Freddie Mercury tragikus sorsú figurája, valamint maga, a Queen nevű zenekar van olyan izgalmas és drámai, hogy az filmre kívánkozzon. Először talán Stephen Frears rugaszkodott neki ennek a projektnek, Freddie-t a szintén eléggé híres, egyben legalább annyira megosztó személyiségű Sacha Baron Cohen alakította volna – na, ez a verzió szerintem is kifejezetten érdekes lett volna. Brian May, a Queen-jogok felett őrködő, hajdani Queen-tag azonban ezt másként gondolta… Végül a történetet, mely szinte értelemszerűen a Bohém rapszódia (HBO, 20.00) címet kapta, az X-Men-filmekkel, vagy például a Valkűr című második világháborús drámával nevet szerző Bryan Singer rendezte meg, hűvös profizmussal és vélhetően May-ék jóváhagyásával: a film ugyanis pontosan érezhető óvatossággal kezeli a kényes részeket, miközben szégyentelenül kihasználja azt a maga nemében nyugodtan zseniálisnak nevezhető hatásmechanizmust, ami a Queen együttest a rock- és popzene egyik legnagyobb ikonjává tette, Rami Malek (a képen) pedig azóta Oscar-díjat kapott Freddie Mercury figurájának alakításáért. Tévépremier. (Bővebben)
Egy nem egészen sima (több halálesettel járó, veszett menekülésbe forduló) rablás történetét dolgozza fel a Kelepce (Film Mánia, 21.00) című thriller, melyben a bűntettet elkövető testvérpár (Olivia Wilde és Eric Bana) olyan helyzetbe (egy ismeretlen család –Sissy Spacek, Kris Kristofferson és Charlie Hunnam– hálaadásnapi vacsorája) kerül, melyben a kiutat egymás elárulása jelenti. Izgalmas kis darab.
Üdítő fuvallat lehet egy ízig-vérig Könnyű nőcske (Filmcafe, 21.00), aki (Emma Stone) amúgy egy teljesen hétköznapi, átlagos lány, azonban egy fatális félreértésnek köszönhetően, hirtelen a helyi menő csávók (háemcsé, megvan még?) sikerlistájának élére kerül, mint “levadászandó áldozat”, mármint szexuális értelemben. Szerencsére, itt szerelem lesz a vége.
Peter Webber a nagy németalföldi festő, Jan Vermeer világhírű festményének, a Leány gyöngy fülbevalóval (Duna, 22.40) címűnek történetét meséli el komoly szereposztásban: a címbeli lány Scarlett Johanssson személyében óriási telitalálat. Vermeert Colin Firth alakítja, míg mellékszerepekben például Tom Wilkinsont, Cillian Murphyt láthatjuk. Elképesztően magas színvonalú kivitelezés jellemzi a filmet, mind az operatőri, mind a jelmezek és kellékek tekintetében. Szinte minden képkocka tökéletesen idézi meg Vermeer ecsetvonásait. A festészet lényegének mozgóképben való megjelenítését ilyen minőségben eddig talán csak Derek Jarman Caravaggiójában láttam. Maga a film narrációjában, dramaturgiájában ugyan döcög egy picit, sok a nagy, jelentősnek szánt, de valójában kissé üresnek ható “nézés”, szűkszavúak a dialógok, problémák vannak a ritmusban, de a látvány, a színek, a fények és az árnyékok játéka, az valami csodálatos! Perfekt időutazás Vermeer korába, sőt, műtermébe.
Miklauzic Bence, jó magyar szokás szerint, látatlanul szénné gyalázott 2014-es filmjének, a Parkolónak (RTL II, 23.00) sztorija, pontosabban annak váza tulajdonképpen egy klasszikus western kliséje. A magányos kóboj békésen éldegél világvégi farmján, amikor betoppan a gazdag úr Tucsonból, hogy épp erre halad a vasútvonal, és kéne a föld. A magányos kóboj persze nem adja, felveszi a reménytelennek tűnő harcot a gazdag úrral, aki közben pénzzel maga mellé állította az összes környékbeli gazdát is és győz, mert a magányos kóbojok mindig győznek, majd az egyik áruló mellyes-bögyös menyecskéjével ellovagol a lenyugvó napba. A magányos kóboj itt egy parkolóként használt nyóckerületi grund őre (Lengyel Ferenc), a földje a grund, a gazdag úr (Szervét Tibor) egy ármányöltönyös vállalkozó, a környékbeli gazdák a helyi kolor lokál, a “mellyes-bögyös menyecske” pedig Pokorny Lia. A naplemente itt is naplemente. (Bővebben)
Natalie Portman nem sokkal később Oscar-díjat érőn alakítja a Fekete hattyú (TV2, 23.10) világot jelentő deszkákat hasító tudatú balerináját, Darren Aronofsky artisztikus Csajkovszkij-klipjében. (Bővebben)