Mit nézzünk ma a tévében?

A mai szűkös választékban például Leonardo DiCapriót nézhetjük Quentin Tarantino olasz spagetti-westernek előtti tisztelgő Django elszabadul (Mozi+, 21.00) című filmjében, melyben egy igen gennyes karaktert alakít – kiválóan). A főszereplők párosát ezúttal azonban egy német vándorfogorvosból (Christoph Waltz) lett villámkezű fejvadász és egy revolverhőssé avanzsált szökött fekete rabszolga (Jamie Foxx) alkotja, akik halálmegvető bátorsággal szállnak szembe a gaz déli rabszolgatartókkal (lásd DiCaprio), személyes indítéktól vezérelve, de végül mégis forradalmi módon. (Bővebben)

A mára már végérvényesen letűnt VHS-korszak egyik nagy varázslója volt John Carpenter, aki egyik állandó sztárjával, Kurt Russellel forgatta legendás Nagy zűr kis Kínában (Paramount Channel, 21.00) című opuszát, 1986-ban. Kurt koszos atlétatrikóban, Harley&Davidsonjáról kamionjáról épp leszállva tesz rendet a friscói kínai negyedben, ahol egy mágikus képességekkel rendelkező kínai varázsló karmaiból menti ki régi haverjának gyönyörű hugicáját, miközben a szél fújja göndör haját. Kurtnak. Komoly méretű a nosztalgiafaktor.

Julie Taymor filmjében, a Fridában (Paramount Channel, 23.15) Salma Hayek kelti életre Frida Kahlót, a híres-hírhedt mexikói festőművésznőt (lásd a képen). A film tökéletesen idézi meg a festőnő alakját, művészetét, de az adott kor és ország társadalmi, politikai körülményeit is, Hayek pedig e filmmel lett igazi színésznő (legalábbis a szememben). De ami még fontosabb, hogy a film képi világa is Frida Kahlo látásmódján alapszik, méghozzá szinte kockáról kockára. Elliot Goldenthal pedig minden idők egyik legerősebb, legszuggesztívebb filmzenéjét követte el itt…

Két régebbi, sokat látott film mára, ha nagyon muszáj. A szikla (Paramount Channel, 21.00) címszereplője maga a híres Alcatraz nevű sziget lesz, mely hajdanán börtönként szolgált, olyan híres lakókkal, mint például Al Capone. Ma turistalátványosság. A San Francisco-öbölben megtalálható sziget aztán Öböl Mihály (avagy, Michael “San Francisco” Bay) hírneves látványfilmes fantáziájába is szöget ütött, hiszen a filmbeli gonosz ember, egy hivatásában és identitásában meghasonlott tábornok (Ed Harris) katonáival épp ezt foglalja el, túszul ejtve az ott bámészkodó turistákat, valamint halálos vegyi fegyvereket telepítve oda, amiket aztán el is süt (San Francisco öt millió lakosának kárára), ha nem teljesítik követeléseit. Nem számol azonban a castinggal, hiszen ha a stáblistában ott van még Sir Sean Connery és Nicolas Cage, akkor itt egy ugribugri tábornoknak nem nagyon teremhet babér. Nem is terem. Piff-puff, dirr-durr és bő két óra múlva magasan, büszkén leng a csillagsávos lobogó.

Igen izgalmas mozi a Mel Gibson, valamint René Russo és Gary Sinise főszereplésével készült Váltságdíj (Film+, 21.00) (is), mely emellett felvet még egy morális szempontból érdekes és korántsem egyszerű problémát is. Mel egy igen gazdag, cinikus és hidegfejű üzletembert alakít, aki -a kudarcba fúlt, hivatalos mentőakciók után- fiának elrablását is az üzleti életben megtanult kíméletlen módszerek szerint kívánja megoldani. Kisfia váltságdíját vérdíjként ajánlja fel a gyermekrablók fejéért cserébe… Ön dönt – a film elmesél egy történetet. (A képen Mel Gibson és René Russo.)

Még nyílnak, még zöldell, de amott már. Viszont megtudhatjuk ma este például azt, hogy Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (Prime, 21.00) Nem tudom azt mondani, hogy nem szórakoztam ezen a vaskos Robin Hood-felhangokkal operáló szajréfilmen, mely akár egy gyengébb Woody Allen-dolgozat is lehetne. Persze nem az, de Eddie Murphy-t sikerrel tompítja Ben Stiller, a kisember legyőzi a végén a nagy gonoszt, tehát nyugodtan bokszolhatunk egyet a levegőbe halkan, hogy IGGEN! – de azért a fanfárokat hagyjuk a szekrény mélyén. Viszont: Alan Alda, ez a jóságos nagypapa-kinézetű, kiváló színész olyan príma rohadék tud lenni, hogy kerek szemmel utáltam és örültem, hogy úgy járt, ahogy.

De ma este is jön Richard Gere, aki azonban semmivel nem jár jobban Julia Robertsel az Oltári nőben (Viasat3, 21.00), mint korábban, például tegnap. Újfent az ő nyakába szakad a csaj, aki ezúttal mániákusan szökik az oltár elől, pont az utolsó pillanatban. Kvázi Micsoda nő 2.

Nem mai darab a Törvényszéki héják (Film Mánia, 21.00) sem, 1986-ban mutatták be, de ettől még bőven nézhető ma este is (és nem azért, mert régen minden jobb volt). Debra Winger bája, valamint Elmer Bernstein régimódi, mégis izgalmas zenéje repíti ezt a szórakoztató tárgyalótermi drámából krimibe (s vissza) forduló, romantikus vígjátékot, amiben Hollywood legjobb hagyományai sorjáznak. Robert Redford igazi sztár: nemcsak csillog, de energiája is van, Ivan Reitman rendező pedig bravúrosan keveri a műfajokat, látszik, hogy minden a kisujjában van – még a kissé gagyi sztori sem zavarja.

A huszadik század második felének hírhedt figurája volt Iljics Ramirez Sanchez, vagy ahogy a kapitalista nyugat rettegte: Carlos, a Sakál. Életéről (bár 69 évesen még mindig él egy szuperbiztos francia börtönben) rengeteg könyv, dokumentumfilm és néhány film is mesél, a teljes igazságot viszont csak kiképzői és alkalmazói, a különféle kommunista és arab titkosszolgálatok hajdani tartótisztjei ismerik, bár ők lehet, hogy már nem élnek. Ismert magyar nexusa például teljes egészében kimaradt A Sakál árnyéka (Filmcafe, 21.00) című filmből, melyben azért mégis van magyar részvétel: Berlint budapesti helyszínek “alakítják”, a Stasi ügynökeit pedig részben magyar színészek. Elsősorban ne a tényszerűséget keressük ebben a filmben, ami alapvetően egy izgalmas kémthriller, Aidan Quinn pedig lényegesen jobb képű srác, mint az igazi Carlos.

Nem rajongok a Forma 1-ért, legalábbis azért nem, ami mára lett belőle. Az én autóversenyző hőseim -Emerson Fittipaldi, Jackie Stewart és mások- már kihaltak, megöregedtek, de legalábbis eltűntek az autóversenypályákról. Ron Howard rendkívül izgalmas életrajzi drámája, a Hajsza a győzelemért (RTL+, 20.40) viszont éppen ebbe aranykorba kalauzolja el a nézőt, amikor a Forma 1-et két óriási egyéniség küzdelme jellemezte. Az egyik évben az osztrák Niki Lauda (Daniel Brühl) lett világbajnok, a másikban a brit James Hunt (Chris Hemsworth). A ’76-os idényben Lauda súlyos balesetet szenved és nemhogy a világbajnokság, de még az élete is veszélyben forog… A többi már történelem. Igen jó kis mozi ez! (Is.)

John Hillcoat második amerikai filmjében, a Tripla kilencesben (Viasat6, 21.00) ugyanazt az utat jártja, amit a Fékezhetetlennel elkezdett: imponáló szereposztásban (amit ezúttal például Chiwetel Ejiofor, Casey Affleck, Woody Harrelson, vagy például a felismerhetetlenné sminkelt Kate Winslet jelent) moralizál egy kőkemény történetben a kemény férfiak bűnös világáról. A férfiak ezúttal mai, többségükben velejéig korrupt rendőrök, néhány szénné varrt latin cabrón, valamint egy igen férfias orosz-zsidó maffiózónéni (karikatúrája). A morális tanulságot jelen esetben a végén csak egy, a legkevésbé tisztességtelen maradhat dramaturgiai kliséje jelenti – picit szembe menve a valóságban tapasztalható dolgokkal. Amúgy egy kissé kusza, de azért egyáltalán nem követhetetlen cselekményű, jó közepes korrupt zsarus-akciókrimi ez, néhány ötletes jelenettel. Hillcoattól azonban -korábbi filmjei, pl. Az út alapján- ez a film egyértelműen csalódás. Amúgy rendben van.

Edward Zwick háborús eposza, A bátrak igazsága (RTL Spike, 21.00) arról szól, hogy vajon mit kell tennie egy női katonának (Meg Ryan) ahhoz, hogy megkaphassa a Hűség érdemérmet. Denzel Washington, aki itt egy önhibája okán lefokozott ezredest alakít, kideríti. Vagy inkább arról, hogy mit kell tenni egyáltalán ahhoz, hogy kitüntessenek valakit…

Az Egy becsületbeli ügyben (Moziverzum, 21.00) viszont Jack Nicholsont nézhetjük meg (sokadjára), ezúttal egy nagymenő tábornok ezredes, egy igazi pökhendi, arrogáns köcsög szerepében. Szerencsére jön Demi Moore és Tom Cruise, akik jól letörik az arcát a gyökérnek. Az amerikai tengerészgyalogosok között játszódó izgalmas, ám komoly, mély gondolatokat is felvető bírósági drámát Aaron Sorkin írta – nyilván ezért is remek a mozi.

Egy kiégett, ám hajdan neves író (Jeff Daniels – a képen, Anna Paquinnal) küzdelme a következő ajánlat, melyet feleségével, a feltörekvő, sikeres bestseller-szerzővel (Laura Linney) vív végtelen A tintahal és a bálnában (m2, 21.10). A harc tétje a család. (Bővebben)

Rob Reiner filmjében, a Monte Wildhorn csodálatos nyarában (Duna, 21.15) újfent egy író, egy idős, mogorva, sértődött, megkeseredett, piás, kerekesszékbe kényszerült (stb.) író a címszereplő, Morgan Freeman remeklésében. A történet ugyan klisét halmoz klisére, ezúttal azonban ez talán mégsem fáj annyira nekünk, mégsem lesz unalmas a sztori, sőt, tán még néhány könnycsepp is elhagyja az érzelmesebb nézők szeme sarkát.  aki már nem ír, csak piál tóparti házában. De jön a szomszédból egy bájos kiscsaj, majd egy másik bájos kiscsaj is, lesz kutya, vicces fogyatékos srác, meg haverok, buli, fanta. Mi kell még? Ja, egy szerelmi szál a sztoriban és a mogorva bácsi már egyből nem is lesz olyan mogorva… (Bővebben)

Igencsak “életközeli” történet az 1996-ban készült angol Fújhatjuk! (Duna, 23.05). A hatalmas, közép-angliai bányavidéken sorra zárják be a bányákat, tömegével kerülnek az utcára a kemény fizikai munkához szokott bányászok – és úgy tűnik, ez a sors vár a városka bányászokból álló fúvószenekarára is. A küzdelem a fennmaradásért, természetesen, itt egy sor keserűen vicces nüanszon áll vagy bukik, s ezt a film nagy emberszeretettel, romantikusan, de éleslátón fogalmaz meg, egy sor kitűnő angol színésszel a főbb szerepekben (Pl. Pete Postlethwaite, illetve Ewan McGregor, Tara Fitzgerald…)

A Halálhegy – A Djatlov-rejtély (Filmcafe, 23.30) egy “valóban megtörtént” eset filmes feldolgozása. A legendát a hazai legnagyobb konteó-szakértőként számon tartott Tiboru is alaposan feldolgozta blogjában. Renny Harlin is ebből a történetből indult el, a végeredménynek azonban egészen biztosan nincs köze a valósághoz. Mivel Harlin hollywoodi vérprofi, azt azért lehetett sejteni, hogy a kamunál nem sokkal fogunk beljebb jutni ez alkalommal, és az első kockák alapján azt is érezhetjük, hogy a szándékoltan spontán, ál-dokumentumfilmes stílus itt nem kócos filmegyetemisták első pénzkereseti akciója, hanem kiszámított üzleti terv része, aminek a következő a receptje: Végy egy közepesen ismert, misztikus legendát, amely valamilyen távoli, egzotikus helyen játszódik, vegyítsd össze azt a tinihorror és az ál-dokumentumfilm jellegzetes kliséivel, tedd be mélyhűtőbe, majd rázd jól össze. (Bővebben)

Julia Roberts ma este is becserkészi, megfőzi, ujjai köré csavarja, majd a nyakkendőjénél fogva, amolyan pudlikutyaként maga után vonszolja Richard Gere-t, aki minderre csak annyit képes kinyögni: Micsoda nő! (Cool, 20.40)

Viszont élnék a szóviccgyártás közhelyes ziccerével: én leginkább elfeledném ezt a mai esti Feledés (SuperTV2, 21.00) című filmet. Közepesnél gyengébb tu-fa látványfilm, kliséerdővel. (Bővebben)

Nem először ajánlom azonban a Túl a fenyvesent (RTL Spike, 21.00), mely a Blue Valentine-nel azon a bizonyos asztalon elég hangosat koppantó Derek Cianfrance második műve. Az amerikai független filmes szcénában egyáltalán nem meglepetés, ha egy alkotó bizonyos kérdésekben mélyebbre kíván ásni a világmegmentő, gumigatyás szuperhősök dedós szintű moralitásánál, az azonban messze nem szokványos, hogy egy alkotó már második filmjében egy komplett, nagyívű tézisfilmmel álljon elő, ami nem kisebb kérdést, mint a tetteink iránti felelősség vállalásának összetett problematikáját járja körül, nagyjából a teljesség igényével. Avagy, kissé másképpen fogalmazva: meddig gurulhat az alma a fájától? Komoly témához komoly a szereposztás is: Ryan Gosling, Eva Mendes, valamint Bradley Cooper, Ray Liotta, stb. (Bővebben)

A klasszikus kémregények nagy mesterének, John Le Carrénak egyik jobban sikerült filmadaptációja A panamai szabó (Filmcafe, 21.00), John Boorman rendezésében, Pierce Brosnannal, Geoffrey Rushal és Jamie Lee Curtisszel a főbb szerepekben. Karibi fíling, lazaság és könnyű koktélok, valamint némi humor egy könnyed, szórakoztató kémtörténetben.

A tégla (Duna, 21.15) című moziban benne van Leonardo DiCaprio, valamint egy nagy rakás más kiváló színész (például Jack Nicholson, Matt Damon, Martin Sheen vagy éppen Vera Farmiga). Azt szokás mondani, hogy ez a film Martin Scorsese egyik leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg az általa már régóta áhított és sokak szerint neki bőven kijáró Oscar-díjat (és még 3 másikat). Nyilvánvaló, hogy messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy remake. Nem eredeti mű, hanem másolat, utánzat, vagy finomabban fogalmazva: adaptáció. Mégpedig az itt is sokszor ajánlott, igen kiváló hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek(illetve annak első részének) amerikanizált változata, Scorsese irdatlan szakmai rutinjával elővezetve. A “téglán” valamely ellenséges szervezetbe bomlasztó, vagy éppen megfigyelő céllal beépült ügynököt értünk: itt a rendőrség épít be téglát az ír maffiába, miközben az ír maffiának is megvan az embere a rendőrségben. Erről szól a történet.

A Budapest Noirral (RTL II, 23.00) tulajdonképpen minden rendben van. Például, egészen jól sikerült ráhúzni a klasszikus noir krimik stíluselemeit a harmincas évek Budapestjére. Nem lóg ki a sztoriból Kondor Vilmos történelmi “színezése” sem, jók az arcok is (bár én az összes férfiszínészt megborotváltattam volna, ugyanis a harmincas években magára bármit is adó férfi egész egyszerűen sehol nem jelent meg borostásan) – csak éppen az egész steril, élettelen. Nincs ritmusa a történetnek, és a végén is inkább csak abbamarad, nem pedig befejeződik. Érződik Gárdos Éva profizmusa a történeten, érződik az odafigyelés és én néznék is ilyen történeteket, ilyen kivitelben, csak éppen tévésorozatban, epizódonként legfeljebb egyórás időtartamban.

Tessa (Dakota Fanning – a képen Kaya Scodelairoval), a Most jó (Cool, 23.00) című angol dráma a leukémiának egyik különösen agresszív fajtájában szenvedő, 16 éves főhőse egyfajta bakancslista alapján próbálja megszervezni hátralévő, szinte a két kezén megszámlálható mennyiségű napjait. Naná, hogy csókolózni, sőt, szexelni szeretne, kipróbálni a varázsgombát, berúgni, lopni a plázában – ilyen és efféle dolgok járnak az ő fejében is, mint általában minden normális tinédzsernek. (Bővebben)

Ma este például a nagyszerű Billy Connolly által alakított nagytatával tölthetjük az estét, aki fellázadva (már felnőtt) gyermekei álságos hazudozásain, fogja az unokákat, és azok minden tiltakozása ellenére, magával cipeli őket egy igazi, hamisítatlan Viking vakációra (Duna, 20.25). Volt az a szám a régi Skorpiótól, amiben a Szűcs Antal Gábor énekelt valami lovon járó nagypapáról…, aminek semmi köze ehhez a filmhez, csak úgy eszembe jutott. Itt a tata fogja majd valahogyan rávezetni a gyerekeket arra, hogy ne hazudozzunk, na akarjunk másnak látszani, mint amik vagyunk, mert az nem jó. Ja, és a szeretet, az is fontos.

A remekük kasztingolt szereplőgárda (Mark Wahlberg és Joaquin Phoenix – a képen) ellenére A bűn állomásai (Filmcafe, 21.00) egyáltalán nem az a tipikus hollywoodi tucatfilm. Leginkább talán arról szól a történet, hogy ha valaki egy alapvetően bűnöző életmódba szocializálódott családba születik, akkor onnan mennyire nehéz az ún. tisztességes, törvénytisztelő életet választani. Tovább gazdagítja James Gray annak idején Cannes-ban Arany Pálmára is jelölt filmjét az, hogy a tárgyául szolgáló család “bűnös életvitele” nem csak egyfajta sztereotipikus stigmaként, hanem alapos(nak tűnő), szinte szociografikus igényű háttértanulmányként jelenik meg. Emellett azonban a film meg tud maradni izgalmas, sőt néha érzelmes kriminek is.

A közelmúlt nagy “Watergate-botránya” volt a Julian Assange nevű számítógépes hacker által életre hívott WikiLeaks nevű oldalon közzétett szupertitkos információk özöne, melyekben lehullt a lepel egy csomó amerikai kormányzati titokról, illetve egyéb más (pl. a szcientológusokat érintő) botrányosnak bizonyuló dologról. Az információ szabad áramlása létünk, s egyben a szabad világ alapfeltétele, még akkor is, ha azok tartalma nem tetszik. A WikiLeaks-botrány (TV4, 21.00) című mozi természetesen elmeséli az inkriminált oldal megszületésének körülményeit is, de elsősorban Assange (Benedict Cumberbatch) és a másik alapító, Daniel Domscheit-Berg (Daniel Brühl) közti barátságra, majd az azt követő konfliktusra koncentrál. Emellett, persze, azért is érdekes ez a történet, mert általa fény derülhet arra a gondolati “tőkére”, vagy szellemi információhalmazra is, mely közvetlen táptalajául szolgál a manapság tapasztalható populista, a tudomány és a hivatásos politika eredményeit, eredményességét sokszor megkérdőjelező, szélsőséges politikai irányzatok sikereinek is.

A Napsütötte Toszkána (Viasat3, 21.00) ma este sem több, de nem is kevesebb, mint egy utazási ajánlatnak is beillő romantikus komédia. Diane Lane játssza a filmben azt a sikeres, ám boldogtalan írónőt, akit egy barátnője toszkánai utazással lep meg, mintegy pihenési és regenerálódási célzattal. Az írónőnek azonban annyira bejön Toszkána, hogy hagyja a régi életét Amerikában és megveszi azt az ódon házat, ahol pihen… (Akár erre is mondhatná Woody Allen, hogy “Ha minden ilyen ilyen flottul menne!”, ugybár?)

A Mocsokváros utcáin (TV4, 21.00) egy meglepően valóságszagú, de mégis érzelmes hajléktalan-, illetve apa-fiú-dráma a nagyváros pereméről, valahonnan Amerikából. Az apa (Robert de Niro) nagy írónak képzeli magát, ám a kaján sors a fiát (Paul Dano) teszi azzá. A film legnagyobb erénye, hogy az utóbbi évek ripacskodásai után ismét jó színésznek láthatjuk benne Robert De Nirót – a történet azonban nem annyira kemény, mint amennyire talán lennie kellene és mint amennyire szentimentális. (A képen Paul Dano és Robert de Niro.)

Az emberek azt hiszik, hogy lakóhelyük határain túl gonosz, ártó lények laknak, s ezért nem hagyják el lakhelyüket és szigorú, embertelen törvények szerint sanyargatják magukat. M. Night Shyamalan misztikus, borzongató, de valahol mégis szép és egy picit elgondolkoztató filmjében, A faluban (Filmcafe, 21.00) egy fiatalember (Joaquin Phoenix) mégis fittyet hány a mendemondáknak, helyi törvényeknek és hiedelmeknek, és elindul a falu határain túlra… Nem, nem, nincsenek áthallások. 😀

Steven Spielberg részben Budapesten forgatta München (Paramount Channel, 21.00) című drámáját, ami amellett, hogy sok magyar színész és ismert magyarországi helyszín is feltűnik benne, néha alig, máskor éppen eléggé felismerhetően, azért is érdekes, mert a mester ezúttal nem mesét mond, hanem valós történelmi eseményt, a müncheni olimpián az izraeli sportküldöttség ellen elkövetett véres merénylet körülményeit eleveníti fel. (Bővebben)

Rio de Janeiro nyilván megér egy misét és még szeretni is lehet, még úgy is, ahogy eddig szerettük Párizst, New Yorkot vagy Havannát, és szeretni fogjuk például Berlint. Össze is jött a stáb a Rio, szeretlek! (m5, 21.50) című újabb projektre, köztük az Oscar-jelölt Guillermo Arriaga, Fernando Meirelles, Carlos Saldanha és César Charlone, az Oscar-díjas Paolo Sorrentino vagy a világhírű John Turturro, leszerződtettek színésznek olyan neveket, mint Harvey Keitelt, Vincent Cassellt, vagy a popzenéből ismert Vanessa Paradist, illetve Bebel Gilbertot; összedugták fejecskéjüket és kiókumlálták ezt az “izét”, amivel jobb híján szoktam jelezni az esztétikailag nehezen megfogható minőséget. (Bővebben)

Az Apró, kis hazugságok (SuperTV2, 23.55) című filmben egy kiterjedt baráti társaságba csöppenünk, melyet privát kis ügyek kusza szövete hálóz be. A társaság tagjai apró kis hazugságokkal leplezik és halogatják jelentéktelen elszámolnivalóikat egymással, így tartva fenn a barátság látszatát önmaguk és egymás előtt. Vagy éppen ez, éppen így működik az igazi barátság? Az csak akkor derül ki, ha nagy a baj… A színészként is ismert Guillaume Canet második rendezésében saját “kasztját”, a jól szituált középosztályt, illetve annak egy jellemző csoportját, egy baráti társaságot vesz górcső alá, elég jó szereposztásban: Marion Cotillard mellett François Cluzet-t, Benoît Magimelt, Gilles Lellouche-t és Jean Dujardint láthatjuk. (Bővebben)

Ha láttuk Tarantino új filmjét, vicces lesz újranézni a Tomboló ököl (Film Mánia, 20.00) című műfaji alapvetést, a tragikus sorsú Bruce Lee (lásd a képen) egyik emblematikus filmjét. 🙂

Klasszikus afrikai vadásztörténet lesz a Ragadozók (Paramount Channel, 21.00). Ahogy nézzük Zsigmond Vilmos veretes, festményszerű képeit, nem Sir Richard Attenborough természetfilmjei, hanem inkább Széchenyi Zsigmond vagy Kittenberger Kálmán fantasztikus történetei idéződhetnek fel – ergo, a film (is) mese, de annak izgalmas.

Vicces, olykor kifejezetten kacagtató film a Jószomszédi iszony (Filmcafe, 21.00), melyben Drew Barrymore és Ben Stiller alakítja azt a szerencsétlen sorsú fiatal párt, akik házasságkötésük alkalmából új otthonba költöznek, ám nem számolnak a felettük lakó öregasszonnyal, aki minden elképzelhető, sőt gyakran még a legelképzelhetetlenebb gonoszságot elkövet, bimbózó közös életüket megkeserítendő. A filmet rendezte Danny De Vito.

Láttuk már a Tony Scott-Denzel Washington művek remek thrillerjét, a Deja Vut (Film+, 21.00), még akkor is, ha esetleg mégsem. Ettől függetlenül, izgalmas, fordulatos, feszült film némi fantasztikummal – robban vagy nem robban? Persze, hogy nem robban, de addig azért lerágjuk a körmünk…

Elsősorban a teke-játékosok, a white russian nevű koktél kedvelői, a perzsaszőnyeg-mániások, a Coen-testvérek rajongói, illetve azon emberek számára alapfilm A nagy Lebowski (AMC, 22.55), akik legszívesebben egy fürdőköpenyben, a semmit téve töltenék el egész életüket. A címszerepben Jeff Bridgest, mellékesen pedig John Goodmant, Julianne Moore-t, John Turturrót, Steve Buscemit, vagy például Philip Seymour Hoffmant láthatjuk.

Ritkán találkozhatunk új-zélandi filmmel itt a világ -onnan nézve- túlsó felén, főleg olyannal, mely szociografikus szemlélettel vizsgálódik az ország nem a képeslapokon mutogatott alfelén. Turistacsábító képpel kezdődik az Egykoron harcosok voltak (Duna, 23.15): csodálatos, érintetlen, idilli völgyet látunk, havas hegycsúccsal, olyat, mint ahol Peter Jackson forgatta a Gyűrűk urát, aztán nyit a kép, és látjuk, mindez csupán egy óriásreklám a hatsávos autópálya mentén, mely közvetlenül a jobbára maori származású őslakosok által lakott gettó mellett húzódik. Az itt lakók helyzete éppen ugyanolyan, mint bárhol a világon a társadalom perifériáján élő rossz sorsúaknak, feketéknek, fehéreknek, sárgáknak és vörösöknek. Nincs munka, dúl az erőszak, aki nem drogos, az alkoholista. Kiút sehol, az alagút vége sötét, mint az ördög segge lyuka. Itt él a hajdani maori nemesi felmenőkkel rendelkező Beth, a nagy természetű, de rabszolgasorsból épp csak kikászálódó Jake-kel, valamint négy gyermekükkel. Jake, mint a család egyetlen keresője, épp most veszti el munkáját, a legnagyobb fiú beáll egy bandába, a kisebb fiú bíróság előtt áll, holmi autólopás miatt, a nagyobbik lányt egy részeg estén megerőszakolja apja egyik haverja. Innen aztán minden csak durvább lesz… Kőkemény, hiteles mozi ez, a később komoly hollywoodi karriert futó Lee Tamahori 1994-es rendezői debütálása. (Bővebben)

Akik a nyarat (velem együtt) lakásfelújítással töltötték, azok nézhetik lazulásképpen a Pénznyelő (Filmcafe, 21.00) című 1986-os komédiát ma este, melyben az ifjú Tom Hanks (a képen) és filmbeli neje (Shelley Long) friss házasok, pénz nélkül. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően azonban mégis csodás házhoz jutnak, amiről azonban hamarosan bebizonyosodik a közmondás igazsága: olcsó húsnak híg a leve. Kissé poros darab, de azért talán még használható – mármint ez a film. A ház felújítandó.

Elég jó -bár szintén nem mai- kis thriller aztán A leskelődő (Film Mánia, 21.00), melyben egy munkájába lassan belezakkanó zsarut (James Spader) egy ördögi sorozatgyilkos (Keanu Reeves) paráztat sorozatos gyilkosságaival. A gyilkost azonban nem a gyilkolás érdekli, hanem az igazi kiszemelt áldozat, az utána nyomozó zsaru, valamint reakciói… Amikor a róka vadászik a vadászra…

A John Patrick Shanley által írt és rendezett, méltán sok Oscar-díjra jelölt Kételyben (TV4, 21.00) egy furcsa pap-tanár (Philip Seymour Hoffman) érkezik a mélyen vallásos szellemiségű, egyházi tanintézetbe. Az új tanár azonban gyorsan az iskola tanulóinak kedvencévé válik felvilágosult, humánus pedagógiai módszereinek köszönhetően, viszont az intézet vaskalapos főnővére (Meryl Streep) azonban magát, a sátánt látja a férfiban és kíméletlen háborút indít ellene… Erősen ajánlott e bölcs, okos, ráadásul izgalmas film megtekintése – főleg manapság… (Bővebben)

Wolfgang Petersen remek thrillerében, a Célkeresztben (Filmcafe, 22.50) viszont Clint Eastwood alakítja újra azt a titkosszolgálati ügynököt, aki felelősnek tartja magát J.F. Kennedy dallasi meggyilkolásáért. A történet persze évtizedekkel később játszódik, Horrigan ügynök megkeseredett, morózus férfi még mindig az elnök szolgálatában. Mindennapi rutinmunkája során rájön, hogy az elnök életét egy agyafúrt, profi bérgyilkos (John Malkovich) veszélyezteti, kezdetben azonban nem nagyon hisznek neki…

Clint Eastwood 2014-ben 6 Oscar-díjra jelölt háborús életrajzi drámája, az Amerikai mesterlövész (Film+, 21.00) a ma esti első ajánlat. Amerikában, saját műfajában jegyeladási rekordokat döntögetett ez a mozi. A kritikát azonban alaposan megosztotta és a közönség egyik -gondolkodóbb- része is megütközött a film néhány jelenetén, illetve azok etikai vonatkozásain (miközben a másik -indulatosabb- fél nyilván diadalittasan bokszolt a levegőbe: America is Great Again!). A film által elmesélt történet valós: Chris Kyle könyvben írta meg, hogyan vált egy egyszerű texasi parasztgyerekből Legendaként (az ellenfeleknél pedig el Shaitanként, “az Ördögként” – a filmben Bradley Cooper által alakítva, lásd a képen balra) ismert háborús mítosszá, akinek számlájára 150 “gaz muszlim” áldozatot ír a Pentagon. (Bővebben)

Lassan az utolsó esélyünk nyílik megtekinteni a következő, majdnem negyedszázados filmet, mielőtt az kikerül a tévéműsorok “vetésforgójából”: Az utolsó esély (Paramount Channel, 21.00) Tony Scott elég izgalmas tengeralattjárós akció-dolgozata, melyben Gene Hackman, a műszaki bolti eladó külsejű remek színész adja a fafejű, konzervatív parancsnokot, aki -miközben Oroszországban katonai puccs zajlik – atom-tengeralattjáróját orosz vizekre kormányozva majdnem kirobbantja a harmadik világháborút. Szerencsére, eközben észnél van fiatal másodtisztje, Denzel Washington.

Egy dokumentumfilm a mai utolsó ajánlat: az Elhallgatott zenekarok (m5, 21.50) arról a néhány, magyar rockzenei legendáról szól, melyek a hivatalos, nagy hármas (Illés, Metró, Omega) mellett inkább a perifériákon hódítottak. A Liversing, a Taurus, a Tűzkerék, az Atlas, a Kex és más bandák még élő tagjai szólalnak meg, és szólaltatják meg régi, akkoriban kiadatlan számaikat Kisfaludy András filmjében, akinél autentikusabb alkotót aligha lehetne találni, tekintve, hogy ő maga például a Kex  együttes dobosa volt. A két rész egymást követően kerül adásba.

MŰSORVÁLTOZÁS! Sára Sándorra (1933.11.28.-2019.09.22.) emlékezik ma a Duna és az m5:
Duna: 21.15 Feldobott kő – Sára Sándor filmje, 22.55 Szerelmes földrajz – Amit magammal viszek… Sára Sándor Káli-medencéje,
M5: 21.30 Nagyok – Portré Sára Sándorról,
DunaWorld: 19.25 Szerelmes földrajz – Amit magammal viszek… Sára Sándor Káli-medencéje

Robert De Niro neve -legalábbis számomra- nem túl jó ómen, ha komédiáról van szó, hiszen Bobby bácsi öregkorára már mindent szirszart elvállal és az említett műfajban azért inkább tekinthető ripacsnak, mint színésznek. Ebben A kezdő (Cool, 20.40) című ma esti filmben sem adja olcsón, hogy úgy mondjam, de szerencsére Nancy Meyers rendelkezik azzal a rutinnal, hogy egy édes, kedves, csöppnyi feminista attitűdje ellenére is megható, okos filmvígjátékot rendezzen a barátságról, a szerelemről, az egészséges főnök-beosztott viszonyról és az optimális munkahelyi körülményekről, valamint a nyugdíjaskori munkavállaláshoz való hozzáállásról, hogy valami komolyabbat is említsek…

Az Éjszakai járat (RTL Spike, 21.00) című thrillert Wes Craven, a műfaj tavaly elhunyt mestere rakta össze: egy repülőn játszódik az egész történet, melyen a csinos, ám a repüléstől rettegő Lisa (Rachel McAdams) melletti ülésre egy fura figura (Cillian Murphy) kerül, aki rövidesen közli a lánnyal, hogy szörnyű tettet készül elkövetni. A repülő közben 10 ezer méter magasan halad úti célja felé… A színészek jók, a hangulat fojtott és Craven sem beszéli túl a történetet (mindössze nettó 85 perc a film).

Eközben Ben Thomas (azaz Will Smith) ma este is azt találta ki magának, hogy saját, beteg lelkét hét, számára teljesen idegen ember életének pozitív irányba terelésével fogja meggyógyítani. Szerencsés szerencsétlenségére, beleszeret az egyikbe a hét kiválasztott közül. A Hét élet (Filmcafe, 21.00) egy izgalmas, (NAGYON!) érzelmes, ám mégis provokatív hangú romantikus dráma a szokásos nagy kérdésekről, életről, halálról, szerelemről és barátságról. (Bővebben)

A hasonmás (m2, 21.10) klasszikus alapanyagból, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij kafkai rémálmából építkezik, amit a nagy orosz író A hasonmás című regényében írt meg. A Submarine-nel ismertté vált angol Richard Ayoade merész, de korántsem az újdonság erejével ható adaptációjában Dosztojevszkij meghasadt személyiségű kishivatalnoka a jól ismert filmes utópiák (Modern idők, 1984, Brazil, stb.) bizonytalan idejű kliséi között jelenik meg. Az a világ, amelyben Simon James (Jesse Eisenberg) élni és dolgozni kényszerül, látszólag nyomasztó – azonban Ayoade-nak láthatóan fogalma sincs arról, milyen az, amikor egy rendszer valóban nyomaszt. (Bővebben)

Két nagyszerű színész jutalomjátékát láthatjuk Az aranytó (Duna, 21.20) című megkapó, csodás kis filmben. Katharine Hepburn és Henry Fonda (a képen ők) egyaránt Oscar-díjat kapott Ernest Thompson szintén Oscar-díjas történetében nyújtott alakításért: egy szeretetben és megértésben megőszült, idős házaspárhoz öntörvényű, szabados lányuk (Jane Fonda!) lepasszolja mellékesen szült fiát, mialatt ő Európában nászutazik. Az unalmasnak, régimódinak tartott nagyiék és a kezelhetetlen, vad városi srác között lassan szoros kapcsolat alakul ki az idilli környezetben.

Színészek között játszódik A nagy alakítás (Duna, 23.15) című, kissé poros, de ettől még igen szórakoztató krimikomédia. Két színész, egy idősebb (Michael Caine), és egy fiatalabb (Dylan Moran), megelégelve a harmadvonalbeli csepűrágók megaláztatásokban és kínos szituációkban gazdag, pénzben viszont igen szegény életét, egy nap úgy dönt, hogy vélt/valós színészi tehetségüket a maffia kebelén próbálják kamatoztatni. A továbbiakban lásd a címet…