Mit nézzünk ma a tévében?

Vacsorára Sült zöld paradicsom (Duna, 19.45) lesz, melyről csak megközelítőleg vannak fogalmaim, mi lehet. Nyilván egy savanykás, ám a sütéstől némi édeskés-kesernyés felhangokkal is bíró, ám alapvetően könnyű étel, egy pikáns fogás valami keményebb, súlyosabb, durvább dolog elé. A sok-sok díjra jelölt étel film két nagyszerű színésznő (Kathy Bates és Jessica Tandy) jutalomjátéka magányról és barátságról, az emberi kapcsolatok furcsaságáról, kedvességről és effélékről.

Bűbájjal és romantikával operál A csábítás elmélete (Prime, 21.00) című mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédia (is). A film ezzel együtt (szintén) remek jutalomjáték kitűnő színészeknek, amivel Ashley Judd, Greg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Itt még nem annyira Mr. Kockahas” Jackson természetesen él is. (Bővebben)

Reese Whiterspoon egy nagyra vágyó, s azért tenni is hajlandó, tehetséges vidéki lány (lásd a képen), aki az “édes otthonból, Alabamából” egészen New Yorkig utazott, hogy megtalálja az álompasit (Patrick Dempsey). A sármos férfi feleségül is venné a lányt, aki szemlátomást Mindenütt nő (Paramount Channel, 21.00), ám van egy bökkenő: a menyasszonynak már van otthon, Alabamában egy férje (Josh Lucas): egy igazi sörszagú, a dolgokat nevükön nevező és az adódó problémákat radikális hatékonysággal megoldani szerető vidéki srác személyében. Romantikus komédia a műfaj neve itt is.

Jan Sverák filmje, a Kolja (Duna, 22.00) annak idején elnyerte a legjobb nem angol nyelvű filmnek járó Oscar-díjat, teljesen megérdemelten, mondhatjuk anélkül, hogy utánanéznénk, milyen filmek voltak a versenytársak. A film ugyanis szinte túlcsordul attól a barátságos, joviális, pozitív életszemlélettől, a toleranciától és a feltétlen humánumtól, melyből oly kevés szorul manapság (és tán már akkoriban is) az emberekbe. A magának való, nőcsábász agglegény (Zdenek Sverák, a rendező apja adja) és az itt, Közép-Európában igencsak érthetően abszurd körülmények között hozzá kerülő orosz kisfiú története a világ egyik legkedvesebb, legszerethetőbb, legtermészetesebb és leg-magától-értetődőbb filmjében mesélődik el, a folyamatos mosolygásba néha apró könnycseppeket csempészve – miközben a háttérben lezajlik a (cseh) rendszerváltás.

Picit később nézhetünk egy remek és korántsem agyatlan komédiát is A boldogító nem (Comedy Central, 22.30) címmel, melyből egy nyilvánosan homoszexualitással megbélyegzett kisvárosi tanár (Kevin Kline) tanulságos kálváriáját ismerhetjük meg.

Az örök témája ellenére mégis igen friss humorú Intim fejlövésekben lefektetett vágányokon halad Szajki Péter és Vörös Adél második filmje, a Nejem, nőm, csajom (RTL II, 23.00) is. Amúgy a film pont olyan, mint minden “második rész”: a járt utat az alkotó(k) nem merik elhagyni a járatlanért, viszont így minden fordulat, minden kikacsintás, minden poén ismerős már, minden fáradtabb picit (még ha a karakterek másak is), de azért még bőven eldöcög a buli… Néhány poén azért itt is üt (Kovács Patrícia-Schmied Zoltán túlpörgött/túlpörgetett swingerpárja például nagyot, míg azonban Rudolf Péter karakterének péniszpumpája csak nagyon picit…). Párkapcsolati buktatók a téma, ki- és befordítva.

Van egy film, amiről semmit nem tudok, azon kívül, hogy a színészként igen ismert Daniel Auteuil rendezte, valamint írta Marcel Pagnol színdarabja alapján, és még játszik is benne. A Marius (Duna, 20.30) állítólag “a két világháború között játszódik, a francia tengerparton. Fanny és Marius gyerekkoruk óta szeretik egymást, de a fiú mindennél jobban vágyódik a tengerre. Amikor azonban azt látja, hogy apja barátja, az özvegy Panisse házassági ajánlatot tesz Fannynak, érzelmeit többé nem tudja elfojtani. Amikor alkalma nyílik arra, hogy egy tengerjáró hajón munkát vállaljon, először visszautasítja a nagy lehetőséget. Fanny viszont nem biztos abban, hogy szerelme boldog lenne, ha miatta otthon kellene maradnia…” Romantikus dráma lesz, egy próbálkozást talán megér.

A huszadik század második felének hírhedt figurája volt Iljics Ramirez Sanchez, vagy ahogy a kapitalista nyugat rettegte: Carlos, a Sakál. Életéről (bár 69 évesen még mindig él egy szuperbiztos francia börtönben) rengeteg könyv, dokumentumfilm és néhány film is mesél, a teljes igazságot viszont csak kiképzői és alkalmazói, a különféle kommunista és arab titkosszolgálatok hajdani tartótisztjei ismerik, bár ők lehet, hogy már nem élnek. Ismert magyar nexusa például teljes egészében kimaradt A Sakál árnyéka (Sony Movie Channel, 21.00) című filmből, melyben azért mégis van magyar részvétel: Berlint budapesti helyszínek “alakítják”, a Stasi ügynökeit pedig részben magyar színészek. Elsősorban tehát ne a tényszerűséget keressük ebben a filmben, ami alapvetően egy izgalmas kémthriller, Aidan Quinn pedig lényegesen jobb képű srác, mint az igazi Carlos.

Mike Cahill, a független filmes szcéna romantikus-filozofikus sci-fikben utazó specialistája ott folytatja, ahol az Egy másik Földben abbahagyta. A szem tükrében (Paramount Channel, 21.00) is pont azon a kötélen táncol, ami az ezoterikus blöff és a tiszta művészet között húzódik, miközben alant a nyúlós, ragacsos giccstenger hullámai vetnek tarajokat. A fillérekből készült független film látszólag egy sírig, sőt azon túl is tartó szerelem története (a képen Michael Pitt és Astrid Berges-Frisbey), miközben megbirkózik egymással a megfoghatatlan, spirituális transzcendencia a kizárólag egzakt, tapasztalati alapokon nyugvó, aprólékos bizonyítási eljárásokon kikristályosodott tudománnyal. Rázós, meredek téma, hiszen mindkét oldalról lehet támadni a filmet, ennek ellenére bizonyítja Cahill tehetségét, hogy a végkifejletre elegánsan ki tudja húzni fejét a hurokból és a történetet be tudja fejezni oly módon, amire mindkét oldal harcosai rá tudnak bólintani – feltéve, ha valamennyire komolyan veszik magukat, illetve a másikat. (Bővebben)

Biztonsági program ma a Játsz/ma (Filmcafe, 21.00), David Fincher műfaji remeke, melyben Michael Douglas, Deborah Kara Unger és Sean Penn szívatja egymást körbe nagyon durván. Annyi baj van ezzel a filmmel mindössze, hogyha egyszer már láttad, akkor már tudod a csavarokat és annyira már nem lesz szórakoztató (bár a színészek és a rendezés még mindig elsőrangú). “Újszülöttek” azonban mindig vannak…

Huszárik Zoltán Szindbád (m5, 21.50) című remekműve nemzeti kultúránk egyik abszolútuma, még akkor is, ha a világ filmtörténelme gyakorlatilag nem ismeri. Alapmű, a hozzá elválaszthatatlanul kötődő Latinovits Zoltánnal és az ominózus, gyöngyöző húslevessel (amit maga Majmunka, azaz Dajka Margit főzött), angol és francia mustárokkal, velőspirítóssal, tafelnspiccel, gazdag kocsmárossal és karót nyelt Vendellinnel, a pincérrel, valamint, de főleg nőkkel, nőkkel, nőkkel, részegségekkel, miegyebekkel.

Clint Eastwood, az ízig-vérig konzervatív, hithű republikánus és feltétlen amerikai hazafi (a képen balra) ma este a tömeges migráció által keltett társadalmi méretű idegengyűlölet témájában ad elő. A Gran Torino (Viasat3, 21.00) remek film, nem túlzás: remekmű, mely tulajdonképpen arról (is) szól, amin mi, magyarok is keresztülmegyünk mostanában. (Bővebben)

Üdítő fuvallat lehet ehhez képest egy ízig-vérig Könnyű nőcske (Filmcafe, 21.00), aki (Emma Stone) amúgy egy teljesen hétköznapi, átlagos lány, azonban egy fatális félreértésnek köszönhetően, hirtelen a helyi menő csávók (háemcsé, megvan még?) sikerlistájának élére kerül, mint “levadászandó áldozat”, mármint szexuális értelemben. Szerencsére, itt szerelem lesz a vége.

Egyszer született egy novella egy lányról, aki koporsómanöken volt. Az volt a dolga, hogy belefeküdjön a koporsókba, míg azokat lefényképezték a temetkezési vállalkozó prospektusába. Nos, a Körberajzolva (Duna, 21.30) című francia komédia főhősét (François Damiens) hasonló munkára kényszerítette az élet. A hajdan közepesen sikeres színész ma rendőrségi helyszíneléseken helyettesíti az áldozatokat. Főhősünből azonban rendre előtör az élettapasztalat, valamint korábbi, ócska krimikben szerzett “tudás” és okítani kezdi a rendőröket, mit s hogyan kéne csinálniuk a tettes előkerítése érdekében… Arra emlékszem, hogy valami szerelemféle is szövődik a filmben, és hogy egy szép, alpesi faluban játszódik.

A filmrendezéssel is próbálkozó Robert De Niro második rendezése a CIA megalakulásáról szól, így elsősorban a politikatörténet iránt érdeklődőknek ajánlott. Az ügynökség (Film4, 21.55) nem igazán jó, kissé tán túl komótos ritmusú, nem eléggé összefogott, ám mégis kifejezetten érdekes film, igen erős szereposztással (Robert De Niro mellett Angelina Jolie, Joe Pesci, John Turturro, Alec Baldwin, William Hurt és Matt Damon játsszák a főbb szerepeket).

Még annak idején moziban láttam A nagy balhét (Filmcafe, 21.00) és imádtam azokat az öltönyöket, azokat a mellényeket, ingeket és hózentrógereket, azt a lezserséget, ahogyan feszített bennük Paul Newman és Robert Redford (lásd a képen). Igazi, klasszikus szórakoztató krimi ez, az átverős, zsugás, pitiáner nagymenős-nagymenő piti tolvajos típusból, rengeteg Oscar-díjjal megérdemelten megdobva.

A bosszú-fétisiszták kedvenc “alapfilmje” (az előbbi ajánlattal hasonló korú) Bosszúvágy (Film Mánia, 21.00), mely annak idején szintén terjeszthette az “igét” a hazai mozikban. Bőven Jani bácsi barakkjában vigyorogtunk még ekkor, még szigorúan kontrollálta az efféle alulról szerveződő igazságtevéseket a lángszavú Párt. A család viszont már akkor is szent volt ezek szerint… A Charles Bronson által alakított emblematikus főszereplő a tipikus átlagpolgár jellegzetes karaktere: család, szép lakás, jó fizetés, szolid jólét. Egy este azonban gonosz rablók a szeme láttára gyilkolják meg feleségét, lányát (aki azóta is katatón kómában van) pedig megerőszakolják. Bronson (vagyis az általa alakított polgár) először magába zuhan, de aztán felveszi a kesztyűt és rendet tesz. Tanulság: mindig legyen otthon jó minőségű zokni és elegendő apró…

Ezekhez képest szinte kissrác az amúgy szintén bőven felnőttkorú Az ördög maga (Sony Movie Channel, 21.00), mely tulajdonképpen Brad Pitt, aki ezúttal egy veszélyes IRA terroristát alakít (…azok a régi, szép “békeidők”, amikor még közülünk való terroristák öltek halomra ártatlan családokat…). Magát csendes, szerény és igyekvő ír vendégmunkásnak kiadva húzza meg magát a kissé tutyimutyi New York-i zsaru (Harrison Ford) családjánál, aki sokáig nem fog gyanút… Jó kis film ez, ha nem láttuk volna már egy csomószor.

Clint Eastwood ma este egy nyugdíjas betörőt játszik az Államérdek (Viasat3, 21.00) című (szintén) ’97-es thrillerben, aki utolsó balhéjának egy helyes, gazdag házat néz ki magának – nem tudja azonban, hogy a villa az amerikai elnök titkos légyottjainak helyszíne. Öreg rabló, nem vén rabló, de ha már a rendőrség mellett az egész titkosszolgálat is a nyomában van, akkor az már könnyen megfekszi az ember gyomrát. Laza a szereposztás: Clint bácsi rendez és főszerepel, ahogy szokta; mellette Gene Hackman az elnök, Ed Harris pedig zsaru. Jó film.

Federico Fellini és Nino Rota utolsó közös műve, a Zenekari próba (Duna, 23.10) egy zenekari próbát megzavaró tévéstáb okozta ribillió “története”. Valójában azonban metsző élű szatíra, egy pontos példázat a művészet és tömegkultúra, a rend és a káosz, a régi és az új, az érték és a gagyi harcában őrlődő emberről – 1978-ból.

Számomra az este legizgalmasabb filmje az Igaz történet (Paramount Channel, 21.00), melyben egy túl gyorsan, túl magasra törő, ám éppen ennek okán gyorsan el is bukó újságíró (Jonah Hill) és egy narcisztikus, pszichopata gyilkos (James Franco) ütközik egymással egy valódi mélyinterjú keretében. Nem láttam még ezt a filmet, de van benne bizodalmam – már csak a két igen érdekes főszereplő miatt is (a képen ők).

A múlt századelő polgári szalonjainak félhomályos, bűnös világába kalauzol a Félvilág (Film Mánia, 21.00) című, magyar viszonylatban igen decens kiállítású, egyben feszült és izgalmas, erotikától sem mentes krimi-dráma, mely egy kétes erkölcsű, pletykákra bizton okot adó egzisztenciájú úrhölgy, bizonyos Mágnás Elza (Kovács Patrícia) meggyilkolásának történetét meséli el. (Bővebben)

A Véres munka (Viasat3, 21.00) pedig egy témájában picit bizarr, minőségében kissé középszerű, ám azért mindenképpen tisztességes krimi, az öreg zsaru, nem vén zsaru-típusból. Clint Eastwood rendezte saját magát e 2002-es filmben, szokása szerint. A történet origója a szív, mint a vért pumpáló szerv: a címbeli munkát egy szívátültetésen átesett öreg zsaru hajtja végre, azáltal motiváltan, hogy megtalálja annak gyilkosát, akinek szíve végül is az ő mellkasában dobog. Nem rossz a szereposztás: Clint bácsi asszisztenciáját Anjelica Huston és Jeff Daniels adja.

Egy elhagyott, vad tengerparton magányosan álló kastélyban játszódik a napi betevő rémálomra vágyóknak az Árvaház (Film Mánia, 21.00) című picit közhelyes, de azért igen jól működő mexikói-spanyol thriller, Hitchcock nyomdokain. Egy család érkezik a lepukkant kastélyba (a képen anyu – Belén Rueda), hogy ott fogyatékos gyerekeknek rendezzen be otthont. Nem számolnak azonban azzal, hogy a kastélyban korábban furcsa dolgok történtek, melyek hatása nem múlt el a mai napig… (Bővebben)

A Férfias játékok (Paramount Channel, 21.00) című 1992-es moziban ugyanekkor Harrison Ford adja a visszavonult CIA-ügynököt, aki bájos feleségével (Anne Archer) nem vágyik már másra, mint unalmas, nyugodt életre – ám sorsa újra kísérti, amikor nyaralás közben belecsöppen egy terroristaakció kellős közepébe. A vér nem válik vízzé, a vén kecske is megnyalja a sót, csalánba nem üt a mennykő, stb. Kicsit poros, de ez is elmegy két fröccsel.

A Millió dolláros bébi (Viasat3, 21.00) című millió Oscar-díjas sportdrámában Clint Eastwood adja a megkeseredett, savanyú öreg bokszedzőt, akit -miközben rendezi is a filmet- minden ellenkezése dacára egy tehetséges fiatal bokszolólány (Hilary Swank) mégis újra a csatasorba állít. Tökös film.

Jane Austen kultikus Értelem és érzelem (TV4, 20.00) című történetének ma este az Ang Lee-féle 1995-ös filmváltozat kerül műsorra. Ez kifejezetten egy olyan történet, amiben bármikor, bármennyiszer érdemes elmerülni, mint egy kád langymeleg vízben, egy fárasztó és idegölő nap után. Emma Thompson forgatókönyve Oscar-díjat ért, főszereplése majdnem, de láthatjuk is őt a filmben, Alan Rickman, Greg Wise, Kate Winslet, Hugh Grant, sőt még Hugh Laurie társaságában is, mielőtt ez utóbbi Dr. House-zá vált volna.

Jane Austen másik közismert története, a Büszkeség és balítélet (Filmcafe, 21.00) ezúttal az igen ritmikus, lendületes megoldásokkal, szolidan formabontó megközelítésekkel operáló Joe Wright (pl. Vágy és vezeklés, Anna Karenina) 2005-ös olvasatában kerül terítékre. Lizzy Bennet szerepében természetesen Wright mindenkori múzsája, Keira Knightley látható (ahogyan a képen is), Darcy kulcsszerepében Matthew MacFadyen, a Bennet-szülők pedig Brenda Blethyn és Donald Sutherland. A filmet a rajongók általában utálják, tehát akár még jó is lehet. Vagy nem. Teszt ma.

A fülenincs nyúl (Film Mánia, 21.00) az egyik leghíresebb német színész, Til Schweiger egotripje, hiszen ő írta, rendezte és főszerepli a filmet, mely egy kiégett, cinikus lesifotós története, akit egyszer egyik áldozata, egy közepesen ismeretlen helyi celeb feljelent, minek következtében hősünket 300 órányi közmunkára ítéli a bíróság. A büntetést egy óvodában kell eltölteni, ahol hősünk életre szóló leckét kap emberségből, felelősségből, odafigyelésből és más olyan emberi értékből, melyek mára már kivesztek a bulvársajtóból.

Október lévén majdnem aktuális -legalábbis címében- az Édes november (AXN, 21.00), egy igazi, könnyekben bővelkedő, romantikus dráma. (Csodálkozom is, hogy idén csak ma tűnik fel először a tévé képernyőjén…) Szívet facsar, agyat zsibbaszt. Keanu Reeves, a nagymenő, kíméletlenül törtető üzletember egy véletlen baleset okán megismerkedik Charlize Theronnal, akibe halálosan szerelmes lesz.

Még én sem láttam viszont az Ezerszer is jó éjszakát! (m2, 21.10) című norvég/svéd/ír filmet sem, de erős a gyanúm, hogy egy igencsak érzelmesre hangolt családi drámával lesz dolga, aki vállalkozik megtekintésére. A történet konfliktusa az, hogy anyu (Juliette Binoche) menő háborús tudósító, akinek két gyermekére apu (Nikolaj Coster-Waldau) vigyáz odahaza, míg anyu bevetésen van – ami elsősorban apu idegeit emészti fel. Szóval, nem tudom, milyen lesz a film, de nyert egy csomó díjat…

Robert De Nirót is nézhetjük ma este, ezúttal az Ébredések (ATV Spirit, 22.20) című 28 éves -bár ettől még igen jó- moziban, melyben ő menthetetlenül katatón beteg lesz, akit a renitens pszichiátert játszó Robin Williams gyógyít meg. Vagy mégsem. Papírzsebkendő mindenesetre legyen a kezünk ügyében elegendő mennyiségben…

Bódy Gábor megkerülhetetlen figurája volt a hetvenes évekbeli, nyolcvanas évek eleji magyar filmnek. Neve a közelmúltban egészen más jellegű szövegkörnyezetben merült fel (kíváncsi lennék, ma hol állna, ha élne), az azonban bizonyos, hogy kivételes képességű, forradalmi filmes volt. A ma esti Amerikai anzix (Duna, 22.20) tehetségének egyik ékes bizonyítéka. Bátor filmnyelvi kísérlet, mozgóképes történelmi esszé, filozofikus ál-dokumentumfilm. 1948-as magyar honvédmenekültek az amerikai polgárháborúban, stilizált, fiktív “korabeli” mozgóképeken.

Ma mulatunk. Ivócimborák (Viasat6, 21.00) várnak, akik arról mesélnek, hogy azok az emberek, akik amúgy remekül megvannak egymással, szeretnek együtt piálgatni, ugyanazokat a zenéket szeretik, ugyanazokon a poénokon nevetnek, s egyáltalán, azonos hullámhosszon rezegnek az élet szinte összes területén, azoknak mégis milyen nehéz szerelmesnek lenniük egymásba – milyen nehezen lehet belőlük egy tökéletes pár. Holott valójában azok, mégis mindig a kényelmetlenebb, problematikusabb kényszerpályákat választják… Okos, kedves, barátságos, és ami a fő, életszagú történet ez, remek karakterekkel.

A tinédzser Mia (Chloë Grace Moretz) szerelmes, de emellett igen szépen csellózik is az átlagnál jóval felvilágosultabb családja óvó és támogató szárnyai alatt. Egy autóbaleset azonban brutálisan avatkozik közbe az álomszerű életbe, s Mia hamarosan egy kórházban ébred. Pontosabban nem ébred, mert kómában fekszik… A Ha maradnék (Prime, 21.00) egy igen nagy sikert aratott romantikus (tini)dráma az élet és a halál közti igen vékony mezsgyén való egyensúlyozás nehézségeiről. Maga a film eközben egy másik mezsgyén egyensúlyoz, és néha bizony meg-megszédül…

A Pelikán ügyirat (Duna, 21.20) írója John Grisham, tehát nyilvánvalóan valami izgalmas és szövevényes tárgyalótermi dráma-féleség lesz belőle. Egy joghallgató (Julia Roberts) egy egyetemi dolgozatban véletlenül leleplezi a Legfelsőbb Bíróság tagjait ritkító gyilkosságsorozatot, melynek szálai túl messze és túl magasra vezetnek. A lány (Alan J. Pakula filmje 1993-ban készült) gyorsan rájön, hogy darázsfészekbe tenyerelt, amikor megrettenve látja, hogy akinek csak megmutatja a dolgozatát, másnapra már a helyszínelők piszkálják hulláját. Egyetlen emberben bízhat csupán, ám az meg egy újságíró (Denzel Washington)… Régi film, jó film.

A Négy szoba (Comedy Central, 22.30) című szkeccsfilm “darabkáit” (A rendezők: Allison Anders, Alexandre Rockwell, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino) Ted, egy kissé infantilis szállodai boy (Tim Roth – a képen középen) személye köti össze. A fiút az egyik szobában kéjvágyó boszorkányok, a másikban egy félőrült, féltékeny férj, a harmadikban egy maffiózó két rosszcsont gyermeke, a negyedikben pedig egy furcsa, morbid fogadási játék várja. Négy különböző hangulatú, de egyaránt bizarr történet, kisebb-nagyobb meglepetésekkel, melyeken egyaránt jól szórakozhatunk.

Én nem tudom, mi van ma, azonkívül, hogy péntek… Egyetlen darab nyamvadt kis filmecske sincs a felhozatalban, amit legalább nagy-nagy engedmények árán, de ajánlani tudnék. Sehol semmi. De tényleg.

A Macskajátékot (m5, 21.50) Örkény István művéből rendezte Makk Károly, a közelmúltban elhunyt zseniális operatőr, Tóth János fotografálta, a csodás Dajka Margit (a képen) és Bulla Elma, meg a kis Törőcsik… A cannes-i Arany Pálmára és Oscar-díjra is jelölt, remek alkotást azonban -eddigi tévéajánlóimból könnyen “kistatisztikázhatóan”- szinte minden évben, olykor többször is műsorra tűzte a Duna tévé, vagy az m5 (régebben még az m3 is). Úgyhogy.

XVI. Lajos udvarába csöppenhetünk a Búcsú a királynémtól (Film Mánia, 21.00) című francia történelmi drámában. Miközben Marie Antoinette (Diane Kruger) mazsolás kalácsot majszol, pezsgőt kortyol és idióta, együgyű férje helyett udvaroncokkal kényezteti magát, a nép odakint éhezik és egyre dühösebb. A királynő ifjú társalkodónőjét (Léa Seydoux) azonban mindez egyelőre hidegen hagyja, élvezi a pompát, a fényűzést és a gondtalan napokat… A nagy francia forradalom, ezúttal a királyi budoárból nézve.

Bár nem igazán jó film a Transzcendens (Paramount Channel, 21.00) című sci-fi, Stohl András igen kiváló teljesítményt nyújt Johnny Depp hangjaként – viszont azt is meg kell jegyezni, hogy azok a bizonyos morális jellegű kérdések elég szépen kibomlanak a történetben, melyek a mesterséges intelligencia tárgyában általában felvetődhetnek… (Bővebben)

Xavier (Romain Duris) lakásproblémái még mindig megoldatlanok, így Már megint lakótársat keres (Duna, 21.50), immár harmadik alkalommal. Miután a szeplős, gesztenyebarna hajú, angol Wendy (Kelly Reilly) elhagyta, s vitte két gyermeküket New Yorkba, Xavier sem tehetett mást, minthogy a “Nagy Almába” költözzön, ha látni akarja kislányát és kisfiát. Régi haverja, Isabelle (Cécile De France) amúgy is szintén ott próbál új életet kezdeni a helybéli, amúgy kínai Yu-val (Sandrine Holt) és hamarosan Martine (Audrey Tautou – a képen Romain Durisszal) is feltűnik az óriási betonrengetegben – hogy minden pontosan ott folytatódjon, ahol néhány éve abbamaradt (Londonban, Szentpéterváron, vagy ki emlékszik már, hol…). Amerikában letelepedni azonban az ottani vasszigorú idegenrendészeti törvények miatt még egy franciának sem egyszerű… (Bővebben)

Thomas Hardy híres regényalakjának, Tessnek történetét Egy tiszta nő (m5, 21.50) címmel Roman Polanski rendezte a filmre 1979-ben és 150 percben. Nastassja Kinski játssza a címszerepet és a végén pedig meg fog szakadni a szív… Négy Oscar-díj, egy a látványnak, egy a kosztümöknek, és kettő (!) az operatőröknek.

A filmrendező Steve McQueen korábbi, Éhség című filmjéhez képest Mel Gibson Passiója habos-babos esti mese volt az iszonyatban, vérben és más testnedvekben való feredőzés pornográfiájában, így ettől a mostani, a jó előre tudhatóan, egy szexfüggő pasiról (jó, mondjuk az Michael Fassbender…) szóló Shame – A szégyentelen (Film Mánia, 23.00) című alkotástól is komoly eséllyel lehetett várni vad, gyors és durva, explicit arcunkba tolt szexuális aktusokat. De nem, semmi ilyesmi nem történik, a film szinte minden tekintetben egy illedelmes giccs. (Bővebben)

Simó Sándor nemzetközi koprodukcióban készült, ritkán látható, s talán ennek megfelelően, túlságosan is alulértékelt Viadukt (Duna, 23.55) című filmje Matuska Szilveszter híres merényletének történetét meséli el, azt, hogyan, mi célból robbantotta fel a biatorbágyi hidat, a rajta éppen áthaladó bécsi gyorssal együtt. Terrorizmus-történeti alapmű.