Anya (Jane Fonda) bigott, mormon asszony, egyedül éldegél az isten háta mögötti kisvároska egyik házában. Egy nap már régen a zajos nagyvárosban élő lánya (Felicity Huffman) keresi fel, hogy “ő már nem tud semmit sem kezdeni” a zűrös, piás, drogos lányával, az unokával (Lindsay Lohan) – és hátha nagyanyja szigorú erkölcsei, valamint az idahói ingerszegény környezet majd hatással lesz rá. Hát, minden inkább fordítva történik az Anya, lánya, unokája (Paramout Channel, 21.00) című komédiában, melynek aktuális pikantériáját éppen az adja, hogy az itt még balhés tinit alakító, és később a magánéletében is hasonló, sőt még az itt láthatónál is sokkal durvább pályát futó Lindsay Lohan az, aki gyökeresen szakítva addigi életével áttért a teljes önmegtartóztatást követelő muszlim hitre. Isten útjai kifürkészhetetlenek, ugyebár. 🙂 (A képen az említett hölgyek.)
Előzetesen azt gondoltam a T2 Trainspottingról (Viasat3, 21.00), hogy lerágott csont megnézni, mi maradt 20 év után a négy edinborough-i hernyósból. Reálisan nyilván nem sok. Még akkor sem, ha végül az életet is választották – egész egyszerűen az első Trainspotting-film alapján ezekben a csávókban már nem volt élet. Megette azt már a hernyó. Danny Boyle azonban szerencsére megoldotta a dolgot, s e második film (direkt nem írok ‘részt’) némi nosztalgiázás mellett valóban értékelhető irányba vitte tovább sorsukat, ha egyszer már képesek voltak nem beledögleni a heroinba. Persze, a jövőjük nem lett szebb, csak más. Hiteles a film amúgy, mint az angol társadalmi drámák általában, de egyben megtartja az első rész őrült humorát is. Nincs jövő e jelenben sem, mert nem lehet, de ha mégis, az csakis ilyen lehet, mint amit itt láthatunk (Jonny Lee Miller és Ewan McGregor). Persze, az első rész nélkül ez a film sem lenne semmi. Kifejezetten tetszett, ahogyan Boyle folyamatosan visszautal rá, mind cselekményben, mind a zenei motívumokban. Egyedül a lengyelül beszélő mellékszereplőt, ezt a Veronika Kovach nevű bolgár kurvát nem tudom megbocsájtani…
A nagyszerű Kuckók című filmről ismert Jan Hřebejk 1999-ben bemutatott filmje az Élet mindenáron (Duna, 22.30), mely az elébb említett filmhez hasonlóan, szintén történelmi szatíra. Egy cseh család történetét szemléljük, mialatt a háttérben zajlott a második világháború, a német megszállással, a zsidók vagyonuktól való megfosztásával, majd deportálásával, a cseh náci kollaboránsok hatalmaskodásaival, majd a béke nem kevésbé zűrös eljövetelével. Groteszk, olykor morbid humorú, de mindvégig nagyon emberséges történetfüzér, mely szemléletében, elbeszélőmódjában picit emlékeztet arra, ahogyan például Gárdos Péter dolgozta fel ’56-ot Szamárköhögés című filmjében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: