Mit nézzünk ma a tévében?

Az első ajánlat egy nagy, romantikus klasszikus. Jean-Paul Rappeneau szerintem minden kihozott Rostand Cyrano de Bergerac (Duna, 19.40) című komédiájából, amit egy filmben, sok pénzből ki lehet hozni, úgy, hogy az azért a végeredmény ne legyen gyökeresen más, mint az eredeti irodalmi mű. Sajnos, a közmondásosan világszínvonalú magyar szinkron ez alkalommal kifejezetten pocsék, szinte hallani, ahogy csikorog az igyekezet, ám a magyar hang túlnyomórészt mégis “leválik” az adott szereplőről. De legalább a fordítás hibátlan és Gérard Depardieu is telitalálat a címszerepre.

Ehhez képest az Ilyen az élet (Cool, 20.45) című romantikus komédia tökéletesen semmilyen. Műbalhé, műhiszti, műboldogság, Katherine Heigl és Josh Duhamel részvételével.

Előzetesen azt gondoltam a T2 Trainspottingról (Viasat6, 21.00), hogy lerágott csont megnézni, mi maradt 20 év után a négy edinborough-i hernyósból. Reálisan nyilván nem sok. Még akkor sem, ha végül az életet is választották – egész egyszerűen az első Trainspotting-film alapján ezekben a csávókban már nem volt élet. Megette azt már a hernyó. Danny Boyle azonban szerencsére megoldotta a dolgot, s e második film (direkt nem írok ‘részt’) némi nosztalgiázás mellett valóban értékelhető irányba vitte tovább sorsukat, ha egyszer már képesek voltak nem beledögleni a heroinba. Persze, a jövőjük nem lett szebb, csak más. Hiteles a film amúgy, mint az angol társadalmi drámák általában, de egyben megtartja az első rész őrült humorát is. Nincs jövő e jelenben sem, mert nem lehet, de ha mégis, az csakis ilyen lehet, mint amit itt láthatunk (Jonny Lee Miller és Ewan McGregor). Persze, az első rész nélkül ez a film sem lenne semmi. Kifejezetten tetszett, ahogyan Boyle folyamatosan visszautal rá, mind cselekményben, mind a zenei motívumokban. Egyedül a lengyelül beszélő mellékszereplőt, ezt a Veronika Kovach nevű bolgár kurvát nem tudom megbocsájtani…

Martin Scorsese 2004-ben bemutatott, mintegy 164 percnyi Aviátor (Filmcafe, 21.00) című opusza ugyan csak 5 Oscart kapott anno, de azért nagy gond nincs vele. Áll biztosan a lábán. Témája Howard Hughes, aki valóban igen érdekes fazon (Leonardo diCaprio lubickol is a szerepében): egyszerre volt kalandor, filmmágnás, szoknyabolond, autoriter pszichopata, őrült, zseni és pilóta.

Nyilván emlékszünk még, hogy egy időben Márai Sándort mennyire felkapta a politikai marketing darálógépe… A Polgáríró, ugyebár. Aztán, valószínűleg, valaki, valahol el is olvasott tőle valamit és rájött, hogy bár valóban polgári és konzervatív az az értékrend, amit ő közvetít, ettől azonban még egyáltalán nem passzol abba, ami ma gyakorlatilag a kormány hivatalos politikája. A szabadság nála még valóban szabadságot jelent, az emberi méltóság valóban emberi méltóságot, mégpedig fajra, vallásra, társadalmi rétegekre való tekintet nélkül, és így tovább… Márai hirtelen eltűnt. 2011-ben azért még elkészülhetett ez a Kaland (m5, 21.30) című magyar játékfilm, ami ettől még lehetett volna jó film is. Sajnos, nem lett. (Bővebben)

Don’t cry for me, Argentina! – énekli Madonna Evita (Duna, 22.01) szerepében (a képen éppen focilabdát ajándékoz -gondolom- az ekkor még gyermek Maradonának, de lehet, hogy inkább Ardilesnek, nem tudom…), ha jól emlékszem, a budapesti Hősök terén, amikor Andy Vajna idehozta ezt a hollywoodi gigaprodukciót. A filmet rendezte Alan Parker, az operatőr Darius Khondji volt, a zenét ugyebár Andrew Lloyd Webber szerezte (valahonnan), a dalszövegeket Tim Rice írta. Antonio Banderas Che Guevara szerepében, míg Jonathan Pryce Perón elnökként volt látható – de hát ezt nyilván látta már mindenki anno. Ma repeta.

A Fék nélkül (ATV Spirit, 22.55) című mozi a nagyvárosok utcai gerillái, a fék nélküli fixikkel végrehajtott hajmeresztő mutatványokkal járó munkájukat végző biciklis futárok világában játszódik. Az életveszélyes sport/munka/életforma lényege, hogy a kézbesítendő küldemény minél gyorsabban érjen célba a permanens közlekedési dugóban fuldokló nagyvárosban. Nem mellesleg azonban a virtus is csábítja ezeket a hiperlaza adrenalin-junkie-kat. Joseph Gordon-Lewitt alakítja az amúgy elég egyszerű történet főszereplőjét, akinek egy alkalommal olyan csomagot kell kézbesítenie, amire olyanoknak is fáj a foguk, akik nincsenek feltüntetve címzettként. Az üldözési jelenetek azonban frenetikusak.

Jó magyar szokás szerint, látatlanul gyalázta szénné a zinternetnépe Miklauzic Bence 2014-es filmjét, a Parkolót (RTL II, 23.00). Érdemtelenül. A sztori, pontosabban annak váza tulajdonképpen egy klasszikus western kliséje. A magányos kóboj békésen éldegél világvégi farmján, amikor betoppan a gazdag úr, mondjuk Tucsonból, hogy épp erre halad a vasútvonal, és hogy kéne a föld. A magányos kóboj persze nem adja, felveszi a reménytelennek tűnő harcot a gazdag úrral, aki közben sok pénzzel maga mellé állította az összes környékbeli gazdát is, és győz, mert a magányos kóbojok mindig győznek az efféle történetekben, majd az egyik áruló mellyes-bögyös menyecskéjével ellovagol a lenyugvó napba. A magányos kóboj itt egy parkolóként használt nyóckerületi grund őre (Lengyel Ferenc), a földje a grund, a gazdag úr (Szervét Tibor) egy ármányöltönyös vállalkozó, a környékbeli gazdák a helyi kolor lokál, a “mellyes-bögyös menyecske” pedig Pokorny Lia. A naplemente itt is naplemente. (Bővebben)

A Lány, kilenc parókával című, nehéz témáról őszintén, sallangmentesen beszélni képes filmjével befutó német Marc Rothemund következő mozija a Vakrandim az élettel (Duna, 20.30). A történet főhőse ezúttal is egy nehéz sorsú tinédzser, bár Saliya nem beteg, mint az előző film hőse (ezúttal valóban igazi hősökről van szó!), csupán majdnem teljesen vak. A fiú azonban ebben a történetben sem adja fel – a film kemény küzdelmeiről és sikereiről szól.

Sajnos, a virtuális valóság útvesztőjében elmerülni szándékozó (inkább azonban csak belebukó) Vadidegen (Filmcafe, 21.00) egy rendkívül rossz thriller. Agyonbonyolított, buta narratívában előadott, kusza cselekmény, idegesítően rossz színészi alakítások, beleértve a gyönyörű, tehetséges és díjakkal is bőven elismert Halle Berryt is, akinek szemeiben látszódik is az a tökéletes értetlenség, amit én is éreztem végig a filmen: MINEK EZ? De még Bruce Willis is ritkán volt ilyen gyenge, pedig ő azért sokat kísérletezik saját maga nimbuszának alulmúlásával…

Viszont A következő három nap (TV4, 21.00) egy egészen fogyasztható, slankra húzott, sajátos ízű ‘családi’ thriller, bár a rendezőtől, Paul Haggistól sohasem távol álló moralizálást nem ússzuk meg itt sem: a ‘szabad-e gyilkolni rossz embereket, hogy ezzel jó embereknek segítsünk’ problematika azért igencsak fajsúlyos kérdés. A választ azonban ezúttal nem rágja a szánkba, és ez jó. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a rendőrség szerepelt ebben a börtönből ártatlanul elítéltet szöktetős sztoriban, még akkor is, ha egy szigorúbb dramaturg az egészet kihúzta volna a francba. Szerintem éppen ezzel lett érdekes a film… Feltűnő azonban, hogy Russell Crowe ez alkalommal mennyire egysíkúan, lélektelenül játszik.

2013 legjobb filmjének járó Oscarját kapta Az Argo-akció (AXN, 21.55), Ben Affleck filmje (a képen jelenet a filmből, John Goodmannel, Alan Arkinnal és Ben Affleckkel), mely az amerikai hírszerző ügynökség (CIA) belügyeibe avatja be a nézőt, egy közelmúltbeli mentőakció történetének elmesélésével. (Bővebben)

Az utolsó nyáron (Duna, 22.26) András Ferenc 1991-es filmje, amit Csengey Dénes forgatókönyvéből készített és a rendszerváltás körüli bizonytalanságról szól, amikor már vége a kádári gulyáskommunizmus minimalista jólétének, de még nem kezdődött ez a jobban teljesítő Magyarország. Balatoni nyaraló, szülinapi buli, zilált egzisztenciák, érzelmek és életek, Cserhalmi György, Igó Éva, Jordán Tamás, Halász Judit, Csapó Virág, Alföldi Róbert.

Okay, Houston, we’ve had a problem here. (Úgy érti, hogy szökik a levegő az űrkabinból, valahol félúton, a Hold és a Föld között…) Ezt az igen kínos helyzetet dolgozza fel ismert hollywoodi sztárokkal (Tom Hanks, valamint Ed Harris, Kevin Bacon, Gary Sinise) és precízen működő dramaturgiával Ron Howard az Apollo 13-ban (AMC, 20.10).

Kémeket játszó szuperhősök jönnek. Guy Ritchie 2015-ös filmje, Az U.N.C.L.E. embere (Film+, 21.00) egy hatvanas évekbeli tévés kémsorozat remake-je. A külcsín alapján egyfajta stílusbravúr, hiszen a helyén van benne minden, a színek, a cselekmény (bár a hidegháborús orosz-amerikai meccs ebben a formában lefutott már, a jelenlegi formájában pedig nem ilyen), a korhangulat, a környezet megteremtése – csak hát minek mindez? Mostanában legalább 4-5 hasonló kategóriájú és témájú kémtörténet futott a mozikban, az előttük kifutottakról nem is szólva. Mint Szaharában a homok. Ráadásul, a karakterek sem túl markánsak, a cselekmény pedig alulról súrolja a legostobább Bond-filmek színvonalát… Mondom ez úgy, hogy a film, önmagában mégis szórakoztató, izgalmas és látványos, bár egyáltalán nem olyan, illetve nem úgy humoros, mint Ritchie korábbi filmjei…

A Casino Royale (Mozi+, 21.00), az előbbieknek némileg ellentmondva, szerintem minden idők legjobb James Bond-filmje. A tényleg fergeteges akciók és a topiktól elvárt módon bugyuta egyszerű cselekmény közepette végre már nem valami ótvarosan bájgúnár nyálgép, hanem egy rendes, igazi, kemény férfi (Daniel Craig) gyakja széjjel a gonoszt, aki pediglen ez alkalommal az érdekes tekintetű, szintén nem akármilyen arcú Mads Mikkelsen, a mai skandináv film egyik szupersztárja.

Érdekes történetet mesél el viszont A király látogatása (TV4, 21.00). Én legalábbis még álmomban sem sejtettem, hogy Franklin Delano ‘Big Deal’ Rooseveltnek is megvolt a maga Monica Lewinskyje, ami a történet idején, 1939-ben már súlyosan beteg elnöktől (Bill Murray perfekt alakításában – lásd a képen) azért igen szép teljesítmény. Rooseveltné eközben, persze mindenről tudott, de ennél jobban érdekelték barátnői, valamint hogy a híres dadogós angol király odáig süllyedt, hogy még az amerikai elnök vidéki birtokára is leutaztatta önfényességét, hogy maga mellé állítsa a küszöbön álló háborútól egyelőre magát távol tartó Samu bácsit. (Bővebben)

A skarlát betű (Filmcafe, 21.00) hagyományos, veretes -1995-ben bemutatott- adaptációja Nathaniel Hawthorne klasszikusának, Roland Joffé mesteri rendezésében. A gyönyörű, a kor erkölcsein bátran átlépő Hestert az akkor még tán természetes szépségében tündöklő Demi Moore, míg szerelmét, Dinsdale tiszteletest Gary Oldman alakítja, miközben a megcsalt férj (Robert Duvall) csak néz, mint mi a róluk szóló filmet.

A Férfiremény (Duna, 21.50) című 2011-es cseh komédiáról csak annyit tudtam meg, hogy Kerekes Vica őrjítő piros miniruhában próbál benne biliárdozni, ha rakoncátlan vörös fürtjei nem zavarnák őt ebben. Vica azonban ártatlan mosollyal lehúzza bugyiját, és a biliárdszalon hímivarú látogatóinak legteljesebb elképedésére, azzal oldja meg a helyzetet… Gondolom, az is kiderül még a filmből, hogy elteszi a golyót, vagy csak a posztót szakítja…

Ha valakinek még mond valamit Ernst Hemingway neve, akkor megnézheti A Kilimandzsáró havát (m5, 21.50) is, ami az említett fickó klasszikus regényének klasszikus filmváltozata, Ava Gardnerrel és Gregory Peckkel. A filmbéli híres író, vadász, hős és szerelmes, a Férfi, Hemingway alteregója, az amerikai beteg sebesülten fekszik valahol Afrikában, és lepereg előtte élete filmje. 1952-ben készült ez az igazi, veretes -ma már talán már inkább muzeális- hollywoodi klasszikus.

Igazán elbűvölő film aztán a Retúr (Duna, 23.50) is, melynek legtöbb szereplőjét sajnos már szintén nem láthatjuk élőben. Sinkovits, Agárdy, Bárdy, Lohinszky Lóránd, Gera Zoltán és Kibédi, valamint a rendező, Palásthy György már nincsenek köztünk, mint ahogy a legendás Illés Gyuri bácsi sem, akinek éppen ez a film volt utolsó nagyjátékfilmes munkája. A dolog jó oldala, hogy Lázár Kati még igen. A film tulajdonképpen végig egy vonatfülkében játszódik, ahol egy csoport, különböző társadalmi rétegben tartozó 70 év feletti nyugdíjas gyűlik össze egy retúrutazásra, bárhová, kihasználva a nekik járó ingyenes utazás előnyeit.

Az érdekesebb dolgok szinte már belecsúsznak az éjszaka feneketlen kútjába. Nem mintha a Mocskos zsaruk (Viasat3, 21.00) nem lenne méltó a minimális figyelemre, hiszen ez egy egészen izgalmas, ’99-es évjáratú zsaru-haver film. Chow Yun-Fat , a neves hongkongi sztár adja az amerikai kínai maffiába beépülő zsarut, aki “zöldfülű” társa (Mark Wahlberg) segítségével, a film cselekményét képező bonyodalmak közepette, de mégis leleplezi a hongkongi illetőségű Triádok teljes Amerikába települt szekcióját (mert azok is csak ugyanolyan önző, korrupt szemétládák, mint minden maffiózó, bárhol a világon).

Ennél azonban lényegesen finomabb darab az Egyre távolabb (Duna, 23.30) című romantikus történet. Az időskori szerelem végtelenül megkapó drámájában az egyre gorombábban kopogtató Alzheimer nevű gonosz vénember okozza majd a drámai effektusokat, ám a parttalanul áradó szeretet a végén mindent legyőz. Igen remek a filmben Julie Christie a főszerepben.

Bill Murray-t (a képen, az ifjú Jaeden Martell társaságában) aztán végre szentté avatják ebben a még későbben kezdődő St. Vincent (SuperTV2, 23.50) című filmben. Ami jár, az jár, még ha ezúttal neki csak a szerep jut, amiben végre átélheti a kanonizáció emelkedett hangulatát. Ezért jó színésznek lenni. Persze, ha ismerjük Bill bácsi munkásságát, akkor nyilván érezzük azt is, hogy nála szó sem lehet semmiféle mirhába és tömjénbe burkolózó keresztényi hablatyról, az ő száraz, blazírt, morózus és cinikus egyénisége akkor is levetne magáról minden vallásos leplet, ha azt maga, a római pontifex maximus adná rá. Hogy ebből a Vincentből (maradjunk a továbbiakban csak ennyiben) hogyan válik mégis “szent”, az maradjon a film titka – érdemes megnézni. (Bővebben)

Szerencsére, ma sem gátol meg minket a televízió egy jó kis alvásban, olvasásban, sorozatdarálásban, vagy más értelmes tevékenységben. Mondjuk, lesz egy kis Szex telefonhívásra (Paramount Channel, 21.00), de ebben nem lesz semmi csúnya, hiszen leginkább talán drámaként definiálhatnánk ezt a filmet– már műfaji értelemben. A tök átlagos, szürke kisembert alakító Ewan McGregor látogatást tesz -egy váratlan, de visszautasíthatatlannak tetsző meghívásra- a gazdagok fényűző, bűnös élvezetekben dúskáló világába, ahol azonban nem érzi otthon magát… Sőt, kifejezetten kényelmetlen szituációk sora vár rá.

A savanyú, fanyarú és kifacsart angol humor kedvelői egy számukra érdekes all-star gálába nevezhetnek be ma este, ugyanis Simon Pegg (a képen) úgy gondolja, hogy bármit megtehet velük – és az óvatlanabb nézőkkel. A Megtehetek bármit (Viasat3, 21.00) főszereplője egy tanárember, aki egy felelősségteljes pillanatban, egyszerre mindenhatóvá válik. Az érzés kezdetben lelkesítően hat a szürke tanerőre, később azonban egyre terhesebbé válik számára a szupermenség. A kalandok folyamán, mintegy mellékesen jön Terry Gilliam, Terry Jones, Terry, vagy legyen inkább John Cleese, Robin Williams, és még sokan mások. Kate Beckinsale például.

A ma esti szerény felhozatalban először a veterán Richard Donner atombiztos akciókrimijét, a szintén már bőven felnőttkorúnak számító Bérgyilkosokat (Film+, 21.00) ajánlanám, amiben a középkorú Sylvester Stallone mellett az ifjú Antonio Banderast (lásd a képen), valamint feminin oldalról Julianne Moore-t láthatjuk Zsigmond Vilmos látványos képein. A történetet a néhány évvel később, egy bizonyos Mátrix-című dologgal világhírűvé vált Wachowski-testvérek jegyzik és hajdan egymás mellett, most azonban egymás ellen harcoló bérgyilkosokról szól.

Ritka holló -az errefelé specializálódó “okos” csatornákat leszámítva- főműsoridőben a dokumentumfilm, így becsüljünk meg minden jelenést. Varga Ágota neves dokumentumfilmes, sok-sok figyelemreméltó, remek, őszinte a feltáró erejű filmmel. A tartótiszt (m5, 21.50) 2013-as filmje, melyben egy igazi tartótiszt számol be élményeiről, munkájáról, morális dilemmáiról, effélékről. Halkan jegyzem meg, hogy e filmbeli pasas a Kádár-rendszer titkosszolgálatának volt a tisztje, és életéről, munkájáról már közvetlenül a rendszerváltást követően tudnunk kellett volna. Ma a mostani tartótisztek sztorija lenne igazán érdekes – de ne legyünk telhetetlenek. Vagy legyünk?

Habkönnyű, maxicuki semmiség a Hat nap, hét éjszaka (Cool, 20.55), még ha nem is akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!

A ma estére bármily okból az italozástól eltiltott Igazságos Jánosok, Majdénrendetteszek Pisták és Asztalracsapokakrvstnt Jóskák nyilván szeretni fogják A bosszú jogán (Filmcafe, 21.00) című akcióthrillert, melyben Nicolas Cage adja azt a szolid irodalomtanárt, aki vérnősző barommá válva vesz elégtételt feleségének erőszaktevőin, egy titokzatos szervezet segítségével. Amikor Charles Bronson klasszikus Bosszúvágya (Hohohó!) találkozik a Harcosok klubjával…

Klasszikus kalandfilm a Pillangó (Film Mánia, 21.00), Steve McQueennel és Dustin Hoffmannal (lásd a képen). Henri Charriére könyvét minimum ötször olvastam, de a filmet is láttam jó néhányszor – mindkettő egy szökés történetét meséli el a hírhedt börtönként működő, guyanai Ördög-szigetről. A kedvenc jelenetem a leprások között játszódik, sajnos az a filmben nem olyan, mint ahogy a könyvből olvasva elképzeltem – ennek ellenére ez mégis egy jó kis film.

A Változások kora (m2, 21.10) amolyan kosztümös, pipiskedő, rizsporos parókás, kosztümös film(dráma). A főszereplő Robert Downey Jr.-t manapság főleg a Vasemberként ismerjük, itt azonban még “csak” egy ifjú, tehetséges orvost alakít II. Károly angol király udvarában. A film egy léha nőcsábászról szól, akiből aztán komoly, felelősségteljes ember válik az események sodró forgatagában. Két Oscar-díj, egy a jelmezeknek, egy pedig a látványnak, valamint olyan neves színészek, mint Meg Ryan, Hugh Grant, Sam Neill, Ian McKellen és sokan mások.

Épp mostanában kap életműdíjat a miskolci Cinefest fesztiválon a svéd Bille August, akit ma este monumentális (180 perces!) életrajzi filmeposzával, az 1992-ben Arany Pálmát nyert Legjobb szándékokkal (Duna, 21.15) köszönthetünk. A történet egy szerelem szertefoszlásának története, melynek elszenvedői egy kezdetben lelkes, elhivatott pap, valamint szerelme, a szertelen, vidám, életrevaló feleség. A forgatókönyvet Ingmar Bergman írta – mondom ezt, mintegy miheztartás végett. (A filmet nem láttam, de legalábbis nem emlékszem rá.)

Ezzel szemben Az ördög maga (ATV Spirit, 22.05) Brad Pitt, aki ezúttal egy veszélyes IRA terroristát alakít. Magát csendes, szerény és igyekvő ír vendégmunkásnak kiadva húzza meg magát a kissé tutyimutyi New York-i zsaru (Harrison Ford) családjánál, aki sokáig nem fog gyanút… Jó kis film ez, de már láttuk egy csomószor.

A bosszú-fétisiszták kedvenc “alapfilmje” (a ma már egyszer említett) Bosszúvágy (Filmcafe, 23.05), mely annak idején még a magyar mozikban is terjesztette az igét. Pedig bőven Jani bácsi alatt voltunk ekkor, amikor még szigorúan kontrollálta az efféle alulról szerveződő igazságtevéseket a lángszavú Párt. A család viszont már akkor is szent volt ezek szerint… A Charles Bronson által alakított emblematikus főszereplő a tipikus átlagpolgár jellegzetes karaktere: család, szép lakás, jó fizetés, szolid jólét. Egy este azonban gonosz rablók a szeme láttára gyilkolják meg feleségét, lányát (aki azóta is katatón kómában van) pedig megerőszakolják. Bronson (vagyis az általa alakított polgár) először magába zuhan, de aztán felveszi a kesztyűt és rendet tesz. Tanulság: mindig legyen otthon jó minőségű zokni és elegendő apró…

Charles Dickens klasszikus regényének, az árva Pip és a gazdag, gőgös ám gyönyörű Estellának történetét elmesélő Szép reményeknek (TV4, 20.00) egy 2012-es adaptációja kelthet szép reményeket eme szombat estvét illetően. Stílusos, korrekt film ez amúgy, minden különösebb egyéni jegy nélkül, Holliday Grainger, Jeremy Irvine, Helena Bonham Carter és Ralph Fiennes főszereplésével.

Picit később kezd az Addams Family (Paramount Channel, 21.00), minden goth, gruftie, és egyéb más kriptalakó, valamint az X-generációként becézett, a múlt század kilencvenes éveinek elején fiatalságát töltő nemzedék kedvenc horror-komédiája: ők tudják, miről beszélek, másnak viszont talán hiába is mondom…

Közben Mark Ruffalo is össze fog jönni Reese Witherspoonnal (utóbbi a képen). Ha igaz volna… (Moziverzum, 21.00), akkor. Ha nem igaz, akkor nem tudom. Romantikus komédia lesz ez, mely a kényszerű együttélés nehézségeiről szól egy nő és egy férfi között. A történet problematikája nagyjából a “létezik-e barátság férfi és nő között?” közhelyes kérdésével jellemezhető, csak itt a kezdetekben még barátságról sem lehet szó. Együttélés, kényszerűen. A vége természetesen borítékolható. Jók a színészek.

A főzéssel foglalkozik Julie & Julia (ATV Spirit, 22.55). Két nő (Meryl Streep és Amy Adams), és egy recept (Nora Ephron). Jó kis csajos bájzli ez, de az összecsapott végétől eltekintve kifejezetten szórakoztató, és ide most nagyon passzoló kifejezéssel élve, habkönnyű mozi. (Bővebben)

A hajdan kitűnő tévésnek megismert M. Kiss Csaba (Rohonyi Gábor rendezői segédletével készült) Brazilok (RTL II, 23.00) című mozija gyökeresen szakít mindazzal, amit a magyar film cigánysággal foglalkozó darabjaiban eddig megszokhattunk. Természetesen akadtak korábban olyan filmek, melyek hitelesebben, a nyilvánvaló problémák gyökereire pontosabban tapintottak a lényegre (pl. Koportos, Cséplő Gyuri), voltak olyanok is, melyek megcsúsztak a témán (pl. Dallas Pashamende, Vespa), viszont olyan szórakoztató, mint amilyen ez az acsai putrisor csodacsapatának meséjét elénk táró film, még nálunk nem készült. A Brazilok hangvételét legjobban talán Kusturica két roma-filmjéhez tudnám hasonlítani, bár kevésbé elrajzolt és bombasztikus, mint a Macska-jaj, viszont a Találkoztam boldog cigányokkal is-hoz igen közel áll – de talán a Mi kis falunk és a Drága örökösök nézői is meg fogják találni benne számításukat. (Bővebben)

A Rumnapló (Cool, 23.00) bizonyos Hunter S. Thompson nevű politoxikomán és gyakorló pszichopata újságíró-legenda ifjúkoráról szól, amikor még nem találta fel az ún. gonzót, és későbbi mániái sem hatalmasodtak még el rajta. Még csak alkoholista. Thompsont a nagyszerű Félelem és reszketés… után újra Johnny Depp alakítja, bár ezúttal ez sem menti igazán a fimet… (Bővebben)

Ha nem tudunk aludni, szerintem nem járunk rosszul A belső emberrel (ATV, 23.30) sem, ami egy bankrablós-túszejtéses szajréfilm, ám annak igen korrekt, szórakoztató és helyenként még izgalmas is, nem kicsi csavarral a végén. Rendezte Spike Lee, főszerepli Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens. (Bővebben)

Elsőként mondom Az utolsó dobást (Paramount Channel, 21.00), mely egy thriller, amiben egy velejéig korrupt, szerencsejáték- és sportfogadásfüggő zsarunak (Nicolas Cage – a képen) kellene egyszer csupán a “fizetéséért” tennie a dolgát: egy profiboksz-gálán merénylet áldozata lesz a védelmi miniszter és a merénylő még a stadionban van… Stb. Brian De Palma írta és rendezte ezt a filmet és ennek többé-kevésbé megfelelően: nézhető.

Ugyanekkor A félelem játéka (Film Mánia, 21.00) egy közepes akcióthriller, melyben egy kerületi ügyész (Dominic Cooper) gázol el egy embert éjszaka, ám mivel ivott, ezért segítségnyújtás nélkül tovább hajt. Bepánikol, és “a körülmények sajátos összejátszását figyelembe véve” egy sorozatgyilkosra (Samuel L. Jackson) tereli a gyanút, akit, úgy néz ki, gond nélkül el is ítélnek olyan bűncselekményért, amit nem követett el. Az államügyészben azonban felülkerekedik a lelkiismeret…

Az Ígéret földje (TV4, 21.00) című drámában a nagy, gonosz, csúnya palagázkitermelő tröszt rámenős, cinikus ügynökei (Matt Damon és Frances McDormand) egy elszegényedő kisváros farmerei alól vásárolnák ki földjüket a valódi ár töredékéért, de a pasast rabul ejti a hely, valamint a helyi tanítónéni (Rosemarie DeWitt) bája és szépsége, és közben rájön, milyen rossz céget szolgált eddig… Vaskos, ormótlan zöld propaganda, mondanám, ha alapvetően nem értenék egyet a film üzenetével. De ahogyan Gus Van Sant tálalja azt… Nos, az minimum zavarba ejtő és akkor a lehető legfinomabban fogalmaztam. 🙂

Annak idején Török Feri előszeretettel becézte bemutatkozó és rögtön díjnyertes nagyjátékfilmjét “Moszkva tré”-nek, pedig a Moszkva tér (Duna, 22.25) egyáltalán nem tré, sőt! Egy virtigli nemzedéki film ez, mely őszinteségével, spontán hitelességével joggal vívta ki magának a “kult” státuszt abban a generációban, akiknek mond még valamit a film címében említett helyszín. Nem mellesleg, a mai napig ez az egyik legjobban sikerült magyar film, amely pontosan meg tudta fogni a rendszerváltás hangulatát, még akkor is, ha nem feltétlenül ez volt az elsődleges célja. Vagy talán, éppen azért…

Éjszakára egy egészen jó drámai thriller A lánc (SuperTV2, 23.50), melyben Samuel L. Jackson (ma esti második jelenésében) egy szétcsúszott életű blueszenészt alakít. Christina Ricci pasija, Justin Timberlake pedig éppen beállni készül a Nemzeti Gárdába, miközben szabadjára engedett csaja pedig csak úgy, beállni, ám azt minél jobban, és ennek érdekében bármire hajlandó. Egy nap Samuel éppen hazafelé bóklászik veteményeskertjéből, és Christinát találja vérbe fagyva a háza előtt… (Bővebben)

Klasszikus börtönfilm a Menekülők (Film Mánia, 21.00), Rupert Wyatt épp tíz éve bemutatott mozija, legalábbis a témáját tekintve. Rabok ülnek a dutyiban, akik meg akarnak onnan szökni, szövetkeznek, tervet szőnek és megszöknek – ha minden kötél szakad. Az a bizonyos Knézy Jenő-i plusz a film kivitelezésében, narrációjában és dramaturgiájában keresendő és található meg. Egyik sem egy ördöglakat persze, de ami van, az legalább következetesen végig van víve a filmen. Volt is és nyilván lesz is a filmtörténetben irányban és térben párhuzamos, csak időben egymásból fakadó, de egymásra végig reflektáló cselekményszálat felgöngyölítő film, bár mondjuk börtönfilmben ilyet még nem láttam, ez tehát egy plusz. Főleg, hogy ügyes rendezői leleménnyel a végén úgy forr össze a két szál, hogy ezzel a néző egy olyan többletinformációnak jut birtokába, ami az egész addigi tortúrát, az egész filmet más megvilágításba helyezi. (Bővebben)

Kenneth Branagh is feldolgozta Mary Shelley klasszikus, romantikus, viktoriánus -sok egyéb feldolgozást megélt- horrorját, a Frankensteint (Filmcafe, 21.00). A szörnyet itt Robert De Niro alakítja, míg teremtőjét, az ifjú Frankenstein doktort a filmet is “teremtő” Kenneth Branagh. Az érdekességeket kedvelőknek jegyzem meg, hogy a forgatókönyvet a magyar származású és később igen jelentős pályát futó Frank Darabont jegyzi. Szép, nagy film.

Wes Anderson elbűvölő Holdfény királyság (TV4, 21.00) című filmje olyan, mintha a Barátom, Bonca képzeletbeli második részét Peter Greenaway forgatta volna Hollywoodban, Steven Spielberg producerkedése alatt. (Bővebben)

A rajzoló szerződése (m5, 21.50) viszont az otthonülő, művészfilm-rajongó bölcsészek, kékharisnyák, és egyéb vájtszeműek érdeklődésére tarthat számot. Peter Greenaway karcos filmje (mondhatni, művészi pályájának egyik kulcsdarabja) amúgy a művész és művének áru(vá)válásáról, valamint ennek lehetetlenségéről szól (talán), burjánzó, zakatoló új-barokk képekben és zenében (Michael Nyman). (A képen jelenet a filmből.)

Árvácska (Duna, 23.35) történetét nem kell ecsetelni, iskolai tananyag (volt legalábbis az én időmben), Ranódy László pedig szép, megrendítő filmet csinált Móricz Zsigmond kisregényéből.