Mit nézzünk ma a tévében?

Alapfilm a Jó estét, jó szerencsét! (Film Mánia, 21.00), mely lényegesen több, mint a világ összes médiapolitikusának hablatyolása a szólás szabadságáról. A történet Amerikában játszódott 1953-ban, főszereplője egy tévéhíradó sztárja (David Strathairn), egy afféle korabeli Szellő Pista, valamint a műsor producere (George Clooney). A téma pedig az, hogy hogyan felelhet meg egy médium a sajtószabadság kritériumainak, miközben egy olyan eseményről kell tudósítania, mely abban a korban tiltottnak számított (lásd mccarthyzmus). Persze, a helyzet innen nézve még akár ideálisnak is mondható, de ez legyen a mi bajunk – a film ettől még éles és fontos, de aktuális is. Clooney amúgy nemcsak játszik a filmben -sok egyéb igen neves színész mellett-, hanem írta és rendezte is azt. (A képen Clooney és Strathairn)

Al Pacino ma este ismét kinyúlt seggű mackónadrágban nézi otthon a National Geographic Channelt a Fedőneve: Donnie Brascóban (Filmcafe, 21.00), mint a maffia “nyugdíj” előtt álló bérgyilkosa, nem is sejtve, hogy pártfogoltja, a címszereplő (Johnny Depp) rendőrségi fedett ügynökként épült be az amerikai maffiába. A valóságban megtörtént esetet feldolgozó kiváló filmben igen jó Depp is, de Al bácsi egész egyszerűen imádni való (és szívszorító).

A Vírus (Film+, 21.00) című, ma már bőven felnőttkorúnak, de műfajában klasszikusnak is számító katasztrófafilmben Dustin Hoffman menti meg a világot egy pusztító vírus elől, Morgan Freeman, René Russo, Kevin Spacey, Donald Sutherland és mások által alakított karakterek ellenében, illetve segítségével.

Megmondom őszintén, előzetesen nem igazán hozott lázba egy olyan történet, mely arról szól, hogy hogyan győzi meg Walt Disney (Tom Hanks) a Mary Poppins-lányregények írónőjét, P. L. Traverst (Emma Thompson), hogy adja oda neki a regény-sorozat filmjogait, tudván, hogy valahogyan sikerült neki, hiszen a Mary Poppins című film világsiker volt a hatvanas évek közepén, és a belőle készült musicalt sem lehet kiirtani a világ zenés színpadairól. Szerencsére, a kíváncsiságom erősebb volt a rossz előérzetnél, mert a Banks úr megmentése (Viasat3, 21.00) kifejezetten szórakoztató film lett, amellett, hogy egy igen érdekes páros életrajz/portré is. (Bővebben)

Az élet ennél rögösebb oldala nyílik meg a Kényszerleszállás (Moziverzum, 21.00) című filmben, amiből igen sokszor csak az alkoholizmus kínál egyfajta kiutat. Sajnos, legtöbbször csak akkor vesszük észre, hogy ez a kiút valójában zsákutca, amikor már szétcsaptuk a fejünket a tűzfalon. Majdnem kiváló film ez, melyben Denzel Washington adja zseniálisan azt az alkoholgondokkal küzdő pilótát, aki… – lásd a film címét. (Bővebben)

A Kegyetlen játékok (SuperTV2, 22.00) című thrillerben viszont unatkozó milliomoscsemetéket (Sarah Michael Gellar és Ryan Phillippe) kapunk késő estére, akik azonban egymást és környezetüket (pl. Reese Witherspoont) szívatják -szó  szerint- halálra.

Akár egy “erős” kulináris tematikájú blokkal is zárhatjuk június hónapját. Elsőként Julie & Julia várja kedves vendégeit, azaz: Két nő, egy recept (Duna, 19.30). A gasztrotörténeti drámában egy mai, friss és ropogós főzőblogger (Amy Adams) kattan rá a híres Julia Child (Meryl Streep) szakácskönyvére, s ezen keresztül magára Juliára, az amerikai háziasszonyok “forradalmárára”. (Bővebben)

Picit később a L’ecsó (RTL Klub, 20.05) című animációs film mesél nagyjából ugyanannyit a kulinária és gasztronómia lényegéről, mint amennyit Fördős Zé és az éppen aktuális, szénné tetovált sztárséf szokott előadni a hihhettettlen fődíjért ujjukat szeletelő, rebbenő szemű szerencsétleneknek, az illető tévé-főzőshowban. Ha nem többet. (Az megvan, hogy ez a Pierre nevű étteremkritikus kit másol?)

Imponáló, de legalábbis sok tekintetben címlapgyanús szereposztást virít Az ételművész (RTL Klub, 22.25) című romantikus gasztro-komédia. Bradley Cooper egy (két) Michelin-csillagos séf, kiköpött Gordon Ramsey, egy nagyképű, fellengzős, kiállhatatlan fráter, aki saját éttermét nyitná éppen, amivel végre megszerezhetné azt a bizonyos harmadik csillagot. A film azonban romantikus, tehát valahol bujkál egy nő, aki szívén vezet az út a boldogsághoz (meg ahhoz a bizonyos csillaghoz), ehhez azonban a főszereplő sztárszakácsnak gyökeresen meg kell változnia. Siena Miller, Alicia Vikander, Emma Thompson, Uma Thurman, illetve Omar Sy, Daniel Brühl, Matthew Rhys, illetve még sokan mások, pontosabban, az általuk alakított figurák lesznek ebben segítségére, vagy éppen tesznek ellene.

Fogyókúrás javaslatként John Travoltát is nézhetjük, egy régi, mintegy negyven kilóval korábbi időszakából, amikor haján több kilónyi Grease-zel (SuperTV2, 21.00) pörgette meg Olivia Newton-Johnt, az ő feszes, fekete bőrnacijában és magas sarkú, piros pántos fapapucsában. Édes a nosztalgia, a tükör hazudik.

Aki ma este csak aludni szeretne, az aludjon nyugodtan, Sandra Bullock őrizni fogja a lángját álmát az Aludj csak, én álmodom (RTL II, 21.00) című romantikus komédiában. Szandi egy bájos, de magányos metrókalauzt alakít ebben az érett bakfiskorú moziban, aki egy nap megmenti egy metró elé eső fiú (Peter Gallagher) életét, aki ezért ennek ellenére bekómál. Szandi azonban ápolgatja, látogatgatja, és lassan beleesik – a fiú bátyjába (Bill Pulmann)…

A boldogító talán (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédia fő kérdése, hogy létezhet-e férfi és nő között szimplán barátság? Nyilván. Vagy mégsem? A vége azonban e filmnek -már csak a műfaj miatt is- minden bizonnyal házasság, ásó, kapa és nagyharang lesz, mert az endingnek happynek kell lennie. A húzónevek Michelle Monaghan és Patrick Dempsey. Amúgy láttuk már (ezt is), de hátha…

A film noir jellegzetes “füstös” jegyeit idézi meg szórakoztató önreflexiókkal, de valóságos eseményekkel is eljátszva a Hollywoodland (RTL Spike, 21.00) című krimi, melyben a Superman nevű szuperhőst egy tévésorozatban alakító George Reeves (Ben Affleck) rejtélyes halálesetében nyomoz Simó Lajos, a magánhekus (Adrien Brody).

A neves thriller-specialistának számító David Fincher két filmmel is jelentkezik ma este, no, egyikkel sem először. A Pánikszoba (AXN, 21.00) “címszereplője” a gazdagok villáiban szokásosan kiépítendő legbelső, hermetikusan elzárt biztonsági rész. Jodie Foster (a gazdag anyuka) zárja be magát ide klausztrofóbiás és cukorbeteg gyermekével együtt, miközben a csúnya, gonosz Forest Whitaker (mint betörő) odakintről paráztatja őket, méghozzá izomból. (Bővebben)

Fincher ma esti másik filmjét, A Zodiákust (Paramount Channel, 22.00), azt hiszem, annak idején kissé félreértettem. Amolyan műfaji kísérletnek, fikciós dokumentum-thrillernek tekintettem. Túl hosszúnak, túl unalmasnak találtam, a végét pedig túl bosszantónak. Viszont amikor mostanában újranéztem, már nagyon tetszett… Nem csak arról van szó, hogy valóban megtörtént eseményeket, egy (spoiler! a rendőrség által soha kézre nem kerített) brutális sorozatgyilkos történetét meséli el a film, hanem arról is, sőt, talán sokkal inkább arról, hogyan működik/nem működik az amerikai rendőrség nyomozati munkája, hogy használja ki egy elmebeteg, ám igencsak intelligens gyilkos a médiát, s ezzel együtt, akkoriban még mennyire nem tudta ugyanezt tenni a rendőrség… És a végére azért igen sok minden ki is derül. Fincher mesterien fűzi a sok éven át húzódó sztorit, és meséje által világosan látjuk a képtelen szituációk tömkelegét és pontosan bele is tudunk helyezkedni a képtelen, de mégis valóságos nyomozásba. Remek Robert Downey Jr. és Jake Gyllenhaal (ők a képen), valamint az összes többi jól ismert színész (Mark Ruffalo, Albert Finney, Anthony Edwards, stb.).

Oriana Fallaci az oknyomozó újságágírás, az elkötelezett politikai propaganda és a bulvárfilozófia metszetében alkotó, sok botrányt okozó, nagy hatású személyiség volt. Aki olvasott tőle valamit, az talán érdeklődéssel fogadja a róla készült, igen tetemes hosszúságú (200 perc!) Oriana (Duna, 21.35) című olasz portréfilmet.

Minden háborús filmek egyik legpontosabb alkotását, A senki földjént is jegyző Danis Tanovic Az igazság nyomában (Film Mánia, 23.00) című filmjében egy fotóriporter (Colin Farrell) személyiségének változásán keresztül jelenik meg a háború pokla (mint olyan). Nem könnyű, nem egyszerű, de attól még remek film ez. (Bővebben)

Dögletes uborkaszezon. Nagyon nehéz ilyenkor… Persze, egy Provence-i vakáció (Duna, 19.30) most így, önmagában nem is lenne rossz, de hogy ez a francia, családi komédia mennyiben pótolja ezt az ezúttal a valóságban meg nem történő vakációt, azt nem tudom. Jean Reno morcos és magányos provanszál nagypapát játszik a történetben, akinek váratlanul egy nyárra nyakába szakad három unokája, két tinédzserkorú lány és egy süketnéma fiú. Elvileg ez egy örömteli esemény lehetne, ha a nagypapi az eddigi 17 évben bármiféle viszonyt ápolt volna rokonaival… Szóval, vannak klisék, másfelől viszont lesz báj és némi kellem is.

Számomra az este legizgalmasabb filmje az Igaz történet (RTL Spike, 21.00), melyben egy túl gyorsan, túl magasra törő, ám éppen ennek okán elbukott újságíró (Jonah Hill) és egy narcisztikus pszichopata gyilkos (James Franco) ütközik egymással egy valódi mélyinterjú keretében. Nem láttam, de van benne bizodalmam – már csak a két igen érdekes főszereplő miatt is (a képen ők).

Két közepes romantikus komédia, de csak azért, mert nyár van. A Szerelem sokadik látásra (Paramount Channel, 21.00) címűben önállótlan, de bájos Ashton Kutcher, valamint a túlzottan önálló Amanda Peet barátkoznak össze, és sokáig nem fogják tudni, hogy ez a hosszú kapcsolat nem más, mint szerelem, míg az alternatíva a Szerelem és egyéb katasztrófák (Moziverzum, 21.00) című, Bridget Jones-, vagy Szex és New York-féle, tényleg csak csajoknak való csajos történet, főszerepben a tragikus körülmények között elhunyt Brittany Murphyval, Luc Besson produkciójában. Rucik, butikok, bulikák.

Boldog karácsonyt.

Jirí Menzel szatírája, a Magány az erdőszélen (Duna, 20.30), akár a néhány évvel későbbi Az én kis falum párjának is felfogható, bár itt nincs Otík, és éppen fordítva történnek a dolgok. Városiak költöznek/költöznének vidékre, ez adja a film sztoriját és kiapadhatatlan humorforrását. A kezdő képsorok alatt felkúszik arcunkra az a bizonyos joviális mosoly és mindvégig ott is marad. Szép az élet. (A képen: Na zdraví!)

A francia Guillaume Canet amerikai filmje, a Vérkötelék (Film Mánia, 21.00) egy testvérpárról szól. A bátyust (Clive Owen) jó magaviselete miatt éppen kiengedik a dutyiból, ahol gyilkosság miatt ült. Odakint öccse (Billy Crudup) várja, egy ígéretes karrier előtt álló zsaru, aki talán érthetően kissé vonakodva vállalja fel a sittes bátyja feletti gondoskodást. A bátyó azonban meg akar változni – kérdés, hogy erre képes-e? A sztorit ugyan láttuk már itt-ott, azonban Canet jó rendező, a további szereposztás pedig minimum érdekes, hiszen az Oscar-díjas Marion Cotillard mellett feltűnik a filmben pl. James Caan, Mila Kunis vagy Noah Emmerich is…

Martin Scorsese 2004-ben bemutatott 164 perces kvázi életrajzi filmje, az Aviátor (Filmcafe, 21.00) ugyan csak 5 Oscart kapott anno, de azért nincs vele nagy gond. Biztosan áll a lábán. Témája Howard Hughes, aki valóban igen érdekes fazon (Leonardo diCaprio lubickol is a szerepében): egyszerre volt kalandor, filmmágnás, szoknyabolond, autoriter pszichopata, őrült, zseni és pilóta.

Akik azonban úgy gondolják, hogy valami probléma van saját párkapcsolatukban, azoknak jól jöhet a szokásos Bergman-filmklub mai penzuma. A Jelenetek egy házasságból-ban (Duna, 22.15) Liv Ulmann és Erland Josephson szekálja egymást a halálba hihetetlen virtuozitással, 282 percen keresztül. Példájukból látni fogjuk, hogy nincs is nálunk semmi baj – vagy éppen hogy van, és nem is kevés… (Azt ugyan nem tudom, hogy préselik be ezt a maratoni filmet a műsorújság szerint 22.15-01.05-ig terjedő időintervalumba – bő másfél órát kivágtak volna? Nem tudom, az MTVA őrzi a titkait. Az biztos, hogy van a filmnek egy tévésorozat-formátuma is, de akkor is jelezni kellene, hogy a következő részek mikor kerülnek levetítésre. Bárminemű szakmaiságot azonban ma már teljesen felesleges számonkérni ezen az ún. közmédián…)

Éjszakára van még egy sötét ló. Akik látták, többségükben nem tudtak mit kezdeni az amúgy jónevű William Monahan sivatagos filmjével, a Mojave-val (Film Mánia, 23.30). Egy kiégett színész autózik kifelé a világból, befelé a sivatagba – ahol találkozik egy csavargóval, aki hajdani önmagára emlékezteti. Ez a csavargó azonban meg akarja őt ölni… Passz. Álmatlanság esetére még lehet jó is.

Számunkra több szempontból is érdekes lehet A Grand Budapest Hotel (Paramount Channel, 21.00) című film, mely egy igen szerteágazó irodalmi, fotográfiai és történelmi emlékgyűjtemény sajátos interpretációján alapuló, 100 perces költői képeslap. (Lásd a képet) Egy leporelló egy elképzelt, XX. század eleji, közép-európai, kifinomult “aranykorról”, vagy akár egy életmód és művelődéstörténeti értekezés a mesebeli Futrinka-utca hangulatában, egy olyan fiatalember –Wes Anderson, lásd: pl. Tenenbaum, a háziátok, vagy a Holdfény királyság…- agyából, aki ezt soha meg nem tapasztalta, csupán féktelen, varázsos és szertelen fantáziával elképzelte. (Bővebben)

Jön aztán Edward Norton is A mágus (Film Mánia, 21.00) című, szintén nem kevés hazai (értsd: Osztrák-Magyar Monarchia-beli) vonatkozásokat felvillantó történetben, melyben egy delejes képességű illuzionistát alakít, aki valahogyan (mondjuk, meglehetősen romantikusan) bekavar egy főrangú pár kapcsolatába. A film nem történelmi, nem életrajzi film, de a figurákban könnyen ráismerhetünk a Szabó István által is megfilmesített Hanussenre, de akár Harry Houdini alakjára, valamint Vetsera Mária és Rudolf koronaherceg románcára is. (Bővebben)

A Szemtől szemben (Moziverzum, 21.00) leginkább ma már arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al Pacino a másik italo-amerikai színészikonnal, Robert De Niróval, pedig amúgy sem rossz darab. Michael Mann nagylélegzetű (173 perc+reklám!) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, amiben Al a zsaru, Bobby a bankrabló. Két, még igen jó formában lévő, zseniális színész parádés párharca.

Most, hogy végre vakáció, nem árt talán szólni egy a fiatal, jóképű, férfi nemű tanerőket fenyegető, eléggé nem alábecsülhető veszélyforrásról. Vad vágyak (Filmcafe, 22.00) hajtják ugyanis egy bizonyos végzős gimnazista osztály szőke bombázóját az egyik tanár (Matt Dillon) irányába, aki természetesen, a tanári etikának megfelelően, ellenáll a kísértésnek. A kielégítetlen, vad vágy azonban nem lankad, sőt bosszúvággyá változik és a tanár hamarosan egy ördögien kitervelt szexuális erőszaktétel-sorozat kellős közepében találja magát – elkövetőként. SOSE járjunk koszos kocsival, ha jóképű tanárok vagyunk…

A Zuhanás (SuperTV2, 22.00) című Sidney Pollack-filmben a Harrison Ford által alakított rendőr felesége szenved halálos katasztrófát egy repülővel, ám közben kiderül az is, hogy a mellette ülő -szintén elhunyt- férfi sem volt egyszerűen egy közömbös utastárs. A rendőr megkeresi a férfi feleségét (Kristin Scott Thomas) és együtt próbálják kideríteni azt, amit egyikőjük sem szeretne igazán megtudni. Süppedős melodráma lesz ez, akinek ma este effélére van szüksége.

A veréb is madár (Duna, 22.10) ma már rétegműfaj, a társadalom nagy részének ugyanis ma már semmit nem mond például az a kifejezés, hogy disszidálás (na, majd nemsokára megtudja). Addig is itt van tananyagnak ez a film, melyben a Kabos László (a kis, vörös Kabos) által alakított figura egy Bécs-Budapest bicikliversenyt használ arra, hogy disszidáljon Rákosi “boldog” Magyarországáról “az átkos” Nyugatra, míg a film másik főszereplője, a kerékpáros ikertestvére (akit szintén Kabos alakít), egy sikertelen feltaláló, itthon marad. Hintsch György hajdan nagy sikereket aratott komédiája azt a leírhatatlan pillanatot meséli el, amikor az ikrek disszidens fele ismét hazalátogat…

Ördög bújt ebbe a Johnny Depp-be! – gondolhatta Roman Polanski, amikor vele képzelte el A kilencedik kapu (AMC, 21.00) című misztikus és egy kicsit horrorisztikus történetét, melyben nagy szerepe lesz az ódon könyvesboltoknak és a bennük olykor még található, titkos tudományokat rejtő könyveknek. Maga a film nem mérhető Polanskinak az emberi lélek mélyébe ásó korábbi munkáihoz, kicsit poros, kicsit zagyva, kicsit izé – de egy ilyen ingerszegény uborkaszezonban talán ezúttal elég ennyi is, röpke 134 percben (+reklámok). Valahol a Da Vinci-kód és A titkok könyvtára között félúton… (A képen Johnny)

Ugyanekkor egy nem teljesen agyatlan politikai komédia A válságstáb (Viasat3, 21.00), mely arról mesél, hogy az, hogy éppen ki irányítsa egy ország, egy minisztérium, egy város élén közvetve/közvetlenül az életünket, alig különbözik attól technikai értelemben, mint hogy mit eszünk, milyen autóval járunk, mit fújunk magunkra, hogy ne legyünk büdösek, milyen nadrágot és cipőt veszünk fel és ezeket hol szerezzük be – a megfelelő marketing kérdése mindez. Egy ilyen politikai marketinges a főszereplője ennek a történetnek. Jane (Sandra Bullock) azonban messze nincs szakmája csúcsán, leszálló ágban lévő karrierje a bolíviai elnökválasztási kampányba sodorja, ahol azonban egy régi, de nála sokkal sikeresebb ellenlábasával (Billy Bob Thornton) találja szemben magát. Természetesen a történet ezek után nem marad meg a politikai kommunikáció természetének száraz vizsgálatánál, hiszen Jane világosan látja, hogy az utolsó esély adatott meg számára, így minden létező mocskos trükköt a győzelem érdekében. Hát, nem egy Finkelstein a csaj, de azért tanulságos a sztori, amellett, hogy talán szórakoztató is.

Töretlen lendülettel folytatódik az uborkaszezon. Michael Douglas és Kathleen Turner (a képen ők) eheti szerelmi légyottja például ma este háborúba torkollik, ami persze, még nézhető is lenne, ha nem láttuk volna már 1989 óta jó néhányszor. A rózsák háborújában (Paramount Channel, 21.00) ismét Danny deVito tartja a gyertyát, sőt, még ő is mondja meg, mikor, ki vágja a másik fejéhez az éppen keze ügyében levő tárgyat s miegymást (értsd ezalatt, hogy ő a rendező is egyben…).

Nem mostanában van Anyák napja (Filmcafe, 21.00), azonban ma este Jennifer Aniston, Julia Roberts és Kate Hudson mutat be három különböző sorsú anyát, akiknek látszólag gondtalan élet adatott meg – de csak látszólag. Persze, éhezniük azért még a legnagyobb córeszben sem kell, csupán érzelmileg vannak kissé lezúzva. Romantikus komédia lesz, semmi dráma.

A fülke (Moziverzum, 21.00) című thriller tulajdonképpen egy dramaturgiai trüváj igen feszült, igen izgalmas megvalósítása, hiszen tulajdonképpen mindvégig egyetlen telefonfülkében játszódik, egyetlen fő-, és néhány, funkciójában igen fontos mellékszereplővel. Nem tudom, a mai mobiltelefonok korában mond-e még bárkinek, bármit is a telefonfülke, mint hely és eszköz, hogy képes-e még bárki átérezni azt a kíváncsiságunkat bizgeráló érzést, amikor sétálsz az utcán és megcsörren melletted egy fülkében a telefon… Felvegyed? Ne vedd fel? Hátha segítséget kér valaki? Hátha a szerencse mosolyog rád ily’ módon? Mindenesetre, e filmben a Colin Farrell által alakított fickó felveszi azt a telefont… De már abban a pillanatban, ahogy füléhez emeli a kagylót, tudja, hogy nem kellett volna.

A 2004-ben bemutatott Mobilt (Viasat3, 21.00) is Larry Cohen írta, aki az előbb ajánlott Fülkét is kitalálta – most valószínűleg az íróasztalán heverő mobilján akadhatott meg a szeme. Vagy azért, mert folyamatosan csörgött, vagy azért, mert meg sem szólalt: nem ez a lényeg. Ellenben, mi történik, ha valakinek egyszer megcsörren kézikészüléke, és egy hallhatóan remegő, halálra vált hang kéri a segítségét. Nem tudom, a script írása idején a híváskijelzés ismert volt-e már, valószínűleg nem, mert ha igen, akkor a filmben szereplő helyes, ám nyugati parti szörfös srácokhoz méltóan kellően üresfejű ifjú (Chris Evans) nevetve kilőtte volna a fals hívást. Nem így történt, és ez újfent egy kifejezetten ötletes, szórakoztató akció-krimihez vezetett. (Bővebben)

Ennyit mára a telefóniáról, mert Dorian Gray (Filmcafe, 23.30) története már egy másik világba repíthet el minket. Oscar Wilde klasszikus történetének rengeteg filmes és színpadi feldolgozása született már, ez a ma esti Oliver Parker 2009-es verziója. A film hagyományos, mondhatni konzervatív felfogású, kosztümös adaptáció, örök fiatalság, szerződés a gonosszal, meleg férfibarátság. Jó színészek, hiszen Colin Firth már a dadogós király előtt is remek színész volt, a címszerepet alakító Ben Barnes pedig több annál, hogy szép és fiatal… (Bővebben)

Na jó, ez már végképp az uborkaszezon… Könnyed, látványos popkulturális vackok jönnek. A Sin City: Ölni tudnál érte (AMC, 20.05) például a képregény-guru Frank Miller és Robert Rodriguez közös projektjének második része, mely tartja annak relatív színvonalát: szerintem még mindig ez ‘A’ képregényfilm (lásd a képet). A sztorit hagyjuk, de a látvány, a már-már öniróniának ható stílusos hitelesség és olyan bombasztikus szövegek, mint: “…a beton simogatta meg az arcomat, amire nyálas csókot nyomtam…”, vagy hogyan – na szóval. A fal adja a másikat.

Arnold Kopelson producer jó “lóra” tett, amikor erőltette egy barázdált arcú, szemlátomást szúrós modorú fazon rendőrbírói szerepkörben való szerepeltetését, hiszen A szökevény 2. – Életre-halálra (Film+, 21.00) majdnem olyan jó kis darab lett a maga műfajában, mint amilyen az első rész volt, ami Oscar-díjat eredményezett Tommy Lee Jonesnak. Ismét ő alakítja Samuel Gerard rendőrbírót, akinek megint sokat kell futnia egy szökevény bűnöző (Wesley Snipes) után – aki természetesen újfent ártatlan, és ezt hamarosan Gerard rendőrbíró is megérti. Az igazi hajsza azonban csak ekkor kezdődik, és nagyon messzire, nagyon magasra fog vezetni… Oscar bácsi aztán erre a filmre már nem gyütt, de azért szó sincs arról, hogy ez egy rossz film lenne: egy igazi, hamisítatlan, régimódi akció-krimit láthatunk, remek tempóban.

Igen izgalmas választás lehet később az igen érdekes szereposztással (Hillary Swanktől Patrick Swayze-ig) jelentkező 11:14 (Film Mánia, 22.45) című thriller is ma estére. A cím a kulcsa mindennek, s minden ki is fog derülni a végére, mi miért történik 11:14-kor. Érdemes tehát kivárni, még akkor is, ha közben esetleg nem mindig értjük, miről is van szó…

Elsősorban a teke-játékosok, a white russian nevű koktél kedvelői, a perzsaszőnyeg-mániások, a Coen-testvérek rajongói, illetve azon emberek számára alapfilm A nagy Lebowski (AMC, 20.00), akik legszívesebben egy fürdőköpenyben, a semmit téve töltenék el egész életüket. Címszerepben Jeff Bridgest (a képen), mellékesen pedig John Goodmant, Julianne Moore-t, John Turturrót, Steve Buscemit, vagy például Philip Seymour Hoffmant láthatjuk.

A Tiszta vér (Film Mánia, 21.00) című filmben egy sajátos személyisége miatt ex zsaru (Samuel L. Jackson) takarítja szakmányban a bűntények után maradt mocskot, jobb és más híján. Egy nap azonban véletlenül egy nagy port felverő bűntény bizonyítékai is felmosódnak az elkövetés helyszínén, és ki lenne más a gyanúsított, mint maga, a takarító…

A Copland (RTL Spike, 21.00) is tökös mozi. Nem véletlenül vetítik rengetegszer. Ebben az igen kemény zsarufilmben egy “igazságosjános” helyi seriff (Sylvester Stallone remek alakításában!) veszi fel a harcot a simlis nagyvárosi zsarukkal (Harvey Keitel, Ray Liotta, illetve Robert de Niro).

A Jerry Maguire – A nagy hátraarc (AXN, 21.00) című darab egy meglehetősen idealisztikus komédia arról, hogy egy gátlástalanul törtető, sikeres sportmenedzser (Tom Cruise) egy nap ott hagy csapot, papot, plüssfotelt, a hajléktalanoknak ajánlja fel összes lakását, méregdrága nem-gagyi Vutton Lajos hátizsákját, arany karórát nagytoronnyal és egy sátorban kiköltözik a helyi Margit-szigetre. Na ja, álmodik a nyomor. Viszont, álmodni jó, mert azt senki nem veheti el tőlünk…

P.G. Wodehouse közepesen sikerült adaptációja a Piccadilly Jim (m2, 21.10), melynek legnagyobb hibája az, hogy csak nyomokban idézi meg az említett szerző körmönfont szellemességét – igaz, az teljes erővel amúgy is csak eredeti nyelven, angolul üt. Léha, züllött életmódot folytató újságíró (Sam Rockwell) a címszereplő, aki ezen az álnéven írja erősen savas hatású cikkeit, mígnem szembejön vele élete szerelme (Frances O’Connor) – aki viszont gyűlöli azt a tehetségtelen firkászt, aki Piccadilly Jim név mögé bújva állít pellengérre tisztességes, becsületes angol polgárokat.

A színésznő (m5, 21.35) című magyar film története mögött valójában a híres színésznő, Bara Margit és az olimpiai bajnok Gyarmati Dezső szerelmének drámai története sejlik fel, mely a kádári, boldognak tartott békebarakk vészjósló árnya alatt semmi szín alatt nem végződhetett happy enddel.

Egy házaspár (Meryl Streep és Liam Neeson) a főszereplője A gyanú árnyékában (Duna, 21.50) című krimi-drámának is. Nálunk azonban az csapja be a kerti kaput, hogy egy szépnek nem mondható napon eltűnik tinédzser fiuk (Edward Furlong), éppen azután, hogy barátnője gyilkosság áldozatává vált. A szülők nem hiszik a látszólagos evidenciát, miszerint a fiuk követte el a gyilkosságot és saját eszközeikkel nyomozni kezdenek, egyre nagyobb kétségbeesésben és egyre növekvő kételyek között… Barbet Schroeder rendező érti a dolgát az efféle lélektani, etikai problémákat boncolgató történetekben.

A Halálhegy – A Djatlov-rejtély (Film Mánia, 22.50) egy “valóban megtörtént” eset filmes feldolgozása. A legendát a hazai legnagyobb konteó-szakértőként számon tartott Tiboru is alaposan feldolgozta blogjában. Renny Harlin is ebből a történetből indult el, a végeredménynek azonban egészen biztosan nincs köze a valósághoz. Mivel Harlin hollywoodi vérprofi, azt azért lehetett sejteni, hogy a kamunál nem sokkal fogunk beljebb jutni ez alkalommal, és az első kockák alapján azt is érezhetjük, hogy a szándékoltan spontán, áldokumentumfilmes stílus itt nem kócos filmegyetemisták első pénzkereseti akciója, hanem kiszámított üzleti terv része, aminek a következő a receptje: Végy egy közepesen ismert, misztikus legendát, amely valamilyen távoli, egzotikus helyen játszódik, vegyítsd össze azt a tinihorror és az áldokumentumfilm jellegzetes kliséivel, tedd be mélyhűtőbe, majd rázd jól össze. (Bővebben)

Bruce Willis néha azért több annál a szakadt atlétatrikós, macsó akciósztárnál, amilyen kép él róla fejünkben. Robert Zemeckis remek kis komédiájában például Jól áll neki a halál (Filmcafe, 21.00), Meryl Streep és Goldie Hawn vérbő, morbid komédiázása közepette.

Bár már közel húsz éves film a Bízd a hackerre! (Film Mánia, 21.00), melynek számítástechnikai megoldásai ma már minimum megmosolyogtatóak, azonban témája (egy nagyon gazdag ember az interneten keresztül, hackerek segítségével szeretné az ellenőrzést megszerezni a felhasználók felett) nagyon is süt. 2001-ben, amikor ez a film készült, még nem létezett Facebook, sem a Google, és halvány fogalmunk sem volt arról, mi a fake news és mik a mémek… Enivéj, ma talán érdekesebb ez az amúgy közepes thriller, mint volt annak idején. Ryan Philippe és Tim Robbins az első vonalakban. (Bővebben)

Bár imponáló szereposztást (Emma Thompson és Maggie Gyllenhaal mellett például Dustin Hoffman) villant a Felforgatókönyv (Paramount Channel, 21.00) című, meglehetősen abszurd komédia (is), számomra már a főszereplő karaktert (egy informatikus, akinek egy írónő -Emma Thompson- beszél a fejében és saját regényét meséli, aminek nem tudja még a végét…) alakító Will Ferrell elviselése is problémát okoz. Ehhez képest még egy romantikus szál is bonyolítja a dolgokat…

Az ezredforduló egyik emblematikus “kultuszfilmje” volt a Harcosok klubja (Moziverzum, 21.00), de ennek megfelelően (illetve, ennek ellenére is) ma is erősen ajánlott megtekintése. David Fincher egyik legnagyobb -és igazán azóta sem megismételt- dobása ez a film, mely tűpontosan mutatja be a kor jellegzetes embertípusát, a cinikus, gátlástalan, dekadens yuppie-t. Főszerepben Brad Pitt és Edward Norton.

A múlt századelő polgári szalonjainak félhomályos, bűnös, világába kalauzol a Félvilág (Filmcafe, 23.05) című, az előbbi ajánlathoz hasonlóan igen decens kiállítású, egyben feszült és izgalmas, erotikától sem mentes krimi-dráma, mely egy kétes erkölcsű, pletykákra bizton okot adó egzisztenciájú úrhölgy, bizonyos Mágnás Elza (Kovács Patrícia) meggyilkolásának történetét meséli el. (Bővebben)

A Zombieland (SuperTV2, 23.30) minden idők egyik legnagyobb anyagi sikerét hozó zombifilmje, ami valójában -nem kis megrökönyödésre- egy romantikus tinivígjáték. A történetben téblábol ugyan egy seregnyi zombi (a képen jelenet a filmből), a főszereplő romantikus szerelmesek (Emma Stone és Jesse Eisenberg) azonban legfeljebb annyi figyelmet szentelnek rájuk, mint langyos nyári éjszakán, amikor reszket a hold a tó vizén, egyik csók után, a másik előtt, hanyag mozdulattal lecsapják a karjukon éppen vacsoráját elkölteni készülő szúnyogot. (Bővebben)