Mit nézzünk ma a tévében?

Mára én talán a Palmettot (Sony Movie Channel, 21.00) tudnám ajánlani. A német Volker Schlöndorff ezúttal film noirban utazó, igen stílusos, mondhatni pöpec, pikkpakk krimijében -hollywoodi bérmunkájában- a remek Woody Harrelson alakít egy lúzer újságírót, aki egy csokorra való csinos nő gyűrűjében valahogyan mindig a rossz utat választja.

Liam Neeson az utóbbi években, évtizedben elsősorban thrillerekben szerepel, melyekből azért tizenkettő egy tucat. Ma este Sírok között (Filmcafe, 21.00) barangol azokat keresve, akiknek “köszönhetően” feltűnően gyarapodnak azok a sírok.

Van még egy belga film, amit bár filmvígjátéknak bélyegeznek, szerintem inkább drámai történet lesz. Egy pasas (Romain Duris – a képen) állását és barátnőjét elvesztve Másodállást (Film Mánia, 21.00) kénytelen vállalni – a helyi maffia szolgálatában bérgyilkosnak szegődik és ez tetszik neki. Nem tudom, nem láttam, de lehet benne valami…

Könnyen lehet, hogy Michael Edwards élete még annál is regényesebb, kalandosabb, abszurdabb és szívhez szólóbb volt, mint amit végül Dexter Fletcher rendezett meg életrajzi filmként. Az Eddie, a sas (SuperTV2, 18.50) persze, pont olyan abszurd, de egyben szívhez szóló, bombasztikus és katartikus, mint minden nagy sportdráma a filmtörténetben; és pont olyan egyszerű, de rettentően hatásos drámai, dramaturgiai módszerekkel operál, mint amik rajongójává teszik emberek tömegeit egy-egy nagy formátumú sportoló, sportesemény, egy rekord felállítása vagy egy verseny megnyerése iránt. És pont ezért hat ugyanúgy. (Bővebben)

Annál romantikusabb történettel nem is üthetnénk el ezt a mai estét, mint amilyen a Zuhanás a szerelembe (Duna, 19.30). A történet két főszereplője (Meryl Streep és Robert de Niro) mindennap együtt utazik a vonaton a munkába. Tetszenek egymásnak, érdeklik is egymást, erős közöttük a vonzalom – a baj csak az, hogy mindkettejüknek van családja… Aztán, ami a csövön kifér.

Viszont. Robert De Niro első rendezése volt a Bronxi mese (AMC, 20.00), melyben azért az egyik kulcsszerepet magára osztotta, nyilván a biztonság kedvéért. A történet egy tipikus olasz bevándorló-történet, melyben a tisztességes, buszsofőrként robotoló apa (De Niro) mindent megtesz azért, hogy a fiából is tisztességes ember legyen – még a maffiával is harcra kel… (Lásd a képen.) Igazán remek, epikus film, közvetlenül a legnagyobb olasz maffiatablók (Keresztapa-trilógia, Volt egyszer egy Amerika, Nagymenők) után a sorban.

Megmondom őszintén, nem rajongok a Forma 1-ért, legalábbis azért nem, ami mára lett belőle. Az én autóversenyző hőseim -Emerson Fittipaldi, Jackie Stewart és mások- már kihaltak, megöregedtek, de legalábbis eltűntek az autóversenypályákról. Ron Howard rendkívül izgalmas életrajzi drámája, a Hajsza a győzelemért (RTL+, 20.40) viszont éppen ebbe aranykorba kalauzolja el a nézőt, amikor a Forma 1-et két óriási egyéniség küzdelme jellemezte. Az egyik évben az osztrák Niki Lauda (Daniel Brühl) lett világbajnok, a másikban a brit James Hunt (Chris Hemsworth). A ’76-os idényben Lauda súlyos balesetet szenved és nemhogy a világbajnokság, de még az élete is veszélyben forog… A többi már történelem. Igen jó kis mozi ez! (Is.)

Az autóversenyzés egy teljesen más verzióját mutatja be az a film, mely a múlt század utolsó negyedét alapjaiban meghatározó VHS-korszak egyik népszerű darabja volt. Az Ágyúgolyó futam (Film Mánia, 21.00) egy csomó korabeli sztárral (Roger Moore, Burt Reynolds, Sammy Davis Jr., stb.) rajtol és akár a szintén legendás Flúgos futam című klasszikus Hanna-Barbera-rajzfilmsorozat élőszereplős változataként is nézhető. Remélem, még mindig vicces – legalább 30 éve nem láttam ezt a filmet…

A régi környék (RTL Spike, 21.00) viszont egy igen különleges, mélabús kis film, melynek hangulatáról talán elég lenne annyi is, hogy kísérőzenéje részben Nick Drake dalaiból áll… (Oké, de ki volt Nick Drake?) A Zach Braff által írt, rendezett és főszerepelt megkapóan szép és egyszerű film középszerű színészként dolgozó főszereplője az állandó depresszióban szenvedő Andrew, aki hosszú idő után édesanyja halálhírére tér vissza a szürke és unalmas kisvárosba, “a régi környékre”, amit annak idején pszichiáter apja tudálékos dominanciája, valamint a kilátástalan unalom miatt hagyott ott. Az idők azonban változnak…

A Mrs. Doubtfire (Prime, 21.00) című komédiában szegény Robin Williams öltözik nőnek, hogy így, házvezetőnőnek maszkírozva láthassa családját, kijátszva az őt ebben korlátozó bírósági döntést. Apa csak egy van. Jutalomjáték – padlógáz(zal).

Anya (Jane Fonda) bigott, mormon asszony, egyedül éldegél az isten háta mögötti kisvároska egyik házában. Egy nap már régen a zajos nagyvárosban élő lánya (Felicity Huffman) keresi fel, hogy “ő már nem tud semmit sem kezdeni” a zűrös, piás, drogos lányával, az unokával (Lindsay Lohan) – és hátha nagyanyja szigorú erkölcsei, valamint az idahói ingerszegény környezet majd hatással lesz rá. Hát, minden inkább fordítva történik az Anya, lánya, unokája (TV2, 21.00) című komédiában, melynek aktuális pikantériáját éppen az adja, hogy az itt még balhés tinit alakító, és később a magánéletében is hasonló, sőt még az itt láthatónál is sokkal durvább pályát futó Lindsay Lohan az, aki gyökeresen szakítva addigi életével áttért a teljes önmegtartóztatást követelő muszlim hitre. Isten útjai kifürkészhetetlenek, ugyebár. 🙂

Sandra Bullock Oscar-díjat kapott A szív bajnokaiban (RTL II, 21.00) nyújtott teljesítményéért – ahogyan ezt is már többször is láthattuk. Amúgy, ebben a valós és valóban hatásos történet egy hatalmas termetű, de kissé lomha (ész)járású, déli srácról (Quinton Aaron) és az ő hi-he-tet-len futball-karrierjéről szól, amit a Sandra által alakított családanya egyenget. (Bővebben)

Az elmúlt években egyre másra jelentkeznek olyan új, magyar, történelmi tárgyú filmek, melyek -rendszerint- egészen korrekt “műfaji köntösbe” öltöztetve a remény egyfajta sugaraként jelentkeznek a közel-, s félközelmúlt történelme iránt érdektelen ifjúság megszólításért vívott, kilátástalan küzdelemben. Vagy másként mondva, igen érdekes próbálkozások ezek a magyar műfaji film tulajdonképpeni megteremtése érdekében. E történetek mögött egy viszonylag fiatal, szerintem még mindig csak a harmincas éveit taposó férfi tehető “felelőssé”: Köbli Norbert jegyzi forgatókönyvíróként Az örök tél, A berni követ, vagy a Félvilág mellett például a Bergendy Péter által rendezett A vizsga című filmet is. Ez utóbbi kollaboráció alkotta meg a ma este bemutatandó Trezor (m5, 21.30) című filmet is, mely egy szajréfilm koordináta-rendszerében mesél el egy történetet az ’56-os forradalom leverését követő néhány nap zűrzavarából. Néhány belügyes elvtárs szeretné megszerezni egy köteg kompromittáló személyi adatot rejtő iratot a Belügyminisztérium trezorjából, csakhogy a felfordulásban valahol levesztek a bombabiztos páncélszekrény kulcsai… Főbb szerepekben Anger Zsolt, Tasnádi Bence, Hámori Gabriella és Scherer Péter.

A Nem vénnek való vidék (Paramount Channel, 22.00) tulajdonképpen a kitűnő spanyol színész, Javier Bardem egyik igen komoly jelenése, ugyanis Anton Chigurgh vérfagyasztó bérgyilkos-karakteréért joggal kapta meg az Oscart, ám Tommy Lee Jones barázdált arcát, és a végkifejletben elmondott, mélyen keserű monológját is nehéz elfelejteni. A film emellett elhozta a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek (Joel és Ethan Coen) és a legjobb forgatókönyvnek járó szobrot is. (Bővebben)

Édes kis semmiség Az öreg hölgy és a testőr (Duna, 19.30), mely tulajdonképpen a Miss Daisy sofőrje kliséjének egyik variációja, még 1994-ből. A gonosz(kodó), zsémbes és pipifaxos matróna ezúttal Shirley MacLaine, aki valaha a Fehér Ház lakója is volt. A hajdani ex-first lady itt nem sofőrt, hanem egy sármos, fiatal testőrt (Nicolas Cage) kap hajdani státuszának megfelelően – a továbbiakban azonban nagyjából megy minden, mint ahogy azt láttuk már… Az öregasszony ezerrel szívatja ifjú, lelkes testőrét, de aztán megszeretik egymást (nem úgy!), mi pedig nevetünk és pityergünk egyszerre.

A sokak által nagy tiszteletnek örvendő Christopher Nolan egyik első filmje a Memento (RTL Spike, 21.00), mely egy meglehetősen csavaros, mondhatni agytekervény-gyúrogató, meghökkentő dramaturgiájú thriller, mely azonban akár a műfaj egyik kulcsfontosságú darabjaként is felfogható. Nem mondok róla többet, mert azzal lelőném a poént, és hátha nem látta még valaki… A műfaj rajongóinak kötelező.

Jön megint a Mamma Mia! (SuperTV2, 21.00) is, amiben engem három dolog lepett meg, anno. A legfontosabb az, hogy milyen jól működnek az ABBA-dalok dramaturgiailag összefűzve, egy musical storyline-jában, a másik, hogy Meryl Streep -képletesen szólva- ezúttal egy állat, a harmadik pedig az, hogy ez az Amanda Seyfried milyen édes kis csaj (megelőzően én csak thrillerekben láttam). A film helyszínéül szolgáló kis sziget lakóinak azóta egészen biztosan nem kell aggódniuk, hogy nyáron nem tudják kiadni szobácskáikat…

A Toszkán szépség (Duna, 21.10) egy meglehetős méretű (bő két órás) olasz családtörténet. A hetvenes évek elejétől követhetjük nyomon -az efféle filmekben szinte már elvárt- zajos, temperamentumos család (lásd a képen) eseménydús történetét, melynek minden pillanatából sugárzik az a túláradó életöröm, mely minden nehézség ellenére is olyan irigylendővé teszi az olaszokat (a közhely szerint). Eredeti nyelven lenne az igazi (de talán szinkronizálva sem lesz rossz).

Amolyan főzőcskézős-romantikus komédia lesz az Ízlések és pofonok (RTL II, 23.00), Catherine Zeta-Jones főszereplésével. A Bella Martha című német film hollywoodi verziója ez, ha esetleg ismerősnek tűnne valakinek a sztori, melyben egy munkamániás séfnő “örökli meg” cserfes unokahúgát, akivel nem tud mit kezdeni, de aztán jön a sármos új szakács (Aaron Eckhart), és izzani kezdenek a szenvedélyek. Mondom, ízlések és pofonok…

Nyál van, nyál, löpke lepke száll világla, zümmög száz bogál.

Jól el vagyunk látva mostanában a cseh filmművészet termékeivel, és szerencsére nincs ez másként ma sem. Az Elveszve Münchenben (Duna, 20.35) műfajilag szatíra, mely a csehek Trianonjaként aposztrofált 1938-as müncheni egyezmény tárgyában játszódik – 70 évvel később. A film rendezője Petr Zelenka, aki ezért az alkotásért 2015-ben odahaza elnyert mindent, mi lényeges – de hát a szatírákhoz értenek arrafelé. Én még nem láttam ezt a filmet.

A Chicagót (TV4, 21.00) viszont igen, és azt gondolom, hogy még mindig pontosan olyan, amilyennek egy Oscar-szivacs Broadway musicalfilmnek lennie kell. Pergő, látványos, megtartva a műfaj sajátosságaiból fakadó, kötelező teatralitást, buja, erotikus, bájos és szenvedélyes. És nem cukormázas! Persze, Bob Fosse akkora zseni, mint ide a Tau Ceti (az ő broadwayi koreográfiája alapján készült Rob Marshall filmje). És milyen jól énekel Richard Gere! És az a pizzaképű Zellweger! Hogy volt! Hogy volt!

A Becstelen Brigantyk (Mozi+, 21.00) című mozit csak azok tekintik történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból is. A néhol meghökkentően vicces film Quentin Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan mutatja az utat, mit s hogyan, kiknek és hova. (Bővebben)

Sam Raimi, nem kis önbizalomról tanúbizonyságot téve, Óz, a hatalmas (Viasat3, 21.00) című filmjében megalkotta saját maga emlékművét. Pontosan úgy, ahogyan előtte a nagyok: Charlie Chaplin, Orson Welles, Francis Ford Coppola, stb. Ez az Óz valójában maga, Sam, a kókler, közepesen tehetséges vásári mutatványos, aki azért így-úgy mindig képes legyőzni a gonosz erőket abban a nagy Álomvilágban, amit a valóságban Hollywoodnak, Lyman Baum híres meséjében (és e filmben) pedig Smaragdvárosnak hívnak. (Bővebben)

Látszólag pikáns témáról van szó Stuart Blumberg okos és tulajdonképpen ízléses -független- komédiájában, a Vágyak szerelmeseiben (Sony Movie Channel, 21.00), melyben azonban látni fogjuk, hogy igenis kínos problémáról, a szexfüggésről van szó. Lehetne ez a film üres lónyál, altesti humorban bővelkedő kreténség és unalmas, művészieskedő erotika is, de ehelyett egyenesen, őszintén, könnyeden, de nem súlytalanul, kerek-perec megfogalmazva kerül terítékre az inkriminált addikció. Mark Ruffaloban, Gwyneth Paltrow-ban, Pinkben és Tim Robbinsban pedig nehéz csalódni.

Az Amerika kedvencei (Filmcafe, 21.00) ízig-vérig hollywoodi romantikus komédia – no, nem először. Douglasné Catherine Zeta-Jones és John Cusack. Nagy filmsztárok, számtalan filmben játszottak együtt, a nép imádja őket – ők viszont utálják egymást. Annyira, hogy az már legújabb filmjük sikerét veszélyezteti, ezért a producer (Billy Crystal) mindent bevet a látszat megőrzése érdekében. Mindent bevet, még Julia Roberts-et is.

Nekem azért még kissé fura Mr. Bean, azaz most már csak Rowan Atkinson Maigret felügyelőként (lásd a képen). Nem rossz, sőt érdekes, de azért nagyon kell koncentrálnom, hogy ne lássam mindig bele Mr. Bean kretén karakterét. De az is igaz, hogy jók ezek az új Maigret-filmek, sötétek és mogorvák, és nyilván ilyen lesz a ma esti Maigret és a halott gyémántkereskedő (Duna, 22.25) is.

Mély, felkavaró és sok tekintetben igaz történet a 2007-ben, Berlinben Arany Medvére is jelölt thriller, a Bordertown – Átkelő a halálba (Filmcafe, 23.05) is. Egy észak-mexikói határvárosban évek óta szexuális erőszaktevő sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik szinte kivétel nélkül szegény sorsú munkáslányok. A helyi rendőrség tehetetlen, az áldozatok száma viszont egyre nő. Évek múltán egy amerikai újságírónő (Jennifer Lopez rendszerint igen jól teljesít az efféle komoly érzelmeket kiváltó karakterekben) ered az események nyomába, a nyomozás szálai azonban -nem meglepő módon- igen messzire, sőt még annál is magasabbra vezetnek.

A Carter edző (Paramount Channel, 21.00) például egy elég jó kis sportdráma lesz, mely egy önérzetes gimnáziumi (értsd: high school) kosárlabdaedzőről (Samuel L. Jackson) szól. Hollywoodi filmről van szó, tehát lesz benne erkölcsi tanulság, lélekemelés és gyomorszorítás, a végén pedig győz az igazság.

Ang Lee 2012-es mozija, a Pi élete (Sony Movie Channel, 21.00) az akkori Oscar-cécón 11 jelölésből be is váltott 4-et, ráadásul köztük a legjobb rendező igen magasra testált szobrocskáját is. A többi (operatőr és vizuális effektusok, valamint a filmzene) érthető, hiszen a film tényleg baromi látványos, s a nyugati fülnek kellemesre szelídített indiai ihletésű zene sem bántó. De azért ne essünk túlzásokba, ez azért mégiscsak egy mese, mely minden puccparléval fölvértezve rágja szájunkba azt a maszlagot, amivel amúgy a vallások is próbálkoznak már néhány ezer éve (melyik, mióta). Hogy minden egyértelmű legyen, a végén még tagoltan, jól érthetően, a szavakat lassan formálva, zanzában is megkapjuk a “messzidzst”. (Bővebben)

Ismét láthatjuk viszont a Desperadoban (AMC, 21.00) Antonio Banderast bús képű, titokzatos vándormuzsikusként, aki alkalomadtán igen viccesen balettozva húzza el a rosszarcúak nótáját, így nyerve el a szépséges Salma Hayek kacsóját (lásd a képen). Robert Rodriguez ezúttal nem vacakol, padlógázon nyomja az ipart, annyira, hogy még haverja, Quentin Tarantino fejét is szétlöveti…

Később a Sötétkamra (RTL Spike, 22.00) egy kompakt, az agyonunt kliséket ügyesen kerülő, illetve azokat kreatívan használó thriller (vagy inkább thriller-elemekkel feldúsított lélektani dráma?), egy igen jó teljesítményt nyújtó, komoly Robin Williamsszel. (Bővebben)

Aztán volt ilyen is, hogy: Két emelet boldogság (Duna, 22.20). Nosztalgikus (és kissé propagandisztikus) közérzetmozi azokból az átkos hatvanas évekből, avagy beköltözés az új lakásba, új lakóközösségbe (!), Angyalföldön, a Lehel út – Aba utca sarkán.

Na, ma legalább van mit ajánlani. Ugyan láttunk már mindent, de hátha vannak köztünk újszülöttek… Ki tudja? Itt van például a Hatodik érzék (AMC, 21.00), ami 2000-ben 7 db. Oscar-díjra volt jelölve, ami messze nem semmi, főleg, hogy rendezőjét úgy hívják, hogy M. Night Shyamalan. Misztikus katyvasz lesz ez a történet is, mint ahogy az egzotikus nevű rendező szinte minden filmje – de ez tényleg izgalmas. Rémálmaiban halottakat látó kisfiú, akinek álmai szinte valóságosak. Egy pszichológus (Bruce Willis) próbál neki segíteni.

De nézhetjük például szegény Patrick Swayzet is (lásd a képen), amint egy barátságos kidobót játszik az Országúti diszkóban (Moziverzum, 21.00), a VHS-korszak egyik legendás darabjában, akit egyszerre kóstolgatnak a helyi menő csávók (Ben Gazzara) és a szerelem (Kelly Lynch), illetve e kettő sajátos kombinációja.

Persze, Nekem 8 (Paramount Channel, 21.00), hiszen ez egy tényleg megunhatatlan, habkönnyű krimikomédia Tim Robbinsszal és Martin Lawrence-szel. Láttuk már, fogjuk is még látni, azonban ma sem fog fájni – legfeljebb a röhögés.

Nyilván mindenki látta már A tűzben edzett férfi (Film+, 21.00) című mozit is, ami viszont semmi mást nem jelent, minthogy ez egyáltalán nem rossz film. Denzel Washington ezúttal egy kiégett (bocsánat!) hajdani CIA-ügynököt alakít a történetben, aki ma -nyugdíj-kiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét (Dakota Fanning) védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól. Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

A Millió dolláros bébi (Viasat3, 21.00) című millió Oscar-díjas sportdrámában Clint Eastwood adja a megkeseredett, savanyú öreg bokszedzőt, akit -miközben rendezi is a filmet- minden ellenkezése dacára egy tehetséges fiatal bokszolólány (Hilary Swank) mégis újra a csatasorba állít. Tökös film.

Az erősebb gyomrú, független filmek iránt érdeklődő nézőknek Zack és Miri pornót forgat (Filmcafe, 23.00) Kevin Smith 2008-as baromságában. A film Smith és pl. a South Park rajzfilmsorozat által fémjelzett gyökér humor vonulatát görgeti altesti tájékok felé… a rajongók azonban úgyis tudják, mi a pálya (bár ők már nyilván látták e filmet), másnak pedig nem igazán ajánlható. Smith messze van már a Shop Stoptól. Mondanám, hogy kipukkadt ez a lufi már rég. De hátha valaki még megveszi…

Na jó, hát így baromi könnyű tévéműsor-ajánlót írni: Ma sem lesz semmi a tévében.

Terry Gilliam éjsötét disztópiája, a 12 majom (AMC, 19.30) ugyan elég jó film – de nem mindenkinek. Ráadásul egy csomószor láthattuk is már. A Bruce Willis alakította pacák visszautazik a múltba kideríteni, honnan jön az a vírus, mely a jövőben el fogja pusztítani az emberiség 99%-át. A jövőből jött ember a múlt számára felfoghatatlan tudásával, szokásaival persze őrültnek tűnik, így be is zárják egy elmegyógyintézetbe (akkor nálunk már mindenképpen bukta van, hiszen a Lipót már régen zárva…). A filmben még Brad Pittnek is van jelenése, ami Golden Globe-ot és Oscar-jelölést ért neki…

Jó kis menekülős thriller a Kiút nélkül (Viasat3, 21.00), melyben az idióta filmekből megszokott, de most azért egy elég épkézláb karaktert -egy ügyefogyott amerikai állampolgárt- alakító Owen Wilson ragad egy délkelet-ázsiai állampuccs kellős közepén a családjával, ahonnan sürgősen le kellene lécelniük, mivel az új helyi erők nem szeretik az idegeneket országukban (lásd a képen). Egyetlen segítsége van a fegyvertelen családnak, egy magát újságírónak kiadó gyanús személy (Pierce Brosnan). Izgalmas film lesz, ha hagyjuk magunkat vele menni… Főleg, hogy nincs más.

A tegnapi nihil után, ma estére elsőként a Marvin szobája (Duna, 19.30) ajánlandó. Ez a hamisítatlan hollywoodi melodráma az életről és a halálról, valamint a család -bármiféle ellenkező vélekedéssel szembeni – mindenek feletti összetartásáról mesél. Jerry Zaks filmje bővelkedik remekül megkomponált jelenetekben, melyekből feltétlenül ki kell emelni Diane Keaton és Meryl Streep (a két bonyolult kapcsolatban lévő nővér) bravúros és zseniális kettőseit – ezeket tanítani kellene színészhallgatóknak. Jellemző a film minőségére, hogy még a mellékszerepekben is olyan nagyságok szerepelnek, mint Robert de Niro, vagy a még ifjú, de már brutálisan jó Leonardo diCaprio.

A címéből sejthetően maró hatású zombifilm-paródia lesz a Haláli hullák hajnala (AMC, 20.00), csak beavatottaknak (értsd: akik meglátják, hogy ebben mi a vicc)!

Picit később Az igenember (RTL II, 21.00) viszont inkább azoknak való, akik még el tudják viselni Jim Carrey-t (nekem általában igen nehezemre esik). Jim itt most nagyon depressziós, ám haverjai elcipelik egy guruhoz, aki olyan hatással lesz rá, hogy az eddigi “nem”-ek helyett ezentúl mindenre “igent” mond. Ez aztán sok-sok vicces szituációt fog eredményezni. Messze nem agyatlan film ez, már az “üzenetére” nézve: ezért is ajánlom, csak éppen…

Egy olyan elegáns, főúri hölgy arcképe Az ifjú Viktória királynő (m2, 21.10), akiről egy egész történelmi korszakot neveztek el. A gazdag kiállítású, akár egészen komolyan is vehető film azonban a matrónakort megélt nagy Viktóriának ifjú és szerelmes éveiről szól. Címszerepben Emily Blunt.

Nézhetjük azonban Sophie Marceau-t is Philippe de Broca igen alapos és igen látványos Balzac-adaptációjában, a Huhogókban (Duna, 21.10). Ez a film a lobogó inges, szakadékba ugró, romantikusan szerelmeses, vadul kardozós történelmi történetek közé tartozik és tulajdonképpen hibátlan alkotás a maga nemében. (A képen Stéphane Freiss, Sophie Marceau és Lambert Wilson – a cselekmény konfliktusát képező szerelmi háromszögben.)

Korban ide passzol a “kalácsmajszoló” Marie Antoinette-ről (ATV Spirit, 22.00) szóló furcsa kis film is. Én alapvetően bírom, amit Sophie Coppola gondol a filmezésről, bár ezt a ma esti moziját mégsem szerettem igazán. Számomra amolyan eMTíVí-kompatibilis, rizsporos, viháncolós, popzenés baromságnak tűnt annak idején, amikor láttam, ami kicsit már túl van az én ízlésemen. Totális barokk + popzene? Nem jön be. Kiválóan mutatja amúgy a film fő erényeit, hogy a Legjobb jelmez kategóriában nyert Oscart, és egyéb jelölései is túlnyomó részben smink-, frizura- és más efféle pucckategóriákban történtek. Mindenesetre, biztosan “csajos” film ez, a címszerepben Kirsten Dunsttal.

Minden romantikus lelkületű személyi testőrnek, valamint néhai Whitney Houston összes rajongójának nagy kedvence a Több mint testőr (RTL Klub, 22.20) című nagyívű szerelmi románc, melyben a híres énekesnő (akit Whitney alakít, egyébként meglepően hitelesen) egy romantikus lelkületű testőrt (Kevin Costner) kénytelen maga mellé venni, az egyre elszemtelenedő rajongók távoltartását megakadályozandó. A nő és a férfi kényszerű együttléte azonban, úgymond, hamarosan túlnő a hagyományos munkakapcsolaton. Híres betétdalok, amiket tusolás közben szoktál utánozni, mint pl: And ááááááááá-i-áááááiááááj… stb.

Mintha péntek 13 lenne, de nem. Szombat van. Viszont menjen mindenki mulatni, mert tévében nem lesz semmi. Hiába van szombat…