Mit nézzünk ma a tévében?

Egy helyenként egészen vicces romantikus komédia a Válótársak (Filmcafe, 21.00), melyben Julianne Moore és Pierce Brosnan alakítja a két főszerepet, két rámenős, válási ügyekkel foglalkozó vérbeli ügyvédet, akik viszont jellemükben tűz és víz. Viszont pert még nem vesztett egyikük sem. Ez alkalommal egy híres sztárházaspár szétbontásán kell ügyködniük, ezúttal azonban egymással szemben: egyiküknek a férj, másikuknak a feleség érdekeit kell védenie.

Késő este a Rém hangosan és irtó közel (Duna, 23.30) operál túláradó érzelmekkel, illetve azok provokálásával, ahogyan egy efféle mentális “mutatványokra” képtelen, Asperger-szindrómás kisfiú (Thomas Horn, a képen Max von Sydow-val) szemüvegén keresztül mutatja meg a nézőnek az USA és az amerikai emberek mai hétköznapjait, valamint a WTC-tornyok 18 évvel ezelőtti lebombázásának világot lebénító sokkját. (Bővebben)

John Hillcoat második amerikai filmjében, a Tripla kilencesben (Viasat3, 21.00) ugyanazt az utat jártja, amit a Fékezhetetlennel elkezdett: imponáló szereposztásban (amit ezúttal például Chiwetel Ejiofor, Casey Affleck, Woody Harrelson, vagy például a felismerhetetlenné sminkelt Kate Winslet jelent) moralizál egy kőkemény történetben a kemény férfiak bűnös világáról. A férfiak ezúttal mai, többségükben velejéig korrupt rendőrök, néhány szénné varrt latin cabrón, valamint egy igen férfias orosz-zsidó maffiózónéni (karikatúrája). A morális tanulságot jelen esetben a végén csak egy, a legkevésbé tisztességtelen maradhat dramaturgiai kliséje jelenti – picit szembe menve a valóságban tapasztalható dolgokkal. Amúgy egy kissé kusza, de azért egyáltalán nem követhetetlen cselekményű, jó közepes korrupt zsarus-akciókrimi ez, néhány ötletes jelenettel. Hillcoattól azonban -korábbi filmjei, pl. Az út alapján- ez a film egyértelműen csalódás. Amúgy rendben van.

1989 óta már rengetegszer láthattuk a Tango és Cash (Film+, 21.00) című régimódi, de igen jó ritmusú, bumfordi módon vicces, zsaru-haveres, pikkpakk (és piffpuff) akciókrimit is, Sylvester Stallone-al és Kurt Russellel. Ma sem lesz rosszabb élmény. Állítólag jön a másik rész, ugyanebben a szereposztásban… 😀

Danny Boyle (aki például a Trainspottingot és a Gettómilliomost rendezte korábban) 127 óra (Paramount Channel, 21.00) című filmje egy valóságban megtörtént esetet mesél el, melyben egy extrém sportoló, a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében, a címben jelzett időtartamra, a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékokban. Ralstont James Franco alakítja önfeláldozó intenzitással ebben a rendkívül feszült, sokkolóan izgalmas, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

Sokszor, de talán nem elégszer látott fausti történet Az ördög ügyvédje (Film+, 21.00). Ma este elsősorban Al Pacino miatt nézzük meg e remek filmet. Egész egyszerűen félelmetes, ahogy Pacino játszik és ahogy beszél (a pótolhatatlan Végvári Tamás hangján). Egy kis ízelítő a filmből Pacino monológja, melyben sátáni bölcsességgel fejti ki véleményét  Istenről. (A képen Al bácsi, azaz a Sátán éppen ajánlatot tesz a Keanu Reeves által alakított címszereplőnek.)

Eközben a 10 nap szeptemberben (Filmbox Prémium, 21.00) a kémek világába kalauzolja el a nézőt. Komoly szereplőgárdával (Nick Nolte, Juliette Binoche, John Turturro) elővezetett, tisztességes, épkézláb, ám a témához képest talán meglepetést keltően csendes, szerény film ez, mely azért a közismert James Bond-sztorikat magasan veri hitelességben. Kémek, emberközelben. (Bővebben)

A meglehetősen jellegtelen című Kísérleti gyilkosság (Viasat3, 21.00) című krimi-thrillert a jobb sorsra érdemes Barbet Schroeder rendezte.  Annak ellenére, hogy Sandra Bullock játssza benne a címbeli ügyben nyomozó nyomozót, ez egy kevéssé nevetséges, ám kifejezetten izgalmas történet, remek mellékkarakterekkel, akik közül természetesen senki sem az, akinek kezdetben látszik (még Ryan Gosling sem).

Emlékezetes pillanat, ahogyan Maléna (m5, 21.50) sétál végig csípőjét ringatva a szicíliai kisváros tengerparti sétányán, miközben helybéli srácok, fiatal férfiak követik biciklin vagy fordulnak utána guvadó szemekkel, lógó nyelvvel, a kávézók teraszáról pedig idősebb urak füttyentenek fickósan. A címszerepet Monica Bellucci prezentálja, a filmet Giuseppe Tornatore rendezte, fényképezte Koltai Lajos, a zenéjét pedig Ennio Morricone szerezte.

Alvás helyett jöhet még a Füstölgő Ászok (Filmcafe, 22.55) is, egy igen Guy Ritchie-s Joe Carnahan-akciókrimi, simlis hamiskártyásokkal, piti és nagymenő gengszterekkel és pszichopata bérgyilkosokkal (valamint egy raklapnyi sztárral, Ryan Reynoldstól Andy Garcián át Ben Affleckig, és vissza).

Bár vasárnap és rossz idő, nem leszünk elkényeztetve a tévé előtt… Nézhető, szórakoztató darab a Durr, durr és csók (Viasat3, 21.00) című nagyon laza akciókrimi-vígjáték – ha nem láttuk volna még. Egy piti bűnöző (Robert Downey Jr.) egy balhé utáni menekülés közben véletlenül egy filmforgatásba csöppen, ahol rögtön felfigyelnek rá és egy rendőr szerepét kell eljátszania. A vicc kedvéért, trénere egy igazi, megvesztegethetetlen, szabálytisztelő rendőr (Val Kilmer), aki viszont utálja az egész hercehurcát.

Kissé melankolikus, lírai hangú romantikus történet a Szeretlek benneteket (Duna, 21.10). Az 1980-ban készült filmben a francia film (egyik) nagyasszonya, Catherine Deneuve alakítja a főszerepet, aki -amolyan női Szindbádként- egy hangulatos vidéki villában révedezve emlékszik vissza szerelmeire (akiket többek között az ekkor még bombaformát mutató Gerald Depardieu, a legendás sanzonénekes Serge Gainsbourg és a legendás színész Jean-Louis Trintignant alakít), akiket ugyanúgy szeretett és szeret a mai napig. (A képen Deneuve és Gainsbourg.)

A Senki többet (m2, 21.10) Giuseppe Tornatore 2013-ban bemutatott alkotása, melyben egy nap egy idősödő műgyűjtő és auktor (Geoffrey Rush) kap visszautasíthatatlan ajánlatot egy ismeretlen, ifjú hölgytől (Sylvia Hoeks)… (Bővebben)

A köztudomásúan erős feminista attitűddel igen figyelemreméltó filmeket alkotó, új-zélandi Jane Campion egyik első filmje, az Egy angyal az asztalomnál (Duna, 23.01) a Pulitzer-díjjal is kitüntetett, szintén új-zélandi író és költő Janet Frame életét meséli el (Kerry Fox hihetetlenül szuggesztív alakításában), az írónő önéletrajza, pontosabban három kisregénye alapján, melyek egyben a filmet is három, különálló részre (Frame gyermekkora, tinédzserkora és fiatal felnőtt kora) tagolják. Az isten háta mögötti környezetben, a XX. század közepén különös tehetsége és sajátos érzelmi, intellektuális megnyilvánulásai miatt skizofrénnek diagnosztizált, feltűnő hajkoronát viselő költőnő – több mint 800 (!) elektrosokk után – már elő volt jegyezve lobotómiára (amivel akkoriban gyógyítani vélték az elmebaj bizonyos eseteit), amit csak azért nem hajtottak végre, mert Janet első írásai váratlanul megnyerték a nemzeti irodalmi díjat. A filmben Campion azt az elvet követte, hogy elsősorban jellemző jeleneteket rendezett meg Frame életéből, nem pedig lineárisan, időrendben mesélteti el a sztorit – ami egy írónő tevékenységét tekintve kézenfekvő lenne. Így viszont egy igazán nőies, helyenként vicces, helyenként torokszorító leporellót kapunk egy valóban különleges nő figurájáról, egy lírai, de részletgazdag portrét – 153 szórakoztató percben.

Egy író arról ír egy regényt a Lopott szavak (TV4, 20.00) című thrillerben, hogy egy író talál egy kéziratot, amit kicsit átírva a saját nevén jelentett meg regényként, melyben egy író ellop egy regényt. Vagy valami ilyesmi… 🙂 Nem bírtam még végignézni – ami nem jelenti azt, hogy reménytelen eset ez a mozi. Főbb szerepekben például Bradley Cooper, Jeremy Irons, és Dennis Quaid.

Aki nézte múlt héten a Helen Mirren által alakított I. Erzsébetről szóló minisorozat első részét, az figyeljen, mert ma jön a második, befejező penzum. (Epic Drama, 21.00)

A Nem kellesz eléggé (Viasat3, 21.00) című könnyed, romantikus komédiában viszont négy csaj (Jennifer Aniston, Scarlett Johansson, Drew Barrymore és Ginnifer Goodwin) veszi fejébe azt, hogy kiismeri a férfi agyvelőt. Ez körülbelül pont olyan, mintha fordítva lenne, mintha négy fószer venné fejébe azt, hogy kiismeri a női észjárást… Nonszensz. De legalább lehet rajta mosolyogni…

A Brooklyn mélyén (Sony Movie Channel, 21.00) című krimi-dráma zsaru-film, mely akár Antoine Fuqua A kiképzés című, igen remek kis mozijának -szintén remek- második részeként is felfogható. Három párhuzamosan futó zsarusors, mely a végső véres fináléban ér össze. Kiábrándult, naturalista pillanatkép a mai New York bűnüldözéséről, szociografikus hitelességgel megrajzolva. Nincsenek hősök, csak áldozatok, akik akkor szerencsések, ha egy órával tovább élnek, mint a másik. A vakmerő Ethan Hawke és a laza Don Cheadle mellett különösen remek a tisztesen megőszült Richard Gere a nyugdíj előtt álló, gyávácska zsaru szerepében.

A Mr. Jones – Jogában áll meghalni (Duna, 21.35) nem igazán azért lehet érdekes választás, mert műfajilag romantikus és dráma, valamint hogy a főszerepben újfent a sármőr ősz herceget, Richard Gere-t láthatjuk (a képen), hanem inkább azért, mert Mike Figgis elég jó rendező ahhoz, hogy ne hibázzon túl nagyot Eric Roth történetével. Gere (filmbéli karaktere) mániás depresszióban szenved (vagy tán mégse), és Olin, a pszichológusnő ezen majd segít (vagy mégse).

Luca Guadagnino “Vágy”-trilógiájának második darabja ez a ma este levetítendő Vakító napfényben (TV4, 21.00) című film, ami egyben Romy Schneider és Alain Delon által fémjelzett 1969-es, francia Medence című kamara-thriller remake-je. Az első darab címe Szerelmes lettem, a harmadiké pedig nagy sikert aratott Szólíts a neveden – ugyebár. E mai film is szép kritikai- és fesztiválsikereket tudhat magáénak, ami azonban nem igazán találkozott a közönség igényeivel: jobbára értetlen elutasítás a reakció (miközben Delonék fél évszázados filmje komoly közönségsiker volt annak idején és ma is “megáll a lábán”). Guadagnino nem másol, hanem saját világába illeszti a tulajdonképpen ismert történetet, melyben -bár meghagyja a thriller-elemeket – inkább a szereplők között bonyolódó lelki “kötélpályák” kiélt és kielégületlen vágyak általi megfeszülésére koncentrál, azzal együtt, hogy egy másik mániájának, a kapitalista társadalom felső harmadának erkölcsi erodálását, érzelmi, mentális és empatikus nihiljét megörökítő attitűdjének is áldoz. Itt egy öregedő rocksztár (Tilda Swinton – Guadagnino kvázi “múzsája”), hajdani férje, az energikus menedzser (Ralph Fiennes), a nő új, fiatalabb pasija (Matthias Schoenaerts) és a menedzser elkényeztetett, szexre és odafigyelésre éhes, unatkozó lánya (Dakota Johnson) nyaralnak az olasz Pantelleria szigetén, egy elszigetelt, hangulatos villában (a képen ők) – miközben a néhány kilométerre fekvő Tunézia felől folyamatosan érkeznek a migránsok. (Bővebben)

A mai napig termékeny táptalaj a különféle konspirációs teóriákat szárba szökkentők számára az amerikai politikatörténet egyik hatalmas, megkerülhetetlen kérdőjele, miszerint ki és mi okból, mi célból ölte meg Kennedy elnököt? Erre keresi a választ Oliver Stone is a JFK – A nyitott dosszié (Paramount Channel, 21.00) című, sok díjra jelölt, sok díjat nyert és tényleg lehengerlő szereposztást (az élen Kevin Costnerrel) villantó 1991-es, igen alaposnak tűnő, politikai oknyomozó drámájában.

Ugyanekkor egy boldog, fiatal házaspár életét zilálja szét egy gyermekét egyedül nevelő, önjelölt igazság bajnokát játszó, mélyen zakkant zsaru. Ez így önmagában még egy eléggé középszerű, közhelyes, melodramatikus történet rémképét is sejtetheti, ám a Kínzó közelség (Filmcafe, 21.00) című sztori blikkfangja itt a meglehetősen  nyugtalanító, rasszista felhangokkal bíró cselekményben rejlik. A pár ugyanis egy fehér férfit és egy fekete nőt jelent ez esetben, a zsaru pedig egy fajvédő fekete (Samuel L. Jackson).

Szabó István Találkozás Vénusszal (m5, 21.50) című, 1991-ben készült filmjének címszerepében Glenn Close-t látjuk, aki egy híres operadíva a történetben, akibe a Szántó Zoltán nevű (Niels Arestrup) karmester esik olyan szerelembe, amely már közös premierjüket is veszélybe sodorja. Wagner-, és egyáltalán, az opera műfajának kedvelői imádni fogják ezt a Szabó életművének felszínén úszó “kis hajócskát”. (Ennél rengeteg sokkal jobb filmje van Szabónak…)

Egy másik magyar Oscar-díjas rendező, a Szabónál több generációval fiatalabb Nemes Jeles László második filmjét, a Napszálltát (HBO, 21.50) nem láttam. Annyi minden hülyeséget összeírtak róla akkoriban, amikor a mozikban futott, hogy egész egyszerűen megkíméltem magam a megvezetett csalódás, vagy éppen a dacból örvendezés élményétől. Így tehát nem is tudok mit mondani erről a 144 perces, igen megosztó alkotásról – legfeljebb annyit, hogy talán ma, a tévében meglátom majd, mi az igazság. (Ja, nem fogom meglátni ma sem, mert nincs HBO-m…)

Én alapvetően bírom az ilyen Joy-féle (SuperTV2, 23.50) tipikusan amerikai történeteket, melyekben egy szegény, de megszállottan törekvő kisember száll harcba az igazáért, akár még magával, az ördöggel is, ha kell. Még a tűzön-vízen is keresztülviszi tervét, hogy egyről a kettőre jusson, s ha kell, felmegy a még Fehér Házba is. Alapvető történetek ezek, ebből épült fel a világ egyik legnagyobb gazdasága, illetve annak összes mítosza, népmeséje és legendáriuma. David O. Russell (az általam egész egyszerűen botrányosnak ítélt Amerikai botrány után) ezúttal egy megveszekedett feltalálónőt (Jennifer Lawrence majdnem Oscart is kapott ezért az alakításért, bár a végén rettenetes a haja 😉 ) mutat be nekünk, aki egy forradalmi felmosófával (nálunk fókagépnek hívták ezt a seregben) próbálja beteljesíteni az amerikai álmot, nem kevés buktató, csalódás és gáncs után természetesen sikerrel. Szóval, én bírtam ezt a filmet, mert a lehető legbanálisabb témát is képes volt legendává nemesíteni. Felmosófa… 🙂 Bár, volt régebben egy másik film, amiben Greg Kinnear autó-ablaktörlőkkel akart milliomossá válni, az talán még ennél is jobb volt…

John Updike híres regényéből készítette George Miller Az Eastwick-i boszorkányokat (Filmcafe, 21.00), melyben az ördögi Jack Nicholson próbál rendet vágni a három különös, titokzatos és sejtelmes módon özvegyen maradt szépség, Susan Sarandon, Cher és Michelle Pfeiffer között. Vagy fordítva.

Tipikus bulvárdarab Az öldöklés istene (TV4, 21.00), a szó jó, egyszersmind rossz értelmében. Eleven, pörgős, szellemes és szórakoztató, viszont sekélyes, elnagyolt és bombasztikus. Roman Polanski, aki ezt a ma esti filmverziót rendezte, bár nem igazán patent vígjátékairól híres, azért van olyan profi, hogy mindezt ki is hozza belőle. Persze, ehhez azért kell négy színész is… (Van: Jodie Foster, John C. Reilly, Christoph Waltz és Kate Winslet – lásd a képen) A film alapjául szolgáló színdarab évekkel ezelőtt futott nálunk is, néhai Kamondi Zoltán rendezésében, a Vígszínházban. (Bővebben)

Gyorsan elrepül az idő a 30 perc vagy még annyi se (Viasat3, 21.00) című akcióparódiával, ami valóban alig tűnik többnek röpke fél óránál – értsd: nincs benne sok üresjárat. A sztori egy kis pizzafutárról (Jesse Eisenberg) szól, aki szerencsétlenségére két nem túl dörzsölt, ám annál ügyetlenebb rabló akciójába keveredik…

Az Angi Vera (Duna, 23.25) komoly nemzetközi sikert aratott annak idején. Gábor Pál filmje “az ötvenes évek léleknyomorító világát mutatja be, azt a korszakot, amikor még a rendszer hívei is bármikor áldozattá válhattak”, de szakmai ajánlóként is jól működött, hiszen Koltai Lajos általa kezdhette meg nemzetközi karrierjét (Gaby – Egy csodálatos élet, 1987). A nézők viszont elsősorban mégis Pap Vera ikonikus alakítása miatt emlékeznek erre a nagyszerű filmre, amit természetesen jó szívvel ajánlok mára is.

Egy álmainkban, vagy éppen józan, tiszta, de a dolgok folyása felett érzett elkeseredésünkben igen indulatos pillanatban tökéletesen érthető szituációt dolgoz fel a Pénzes cápa (Viasat3, 21.00) című közgazdasági thriller (vagy mi). A Jodi Foster által rendezett filmben George Clooney egy igazi, nyálas, nagyképű tévés (lásd a képen középen), aki úgy osztja a képernyőről befektetési tippjeit, mintha ő kakilta volna a Wall Street-i tőzsdét. Egy nap azonban az egyik néző (Jack O’Connell), aki hallgatott rá és így elvesztett egy csomó pénzt, elégtételt akar venni a megmondóemberen… A továbbiakban a történet picit hajaz Sidney Lumet örökbecsű Hálózat című filmjére, másrészt a fantázia vizein is eltévedni látszik (egy tévéműsor, legyen bármekkora nézettsége, soha nem fogja tudni úgy befolyásolni a piacot, mint bármelyik idióta miniszterelnök hablatyolása). Nem igazán jó film, de mára talán ennyi is megteszi…

A divat “csillogó világa” iránt érdeklődő közönséget veszi célba a Zoolander, a trendkívüli (Paramount Channel, 21.00) című komédia. Azonban az itt megjelenő, Ben Stiller és Owen Wilson által fémjelzett humor komoly toleranciát feltételez a nézőről… Engem azonban, annak idején, valószínűleg érzékeny pontomon kaphatott el ez a film, mert csak arra emlékszem az egészből, hogy sírva-vinnyogva röhögtem végig. (Bővebben)

Romantikus, ám egy picit háborús dráma lesz a Kedves John! (Filmcafe, 21.00), melyben egy rendes, becsületes katonafiú (Channing Tatum) érkezik haza szabadságra a vidéken egyedül éldegélő öregapjához, a szomszédban azonban éppen ott vakációzik a gyönyörű, táguló pupilláit szempillaerdőbe rejtő diáklány (Amanda Seyfried)… Naná, hogy egymásba szeretnek, ami önmagában nem lenne baj, csupán az a bökkenő, hogy éppen háború van! A filmet rendezte Lasse Hallström, aki ebben a műfajban ritkán ismer mértéket.

A svéd rendező egy jóval korábbi, ennek megfelelően az elébbinél sokkal frissebb, lendületesebb, szókimondó, érzelmes, de (még) messze nem érzelgős filmje a Kutyasors (Duna, 23.15). A ’85-ös svéd drámája a 12 éves Ingemar felnövés-története, akit súlyosan beteg édesanyja, valamint a kiskamaszkor minden kihívása akadályoz a felhőtlen gyermekkor megélésében – kevés sikerrel. Helyenként kifejezetten menzeles asszociációkat keltő, kisrealista történetmesélést élvezhetünk egy egészen remek kis filmben.

Roland Emmerich, aki általában az egész világot szereti lerombolni, ma megelégszik annyival is, hogy Az elnök végveszélyben (Sony Movie Channel, 21.00) legyen. Terroristák rohanják le a Fehér Házat, de egy nyugdíjas ügynök, szabadságon lévő, lefokozott CIA-ügynök, takarítónő, stb., stb. Nagyon piff-puff, nagyon dirr-durr. (Bővebben)

Nagy a kupleráj ma este az elnöki rezidencián, ugyanis a következő ajánlat a Gyilkosság a Fehér Házban (Viasat3, 21.00). Wesley Snipes a főszereplője a filmnek, ami viszont nem a tőle általában megszokott, nem túl intellektuális akciómozi, hanem egy kifejezetten tisztességes, csavaros, nyomozós krimi. Értelemszerűen a történet arról szól, hogy a Wesley által alakított vérprofi, dörzsölt, stb. zsarunak egy furcsa gyilkosság elkövetőjét kell megtalálnia, mely gyilkosság az amerikai elnöki rezidencián történt. Persze, a helyszín, és a benne tevékenykedő rettenetesen fontos emberek és fontos ügyek között ez a munka majdnem lehetetlennek bizonyul, ám akad egy nem várt segítőtárs (Diane Lane), mégpedig a titkosszolgálat köreiből.

John Grisham regénye alapján készült Sidney Pollack nagystílű (és sokszor látott) bírósági drámája, A cég (Paramount Channel, 21.00). A sztoriban Tom Cruise (a képen) alakítja a feltörekvő, fiatal, még kellően idealista ügyvédet, aki csúnya dolgokra lesz figyelmes annak a nagynevű, tekintélyes ügyvédi irodának – a “Cégnek” – működésében, amelyik felvette őt közvetlenül az egyetem után. Igen komoly szereposztás (pl. Gene Hackman, Ed Harris) biztosítja a film színvonalát.

A Férj és férj (Moziverzum, 21.00) című komédiában Adam Sandler, a pukifilmek -lesajnált, de ennek ellenére multimilliárdos- hercege ezúttal egy ízig-vérig macsó, heteroszexuális tűzoltót játszik, aki azonban a forgatókönyvírói szeszélynek/csalafintaságnak köszönhetően egyszer csak egy homoszexuális, meleg kapcsolatban találja magát, méghozzá beltagként. (Bővebben)

A csendes amerikai (Filmcafe, 22.50) című Graham Greene-adaptáció az irodalmi alapanyag viszonylag száraz, de ízléses romantikáját rendezőjének, Philip Noyce-nak sikerült hatásvadász szentimentalizmussá gyúrnia, aminek azért annyi eredménye van, hogy a film működik, már ha a működés a papírzsepkendő morzsolgatását jelenti. A történet amúgy a múlt század ötvenes éveinek Saigonjában játszódik, mikor Vietnám még francia gyarmat, de Ho apó kommunistái már izgágáskodnak, orosz, angol és amerikai kémek szívatják egymást; a fősodor azonban a kelet és nyugat találkozása egy fiatal amerikai önkéntes és egy gyönyörű vietnámi lány személyében. Én sajnos nem tudom elfogadni Brendan Frasert romantikus amorózó-szerepben (s tán egyáltalán semmilyenben), de tagadhatatlan, itt igyekszik. Zsigeri bumfordiságát azonban nem tudja levetkőzni, így nem tudom őt szeretni. Michael Caine viszont remek, mint mindig, a vietnámi lány (Do Thi Hay Yen) pedig gyönyörű.

Két remek színésznő (Susan Sarandon -a képen- és Ellen Burstyn), valamint az atombiztos Donald Sutherland miatt érdemes megnézni elsősorban A hívás (Moziverzum, 21.00) című thrillert – nem összekeverve azt a hasonló című, Halle Berry-s filmmel. A lassan épülő, nyomasztó hangulatú történetben egy kanadai kisváros szembesül történelmének első sorozatgyilkosával, valamint annak rémtetteivel. A film plakátján, az eredeti címben (The Calling) a T betű egy keresztet formáz… Ajjaj, lesz baj.

Láthatjuk aztán Sir Anthony Hopkinst is a Törés (Viasat3, 21.00) című, igen csavaros cselekményt villantó krimiben; ezúttal egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki, férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó – Ryan Gosling őszinte sajnálatára. A film ment már a minap, a ma esti tehát repeta.

Később viszont Christian Bale-t láthatjuk, a szó szoros értelmében csontsoványan, ugyanis Bale A gépész (Filmcafe, 22.55) címszerepéhez a filmtörténelem egyik legbrutálisabb fogyasztását hajtotta végre. A spanyol produkcióban készült film rendezője, Brad Anderson kemény tévésorozatokon (Drót, Kemény zsaruk) tanult, ami meg is látszik a filmen. Szépen szippantja magába a David Lynchet és Alfred Hitchcockot egyszerre megidéző film a nézőt. A történet tele van rejtélyekkel, furcsa, megmagyarázatlan dolgokkal, rendhagyó helyszínekkel, hirtelen feltűnő, nem létező alakokkal, Bale pedig -szokása szerint- remekel a rémálmai miatt már egy éve nem alvó gépésztechnikus figurájában. (Bővebben)