A Carter edző (Paramount Channel, 21.00) például egy elég jó kis sportdráma lesz, mely egy önérzetes gimnáziumi (értsd: high school) kosárlabdaedzőről (Samuel L. Jackson) szól. Hollywoodi filmről van szó, tehát lesz benne erkölcsi tanulság, lélekemelés és gyomorszorítás, a végén pedig győz az igazság.
Ang Lee 2012-es mozija, a Pi élete (Sony Movie Channel, 21.00) az akkori Oscar-cécón 11 jelölésből be is váltott 4-et, ráadásul köztük a legjobb rendező igen magasra testált szobrocskáját is. A többi (operatőr és vizuális effektusok, valamint a filmzene) érthető, hiszen a film tényleg baromi látványos, s a nyugati fülnek kellemesre szelídített indiai ihletésű zene sem bántó. De azért ne essünk túlzásokba, ez azért mégiscsak egy mese, mely minden puccparléval fölvértezve rágja szájunkba azt a maszlagot, amivel amúgy a vallások is próbálkoznak már néhány ezer éve (melyik, mióta). Hogy minden egyértelmű legyen, a végén még tagoltan, jól érthetően, a szavakat lassan formálva, zanzában is megkapjuk a “messzidzst”. (Bővebben)
Ismét láthatjuk viszont a Desperadoban (AMC, 21.00) Antonio Banderast bús képű, titokzatos vándormuzsikusként, aki alkalomadtán igen viccesen balettozva húzza el a rosszarcúak nótáját, így nyerve el a szépséges Salma Hayek kacsóját (lásd a képen). Robert Rodriguez ezúttal nem vacakol, padlógázon nyomja az ipart, annyira, hogy még haverja, Quentin Tarantino fejét is szétlöveti…
Később a Sötétkamra (RTL Spike, 22.00) egy kompakt, az agyonunt kliséket ügyesen kerülő, illetve azokat kreatívan használó thriller (vagy inkább thriller-elemekkel feldúsított lélektani dráma?), egy igen jó teljesítményt nyújtó, komoly Robin Williamsszel. (Bővebben)
Aztán volt ilyen is, hogy: Két emelet boldogság (Duna, 22.20). Nosztalgikus (és kissé propagandisztikus) közérzetmozi azokból az átkos hatvanas évekből, avagy beköltözés az új lakásba, új lakóközösségbe (!), Angyalföldön, a Lehel út – Aba utca sarkán.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: