Wes Anderson elbűvölő Holdfény királyság (Film4, 20.00) című filmje ma este is olyan lesz, mintha a Barátom, Bonca képzeletbeli második részét Peter Greenaway forgatta volna Hollywoodban, Steven Spielberg producerkedése alatt. (Bővebben)
Minden háborús filmek egyik legpontosabb alkotását, A senki földjént is jegyző Danis Tanovic Az igazság nyomában (Film Mánia, 21.00) című filmjében egy fotóriporter (Colin Farrell) személyiségének változásán keresztül jelenik meg a háború pokla (mint olyan). Nem könnyű, nem egyszerű, de attól még remek film ez. (Bővebben)
Az Igaz történet (Paramount Channel, 21.00) című film valóban igaz történeten alapul, amit színdarab formájában is bemutatott Rupert Goold, a rendező. De az igazán lényeges ebben az, hogy a történet tulajdonképpen az igazság mibenlétével foglalkozik, etikai és picit filozófiai értelemben is. Két szereplője van a sztorinak. Az egyik egy sikeres újságíró, aki egyszer, a közvetítendő üzenet érdekében, némileg átírta az üzenetet közvetítő anyag valóságtartalmát. Kvázi hazudott, s ez gyakorlatilag karrierjének végét jelentette (Amerikában így megy ez). A másik főszereplő egy gyilkos, aki a vád szerint kiirtotta a családját. A narcisztikus pszichopata elfogásakor az újságíró nevét mondta a rendőröknek – így jött létre végül kettejük találkozása. Az újságíró karrierjének újraindítását reméli a gyilkos valódi személyiségének feltárásától, amit szándékai szerint egy könyvben jelentetne meg, a gyilkos viszont médiumként viselkedik és körmönfont, intellektuális játékban reprezentálja számára az “igazság” sokféle természetét. A nézőket nyilván megtévesztette a szereposztás, Jonah Hilltől (aki az újságírót alakítja – jól) a tőle amúgy megszokott kakapisi poénokat várták, vagy nem tudom, James Francótól meg talán akciókat (a képen Franco) – ez a film azonban résztvevő gondolkodást kíván, még ha nem is jut messzebb a témában, mint Truman Capote a Hidegvérrel, vagy Norman Mailer A hóhér dala című műveiben. De azért egy jó darabig eljut és addig pontosan is fogalmaz…
Az egyéni hangú alkotók remek filmjeit felvonultató kortárs román filmgyártás egyik markáns arca Radu Jude. A Mindenki a mennybe megy (m5, 21.50) című filmje, az ezt megelőző Legboldogabb lány…-hoz hasonlóan, a lehető leghétköznapibb felütéssel indul, hogy utána még mélyebben ágyazódjon be a banalitásba. A cselekmény minimális: Marius, az elvált apa másnaposan ébred albérletében. Gyorsan szedelőzködik, biciklire pattan és átteker Bukaresten (közben Pink Floydot dúdolgat), hogy szüleitől elkérje kocsijukat. Röpke apa-fiú csörte után, immár autóval tovább ex-feleségéhez, ahol felvenni szándékszik Sofiát, 5 éves közös lányukat, hogy a bíróság által megítélt apás hetet a tengerparton töltsék el. A gyerek azonban állítólag előző éjjel belázasodott és erre hivatkozva anyja, valamint annak mostani pasija nem akarja elengedni a kis Sofit a kirándulásra, minek következtében Marius „kissé” ideges lesz. Bombaként robban a családi tűzfészek a kis Sofia feje felett. (Bővebben)
A méltán óriási sikert aratott Életrevalók alkotói új filmjükkel, az Eszeveszett esküvővel (Duna, 21.55) már nem tudják megismételni a nagy dobást, de az a helyzet, hogy bármennyire széteső és logikátlan az új film cselekménye, bármennyire “üres” a sztori, hiába szerepel túl sokféle karakter nagyjából azonos súllyal, megosztva a néző figyelmét, bármennyire sok és hangos az amúgy remek kísérőzene és közben a megszokott, francia szószátyárság, valahogyan a végén mégis belénk csempésződik ugyanaz a nagyszerű érzés, amely az Életrevalók után is oly jólesően melegített az emberség és emberiség tulajdonképpeni jóságát illetően. Olivier Nakache és Eric Toledano újra magasra emelte a humanizmus zászlaját és mi boldogan sorakozunk fel alá... (Bővebben)
Jancsó Miklós 1968-ban bemutatott Fényes szelek (Duna, 23.55) című parabolájában inti az akkortájt forrongó fiatalságot a forradalomban rejlő hatalmi mámor, a gátlástalan terror veszélyeire, visszásságaira. A történet 1948-ban játszódik, amikor lobogó inges népi kollégisták szállják meg a számukra ódon, túlhaladott értékeket képviselő papi líceumot. A film – ha jól emlékszem- Veszprém történelmi belvárosában játszódik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: