Csütörtök, július 25.

Annak idején, 1971-ben Steven Spielberg misztikus Párbaj című filmjével (azóta is talán legjobb munkájával) megteremtette az országúti thriller alműfaját. Ide sorolható a Kurt Russell főszereplésével ’97-ben készült A félelem országútján (Paramount Channel, 21.00) is, egy igen jól sikerült, izgalmas és fordulatos mozi. Végtelen országutak, egy rejtélyes kamion(os) és egy eltűnt feleség.

Elsősorban Billy Bob Thornton parádézásának, valamint a film finom (olykor meg egészen abszurd) vizuális, valamint verbális poénjainak köszönhetően lett felejthetetlen krimikomédia a Banditák (Filmcafe, 21.00). A megszokott módon kőprofi Bruce Willis mellett Billy Bob egy hipochonder bankrablót alakít. A páros agyafúrt bankrablásaival hamar a környék kedvenceivé válik, mígnem megjelenik a színen egy csengő hangú lány (Cate Blanchett). Afféle Tarantino Light, vagy Bonnie és Clydes, szolid csattanóval a végén. Láttuk már?

Emir Kusturica pontosan azt csinálja a romákkal (mint etnikum és mint kultúra), amit Sergio Leone az amerikai western (mint életforma és mint kultúra) kliséivel: a valóságot és az abból fakadó sztereotípiákat misztifikálja, illetve a végletekig sarkítja, míg a babonákat, a legendákat pedig földközelbe hozza és azokat naturalisztikusan ábrázolja. A cigányok ideje (m5, 21.05) is egy ilyen tabló, hatalmas ívű, szinte eposzian nagy mű. Simán ki lehetne akasztani a falra. (Ebben szólal meg például a virtigli világslágerként aposztrofálható Ederlezi.)

Sylvester Stallone akció-revüsorozatának első része, A feláldozhatók – The Expendables (RTL Klub, 21.45) a kevésbé intellektuális szórakozásra vágyó nézőket elégítheti ki, bár azért a film élvezetéhez szükséges ismerni legalább az akciófilm műfajának legalapvetőbb sztárjait, filmjeit. (Bővebben)

Az ördög Pradát visel (TV2, 21.50)… Meryl Streep -de hát ezt már tudjuk jól, hiszen rengetegszer láttuk már- egy nagy hatalmú divatmagazin még nagyobb hatalmú főszerkesztője, Stanley Tucci bölcs és meleg divatguru, az egészen elképesztő szemeket és fogsort villantó Anne Hathaway pedig egy szürke, de szorgalmas kezdő, aki nem érti, mit keres ebben az egészben.

A tizedes meg a többiek (Duna, 22.15) viszont pontosan az a magyar film, amelyik éles versenyben van A tanúval a legtöbbet idézett magyar filmek örök versenyében. “Jelentem az oroszok már a spájzban vannak!” (…még ha csak a spájzban lennének…) “A tizedes úr gondolkodik.” “Mi még megadni sem tudjuk magunkat…” “Üres zsebbel a békét is nehéz elkezdeni!” “Ezzz Magyarország! Átöltözünk! Mindig csak átöltözünk! Hát meddig lehet ezt bírni köpönyeggel? Önérzettel?” – és a többi aranyköpés mára szervesen beépült a köznyelvbe, és úgy tűnik a jelenlegi közállapotokból, hogy igen sokáig még használni is fogjuk őket. A remek filmben a magyar színjátszás halhatatlan alakjait, Major Tamást, Sinkovits Imrét, valamint Márkus Lászlót, Darvas Ivánt, no meg a többieket láthatjuk újra…

Jó nagyot markolt Kenneth Lonergan a Margaret (SuperTV2, 23.25) című drámájával (címszerepben az igen komoly alakítást nyújtó Anna Paquinnal), s amit markolt, azt a maga teljességében, szép komótosan ki is szerette volna teregetni a közönség elé – nem is csoda, hogy a gyártó stúdió felelős döntéshozói páni rémületükben tömpe ujjacskáikban megremegő szivarkáikról rögtön az ölükbe hamuztak. A film eredeti változata bőven túlnyúlt a három órán, amit (állítólag) a nézők csak igen kiváltságos esetekben hajlandóak tolerálni, és hát ki a franc is (who the fuck is…) ez a Lonergan? Ismeri valaki ezt a fazont? Mit képzel ez? Azonban olyan komoly arcok (pl. Sidney Pollack, Anthony Minghella, Martin Scorsese) álltak a projekt mögé, hogy mégis elkészülhessen ez az igen kitűnő film, hogy aztán -ugyan lényegesen rövidebbre, mintegy 150 percre húzva- hasonló jelentőséggel bírjon, mint annak idején például Sam Mendes Amerikai szépsége. (Bővebben)