Az Összeesküvés-elmélet (AMC, 21.00) tipikusan az a film, amelyik megmutatja, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy színész túl mélyen beleéli magát szerepébe… 🙂 A viccet félretéve, Mel Gibson valószínűleg nem ebben a filmbe kattant be, ő már régóta ilyen, a konspirációs teória-mechanizmusok kialakulása, illetve megjelenésük viszont tűpontosan van ábrázolva ebben az izgalmas moziban. Mindig vannak, mindig voltak és lesznek is olyanok, akik tisztán (értsd: mindenkinél tisztábban, hiszen mindenki hülye, idióta, ostoba, sőt, vak és süket is, ráadásul át vagyunk verve) látnak mindent, és átlátják azt a mindent átszövő pókhálót, melynek közepén ott csücsül a csúnya, karvalyorrú, kígyóvállú, kapzsi banyapók (az UFO, Soros, az ENSZ, az EU, a komcsik, a kínaiak és egyáltalán, az idegenszívű migráncsok – tetszés szerint behelyettesíthető, illetve felsorolható). A film amúgy vicces is, főleg a Julia Roberts által jegyzett romantikus szál fényében…
A Tolvajtempó (Paramount Channel, 21.00) az, ami: egy padlógázzal tolt autótolvajos akciófilm, amiben nagyon gonosz arcok egy jó útra tért hajdani autótolvajt (Nicolas Cage) zsarolnak meg öccse esetleges meggyilkolásával, amennyiben nem csinálja meg a nagyon veszélyes tuti bulit. A filmben intellektuális mélységek nincsenek, viszont amit vállal, azt teljesíti is. Angelina Jolie ráadásul szőke hajjal látható egy fontos mellékszerepben. 🙂
Egy igen izgalmas akció-thriller lesz a Védhetetlen (Moziverzum, 21.00) a titokügynökös akció-vonulatból, mely ezúttal egzotikus dél-afrikai környezetben játszódik. Denzel Washington alakítja a történetben azt a hajdani CIA-s nagymenőt, aki aktív korában inkább dolgozott saját zsebére, mint országa hasznára – ez okból most egy fokvárosi védett házban őrzi őt Ryan Reynolds, a karrierjének beindulására váró, leendő CIA-ügynök. A kétkulacsos nagymenőnek azonban nyomára jutnak megbízói… Hommage á Tony Scott.
James Cameron tengeralatti filmezés iránti szenvedélyének egyik szép produktuma A mélység titka (Film+, 21.00) című film, melyben már ott kavarognak későbbi gigamega-sikereinek fő motívumai, a hajókatasztrófa (Titanic), az idegen civilizációs (Avatar), de az igazi vicc az, hogy szerintem ez jobb film azoknál – mert még mértéktartó, arányos.
Steven Spielberg 1977-es scifije, a Harmadik típusú találkozások (Filmcafe, 22.55) pontosan mutatja a hetvenes években szárnyaló űrkorszak okozta közhangulatot: Talán lehetséges? Talán mégsem vagyunk egyedül a Világegyetemben? Szó sincs félelemről, az ismeretlen, idegen létformáktól, civilizációktól való félelemről, csupán féktelen kíváncsiságról és izgalomról. Zsigmond Vilmosnak mindenesetre Oscart hozott e film fényképezése… (A képen a film egyik emlékezetes karaktere – Cary Guffey)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: