Mit nézzünk ma a tévében?

Péntek, november 1.

Trainspottingot és a Gettómilliomost is rendező Danny Boyle 2010-es filmjében, a 127 órában (Paramount Channel, 21.00) egy valóságban megtörtént, egyszerre bizarr és tragikus esetet mesél el: a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében a címben jelzett időtartamra, a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékrendszerben. Ralstont James Franco alakítja önfeláldozó intenzitással ebben a rendkívül feszült, sokkolóan izgalmas, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

 

 

2 kaliber (Sony Movie Channel, 21.00) című zsaru-haverfilm (Denzel Washington és Mark Wahlberg) hibátlan mestermunka, aki mást mond, az semennyit nem ért a film műfajához. Nem egy nagy film, nem borít fel életeket, nem változtatja meg a világot, de nem is erre szólt a felkérés – hanem egy korrekt, pikkpakk, összeszedett akció-vígjátékra, amit Baltásar Kormákur, a világ legjobb izlandi rendezője lazán, megfellebbezhetetlen szakmai biztonsággal abszolvált. Kreativitás nagyjából annyi van benne, mint egy szép ívű, tökéletes Thonet-szék elkészítésében: ne tessék legyinteni, hanem előtte tessék készíteni egy ilyen széket. (Bővebben)

A repüléstől rettegők viszont nyugodtan kihagyhatják a Légcsavar (Filmcafe, 21.00) című thrillert, melyben Jodie Foster alakít egy anyát, aki éppen halott férjét szállítja haza, Ámerikába, egy normál repülőjáraton. A hosszú úton a nő elalszik, s mikor felébred, csak azt látja, hogy a vele utazó, hatéves kislányának nyoma veszett. Mindössze a keze lenyomatát látja az ablaküvegen… Kívülről! Muhaha. (Vicceltem.)

A cannes-i nagydíjas Szerelem (m5, 21.00) című szerelmesfilm Déry Tibor fájdalmasan igaz története, melyet Makk Károly remek rendezése mellett Tóth János operatőrzseni, Törőcsik Mari, valamint Darvas Lili és Darvas Iván ihletett alkotómunkája tesz megismételhetetlenné. Örök darab, a világ egyik legszebb filmje. (Bővebben)

Gyerekkorom egyik kedvenc hősét üdvözölhetem A csend világa (m5, 22.40) című 1956-ban bemutatott és Louis Malle rendezésének is köszönhetően, rögtön Oscar-díjat is nyert természetfilmben. Imádtam Cousteau kapitány (lásd a képen) összes történetét, így ezt is.

Hunter Richards filmjében London (Filmcafe, 23.05) pont olyan, mintha az Annie Hallt Quentin Tarantino rendezte volna meg, közvetlenül a Ponyvaregény után… Csak nem annyira vicces. Persze, nem rossz kis kamaradarab ez, egy szakítás és egy kudarcos kapcsolat analízise, amire akár két szóban is ki lehetne mondani az ítéletet, de tudjuk jól, hogy azért az élet nem ennyire egyszerű. Jessica Biel alig bírja féken tartani kibuggyanni akaró bujaságát, Jason Statham (ráadásul, még hajjal!) viszont olyan kis monológgal lep meg, amit akár Al Pacino is bevállalt volna harminc-negyven évvel ezelőtt. Sok négybetűs szó és még több kokain.

Csütörtök, október 31.

Érdekes történetet mesél el A király látogatása (Film4, 20.00). Én legalábbis álmomban sem sejtettem, hogy Franklin Delano ‘Big Deal’ Rooseveltnek is megvolt a maga Monica Lewinskyje, ami a történet idején, 1939-ben már súlyosan beteg elnöktől (Bill Murray) azért igen szép teljesítmény. Rooseveltné eközben, persze mindenről tudott, de ennél jobban érdekelték barátnői, valamint hogy a híres dadogós angol király odáig süllyedt, hogy még az amerikai elnök vidéki birtokára is leutaztatta önfényességét, hogy maga mellé állítsa a küszöbön álló háborútól egyelőre magát távol tartó Samu bácsit. (Bővebben)

 

 

Az életrajzi filmek kedvelői megnézhetik a Luther Márton életét feldolgozó 2003-as német drámát is. A direkten megfogalmazott Luther (Duna, 20.30) című film igen szép szereposztást villant, hiszen Joseph Fiennes alakítja a nagy vallásreformert (lásd a képen), mellette különböző szerepekben olyan nagyságokat láthatunk, mint Peter Ustinov, Bruno Ganz, Alfred Molina vagy Jonathan Firth. Ilyen nevekkel elég nehéz igénytelen fércművet forgatni, és talán az, hogy Luther végső soron a megtisztulás, a szerénység és a képmutatás ellen harcolt egész életében, e róla szóló filmet is megtartja a jó ízlés keretei között.

A ma esti filmtörténeti opusz a New York árnyai (m5, 21.45) lesz, egy vad, érzékeny, szabadon improvizált és mégis megkomponált életkép-szimfónia a címszereplőről (illetve annak ötvenes évek végi állapotáról, amikor a jazz lüktetése adta a ritmust.) Érdekesség, hogy John Cassavetes kétszer is leforgatta ezt a filmet, először 1957-ben, majd két évvel később, ’59-ben. A film első verzióját, két 16 mm-es tekercset Cassavetes egész egyszerűen elvesztette a New York-i metróban. Az újraforgatás során nyilván elveszett valami az eredeti (amúgy jó néhány évvel később előkerült eredeti) szabad improvizáció frissességéből, ám lendületéből semmit nem vesztett a film.

A közelmúlt nagy “Watergate-botránya” volt a Julian Assange nevű számítógépes hacker által életre hívott WikiLeaks nevű oldalon közzétett szupertitkos információk özöne, melyekben lehullt a lepel egy csomó amerikai kormányzati titokról, illetve egyéb más (pl. a szcientológusokat érintő) botrányosnak bizonyuló dologról. Az információ szabad áramlása létünk, s egyben a szabad világ alapfeltétele, még akkor is, ha azok tartalma nem tetszik. A WikiLeaks-botrány (Film4, 21.55) című mozi természetesen elmeséli az inkriminált oldal megszületésének körülményeit is, de elsősorban Assange (Benedict Cumberbatch) és a másik alapító, Daniel Domscheit-Berg (Daniel Brühl) közti barátságra, majd az azt követő konfliktusra koncentrál. Emellett, persze, azért is érdekes ez a történet, mert fény derülhet általa arra a gondolati “tőkére”, vagy szellemi információhalmazra is, mely termékeny táptalajául szolgál a manapság világszerte tapasztalható populista, a tudomány és a hivatásos politika eredményeit, eredményességét sokszor megkérdőjelező, szélsőséges politikai irányzatok sikereihez is.

Szerda, október 30.

Sajnos, úgy tűnik, Steven Spielberg ma már túl sok mindent megengedhet magának. Akár ezt a ma esti Csataló Hadak útján (Filmcafe, 21.00) című patetikus izét is. Elvesztette a kontrollt. Felnőttek a gyerekek, akiknek mesélhetne, már saját útjukat járják és már nincs senki a közelében, aki ki merné mondani, hogy: Papa, ez már uuuncsi, ezt hallottuk már… A lovak és a lovaglás szerelmesei, persze, ezt nyilván másként gondolják (a képen a történet két főszereplője). (Bővebben)

 

 

Szerintem A rítussal (Moziverzum, 21.00) sem járunk jobban… Nagyon rossz film ez, annak ellenére, hogy igen szép a kivitele és a szereposztása is: a főszerepben például Sir Anthony Hopkinst láthatjuk… Amúgy, ez egy ilyen ördögűzős történet lesz: bővebben.

A gyönyör ma este (is) Made in Csehszlovákia, azaz a rock&roll kalandjai a vasfüggöny mögött: Jan Hřebejk 1993-ban készíthette el a Süvölvényévek (Duna, 22.25) című filmjét, melyben egy fiatal prágai munkásfiút legyinti meg a nyugati szabadság szele az ötvenes évek végén, mire a válasz ekkor még egy csavaros parasztlengő volt a rendszer hű katonája, egy rendőr részéről. A rock azonban örök és elpusztíthatatlan és aki egyszer megérezte a szabadság ritmusát, annak lelkét már nem lehet többé kalitkába zárni, ó je.

Kedd, október 29.

Julianne Moore alakítja azt a nőt a Felejtés (Paramount Channel, 21.00) című közepes thrillerben, aki azon dolgozik minden erejével, hogy valahogyan feldolgozza repülőszerencsétlenségben elhunyt kisfia halálát. Pszichológusa (Gary Sinise) azonban arról szeretné meggyőzni, hogy sohasem volt gyermeke és az egész szörnyűség csak az ő agyában létezik… Egy véletlen találkozás azonban mindent megváltoztat.

 

 

Roland Emmerich, aki általában az egész világot szereti lerombolni, ma este megelégszik annyival is, hogy Az elnök végveszélyben (Sony Movie Channel, 21.00) legyen. Terroristák rohanják le a Fehér Házat, de egy nyugdíjas ügynök, szabadságon lévő, lefokozott CIA-ügynök, takarítónő, stb., stb. Nagyon piff-puff, nagyon dirr-durr. (Bővebben)

Persze, ezzel együtt lehet még 3 nap a halálig (Mozi+, 21.00) is, mialatt Kevin Costner egy titkosszolgálat különleges ügynökét alakítja. Ebben a műfajilag akciófilmnek tekinthető moziban, minek minőségére garancia, vagy csak inkább jelző, hogy Luc Besson-produkcióról beszélünk (pergő cselekmény, látványos akciók, semmi mélység), a sztori a szokásos: Costner bácsi már öreg, gyógyíthatatlan beteg, abba akarja hagyni a szakmát, azonban a cég egy utolsó, visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő: van nekik gyógyszer a betegségre, cserébe csak egy utolsó bevetést kérnek. A látványos akciókat talán egy érzelmes családi szál ellensúlyozza.

A lányok (és a romantikusabb lelkületű fiúk) viszont ezalatt jó pasikat nézhetnek Neil Jordan nemes metszésű romantikus remekében, az Interjú a vámpírral (Moziverzum, 21.00) című horrorban, mintegy bizonyítékul arra, hogy a vámpírtörténetek valójában mindig is romantikus történetek voltak, s mint ilyenek, elsősorban az érzékiségre hajlamosabb női nemhez szólnak inkább. Tom Cruise-től Brad Pittig (lásd a képen) és Christian Slatertől Antonio Banderasig terjed a skála ez alkalommal, tessék választani.

Ködben, párában, vérgőzben és jeges sárban tapicskoló képeskönyv Justin Kurzel 2015-ös Macbethje (m5, 21.50), nagy reményekre okot adó, parádés szereposztásban: Marion Cotillard és Michael Fassbender adja a hatalomba és egyebekbe belekattanó skót házaspárt. (Bővebben)

Hétfő, október 28.

Az ausztrál John Hillcoat világában (pl. Az út, Tripla kilences, ) kemény, durva férfiak teszik a dolgukat, tehát küzdenek egymással az életben maradásért, s eközben nem válogatnak az eszközökben. Fékezhetetlen (Moziverzum, 21.00) című filmjének főszereplői például a múlt század harmincas éveinek alkoholtilalma alatt Virginia államban szeszfőzdét üzemeltettek, ám ha arra került sor, vakmerően szembeszálltak a korrupt hatalommal is. Kemény a szereposztás is: Tom Hardy (a képen), Shia LaBeouf, Gary Oldman, Guy Pearce, miközben a zenét Nick Cave és Warren Ellis jegyzi. (Bővebben)

 

 

A Zöld zóna (AMC, 21.00) című iraki háborús témájú filmjében Paul Greengrass, akit nyugodtan nevezhetünk túlképzett akció-thriller specialistának is, korábbi Bourne-filmjeit turbózta fel, mégpedig nem kevesebbel, mint a valósággal. A főszereplő maradt Matt Damon… (Bővebben)

A Hisztéria (Film Mánia, 21.00) című romantikus vígjáték a viktoriánus-kori Londonban játszódik, ahol is egy ifjú orvos (Hugh Dancy) altesti masszázzsal próbálja gyógyítani a hölgyek körében terjedő, veszélyes betegséget, a hisztériát. Csoda, hogy hosszú sorok kígyóznak a rendelő előtt? 😀 Az éppen erőre kapó feminista mozgalmak egyik prominense azonban átlát a szitán és kuruzslónak kiáltja ki az ifjú orvost…

Vasárnap, október 27.

Ma főként irodalmi alapokon nyugszunk. John Grisham regénye alapján készült Sidney Pollack nagystílű bírósági drámája, A cég (RTL Spike, 21.00). A sztoriban Tom Cruise alakítja a feltörekvő, fiatal, még kellően idealista ügyvédet, aki csúnya dolgokra lesz figyelmes annak a nagynevű, tekintélyes ügyvédi irodának – a “Cégnek” – működésében, amelyik felvette őt közvetlenül az egyetem után. Igen komoly szereposztás (pl. Gene Hackman, Ed Harris) biztosítja a film színvonalát.

 

 

Nathaniel Hawthorne klasszikusának, A skarlát betűnek (Filmcafe, 21.00) hagyományos, veretes adaptációját Roland Joffé rendezte mesterien, 1995-ben. A gyönyörű, a kor erkölcsein bátran átlépő Hestert az akkor még tán természetes szépségében tündöklő Demi Moore, míg szerelmét, Dinsdale tiszteletest Gary Oldman alakítja, miközben a megcsalt férj (Robert Duvall) csak néz, mint mi a róluk szóló filmet.

Dennis Villeneuve (pl. Felperzselt föld, Fogságban, Sicario, Szárnyas fejvadász 2049) viszont a tudományos-fantasztikus irodalom berkeiben nevesnek számító Ted Chiang novellájából adaptálta Érkezés (Viasat3, 21.00) című filmjét, mely egyszerre apellál értelemre és érzelemre, miközben kihagyja a játékból a szívet és a gyomrot. Így ha valami zsigeri élményre vágynánk, mint egy Star Wars-mozi például, hoppon maradunk; sem izgalom nem fogja meghajtani ketyerénket, sem a drámai feszültség nem fogja vasmarokra a gyomrunk. Ellenben elgondolkozhatunk az élet értelmén, valóban a saját életünk értelmén, valamint a világ jelenlegi legnagyobb problémáján, miszerint mennyire nem értjük meg egymást, hogy mennyire előkerült -újra- a problémák erőszakos lerendezésének vágya, ahelyett, hogy megismernénk “ellenségünket”, akiről szinte bizonyosan kiderülne, hogy valójában csak rettenetesen magányos és barátkozni akar, amihez nem találja a megfelelő módot, pont, ahogy mi sem. Egyszerűbb inkább leordítani a fejét és hazaküldeni… Egyszerűbb ezt a filmet is le-“unalmas művész-picsogásozni”, mint megpróbálni megérteni. Pedig ez sem lenne túl bonyolult agyi tevékenység, legalábbis lényegesen egyszerűbb, mint az a probléma, amit Amy Adams oly ügyesen megold a filmben. Mondjuk: Kapcsolat 2. (és ez a film negatívuma). (Perry által ugyanez versben.)

Oskar Schindler, egy német (mondjuk úgy) vállalkozó kalandos történetét Thomas Keneally írta meg nagy sikerű regényben, s ebből készítette Steven Spielberg ezt a 7 Oscar-díjjal jutalmazott, méltóságteljes, ám ízig-vérig hollywoodi tablót, a Schindler listáját (SuperTV2, 21.00). A történet címszereplője (Liam Neeson emblematikus alakításában) kezdetben önös érdekéből, később, felismerve a nácik zsidókkal kapcsolatos őrült tervét, már egyre elhivatottabban, a végén pedig már szinte mániákus elszántsággal alkalmazott lágerből kiszervezett zsidókat hadianyaggyártó üzemeiben, így mentve meg több mint ezer embert a biztos haláltól.

A 2016-os év egyik legnagyobb kritikai sikere volt a Toni Erdmann (m2, 21.05), amit ráadásul a közönség igényesebb része is örömmel fogadott. A címszereplő egy bő hatvanasnak tűnő, kissé lomha mozgású, nyugdíjas zenetanár (Peter Simonischek), aki lehetetlenül idióta poénokkal próbálja inkább kevesebb, mint több sikerrel eloszlatni saját és környezete unalmát: szerepeket játszik, ám legtöbbször csökkent értelmű debileket, fura, zilált parókákat ölt és rendezetlen, gusztustalan műfogsorral ijesztget. Ez így önmagában még nem lenne akkora baj, hiszen az ilyen önjelölt mókamesterek egyszer mindig megunják sikertelenségüket, Toni azonban soha nem veszi észre magát. Ha mégis észreveszi, akkor viszont amit művel, az már színtiszta agresszió, kellemetlenkedés. Pedig jó szándékú a pali és nyilvánvalóan nem akar mást, mint figyelmet és egy cseppnyi szeretetet lányától (Sandra Hüller), akit karrierjén kívül az égadta világon semmi más nem érdekel. (Bővebben)

Titanic 2. Ha annak idején nem bólintotta volna le a jéghegyet az a monstrum, akkor akár ebben A szabadság útjai (Duna, 21.20) című filmben követhetnénk nyomon a hajóorrba széttárt karral kiálló Rose és Jack történetét. Ez is pont olyan szomorú lesz, sőt! Szóval, képletesen szólva, ezúttal eléri a kikötőt a Titanic, a szerelmesek partra szálltak, majd letelepültek. Vettek egy kis házat, ahol kezdetben fütyültek a világra és élték a szerelmesek mézédes életét, de aztán ahogy telt s főleg múlt az idő, a derű szürkébe fordult és hőseink (Leonardo DiCaprio és Kate Winlset – a képen) elkezdték gépiesen darálni az egyhangú hétköznapokat, de ezekkel együtt romantikus szerelmüket is. Sam Mendes Richard Yates regénye alapján készült- filmje felfogható akár így is, de úgy is, hogy a rendező továbbforgatja nyitótémáját, az amerikai átlaglét tipikus helyszínének, a kertvárosnak igazi Amerikai szépségét, s benne lakók sivár, lélektelen, műérzelmek és műkapcsolatok között vergődő életét. (Bővebben)

Köze nincs az irodalomhoz a Vén rókák (RTL Klub, 21.30) című szajréfilmnek, melyet azért ez a három, igazán dörzsölt vén róka –Alan Arkin, Michael Caine és Morgan Freeman – simán elvisz a hátán. Ezek még külön-külön is érdekesek annyira, hogy akár egy telefonkönyvet is előadhatnának, hát még trióban!

Aztán, hogy Hova lettek Morganék? (TV2, 22.00) Fogalmam sincs. Nyilván egy szokásos romantikus komédia Hugh Granttel és Sarah Jessica Parkerrel (akit nem bírok).

Stephen King egyik bestselleréből készült viszont a Hasznos holmik (Paramount Channel, 22.00), még 1993-ban. Egy kisvárosi régiségbolt furcsa tulajdonosa sajátos üzletpolitikájával forgatja fel az unalmas hétköznapokat. Remek a szereposztás: Max von Sydow a boltos, Ed Harris pedig a seriff, akinek hirtelen igen sok dolga akad…

A Fanny és Alexander (Duna, 23.20) kedvenc Bergman-filmem. Ma adják a második részét… MIKOR VOLT AZ ELSŐ?!

Szombat, október 26.

Elég tré a helyzet. Mindenki menekül a szupererős nézőmágnesnek bizonyuló X-faktor elől, így meg sem kísérelnek alternatívát állítani… Így ma például ismét A szerelem hullámhosszán (TV4, 20.00) sugároznak az érzelmek, legalábbis Meg Ryan és Tom Hanks között. Szól a rádió és a végén sírni is fogunk. (A képen Meg Ryan, Rosie O’Donnell társaságában, vevő üzemmódban.)

 

 

Tom Hanks, pontosabban, az által alakított tudós nyomozó tűnik fel a Dan Brown regényéből készült Angyalok és démonokban (Mozi+, 21.00) is. A nyomozó ezúttal Vatikán belső köreiben nyomoz a gonoszok után, akik, bizony, ott vannak. Tulajdonképpen a híres-hírhedt Da Vinci-kód második részeként is felfogható ez a film: simán leköthet, ha eddig még nem kötött le, még ha erre eddig rengeteg alkalom is adódhatott. (Bővebben)

Casino (Film Mánia, 20.00) című igen remek moziban viszont ma este is arról lesz szó, hogy hogyan működtet a maffia egy kaszinóvárost (pont úgy, ahogy, ne legyenek kétségeink, minden mást, akár országokat is), ami úgy tejel legálisan milliárdokat (dollárban), hogy közben tisztára is mos egyéb, közel sem legális eredetű, további milliárdokat (dollárban). Martin Scorsese közel háromórás filmeposzában Las Vegas hétköznapjaiba tekinthetünk be, olyan remek színészek által, mint Joe Pesci és Robert De Niro, valamint Sharon Stone.

Stephen Daldry 2002-es Az órák (Film4, 22.00) című filmje “Michael Cunningham azonos című Purlitzer-, és PEN/Faulkner-díjas regényéből készült, amit viszont Virginia Woolf 1925-ös műve, a Mrs. Dalloway inspirált. Három korszak, három történet és három női sors olvad össze egyetlen történetté Az Órák időfolyamában. Úgy kapcsolódnak össze, mint a láncszemek, anélkül, hogy tudnák, ugyanaz a nagyszerű irodalmi alkotás változtatja meg visszavonhatatlanul az életüket. Virginia Woolf (Nicole Kidman – e filmben nyújtott alakításáért Oscart kapott) a húszas évek londoni külvárosában az elmebajjal küzd, és közben első nagy regényét, a Mrs. Dallowayt írja. Laura Brown (Julianne Moore) Los Angeles-i feleség és anya több mint két évtizeddel később, a második világháború végén olvassa a regényt, és hatására elsöprő erejű változást forgat a fejében. A mai New York Cityben ott van Clarissa Vaughan (Meryl Streep), aki Mrs. Dalloway modern alteregója, s aki szerelmes Richardba (Ed Harris), az AIDS-ben haldokló, briliáns költő-barátjába.” Én semmire nem emlékszem belőle.

Péntek, október 25.

Amennyiben a múlt hét péntekjén néztük Daniel Auteuil filmjét, a Mariust, ma ne hagyjuk ki a Fannyt (Duna, 20.30), mely ugyanennek a történetnek a folytatása: Marcel Pagnol drámatrilógiájának, a Marseilles-környéki embereket, társadalmat bemutató Marius, Fanny és Césarnak második része. Marius ugyebár elhajózott, Fanny azonban hamarosan észreveszi, hogy gyermeket vár. Anyjának, valamint Césarnak, Marius apjának tanácsára elfogadja a nála harminc évvel idősebb, ám dúsgazdag Honoré Panisse-nak házassági ajánlatát, azzal, hogy születendő fiát is a nevére veszi…

 

 

A Revolver (Mozi+, 21.00) Guy Ritchie 2005-ös filmje, mellyel azonban már kissé átbucskázott karrierjének a Blöffel, és A ravasz, az agy és a többivel meghágott meredélyén… De azért még van benne lendület. Lehet röhögni is, ám az eresztékek már hallhatóan recsegnek, a lufiból szökik a hélium, a vetítőgép pedig kockákat szalajt. De még, de még… Szerencse- és egyéb bűnös játék a téma, Jason Stathamnek pedig hosszú a haja.

A Próbatétel (Paramount Channel, 21.00) gyermekrablója eközben a szokványos, anyagiakon/házastársai vitákon alapuló motiváció helyett egy egészen más, sokkal megfoghatatlanabb, ezért veszélyesebb indítékkal bír… Gerald Butler, Maria Bello, Pierce Brosnan egy jó erős közepes thrillerben (lásd a képen).

Wolfgang Petersen remek thrillerében, a Célkeresztben (Sony Movie Channel, 21.00) viszont Clint Eastwood alakítja újra azt a titkosszolgálati ügynököt, aki felelősnek tartja magát J.F. Kennedy dallasi meggyilkolásáért. A történet persze évtizedekkel később játszódik, Horrigan ügynök megkeseredett, morózus férfi még mindig az elnök szolgálatában. Mindennapi rutinmunkája során rájön, hogy az elnök életét egy agyafúrt, profi bérgyilkos (John Malkovich) veszélyezteti, kezdetben azonban nem nagyon hisznek neki…

Lugossy László rendezte Szirmok, virágok, koszorúk (m5, 21.50látszólag egy 1849 utáni történet egy volt szabadságharcos huszártiszt (Cserhalmi György) forradalom utáni tragikus kálváriájáról, közben azonban az agyunk dolgozik, asszociál és kombinál, sorok között olvas és képek mögé néz; s talán picit idegesítő párhuzamokra is bukkan…

Később láthatjuk Christian Bale-t is, a szó szoros értelmében csontsoványan, ugyanis Bale A gépész (Filmcafe, 22.40) címszerepéhez a filmtörténelem egyik legbrutálisabb fogyasztását hajtotta végre. A spanyol produkcióban készült film rendezője, Brad Anderson kemény tévésorozatokon (Drót, Kemény zsaruk) tanult, ami meg is látszik a filmen. Szépen szippantja magába a David Lynchet és Alfred Hitchcockot egyszerre megidéző film a nézőt. A történet tele van rejtélyekkel, furcsa, megmagyarázatlan dolgokkal, rendhagyó helyszínekkel, hirtelen feltűnő, nem létező alakokkal, Bale pedig -szokása szerint- remekel a rémálmai miatt már egy éve nem alvó gépésztechnikus figurájában. (Bővebben)

A Halálhegy – A Djatlov-rejtély (Film Mánia, 23.00) egy “valóban megtörtént” eset filmes feldolgozása. A legendát a hazai legnagyobb konteó-szakértőként számon tartott Tiboru is alaposan feldolgozta blogjában. Renny Harlin is ebből a történetből indult el, a végeredménynek azonban egészen biztosan nincs köze a valósághoz. Mivel Harlin hollywoodi vérprofi, azt azért lehetett sejteni, hogy a kamunál nem sokkal fogunk beljebb jutni ez alkalommal, és az első kockák alapján azt is érezhetjük, hogy a szándékoltan spontán, ál-dokumentumfilmes stílus itt nem kócos filmegyetemisták első pénzkereseti akciója, hanem kiszámított üzleti terv része, aminek a következő a receptje: Végy egy közepesen ismert, misztikus legendát, amely valamilyen távoli, egzotikus helyen játszódik, vegyítsd össze azt a tinihorror és az ál-dokumentumfilm jellegzetes kliséivel, tedd be mélyhűtőbe, majd rázd jól össze. (Bővebben)

Csütörtök, október 24.

Daniel Day-Lewist, az ismert Oscar-díj gyűjtőt nézhetjük a Jack és Rose balladája (Paramount Channel, 21.00) című romantikus drámában. Jack (DDL) egyedül él idillikus békében tinédzser lányával (Camilla Bele) egy hajdan szebb napokat látott szigeten. Amikor kiderül, hogy halálos beteg, az apa olyan lépésre szánja el magát, ami alapjaiban forgatja fel Rose addig megszokott, nyugodt életét… Rendkívül érzelmes, őszinte és tiszta történet lesz ez. (A képen DDL és Camilla Belle.)

 

 

Clint Eastwood, az ízig-vérig konzervatív, hithű republikánus és feltétlen amerikai hazafi ma este ismét a tömeges migráció által keltett társadalmi méretű idegengyűlölet témájában ad elő. A Gran Torino (Sony Movie Channel, 21.00) remek film, nem túlzás: remekmű, mely tulajdonképpen arról (is) szól, amin mi, magyarok is keresztülmegyünk mostanában. (Bővebben)

Graham Greene regényét adaptálta a remek ír rendező, Neil Jordan az Egy kapcsolat vége (Film4, 21.45) című filmjében. A második világháború után, egy szomorkás éjszakán Maurice, a regényíró (Ralph Fiennes) véletlenül találkozik hajdani szeretője (Julianne Moore) férjével (Stephen Rea), és megpróbálja összerakni, mi történt a nővel, aki miatta hagyta el férjét, akivel együtt volt London bombázása alatt és aki röviddel később, váratlanul visszament férjéhez.

Akiknek Derek Jarman, illetve Ludwig Wittgenstein nevei mondanak valamit, azok ma este ki ne hagyják Jarman Wittgensteinről (m5, 22.00) készített sajátos hangulatú, olykor igen merész hatásokkal operáló életrajzi filmjét. Különleges filmélmény lesz.

Árvácska (Duna, 23.20) szívszorító történetét sem kell ecsetelni, iskolai tananyag (volt legalábbis az én időmben). Ranódy László pedig szép, megrendítő filmet csinált Móricz Zsigmond kisregényéből.

Szerda, október 23.

Na, kellett nekem tegnap nyavalyognom, most ekszkuzálhatom magam, holott csak előre kellett volna egyet lapoznom… Hát, hogyne emlékezne meg pártunk és nemzetünk multicsatornás szócsöve 1956 eseményeiről! Ráadásul, még egy “nyamvadt” Szabadság, szerelem (Viasat3, 21.00) is lesz a vicc kedvéért, ami azonban NEM Goda Krisztina és Vajna András romantikus, vízilabdás, tankon csókolózós kalandfilmje lesz, hanem valami hollywoodi litty-lötty. Igaz, ez a csatorna (még) nem tartozik a honi állambiztonság kötelékébe. Mindegy. Az amerikai elnök lánya pasizni akar már, de nagyon, a morcos biztonságiak azonban minden lépésére vigyáznak. A csajszi azonban megszökik egy jóképű, de lúzer fotóssal, akinek fogalma sincs, kicsoda a vele flörtölő csaj…

 

 

Lesz viszont a Szamárköhögés (Duna, 21.50)! Jákosimáttyás, elvtáspajtás, jákosimáttyás, elvtáspajtás! – 1956 októberében, novemberében furcsán hangzott ez a rigmus, főleg selypítve, gyerekszájból. Az apa csitítja is riadtan óbégató csemetéjét… (A manapság gyermekeknek szóló mesekoncertek sztárjaként ismert Kárász Eszter játszotta a kislányt, még kislány korában) Ilyen jelentekből áll össze Gárdos Péter szomorú, de valahol mégis igen szórakoztató, 1987-ben bemutatott filmje, mely egy pesti család, valamint szomszédainak életén keresztül mutatja be azokat a napokat – a magyar filmművészetben talán legpontosabban, leghitelesebben. Legendás színészek, mint Garas Dezső, Törőcsik Mari, és még sokan mások.

Sajnos, Erdőss Pál 2006-ban készült, ’56-ban megtörtént eseményeket feldolgozó Budakeszi srácok (m5, 22.25) című drámája már közel sem ilyen jó film. Viszont legalább hitelesnek tekinthető pillanatfelvétel a 60 évvel ezelőtti napokról, a kor- és közhangulatról, valamint láthatjuk benne Hollósi Frigyest és Huszár Zsoltot…

A Magyar rekviem (m2, 22.30) Makk Károly 1991-ben bemutatott filmje. Úgy kezdődik, mint egy Rejtő-történet: A börtönben heten várnak kivégzésükre: a Tengerész, a Kölyök, a Tanár úr, a Cigány, az Őrnagy, Lux és a Néma. Mivel azonban a történet ideje 1958, ez nyilván anakronizmus. 1956 után ez csak tragédia lehet. (A képen jelenet a filmből: Cserhalmi György, Rába Tímea és Gazdag Tibor.)

Szintén forradalom, ráadásul magyar filmen, de egy egészen más forradalom… Mundruczó Kornél filmje, a Fehér Isten (Viasat3, 18.25) mintha a Majmok bolygójának majomlázadásos részéből, Hitchcock Madarakjából és a bunkó zenetanáros Whiplashből lenne összemixelve. (Pici szépséghibája ennek a képletnek, hogy a Whiplash biztosan nem lehetett minta a történet alkotói előtt, tekintve, hogy kb. egy időben készültek.) Amúgy magával, a filmmel nincs különösebb bajom, hiszen az emberek valóban állatok, és szerencsére, az állatok nem emberek… Ugyan picit lehetett volna húzni a sztorin itt-ott, picit kevesebb, vagy éppenséggel sokkal több vér sem ártott volna. Én elbírtam volna azt is, ha Mundruczó még merészebben valamelyik -amúgy felvetődő- zsáner felé hangolta volna eddigi legközönségbarátabb filmjét – de a végeredmény egyáltalán nem rossz. Kutyások ki ne hagyják!

Végképp eltávolodhatunk a történelem vériszamos emlékezetétől a Kellékfeleséggel (Prime, 20.55). Adam Sandler nagymenő puncibubus, akit szorgalmas és lojális titkárnője (Jennifer Aniston) fedezi, ha valamelyik áldozata netán túl komolyan venné. Ha kell, a titkárnő még a nem létező feleség szerepébe is belebújik – na ezt nem kellett volna. Benne van a filmben még Nicole Kidman is.

Wong Kar-Wai rajongói általában földre borulnak atmoszférateremtő tehetsége és könnyed, de tán mégsem súlytalan, melankolikus filmlírája előtt. Első Hollywoodban készült filmje, a My Blueberry Nights – A távolság íze (Film Mánia, 21.00) is szépen beleillik a Vadító szép napok óta felfestett sorba: ugyanazt a franciás-film noiros, költői dizájn-formalizmust csinálja, mint eddig, csak nincs itt Maggie és Leslie Cheung, Andy Lau és a többi hongkongi, modellszépségű filmsztár és nincsenek a monszuneső áztatta Hongkong lampionokkal sejtelmesen átvilágított sikátorai… Helyettük vannak viszont modellszépségű hollywoodi színészek, mint Rachel WeiszNatalie Portman és Jude Law, valamint kakukktojásként, a filmnek dalaival, de erős színészi jelenlétével is markáns fazont adó Norah Jones. És vannak még az amerikai filmek kedvelt helyszíneiként ismert kávézó, kocsma- és kaszinóbelsők, valamint vannak ezek klausztrofóbiáját oldva, a szintén ismerős nevadai és coloradói tájképek. (Bővebben)

Clint Eastwood ma este egy nyugdíjas betörőt játszik az Államérdek (Sony Movie Channel, 21.00) című ’97-es thrillerben, aki utolsó balhéjának egy helyes, gazdag házat néz ki magának – nem tudja azonban, hogy a villa az amerikai elnök titkos légyottjainak helyszíne. Öreg rabló, nem vén rabló, de ha már a rendőrség mellett az egész titkosszolgálat is a nyomában van, akkor az már könnyen megfekszi az ember gyomrát. Laza a szereposztás: Clint bácsi rendez és főszerepel, ahogy szokta; mellette Gene Hackman az elnök, Ed Harris pedig zsaru. Jó film.

A Ház az utca végén (Filmcafe, 21.00) szörnyű titkokat rejt. A frissiben elvált anyu (Elisabeth Shue) nyilván ideköltözik, a szomszédba tinédzser lányával (Jennifer Lawrence). Rövidesen rájönnek, hogy nem kellett volna… ahogyan a hollywoodi nagykönyvben meg van írva. Horrornak mondják, de szerintem nem lesz ez más, mint egy sima, ijesztgetős thriller. (Nem láttam amúgy.)

Éjszakára viszont jöhet a Cape Fear – A Rettegés foka (Filmcafe, 23.00). Nem feltétlenül a legjobb, ám messze nem is a legrosszabb darabja ez a legendás Martin Scorsese-nek. Robert de Niro például élete egyik legvérfagyasztóbb alakítását nyújtja a filmben, hasonlóképpen Juliette Lewishoz – jelölték is mindkettejüket egy-egy Oscarra. Játékuk erejét jelzi, hogy mellettük a szintén remek Nick Nolte és Jessica Lange csupán másodhegedűs tud lenni ebben az éles, szúrós és karcos kamara-thrillerben. Nolte egy jóravaló családapa, amúgy ügyvéd, aki hajótúrára indul családjával. Nem tudja, hogy kiszabadult a börtönből egy 12 évvel ezelőtti ügyének főszereplője, a pszichopata gyilkos, aki történetesen nem volt megelégedve az ügyvéd szolgálataival…

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!