Na, kellett nekem tegnap nyavalyognom, most ekszkuzálhatom magam, holott csak előre kellett volna egyet lapoznom… Hát, hogyne emlékezne meg pártunk és nemzetünk multicsatornás szócsöve 1956 eseményeiről! Ráadásul, még egy “nyamvadt” Szabadság, szerelem (Viasat3, 21.00) is lesz a vicc kedvéért, ami azonban NEM Goda Krisztina és Vajna András romantikus, vízilabdás, tankon csókolózós kalandfilmje lesz, hanem valami hollywoodi litty-lötty. Igaz, ez a csatorna (még) nem tartozik a honi állambiztonság kötelékébe. Mindegy. Az amerikai elnök lánya pasizni akar már, de nagyon, a morcos biztonságiak azonban minden lépésére vigyáznak. A csajszi azonban megszökik egy jóképű, de lúzer fotóssal, akinek fogalma sincs, kicsoda a vele flörtölő csaj…
Lesz viszont a Szamárköhögés (Duna, 21.50)! Jákosimáttyás, elvtáspajtás, jákosimáttyás, elvtáspajtás! – 1956 októberében, novemberében furcsán hangzott ez a rigmus, főleg selypítve, gyerekszájból. Az apa csitítja is riadtan óbégató csemetéjét… (A manapság gyermekeknek szóló mesekoncertek sztárjaként ismert Kárász Eszter játszotta a kislányt, még kislány korában) Ilyen jelentekből áll össze Gárdos Péter szomorú, de valahol mégis igen szórakoztató, 1987-ben bemutatott filmje, mely egy pesti család, valamint szomszédainak életén keresztül mutatja be azokat a napokat – a magyar filmművészetben talán legpontosabban, leghitelesebben. Legendás színészek, mint Garas Dezső, Törőcsik Mari, és még sokan mások.
Sajnos, Erdőss Pál 2006-ban készült, ’56-ban megtörtént eseményeket feldolgozó Budakeszi srácok (m5, 22.25) című drámája már közel sem ilyen jó film. Viszont legalább hitelesnek tekinthető pillanatfelvétel a 60 évvel ezelőtti napokról, a kor- és közhangulatról, valamint láthatjuk benne Hollósi Frigyest és Huszár Zsoltot…
A Magyar rekviem (m2, 22.30) Makk Károly 1991-ben bemutatott filmje. Úgy kezdődik, mint egy Rejtő-történet: A börtönben heten várnak kivégzésükre: a Tengerész, a Kölyök, a Tanár úr, a Cigány, az Őrnagy, Lux és a Néma. Mivel azonban a történet ideje 1958, ez nyilván anakronizmus. 1956 után ez csak tragédia lehet. (A képen jelenet a filmből: Cserhalmi György, Rába Tímea és Gazdag Tibor.)
Szintén forradalom, ráadásul magyar filmen, de egy egészen más forradalom… Mundruczó Kornél filmje, a Fehér Isten (Viasat3, 18.25) mintha a Majmok bolygójának majomlázadásos részéből, Hitchcock Madarakjából és a bunkó zenetanáros Whiplashből lenne összemixelve. (Pici szépséghibája ennek a képletnek, hogy a Whiplash biztosan nem lehetett minta a történet alkotói előtt, tekintve, hogy kb. egy időben készültek.) Amúgy magával, a filmmel nincs különösebb bajom, hiszen az emberek valóban állatok, és szerencsére, az állatok nem emberek… Ugyan picit lehetett volna húzni a sztorin itt-ott, picit kevesebb, vagy éppenséggel sokkal több vér sem ártott volna. Én elbírtam volna azt is, ha Mundruczó még merészebben valamelyik -amúgy felvetődő- zsáner felé hangolta volna eddigi legközönségbarátabb filmjét – de a végeredmény egyáltalán nem rossz. Kutyások ki ne hagyják!
Végképp eltávolodhatunk a történelem vériszamos emlékezetétől a Kellékfeleséggel (Prime, 20.55). Adam Sandler nagymenő puncibubus, akit szorgalmas és lojális titkárnője (Jennifer Aniston) fedezi, ha valamelyik áldozata netán túl komolyan venné. Ha kell, a titkárnő még a nem létező feleség szerepébe is belebújik – na ezt nem kellett volna. Benne van a filmben még Nicole Kidman is.
Wong Kar-Wai rajongói általában földre borulnak atmoszférateremtő tehetsége és könnyed, de tán mégsem súlytalan, melankolikus filmlírája előtt. Első Hollywoodban készült filmje, a My Blueberry Nights – A távolság íze (Film Mánia, 21.00) is szépen beleillik a Vadító szép napok óta felfestett sorba: ugyanazt a franciás-film noiros, költői dizájn-formalizmust csinálja, mint eddig, csak nincs itt Maggie és Leslie Cheung, Andy Lau és a többi hongkongi, modellszépségű filmsztár és nincsenek a monszuneső áztatta Hongkong lampionokkal sejtelmesen átvilágított sikátorai… Helyettük vannak viszont modellszépségű hollywoodi színészek, mint Rachel Weisz, Natalie Portman és Jude Law, valamint kakukktojásként, a filmnek dalaival, de erős színészi jelenlétével is markáns fazont adó Norah Jones. És vannak még az amerikai filmek kedvelt helyszíneiként ismert kávézó, kocsma- és kaszinóbelsők, valamint vannak ezek klausztrofóbiáját oldva, a szintén ismerős nevadai és coloradói tájképek. (Bővebben)
Clint Eastwood ma este egy nyugdíjas betörőt játszik az Államérdek (Sony Movie Channel, 21.00) című ’97-es thrillerben, aki utolsó balhéjának egy helyes, gazdag házat néz ki magának – nem tudja azonban, hogy a villa az amerikai elnök titkos légyottjainak helyszíne. Öreg rabló, nem vén rabló, de ha már a rendőrség mellett az egész titkosszolgálat is a nyomában van, akkor az már könnyen megfekszi az ember gyomrát. Laza a szereposztás: Clint bácsi rendez és főszerepel, ahogy szokta; mellette Gene Hackman az elnök, Ed Harris pedig zsaru. Jó film.
A Ház az utca végén (Filmcafe, 21.00) szörnyű titkokat rejt. A frissiben elvált anyu (Elisabeth Shue) nyilván ideköltözik, a szomszédba tinédzser lányával (Jennifer Lawrence). Rövidesen rájönnek, hogy nem kellett volna… ahogyan a hollywoodi nagykönyvben meg van írva. Horrornak mondják, de szerintem nem lesz ez más, mint egy sima, ijesztgetős thriller. (Nem láttam amúgy.)
Éjszakára viszont jöhet a Cape Fear – A Rettegés foka (Filmcafe, 23.00). Nem feltétlenül a legjobb, ám messze nem is a legrosszabb darabja ez a legendás Martin Scorsese-nek. Robert de Niro például élete egyik legvérfagyasztóbb alakítását nyújtja a filmben, hasonlóképpen Juliette Lewishoz – jelölték is mindkettejüket egy-egy Oscarra. Játékuk erejét jelzi, hogy mellettük a szintén remek Nick Nolte és Jessica Lange csupán másodhegedűs tud lenni ebben az éles, szúrós és karcos kamara-thrillerben. Nolte egy jóravaló családapa, amúgy ügyvéd, aki hajótúrára indul családjával. Nem tudja, hogy kiszabadult a börtönből egy 12 évvel ezelőtti ügyének főszereplője, a pszichopata gyilkos, aki történetesen nem volt megelégedve az ügyvéd szolgálataival…
