Szerda, szeptember 25.

Ha láttuk Tarantino új filmjét, vicces lesz újranézni a Tomboló ököl (Film Mánia, 20.00) című műfaji alapvetést, a tragikus sorsú Bruce Lee (lásd a képen) egyik emblematikus filmjét. 🙂

Klasszikus afrikai vadásztörténet lesz a Ragadozók (Paramount Channel, 21.00). Ahogy nézzük Zsigmond Vilmos veretes, festményszerű képeit, nem Sir Richard Attenborough természetfilmjei, hanem inkább Széchenyi Zsigmond vagy Kittenberger Kálmán fantasztikus történetei idéződhetnek fel – ergo, a film (is) mese, de annak izgalmas.

Vicces, olykor kifejezetten kacagtató film a Jószomszédi iszony (Filmcafe, 21.00), melyben Drew Barrymore és Ben Stiller alakítja azt a szerencsétlen sorsú fiatal párt, akik házasságkötésük alkalmából új otthonba költöznek, ám nem számolnak a felettük lakó öregasszonnyal, aki minden elképzelhető, sőt gyakran még a legelképzelhetetlenebb gonoszságot elkövet, bimbózó közös életüket megkeserítendő. A filmet rendezte Danny De Vito.

Láttuk már a Tony Scott-Denzel Washington művek remek thrillerjét, a Deja Vut (Film+, 21.00), még akkor is, ha esetleg mégsem. Ettől függetlenül, izgalmas, fordulatos, feszült film némi fantasztikummal – robban vagy nem robban? Persze, hogy nem robban, de addig azért lerágjuk a körmünk…

Elsősorban a teke-játékosok, a white russian nevű koktél kedvelői, a perzsaszőnyeg-mániások, a Coen-testvérek rajongói, illetve azon emberek számára alapfilm A nagy Lebowski (AMC, 22.55), akik legszívesebben egy fürdőköpenyben, a semmit téve töltenék el egész életüket. A címszerepben Jeff Bridgest, mellékesen pedig John Goodmant, Julianne Moore-t, John Turturrót, Steve Buscemit, vagy például Philip Seymour Hoffmant láthatjuk.

Ritkán találkozhatunk új-zélandi filmmel itt a világ -onnan nézve- túlsó felén, főleg olyannal, mely szociografikus szemlélettel vizsgálódik az ország nem a képeslapokon mutogatott alfelén. Turistacsábító képpel kezdődik az Egykoron harcosok voltak (Duna, 23.15): csodálatos, érintetlen, idilli völgyet látunk, havas hegycsúccsal, olyat, mint ahol Peter Jackson forgatta a Gyűrűk urát, aztán nyit a kép, és látjuk, mindez csupán egy óriásreklám a hatsávos autópálya mentén, mely közvetlenül a jobbára maori származású őslakosok által lakott gettó mellett húzódik. Az itt lakók helyzete éppen ugyanolyan, mint bárhol a világon a társadalom perifériáján élő rossz sorsúaknak, feketéknek, fehéreknek, sárgáknak és vörösöknek. Nincs munka, dúl az erőszak, aki nem drogos, az alkoholista. Kiút sehol, az alagút vége sötét, mint az ördög segge lyuka. Itt él a hajdani maori nemesi felmenőkkel rendelkező Beth, a nagy természetű, de rabszolgasorsból épp csak kikászálódó Jake-kel, valamint négy gyermekükkel. Jake, mint a család egyetlen keresője, épp most veszti el munkáját, a legnagyobb fiú beáll egy bandába, a kisebb fiú bíróság előtt áll, holmi autólopás miatt, a nagyobbik lányt egy részeg estén megerőszakolja apja egyik haverja. Innen aztán minden csak durvább lesz… Kőkemény, hiteles mozi ez, a később komoly hollywoodi karriert futó Lee Tamahori 1994-es rendezői debütálása. (Bővebben)