Ma már tudjuk, hogy A visszatérő (Paramount Channel, 21.00) elsősorban Leonardo diCaprióról szól. Annyira akarta már mindenki, hogy Leó megkapja már végre az amúgy régen kiérdemelt Oscart, amit valószínűleg ő maga is szívesen venne, hogy számomra úgy tűnik, ebben a filmben tényleg minden ennek van alárendelve. Szegény Leó pedig tényleg mindent el is követ az ügy érdekében: két és fél órán keresztül kúszik nyögve, hörögve a jeges hóban, fagyott sárban, döglött lóba bújik meztelenül, a megfagyást elkerülendő, szakadékba zuhan és sebes folyású zúgókon szánkázik le magatehetetlenül, a nép pedig nyilván hüledezve csóválja fejét, hogy mekkora színész, micccsodda alakítás… És jött a Golden Globe és jött az Oscar is… (Bővebben)
Quentin Tarantino olasz spagetti-westernek előtti tisztelgő Django elszabadul (Mozi+, 21.00) című filmjében is Leonardo DiCapriot nézhetjük (itt egy igen gennyes karaktert alakít – újfent kiválóan), a főszereplők párosa egy német vándorfogorvosból (Christoph Waltz) lett villámkezű fejvadász és egy revolverhőssé avanzsált szökött fekete rabszolga (Jamie Foxx – a képen Leóval) alkotja, akik halálmegvető bátorsággal szállnak szembe a gaz déli rabszolgatartókkal (lásd DiCaprio), személyes indítéktól vezérelve, de végül mégis forradalmi módon. (Bővebben)
Üdítő fuvallat lehet a mai estében egy ízig-vérig Könnyű nőcske (Filmcafe, 21.00), aki (Emma Stone) amúgy egy teljesen hétköznapi, átlagos lány, azonban egy fatális félreértésnek köszönhetően, hirtelen a helyi menő csávók (háemcsé, megvan még?) sikerlistájának élére kerül, mint “levadászandó áldozat”, mármint szexuális értelemben. Szerencsére, itt szerelem lesz a vége.
Grimm testvérek jól ismert Piroska és a farkas című meséjének és a Farkasember kultúrkörökön át ívelő legendájának furcsa szintézise A lány és a farkas (Film+, 21.00) című tinihorror, mely azért így, ebben a konstellációban, inkább az Alkonyat-sorozat kedvelőinek nyújt nedves és borzongató élményeket ma estére. Gótikusan sötét romantika, bombasztikusan látványos vizualitással. Amanda Seyfried a címszerepben, Gary Oldman fenyegető árnya pedig a háttérben.
Vessenek a mókusok elé, de én kifejezetten bírom a Sztárom a párom (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiát. Talán azért, mert tökéletesen tudok azonosulni Hugh Grant könyvesboltos figurájával? Vagy inkább a másikkal (Rhys Ifans)? 😀 Nem tudom. Rengetegszer láttam már, de akár ma este is látni fogom, rengetegegyedszerre is. Julia is cuki, természetesen.
A Ménesgazda (m5, 21.35) című magyar filmet Kovács András rendezte, Madaras József emblematikus főszereplésével, még vastagon a létező szocializmusban. Úgymond, egy afféle téesz-krimi ez, amelyet annak idején még Arany Medvére is jelöltek. Az ötvenes évek elején a fiatal, szegényparaszti származású Busót (Madaras) teszik meg a ménes gazdájává, ám az alá beosztott, Horthy kitelepített hajdani katonatisztjei elég durván szívatják… Busó azonban kemény legény.
Örök kérdés, hogy Mi kell a nőnek? (TV2, 21.50). Talán a bőven 60+-os Mel Gibson? Nem tudom. Nyilván nem az a nőverő, vérben forgó szemű, alkoholista, rasszista, pszichopata barom, akiről egy időben sokszor cikkeztek a pletykalapok, hanem inkább az, amelyik -például e filmben- simán ki tudta röhögni saját, macsó férfiasságát is, ha éppen úgy hozza kedve. Szerintem ez Mel legjobb filmje. (Bővebben)
Rowan Atkinson Maigret-je ezúttal Montmartre sikátoraiban. Maigret és az éjszaka örömei (Duna, 22.20) hoz egy kis borzongást ebbe a forró éjszakába.
Wong Kar-Wai rajongói általában földre borulnak atmoszférateremtő tehetsége és könnyed, mégsem súlytalan melankolikus filmlírája előtt. Első Hollywoodban készült filmje, a My Blueberry Nights – A távolság íze (Filmcafe, 22.55) is szépen beleillik a Vadító szép napok óta felfestett sorba: ugyanazt a franciás-film noiros, költői dizájn-formalizmust csinálja, mint eddig, csak nincs itt Maggie és Leslie Cheung, Andy Lau és a többi hongkongi modellszépségű filmsztár és nincsenek a monszuneső áztatta Hongkong lampionokkal sejtelmesen átvilágított sikátorai, helyettük vannak viszont modellszépségű hollywoodi színészek, mint Rachel Weisz, Natalie Portman és Jude Law, valamint kakukktojásként, a filmnek dalaival, de erős színészi jelenlétével is markáns fazont adó Norah Jones. És vannak még az amerikai filmek kedvelt helyszíneiként ismert kávézó, kocsma- és kaszinóbelsők, valamint vannak ezek klausztrofóbiáját oldva, a szintén ismerős nevadai és coloradói tájképek. (Bővebben)
Zavarba ejtő filmmel állt elő a norvég Tommy Wirkola, akinek nevét a Náci zombik/Dead Snow című filmje óta rettegi értő és értetlen filmkedvelő szerte a világon. 2067-ben -ha jól emlékszem a jelen írás tárgyát képező film egyik jelenetében feltűnő évszámra- bőven meghaladta a kritikus határt a Föld népessége, annyira, hogy az élelmiszer-ellátás is nehézkessé vált. A jobb termelés érdekében nagyipari módszerekkel előállított, génmanipulált növények és állatok képezik az élelmiszergyártás alapanyagát, aminek köszönhetően azonban az emberiség körében ugrásszerűen megnőttek a sokszoros ikerszülések, különböző, addig sosem látott genetikus mutációk jelentek meg, így bizonyos politikai erők radikális választ adva a kor kihívásaira, meghirdették az egy család, egy gyerek programot. Ha valaki figyelemmel követi a tudomány mai folyását, az tudja, hogy ezek a megállapítások már tulajdonképpen a mai korra is érvényesek, és éppen ez volt az oka, hogy Kína már bevezette ezt a törvényt, mely mindössze egyetlen gyermeket engedélyez egy család számára (úgy tudom, 2015-ben ezt a nemzetközi felháborodás miatt visszavonták). De a Hét nővér (Film+, 23.00) problémafelvetése igenis reális, igenis kézzelfogható (és lényegi elemei a szupermarketekben már évek óta megvásárolhatóak). (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: