A kultuszrendezőnek tartott Paul Verhoeven otthon, Hollandiában forgatta Fekete könyv (Film Mánia, 21.00) című, holokauszt-témájú filmjét. A film nem igazán jó. Az akciójelenetek suták, a cselekmény kesze-kusza, zavaros, a jelenetek kötései logikailag sem stimmelnek. Úgy tűnik, Verhoeven úlságosan sokat markolt ezúttal, és az egész nyamvadt világégés összes rohadtságát bele akarta zsúfolni egyetlen filmbe. Pozitívum viszont, hogy kísérletet tesz az árnyalt jellemábrázolásra, hiszen van (majdnem) jó német és gazember holland, de a felszabadító angol és skót katonákról is megtudható, hogy brutalitásban semmivel sem voltak gyengébbek, mint ivánék, ahogy azt tudni szokásos… Ha kb. 50 perccel rövidebb lenne, akkor lehet, hogy jobb lenne ez, így azonban -szerintem- csak megfelelő elszántsággal rendelkező, kipihent nézőknek ajánlható.
Egy pörgős Spílerrel (Sony Movie Channel, 21.00) is tölthetjük az estét. A film egy krimiszerűség, bár nem éppen a legjobban sikerült munkája Tarantino angol “párhuzamának”, Guy Ritchie-nek. A megszokott piti gengszteres, lúzer drogosos, nagymenő vállalkozósos történet, nagy dumákkal és a Ritchie-től megszokott vizuális trükkökkel – csak éppen láttuk már ezt korábban a Blöffben, vagy A ravasz, az agy satöbbiben. (Bővebben)
Az, hogy manapság már csak elvétve lehet mainstream filmben cigarettázó karaktert látni (vagy ha mégis, akkor az szinte kivétel nélkül negatív karakter), annak sok köze van ahhoz az annak idején nagy port felverő -amerikai- esetnek, melyben egy nagy cigarettakonszern kirúgott fejlesztő vegyésze eskü alatt vallotta meg, hogy a cigarettagyárak kémiai úton manipulálták a cigaretta nikotintartalmát, hogy így szoktassák gyorsabban és erősebben hozzá a dohányosokat a termékükhöz. Michael Mann 160 perces drámája, A bennfentes (Filmcafe, 21.00), ezt az ügyet dolgozza fel igen alaposan az egyaránt remek teljesítményt nyújtó Russell Crowe (a kirúgott vegyész) és Al Pacino (az ügyet médiaeseménnyé és országos botránnyá formáló újságíró) segítségével. A történet azonban tökéletesen megvilágítja azt is, hogy miért tartják sokan Amerikát a szabadság földjének még akkor is, ha ott is akadnak korrupt politikusok, profitéhes kapitalisták és számító, cinikus gazemberek, ugyanis eddig minden körülmények között és ellenére, mindig volt arra esély, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését, illetve, akinek igaza van, az meg a jutalmát; hogy győzhet az igazság. A film amúgy hossza ellenére is igen feszült, hatásos alkotás, már ha hajlandóak vagyunk odafigyelni rá ezen a fullasztó estén.
Harrison Ford a címszereplője A szökevény (Film+, 21.00) című, üldözős, árkon-bokron keresztül menekülős, izgalmas akció-kriminek. A címbeli szökevény egy jól szituált orvos, akit minden felmentő bizonyíték ellenére, feleségének meggyilkolása miatt mégis halálra ítél a bíróság. A pasas azonban megszökik és nyomában a Tommy Lee Jones által játszott rendőrbíróval, az életéért és az igazságért fut. Oscar-díjat azonban Tommy Lee kapott ezért az alakításért.
Rejtett kincs ma este a svéd Koronaékszerek (Filmbox Plus, 21.00). Ella Lemhagen 2011-es drámája egy különös mese, mely két elcserélt csecsemő születésének tragikomikus zűrzavarából szürreális érzelmi hullámvasúton hömpölyög át évtizedeken keresztül a meghökkentő, nyugtalanító, egyben katartikus végkifejletbe. Az egyik csecsemő szegény családba születik, míg a másik nagyon gazdagba – és így tovább. Nagy ívű, fantáziadús, remek film.
Afféle szürke ló viszont (számomra) az Egy nemzet születése (Moziverzum, 21.00), mely természetesen a nagyszerű Amerikai Egyesült Államokról szól – azonban egy XIX. század első felében élt írástudó fekete rabszolga szemszögéből nézve azt. Rendezte és a főszerepet alakítja Nat Turner (lásd a képen), aki civilben épp filmje bemutatása idején futott bele az akkoriban mindent felborító #metoo cunamiba – tán ezért sem hallunk róla, s nagyszabású filmjéről azóta. Pedig érdekes lehet…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: