Julia Roberts ma este is becserkészi, megfőzi, ujjai köré csavarja, majd a nyakkendőjénél fogva, amolyan pudlikutyaként maga után vonszolja Richard Gere-t, aki minderre csak annyit képes kinyögni: Micsoda nő! (Cool, 20.40)
Viszont élnék a szóviccgyártás közhelyes ziccerével: én leginkább elfeledném ezt a mai esti Feledés (SuperTV2, 21.00) című filmet. Közepesnél gyengébb tu-fa látványfilm, kliséerdővel. (Bővebben)
Nem először ajánlom azonban a Túl a fenyvesent (RTL Spike, 21.00), mely a Blue Valentine-nel azon a bizonyos asztalon elég hangosat koppantó Derek Cianfrance második műve. Az amerikai független filmes szcénában egyáltalán nem meglepetés, ha egy alkotó bizonyos kérdésekben mélyebbre kíván ásni a világmegmentő, gumigatyás szuperhősök dedós szintű moralitásánál, az azonban messze nem szokványos, hogy egy alkotó már második filmjében egy komplett, nagyívű tézisfilmmel álljon elő, ami nem kisebb kérdést, mint a tetteink iránti felelősség vállalásának összetett problematikáját járja körül, nagyjából a teljesség igényével. Avagy, kissé másképpen fogalmazva: meddig gurulhat az alma a fájától? Komoly témához komoly a szereposztás is: Ryan Gosling, Eva Mendes, valamint Bradley Cooper, Ray Liotta, stb. (Bővebben)
A klasszikus kémregények nagy mesterének, John Le Carrénak egyik jobban sikerült filmadaptációja A panamai szabó (Filmcafe, 21.00), John Boorman rendezésében, Pierce Brosnannal, Geoffrey Rushal és Jamie Lee Curtisszel a főbb szerepekben. Karibi fíling, lazaság és könnyű koktélok, valamint némi humor egy könnyed, szórakoztató kémtörténetben.
A tégla (Duna, 21.15) című moziban benne van Leonardo DiCaprio, valamint egy nagy rakás más kiváló színész (például Jack Nicholson, Matt Damon, Martin Sheen vagy éppen Vera Farmiga). Azt szokás mondani, hogy ez a film Martin Scorsese egyik leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg az általa már régóta áhított és sokak szerint neki bőven kijáró Oscar-díjat (és még 3 másikat). Nyilvánvaló, hogy messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy remake. Nem eredeti mű, hanem másolat, utánzat, vagy finomabban fogalmazva: adaptáció. Mégpedig az itt is sokszor ajánlott, igen kiváló hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek(illetve annak első részének) amerikanizált változata, Scorsese irdatlan szakmai rutinjával elővezetve. A “téglán” valamely ellenséges szervezetbe bomlasztó, vagy éppen megfigyelő céllal beépült ügynököt értünk: itt a rendőrség épít be téglát az ír maffiába, miközben az ír maffiának is megvan az embere a rendőrségben. Erről szól a történet.
A Budapest Noirral (RTL II, 23.00) tulajdonképpen minden rendben van. Például, egészen jól sikerült ráhúzni a klasszikus noir krimik stíluselemeit a harmincas évek Budapestjére. Nem lóg ki a sztoriból Kondor Vilmos történelmi “színezése” sem, jók az arcok is (bár én az összes férfiszínészt megborotváltattam volna, ugyanis a harmincas években magára bármit is adó férfi egész egyszerűen sehol nem jelent meg borostásan) – csak éppen az egész steril, élettelen. Nincs ritmusa a történetnek, és a végén is inkább csak abbamarad, nem pedig befejeződik. Érződik Gárdos Éva profizmusa a történeten, érződik az odafigyelés és én néznék is ilyen történeteket, ilyen kivitelben, csak éppen tévésorozatban, epizódonként legfeljebb egyórás időtartamban.
Tessa (Dakota Fanning – a képen Kaya Scodelairoval), a Most jó (Cool, 23.00) című angol dráma a leukémiának egyik különösen agresszív fajtájában szenvedő, 16 éves főhőse egyfajta bakancslista alapján próbálja megszervezni hátralévő, szinte a két kezén megszámlálható mennyiségű napjait. Naná, hogy csókolózni, sőt, szexelni szeretne, kipróbálni a varázsgombát, berúgni, lopni a plázában – ilyen és efféle dolgok járnak az ő fejében is, mint általában minden normális tinédzsernek. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: