Theodore Melfi 3 Oscar-díjra is jelölt tripla-életrajzi drámája, A számolás joga (TV2, 18.55), mondhatni három legyet üt egy csapásra. Egyrészt emléket állít három remek, rendkívül tehetséges nőnek, akik többszörös hendikepjük (afro-amerikaiak, ráadásul nők) ellenére nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az USA felvegye, és tulajdonképpen meg is nyerje a Szovjetunióval folytatott hidegháborús űrversenyt (legalábbis annak kezdeti szakaszát); másrészt, úgy jó amerikai módjára, hozzájáruljon az ún. “amerikai álom” mítoszának fenntartásához. Harmadrészt sikerül elérnie azt is, hogy közben ne unjuk magunkat halálra, de ne is hányjuk tele a WC-t a gyomorforgató pátosztól, ahogyan azt sok más efféle tárgyú dolgozat esetében nem mindig tudjuk megúszni. Ízléses darab ez, mely ugyan nem tartózkodik az érzelmektől, az igazság érvényre jutásának katarzisától, a kissé didaktikus narrációtól, valamint a jól bevált hollywoodi sablonok használatától sem – mégis működő, nézhető, tanulságos mozi. Persze, éppen az előbbiekből fakadóan talán picit jellegtelen, középszerű is, de egyáltalán nem rossz nézni.
Pacekba’ tolt, fullextrás családi film a Delfines kaland (RTL Klub, 20.55), melyben egy tragikusan megcsonkított delfint mentenek meg elhivatott gyerekek, valamint elhivatott szüleik és más felnőttek (pl. Morgan Freeman, Kris Kristofferson) segítségével. Maxicukiság, ám emellett okosság is van benne.
Sajnos, szegény Sean Penn nem igazán tudott mit kezdeni Friedrich Dürrenmatt zseniális kisregényével (Az Ígéret). Bármennyire is próbálta azt amerikanizálni, aktualizálni azt, hiába zsúfolta tele a filmjét Jack Nicholsonnal (a képen) súlyosbított kiváló szereplőgárdával, és bármennyire jó és formabontó krimi onnan nézve Az ígéret megszállottja (RTL Spike, 21.00), amiben tulajdonképpen minden benne is van – csak éppen a lényeg nem jön le belőle. Az a lényeg, amit Dürrenmatt a forgatókönyv alapjául szolgáló regénybe beleírt. Viszont ha nem olvastuk a kisregényt, akkor egy egész jó filmet fogunk látni. (Bővebben)
Eközben Ben Thomas (azaz Will Smith) ma este is azt találta ki magának, hogy saját, beteg lelkét hét, számára teljesen idegen ember életének pozitív irányba terelésével fogja meggyógyítani. Szerencsés szerencsétlenségére, beleszeret az egyikbe a hét kiválasztott közül. A Hét élet (Filmcafe, 21.00) egy izgalmas, (NAGYON!) érzelmes, ám mégis provokatív hangú romantikus dráma a szokásos nagy kérdésekről, életről, halálról, szerelemről és barátságról. (Bővebben)
A Hiúságok máglyája (Duna, 21.20) meglehetősen cinkes darab: a tehetségtelennek semmi szín alatt nem nevezhető Brian De Palma 1990-es vígjátéka begyűjtötte az összes fő jelölést a rendes évi Oscar-díjakat megelőző Arany Málna-szavazáson, ami nem jelent semmi jót, úgy általában. Pedig a képért Zsigmond Vilmos volt felelős, a szereplők listája is impozánsnak mondható, a filmet pedig Tom Wolfe írta, mégis bukta lett a vége. Ma csekkolhatjuk, jogos volt-e a kasza, vagy csak az újságírók hisztiztek megint a szokás szerint. Gazdag, sikeres ember, de boldogtalan – és az út, ami odáig vezet.
A magyar filmgyártás történetének legszebb éveit éli, hiszen az Oscar-díjak (Saul fia, Mindenki) és egyéb nemzetközi díjak, illetve régen látott közönségsikerek (Kincsem, A Viszkis) után már van igazi botrányunk is. De valójában mi is volt ez? Egyszerű, buta sértődés, az alkotók közötti kommunikációs rövidzárlat, vagy egy ügyes(nek szánt) promóciós trükk? Esetleg felülről, a hatalomból érkező letiltó ukáz? A fiatal Kostyál Márk bemutatkozó rendezésére, a Kojotra (HBO, 21.45) ezek közül bármelyik vonatkozhat, már amennyiben ezek közül egyáltalán bármelyik szolgáltathat okot egy film be/letiltására egyáltalán. Mint ismeretes a (z akkori) hírekből, a film producere Kálomista Gábor -néhány korábbi, premier előtti nyilvános vetítés után- egész egyszerűen nem engedte bemutatni a filmet az idei Magyar Filmhéten, ami jelenleg a hazai filmes mustra a régi Filmszemle helyett. A rendező pitiáner bosszút emleget, aztán a producer mégis kiengedi a filmet – de ingyen, a youtube-ra (ahol én is megnézhettem végre). Közben a kritika szinte egyöntetűen rajong, de a közönség túlnyomó része is “bivalyerős”, “rendkívül fontos”, “az év legjobb filmje” és hasonló értelmű jelzőkkel tromfolja egymást… (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: