Mit nézzünk ma a tévében?

Hétfő, július 29.

Juuso Laatio és Jukka Vidgren vígjátéka, a Heavy túra (Cinemax, 20.00) kegyetlenül fárasztó, de ezzel együtt is igen szórakoztató komédia. (Mi legalábbis nagyon bírtuk – a képen jelenet a filmből.) Egy feltörekvő metálzenekarról szól, bár ahhoz, hogy élvezzük, nem kell feltétlenül a műfaj rajongójának lennünk. Ezerszer látott, klasszikus sztori: a jobb sorsra érdemes hősök elindulnak szerencsét próbálni, számos megpróbáltatás és már-már hihetetlen kaland után végre révbe érnek, és elnyerik jutalmukat (plusz a királylány kezét). A helyszín ezúttal egy álmos finn kisváros (vagy falu?), ahol a hosszú hajú rockereket legjobb esetben homokosnak csúfolják, rosszabb esetben drogos különcöknek tartják. Főleg a lányos képű, félszeg Turót (Johannes Holopainen), a fent említett banda énekesét, aki mellesleg (hogy nő is legyen a történetben) bele van zúgva a helyi virágbolt szép szőke eladónőjébe. Turóék már 12 éve próbálnak a szuterénben, kezdőnek tehát nem mondhatók, ehhez képest még egyetlen fellépésük sem volt. Most először érzik úgy, hogy eljött a saját számok írásának ideje. Neki is fognak egynek, csakhogy már az intrónál elszáll a lendület… (Bővebben)

 

 

A Waterworld – Vízi világ (AMC, 20.05) sokáig bitorolta az egyik legnagyobbat bukó hollywoodi szuperprodukció meglehetősen kétes dicsértékű címét… Túl sokba került, viszont a közönség is túl magasról tojt rá. Pedig nem olyan vészes ez a jó hosszú mozi, sőt, én kifejezetten szeretem, annyira, hogy minimum tízszer láttam már.🙂A kifejezetten bátor ötleten alapuló kalandos mesefilm a (remélhetőleg soha be nem következő) harmadik világháború után játszódik, amikor már a Föld teljes egészét tenger borítja. Harc az ivóvízért folyik, Kevin Costner magányos, (tehát) magának való hajós, aki egy nap hajótörötteket vesz fel hajójára. Az új utasok iránt viszont a tenger kalózai is élénk érdeklődést mutatnak… Kb. Mad Max, csak nem sivatagban, hanem tengeren.

A divatrajongók számára nyilván érdekes lehet a Coco Chanel (Filmbox Prémium, 21.00) fiatalkoráról szóló életrajzi film. Anne Fontaine alkotása körülbelül annyira érdekes, mint egy szabászati ismeretek-óra a 611-es számú Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézet női divatszabó-osztályában. A szakma iránt elhivatottak, valamint a rajongók számára kihagyhatatlan, de legalábbis jól felfogott érdekből abszolválandó tananyag, a céltalan tömeg számára viszont unalom és nyűg. Címszerepben Audrey Tautout láthatjuk. (Bővebben)

Úgy gondolom, Joel és Ethan Coen (tök mindegy, melyikük szerepel éppen a stáblistán – ők együtt alkotnak) ezzel a simán kultikusnak számító A nagy Lebowski (Filmcafe, 21.00) című filmjükkel Tarantinót parafrazeálják. A bizarr bűnügyből kibomló groteszk, abszurdba hajló cselekmény, a furcsa, lökött, de feltétlenül emberi karakterek, a kecses női lábujjak premier plánja, a sztorizós meseszövés, a parttalanul egymásba folyó, sokszor párhuzamos monológszerű párbeszédek, a markáns zeneválasztás mind QT-t idézi – mondjuk azt, ez a film pacsi Tarantinónak. Coenék tudnak ilyet is. Nem véletlenül alapfilm ez a teke-játékosok számára, a white russian nevű koktél kedvelőinek, a perzsaszőnyeg-mániásoknak, de a Coen-testvérek rajongói, illetve azon emberek számára is, akik legszívesebben egy fürdőköpenyben, a semmit téve töltenék el egész életüket.

A Revolver (Mozi+, 21.00) eközben Guy Ritchie 2005-ös filmje, mellyel azonban már kissé átbucskázott karrierjének a Blöffel, és A ravasz, az agy és a többivel meghágott meredélyén… De azért még van benne lendület. Lehet röhögni is, ám az eresztékek már hallhatóan recsegnek, a lufiból szökik a hélium, a vetítőgép pedig kockákat szalajt. De még, de még… Szerencse- és egyéb bűnös játék a téma, Jason Stathamnek pedig hosszú a haja.

A virtuális valóság útvesztőjébe elmerülni próbáló Vadidegen (Viasat3, 21.00) viszont egy rendkívül rossz thriller, nem hiszem, hogy érdemes lenne megnézni. Agyonbonyolított, buta narratívában előadott, kusza cselekmény, idegesítően rossz színészi alakítások, beleértve a gyönyörű, tehetséges és díjakkal is bőven elismert Halle Berryt is, akinek szemeiben látszódik is az a tökéletes értetlenség, amit én is éreztem végig a filmen: MINEK EZ? De Bruce Willis is ritkán volt ilyen gyenge, pedig ő azért sokat kísérletezik saját maga nimbuszának alulmúlásával…

Kevés életszerűtlenebb történetet tudok elképzelni annál, mint amikor éppen egy hegesztőlány (Helló! Egy hegesztő lány!) minden vágya, hogy Amerika legjobb tánciskolájába kerüljön, de láss csodát! A Flashdance (m5, 21.05) azonban valamiért mégis világsiker lett, melynek hatására lányok milliói kezdtek hordani kötött bokamelegítőket, és iratkoztak be jazzbalettre, hogy nekik olyan legyen a fenekük, mint a… Ja, Jennifer Beals azért jó csaj. Szerintem néhány csaj még hegeszteni is megtanult a példájából okulva, hátha történik végre valami…🙂

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!