Mit nézzünk ma a tévében?

Péntek, november 1.

Trainspottingot és a Gettómilliomost is rendező Danny Boyle 2010-es filmjében, a 127 órában (Paramount Channel, 21.00) egy valóságban megtörtént, egyszerre bizarr és tragikus esetet mesél el: a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében a címben jelzett időtartamra, a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékrendszerben. Ralstont James Franco alakítja önfeláldozó intenzitással ebben a rendkívül feszült, sokkolóan izgalmas, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

 

 

2 kaliber (Sony Movie Channel, 21.00) című zsaru-haverfilm (Denzel Washington és Mark Wahlberg) hibátlan mestermunka, aki mást mond, az semennyit nem ért a film műfajához. Nem egy nagy film, nem borít fel életeket, nem változtatja meg a világot, de nem is erre szólt a felkérés – hanem egy korrekt, pikkpakk, összeszedett akció-vígjátékra, amit Baltásar Kormákur, a világ legjobb izlandi rendezője lazán, megfellebbezhetetlen szakmai biztonsággal abszolvált. Kreativitás nagyjából annyi van benne, mint egy szép ívű, tökéletes Thonet-szék elkészítésében: ne tessék legyinteni, hanem előtte tessék készíteni egy ilyen széket. (Bővebben)

A repüléstől rettegők viszont nyugodtan kihagyhatják a Légcsavar (Filmcafe, 21.00) című thrillert, melyben Jodie Foster alakít egy anyát, aki éppen halott férjét szállítja haza, Ámerikába, egy normál repülőjáraton. A hosszú úton a nő elalszik, s mikor felébred, csak azt látja, hogy a vele utazó, hatéves kislányának nyoma veszett. Mindössze a keze lenyomatát látja az ablaküvegen… Kívülről! Muhaha. (Vicceltem.)

A cannes-i nagydíjas Szerelem (m5, 21.00) című szerelmesfilm Déry Tibor fájdalmasan igaz története, melyet Makk Károly remek rendezése mellett Tóth János operatőrzseni, Törőcsik Mari, valamint Darvas Lili és Darvas Iván ihletett alkotómunkája tesz megismételhetetlenné. Örök darab, a világ egyik legszebb filmje. (Bővebben)

Gyerekkorom egyik kedvenc hősét üdvözölhetem A csend világa (m5, 22.40) című 1956-ban bemutatott és Louis Malle rendezésének is köszönhetően, rögtön Oscar-díjat is nyert természetfilmben. Imádtam Cousteau kapitány (lásd a képen) összes történetét, így ezt is.

Hunter Richards filmjében London (Filmcafe, 23.05) pont olyan, mintha az Annie Hallt Quentin Tarantino rendezte volna meg, közvetlenül a Ponyvaregény után… Csak nem annyira vicces. Persze, nem rossz kis kamaradarab ez, egy szakítás és egy kudarcos kapcsolat analízise, amire akár két szóban is ki lehetne mondani az ítéletet, de tudjuk jól, hogy azért az élet nem ennyire egyszerű. Jessica Biel alig bírja féken tartani kibuggyanni akaró bujaságát, Jason Statham (ráadásul, még hajjal!) viszont olyan kis monológgal lep meg, amit akár Al Pacino is bevállalt volna harminc-negyven évvel ezelőtt. Sok négybetűs szó és még több kokain.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!