes film noir-komédiával, melynek finomságait természetesen nem érzi az, akinek fogalma sincs, kicsoda ez a Marlowe, mi fán terem a film noir, hiszen mindvégig ebben a relációban zajlik minden: tessék olvasni, művelődni és egy világ fog kinyílni… Pluszpont, hogy mintha duplán látó szemüvegen át néznénk az ismert sztoriban az ismert figurát: Marlowe és a chandleriánus, klasszikus krimitörténet két karakterből áll össze, egyfajta mozaikként: Ryan Gosling és Russell Crowe istenien működnek együtt. Bármeddig elnézném őket, s kalandjaikat…

Két fura fazon, akik amúgy féltestvérek, azzal szórakoznak, hogy hülyére veretik magukat, de még inkább azzal, hogy ők verik hülyére azt a másikat, aki a ring túlsó sarkában áll. Mickey Ward (Mark Wahlberg) és Dicky Eklund (Christian Bale) története A harcos (AMC, 21.00) című sziklakemény film, amit a profiboksz.hu, úgymond szakmailag, egyszerűen csak úgy jellemzett, mint egy “zseniális bokszfilm”. Ráadásul, ennél azért lényegesen többről is szó van ezúttal… (Bővebben)

A Nehéz idők (SuperTV2, 21.00) hasonlóan kemény löket, hiszen általa az Öböl-szindróma (illetve, általában a háborús trauma) témájában áshatunk igen mélyre. Főszerepben itt is Christian Bale (a képen). (Bővebben)

Oscar Wilde klasszikus Dorian Gray–történetének rengeteg filmes és színpadi feldolgozása született már. Ez a mai Dorian Gray (Filmcafe, 22.30) Oliver Parker 2009-es verziója. A film hagyományos, mondhatni konzervatív felfogású, kosztümös adaptáció, örök fiatalság, szerződés a gonosszal, meleg férfibarátság. Jó színészek, hiszen Colin Firth már a dadogós király előtt is remek színész volt, a címszerepet alakító Ben Barnes pedig több annál, hogy szép és fiatal… (Bővebben)

Mikor már azt érezzük, hogy maga alá gyűr a mohó, műveletlen tahók kaján, fennhéjázó uralma, mikor már úgy hisszük, hogy annyira kifordult körülöttünk a világ saját magából, hogy sikeres csak az lehet, ki tehetségtelen, nem ért semmihez, ám elvei sincsenek, amikor már azt hisszük, hogy a művészet, a líra, a tudás már inkább bélyeg, mint erény, akkor nézzük meg Jim Jarmusch tévében újnak számító, 2016-ban moziba került Paterson (Paramount Channel, 21.00) című filmjét, aminél jelen pillanatban elképzelni sem lehet bűbájosabb, cukibb, édesebb, bölcsebb és szeretetre méltóbb mozit. Tehát nézzük meg most, mielőtt vége a világnak, mert benne van minden, amiért élni érdemes, de benne van az is, hogy ezt az egészet hogyan érdemes átélni. (Bővebben) (A képen a történet főszerepiben Adam Driver és Golshifteh Farahani.)

Grimm testvérek jól ismert Piroska és a farkas című meséjének és a Farkasember kultúrkörökön át ívelő legendájának furcsa szintézise A lány és a farkas (Film+, 21.00) című tinihorror, mely azért így, ebben a konstellációban, inkább az Alkonyat-sorozat kedvelőinek nyújt nedves és borzongató élményeket ma estére. Gótikusan sötét romantika, bombasztikusan látványos vizualitással. Amanda Seyfried a címszerepben, Gary Oldman fenyegető árnya pedig a háttérben.

Izgalmas vitorláshajós, viharos tengeren túlélős, bálnavadászos történet lesz A tenger szívében (Viasat3, 21.00), mely egy valóságban is megtörtént esetet mesél el, mely később alapjául szolgált Herman Melville híres Moby Dick című regényének is. Elég jó a szereposztás: a tengerészeket mások mellett Chris Hemsworth, Cillian Murphy, Brendan Gleeson és Benjamin Walker alakítja, míg Herman Melville szerepében Ben Whishaw-t láthatjuk.

A Borotvaélen (Filmcafe, 21.00) című krimi tulajdonképpen egy igen remek kamaradráma, melyben az a tipikus, szürke, átlagos kisember kerül szorult helyzetbe. Egy értékes gyémánt eltulajdonításával vádolják az illetőt (Sam Worthington), aki viszont ártatlanságát bizonyítandó, lélegzetelállító tettre szánja el magát: kivesz egy szobát egy New York-i szálloda huszadik emeletén, ebédet rendel, majd kiáll a párkányra, lábai előtt a feneketlen mélység és onnan nem moccan. Kizárólag a rendőrség csinos túsztárgyalójával (Elizabeth Banks) hajlandó szóba állni, a média teljes érdeklődésétől övezve – a végén viszont csattan a csattanó.

A Sin City: Ölni tudnál érte (AMC, 21.00) a képregény-guru Frank Miller és Robert O’Rodriguez közös projektjének második része. Tartja az első rész relatív színvonalát, szerintem még mindig ez ‘A’ képregényfilm. A sztorit hagyjuk, de a látvány, a már-már öniróniának ható stílusos hitelesség és olyan bombasztikus szövegek, mint: “…a beton simogatta meg az arcomat, amire nyálas csókot nyomtam…”, vagy hogyan – na szóval. A fal adja a másikat.

A London Boulevard (Film Mánia, 21.00) című krimi írója, rendezője, William Monahan eléggé otthon van a bűn témájában, s már készített is néhány egész jó filmet belőle. Igen sok jó név (például Keira Kinghtley, Colin Farrell vagy Ben Chaplin) játssza el a börtönből frissen szabadult Mitchell (Farrell) történetét, aki szeretne beilleszkedni a társadalomba, azonban régi élete, bűn- és tettestársai ezt másként gondolják…

A Lány, kilenc parókával című, nehéz témát őszintén, sallangmentesen boncolgató filmjével befutó német Marc Rothemund következő mozija a Vakrandim az élettel (Duna, 21.20). A történet főhőse ezúttal is egy nehéz sorsú tinédzser. Saliya ugyan nem beteg, mint az előző film hőse (ezúttal valóban igazi hősökről van szó!), csupán majdnem teljesen vak. A fiú azonban szintén nem adja fel – a film küzdelméről és sikereiről szól.

A Pokoli édenkert (Film+, 23.00) azonban nem lesz több egy Hawaii-szigeteken eltöltött dzsungeltúra paranoid és az átélt viszontagságokat kissé füllentősen kiszínező felidézésénél. Rendezőjét, David Twohyt a Riddick-filmekről ismerhetjük, a szereplők közül Steve Zahnt, Milla Jovovichot, Timothy Olyphant-t vagy Chris Hemswortht pedig innen-onnan. 

Woody Allen sötét, ködös londoni korszakának remek, szórakoztató és elbűvölő Match Point-jában (Filmcafe, 23.00) jó pasik (Jonathan Rhys-Meyers) lesznek szerelmesek jó csajokba (Scarlett Johansson), azonban és természetesen, baromira nem megy semmi sem flottul…

Werner Herzog filmjében, a Cobra Verdében (Duna, 23.15) ismét Klaus Kinski Herzog médiuma, aki ezúttal egy rettegett banditát alakít, aki száműzöttként valahol messze, Afrikában tengeti napjait gyarmati alkirályként, ültetvényesként, helyi érdekű ördögként, liliomtipróként, rabszolga- és fegyverkereskedőként. Cobra Verde figurájában Herzog saját mániájaként újra csak a furcsasága, konformizmusa, öntörvényűsége, vagy éppen törvényen kívülisége miatt kitaszított, kitagadott (anti)hős magányosságát és szeretetre vágyását meséli el – gyönyörű képekben, de talán saját korábbi alkotásainál kissé erőtlenebb filmben.

A nyolcvanas-kilencvenes években még meghökkentően pikánsnak tűnő alkotásokkal nevet szerző Adrian Lyne (pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…) készítette el 2002-ben a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrol forgatókönyvéből és A hűtlen feleség című 1969-es filmjéből A hűtlen (Moziverzum, 21.00) című thrillert, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben (a képen ők). A történet, némi meglepetésre, a hűtlenkedés témakörében játszódik, és amennyiben táplálunk némi nosztalgiát a hatvanas-hetvenes évek érzelmes, lassú krimijei iránt, akkor még akár jó élményeket is okozhat ez a film.

Egy mai, modern japán dráma A fiam családja (m5, 21.50). Cselekményének mozgatórugója az örök szegény-gazdag ellentét. Egy gazdag család egy nap megtudja, hogy kisfiuk valójában nem az övék, a kórházban elcserélték egy másik gyerekre, aki történetesen egy szegény családba született. Vissza kell cserélni a gyermekeket, akik viszont már megszokták azokat a körülményeket, amelyben cseperednek. Tiszta Koldus és királyfi, mi? Ezúttal azonban inkább az apa szemszögéből látjuk a történetet…

Jancsó Miklós 1963-ban bemutatott Oldás és kötés (Duna, 23.20) című filmje egyik régi nagy kedvencem. Egyenesen imádom a hatvanas eleji Budapestjén játszódó jeleneteit… Különösen a házibuli-jelenetet, melyben az őrült Kovács Gyulát látjuk dobszólózni egy nagyon vicces, bontott csirkés-kísérleti filmre. A jelenet örök illusztrációja a sznob értelmiség-topiknak. A film másik felében, amikor a szakmai-, érzelmi- és identitásválságba kerülő főhős (Latinovits Zoltán) hirtelen felindulásból hazautazik szülőföldjére, már kell egy picit gondolkodni, elmélkedni, de lehet is – akár ma is.

A ma emberének a Potter nevet olvasván nyilván Harry Potter ugrik be, illetve annak írónője, aki bár nem a Potter nevet viseli, de akár viselhetné is, hiszen… Az érdekes az, hogy annyira nem is járunk messze az igazságtól, amikor a Miss Potter (Filmcafe, 21.00) című angol filmmel kacérkodunk, ugyanis a címbéli hölgy szintén gyermekkönyvekben utazott, mint Miss Rowling – csak éppen majd’ száz évvel korábban, ám relatíve hasonló sikerrel. Beatrix Potter (Renée Zellweger – a képen) nemcsak gyermekkönyvíró és -rajzoló volt, hanem harcos környezetvédő is; életével, harcosságával és a könyvei által hordozott bájjal tán még pozitívabb személyiség is volt, mint a mai kolleginája. (Bővebben)

Aztán mára majdnem ennyi is. Késő estére van ugyan egy lengyel film, azonban a dokumentarista eszközökkel operáló, fekete-fehér Poznan ’56 (Duna, 22.36) nyilván csak a tömegek egy kicsiny szeletének érdeklődésére tarthat számot. Két fiú története a film, akik az 1956 júniusi sztrájkok és tüntetések idején csatangolnak a forrongó városban. Egyikük apja a tüntetők között van, míg a másik az államvédelmi hatóságnál szolgál… Engem ez érdekel, de én ufó vagyok.

Ma már tudjuk, hogy A visszatérő (Paramount Channel, 21.00) elsősorban Leonardo diCaprióról szól. Annyira akarta már mindenki, hogy Leó megkapja már végre az amúgy régen kiérdemelt Oscart, amit valószínűleg ő maga is szívesen venne, hogy számomra úgy tűnik, ebben a filmben tényleg minden ennek van alárendelve. Szegény Leó pedig tényleg mindent el is követ az ügy érdekében: két és fél órán keresztül kúszik nyögve, hörögve a jeges hóban, fagyott sárban, döglött lóba bújik meztelenül, a megfagyást elkerülendő, szakadékba zuhan és sebes folyású zúgókon szánkázik le magatehetetlenül, a nép pedig nyilván hüledezve csóválja fejét, hogy mekkora színész, micccsodda alakítás… És jött a Golden Globe és jött az Oscar is… (Bővebben)

Ezzel ellentétben, bűbájjal és romantikával operál A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) című mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédia – csak hát láttuk már. A film ezzel együtt remek jutalomjáték kitűnő színészeknek, amivel Ashley Judd, Greg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Itt még nem annyira Mr. Kockahas” Jackson természetesen él is. (Bővebben)

Ha netán nem igazán értenénk azt, ami körülöttünk zajlik, akkor a megoldás nem lehet más, minthogy megnézzük (újra) a Brian életét (AMC, 21.00), mely egészen biztosan kínál választ minden kínzó kérdésünkre: Mindig az élet napos oldalát nézd! (Lásd a képet!)

Amit mondanék, az Éli könyve (Moziverzum, 21.00 – bővebben), vagy a Holtodiglan (SuperTV2, 22.00 – bővebben) volt már, ezerszer. Ingmar Bergman 1960-es remeke, a Szűzforrás (m5, 22.00) is, de ez meg, gondolom, senkit sem érdekel…

Úgyhogy, ennyi. Alvás. (A képen jelenet a Szűzforrás című filmből.)

Egy nagyon romantikus történet lesz (ma este is) a Ház a tónál (RTL II, 19.00/23.00), amit szerintem képtelenség is logikai alapon értelmezni. Bár az is igaz, hogy logikai alapon még senki nem lett szerelmes… Viszont a különböző, szabadon lengedező cselekményszálakat (konfliktusok a sztárépítész apával? a spenótos tésztás csaj? stb.) azért el lehetett volna dolgozni… Sandra Bullock viszont (itt) szép, ám Keanu Reeves picit püffedt. A ház átlátszó.

Martin Scorsese 2004-ben bemutatott, 164 perces filmje, az Aviátor (AMC, 19.05) ugyan nem különösebben jó (csak 5 Oscart kapott…), de azért, természetesen, biztosan áll a lábán. Témája Howard Hughes, aki valóban igen érdekes fazon (Leonardo diCaprio -a képen- lubickol is szerepében): egyszerre volt kalandor, filmmágnás, szoknyabolond, autoriter pszichopata, őrült, zseni és pilóta.

A Seraphim Falls – A múlt szökevénye (RTL Spike, 21.00), hülye magyar alcímével ellentétben, nem valami időutazós, békategóriás scifi, hanem egy western. A poszt-polgárháborús történetben borotvált arcú Liam Neeson üldözi bajszos-szakállas Pierce Brosnant. Hogy miért, valamint hogy elkapja-e, az kiderül a filmből. Simán nézhető darab.

Elég kemény történet a John Q – Végszükség (Viasat3, 21.00). Denzel Washington egy apát alakít, aki súlyos beteg fia gyógyulásáért küzd, de mivel biztosítása nem fedezi a drága orvosi ellátást, ezért végszükségben fatális megoldáshoz folyamodik. A meglepő felütésű, de valójában igen szokványos dramaturgiájú túsztörténet Nick Cassavetes rendezésében és Denzel intenzív alakításában valódi, mély drámává nemesül.

A Napsütötte Toszkána (m2, 21.10) ma este sem több, de nem is kevesebb, mint egy utazási ajánlatnak is beillő romantikus komédia. Diane Lane játssza a filmben azt a sikeres, ám boldogtalan írónőt, akit egy barátnője toszkánai utazással lep meg, mintegy pihenési és regenerálódási célzattal. Az írónőnek azonban annyira bejön Toszkána, hogy hagyja a régi életét Amerikában és megveszi azt az ódon házat, ahol pihen… (Akár erre is mondhatná Woody Allen, hogy “Ha minden ilyen ilyen flottul menne!”, ugybár?)

Colin Firth, illetve az általa alakított pasas szerelmi csalódást próbálja gyógyítgatni egy új szerelemmel. A Nő előttem, nő utánam (Duna, 20.30) műfajilag természetesen romantikus komédia, melyben a pasas úgy jár, mint a kutyaharapás, amit szőrével próbálnak ápolni. Vagy mi. (Ezt a filmet elsősorban azért ajánlom, mert még soha nem ajánlottam a blog történetében…)

A Showtime – Végtelen és képtelenben (AMC, 21.00) Robert De Nirót és Eddie Murphyt hozták össze egy filmbe a producerek. Ez egy szórakoztató krimi-vígjáték, leheletnyi médiakritikával. De Niro nyomozó amúgy a szokásos pofáit vágja és vérprofi, Murphy nyomozó pedig szintén tőle megszokott mennyiségben pofázik és bénázik, miközben egy oktondi tévéstáb műsort készít veszélyes munkájukról.

Anya (Jane Fonda) bigott, mormon asszony, egyedül éldegél az isten háta mögötti kisvároska egyik házában. Egy nap már régen a zajos nagyvárosban élő lánya (Felicity Huffman) keresi fel, hogy ő már nem tud semmit sem kezdeni a zűrös, piás, drogos lányával, az unokával (Lindsay Lohan) – és hátha nagyanyja szigorú erkölcsei, valamint az idahói ingerszegény környezet majd hatással lesz rá. Hát, minden inkább fordítva történik az Anya, lánya, unokája (Moziverzum, 21.00) című komédiában, melynek aktuális pikantériáját éppen az adja, hogy az itt még balhés tinit alakító, és később a magánéletében is hasonló, sőt még durvább pályát futó Lindsay Lohan az, aki gyökeresen szakítva addigi életével áttért a teljes önmegtartóztatást követelő muszlim hitre. Isten útjai kifürkészhetetlenek, ugyebár. 🙂

Gyakorlatilag még arról sem hallottam, hogy Oliver Stone csinált volna valaha filmet Nagy Sándorról, a macedón druszámról. Ezért most úgy nézek a Nagy Sándor, a hódító (Viasat6, 21.00) című filmre, mint székely bácsi a zsiráfra, amikor egyszer kijutott a pesti Állatkertbe: – Hát, ilyen állat márpedig nincs! Címszerepben Colin Farrell, mellékesen pedig Angelina Jolie, Sir Anthony Hopkins, Jared Leto, Val Kilmer, Rosario Dawson, Christopher Plummer, Jonathan Rhys-Meyers és még sokan mások Hollywood-Belvárosból.

A hajdan kitűnő tévésként megismert M. Kiss Csaba (Rohonyi Gábor rendezői segédletével készült) Brazilok (RTL Klub, 21.05) című mozija gyökeresen szakít mindazzal, amit a magyar film cigánysággal foglalkozó darabjaiban eddig megszokhattunk. Természetesen akadtak korábban olyan filmek, melyek hitelesebben, a nyilvánvaló problémák gyökereire pontosabban tapintottak a lényegre (pl. Koportos, Cséplő Gyuri), voltak olyanok is, melyek megcsúsztak a témán (pl. Dallas Pashamende, Vespa), viszont olyan szórakoztató, mint amilyen ez az acsai putrisor csodacsapatának meséjét elénk táró film, még nálunk nem készült (a képen jelenet a filmből). A Brazilok hangvételét legjobban talán Kusturica két roma-filmjéhez tudnám hasonlítani, bár kevésbé elrajzolt és bombasztikus, mint a Macska-jaj, viszont a Találkoztam boldog cigányokkal is-hoz igen közel áll – de talán a Mi kis falunk és a Drága örökösök nézői is meg fogják találni benne számításukat. (Bővebben)

Meg Ryan és Tom Hanks két könyvesboltos, egymás konkurenciái, hiszen boltjaik egymással szemben vannak az utcában. Ennek megfelelően “véres” háború is dúl kettőjük között, azonban éjszaka, álnéven, a másik valódi személyiségéről mit sem sejtve, egymásra találnak A szerelem hálójában (RTL II, 22.00), egy internetes randivonalon. Ó je.

Az Éjsötét árnyékban (Viasat3, 21.00) Tim Burton rendez Johnny Depp köré gótikusan éjsötét boszorkányos-vámpíros szatírát. Depp itt egy nőfaló telepest alakít Amerika (h)őskorában, akit egy nap utolér a végzete: egy boszorkány szívét töri össze, akinek viszont megvannak az eszközei a méltó és kegyetlen bosszúra… Johnny fiú körül Helena Bonham Carter, Michelle Pfeiffer és Eva Green ropja dévaj körtáncát.

Ugyanekkor, minden háborús filmek egyik legpontosabb alkotását, A senki földjént is jegyző Danis Tanovic Az igazság nyomában (Film Mánia, 21.00) című filmjében egy fotóriporter (Colin Farrell) személyiségének változásán keresztül jelenik meg a háború pokla (mint olyan). Nem könnyű, nem egyszerű, de attól még remek film ez. (Bővebben)

Az igazi vigasz a mai estére (ma este is) ama bizonyos Pavel úr pincelépcsőjének hetedik fokán lesz megtalálható. Az én kis falumban (Duna, 21.25), Jirí Menzel Oscar-jelölt -utolérhetetlen- rendezésében Bán János, Marián Labuda és Rudolf Hrusínský játssza a főbb szerepeket. (Bővebben és bővebben)

Ágota Kristóf világhírű regényének Szász János által rendezett filmadaptációja A nagy füzet (m5, 21.50), melyben Molnár Piroska nyújt nagydíjas alakítást. (Bővebben).

Minden idők egyik legszebb, legmeghatóbb magányról és elesettségről szóló mozija Werner Herzog ’79-es Nosferatuja (Duna, 23.10). A film gyakorlatilag snittről snittre megfeleltethető Murnau 1922-es, őseredeti Nosferatujához (ami megtekinthető teljes egészében, például itt), míg azonban az elsősorban a fekete-fehérben megfestett fény-árnyék-játék által kiváltott hatásokkal vált az expresszionizmus egyik mozgóképes mintadarabjává, ez a jó értelemben vett remake (értheted így is: remek) ízig-vérig romantikus alkotás, mégpedig a klasszikus műfaji definíció szerint. A főalak természetesen ezúttal is Drakula gróf, Klaus Kinski egyik nagy alakításában (a képen Kinski, Isabelle Adjanival) azonban már inkább egy csúf, szánalmas junkie, mint emberfeletti szörny. (Bővebben)