Jennifer Aniston ma este Clive Owennel szűri össze a levet, holott mindkettejüknek biztos és takaros családi háttér duruzsol a háttérben. Csak azok a hűvös, huzatos metróperonok, minden áldott kora reggel… Brrr. A Kisiklottak (Paramount Channel, 21.00) azonban nem a műfaji közhelyeknek megfelelően sejthető romantikus vizek felé, hanem épp az ellenkező irányba evez tovább. A borzongató reggeleket felmelengető, édes együttlétek lassan vérfagyasztó rémálomba fordulnak, amihez sok köze lesz az időközben felbukkanó Vincent Casselnek is… (Jegyeket, bérleteket kérem! 🙂 – lásd a képen) Mikael Hafström filmje feszült, izgalmas, drámai thriller lesz.
Azt mondja a ma ki tudja, hányadszorra levetítendő Tükör által homályosan (m5, 21.15) című filmjéről Ingmar Bergman: “Az Isten alászáll, és befészkeli magát egy emberbe. Először csak olyan, mint valami hang, mint valamilyen súlyos dolognak a tudása, mint valami parancs. Fenyegető vagy kérlelő, visszataszító, de izgató is. Aztán egyre jobban megismerteti magát, és az ember próbára teheti az isten erejét, megtanulhatja szeretni, feláldozni magát érte, és eljuthat a teljes odaadásig és a teljes ürességig. Amikor eléri ezt az ürességet, az Isten birtokba veszi emberét, és vele végezteti el a munkáját. Aztán magára hagyja üresen, kiégve, megfosztva az evilági élet további lehetőségeitől. Az történik Karinnal. A határvonal, melyet át kell lépnie, a tapéta különös mintázata.” Szóval, így. Szerintem senki nem fogja ma ezt a filmet megnézni.
Főleg, hogy eközben Roland Emmerich, aki általában az egész világot szereti lerombolni, ma megelégszik annyival is, hogy Az elnök végveszélyben (Sony Movie Channel, 21.00) legyen. Terroristák rohanják le a Fehér Házat, de egy nyugdíjas ügynök, szabadságon lévő, lefokozott CIA-ügynök, takarítónő, stb., stb. Nagyon piff-puff, nagyon dirr-durr. (Bővebben)
Talán nem meglepetés, hogy Frank Herbert közfelkiáltással megfilmesíthetetlennek tartott kultikus regényfolyamához, a Dűnéhez (RTL Spike, 22.00) először David Lynch mert hozzányúlni. Persze, az 1984-ben bemutatott film vizuális megoldásai a mai bombasztikus látványmozik által már alaposan elrontott szemünkkel nézve már megmosolyogtatóan gyermetegnek tűnhetnek. Ráadásul, ma már azt is tudjuk, hogy maga, Lynch sem volt túlzottan elégedett filmjével… Ám Herbert -aki végig felügyelte a forgatást- áldását adta a mozira, és igazából ez az, ami dönt, már a hitelességet illetően. Mint regényadaptáció, mindenképpen igen érdekes, vagy inkább bátor vállalkozás ez a film, tekintve, hogy maga az alapanyag nem éppen az a 100 oldalas papírfüzetecske…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: