Ma este például a nagyszerű Billy Connolly által alakított nagytatával tölthetjük az estét, aki fellázadva (már felnőtt) gyermekei álságos hazudozásain, fogja az unokákat, és azok minden tiltakozása ellenére, magával cipeli őket egy igazi, hamisítatlan Viking vakációra (Duna, 20.25). Volt az a szám a régi Skorpiótól, amiben a Szűcs Antal Gábor énekelt valami lovon járó nagypapáról…, aminek semmi köze ehhez a filmhez, csak úgy eszembe jutott. Itt a tata fogja majd valahogyan rávezetni a gyerekeket arra, hogy ne hazudozzunk, na akarjunk másnak látszani, mint amik vagyunk, mert az nem jó. Ja, és a szeretet, az is fontos.
A remekük kasztingolt szereplőgárda (Mark Wahlberg és Joaquin Phoenix – a képen) ellenére A bűn állomásai (Filmcafe, 21.00) egyáltalán nem az a tipikus hollywoodi tucatfilm. Leginkább talán arról szól a történet, hogy ha valaki egy alapvetően bűnöző életmódba szocializálódott családba születik, akkor onnan mennyire nehéz az ún. tisztességes, törvénytisztelő életet választani. Tovább gazdagítja James Gray annak idején Cannes-ban Arany Pálmára is jelölt filmjét az, hogy a tárgyául szolgáló család “bűnös életvitele” nem csak egyfajta sztereotipikus stigmaként, hanem alapos(nak tűnő), szinte szociografikus igényű háttértanulmányként jelenik meg. Emellett azonban a film meg tud maradni izgalmas, sőt néha érzelmes kriminek is.
A közelmúlt nagy “Watergate-botránya” volt a Julian Assange nevű számítógépes hacker által életre hívott WikiLeaks nevű oldalon közzétett szupertitkos információk özöne, melyekben lehullt a lepel egy csomó amerikai kormányzati titokról, illetve egyéb más (pl. a szcientológusokat érintő) botrányosnak bizonyuló dologról. Az információ szabad áramlása létünk, s egyben a szabad világ alapfeltétele, még akkor is, ha azok tartalma nem tetszik. A WikiLeaks-botrány (TV4, 21.00) című mozi természetesen elmeséli az inkriminált oldal megszületésének körülményeit is, de elsősorban Assange (Benedict Cumberbatch) és a másik alapító, Daniel Domscheit-Berg (Daniel Brühl) közti barátságra, majd az azt követő konfliktusra koncentrál. Emellett, persze, azért is érdekes ez a történet, mert általa fény derülhet arra a gondolati “tőkére”, vagy szellemi információhalmazra is, mely közvetlen táptalajául szolgál a manapság tapasztalható populista, a tudomány és a hivatásos politika eredményeit, eredményességét sokszor megkérdőjelező, szélsőséges politikai irányzatok sikereinek is.
A Napsütötte Toszkána (Viasat3, 21.00) ma este sem több, de nem is kevesebb, mint egy utazási ajánlatnak is beillő romantikus komédia. Diane Lane játssza a filmben azt a sikeres, ám boldogtalan írónőt, akit egy barátnője toszkánai utazással lep meg, mintegy pihenési és regenerálódási célzattal. Az írónőnek azonban annyira bejön Toszkána, hogy hagyja a régi életét Amerikában és megveszi azt az ódon házat, ahol pihen… (Akár erre is mondhatná Woody Allen, hogy “Ha minden ilyen ilyen flottul menne!”, ugybár?)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: