Mit nézzünk ma a tévében?

Bár 1992-ben készült, de nagy vonalakban még ma is bőven érvényes média- és társadalomkritika Stephen Frears Mondvacsinált hős (Film4, 20.00) című, igen szórakoztató mozija. A történetben Dustin Hoffman adja a pitiáner kis csalót, aki élete egyik “félrelépésében” jót cselekszik: megmenti egy csomó ember életét. A nyomulós tévériporternő (Geena Davis) ráérez a sztorira, és elkezd nyomozni a közben elszelelt jótevő után, akiből rövidesen egy ismeretlen népi hős válik… Feltűnik azonban a színen egy jóképű vállalkozó (Andy Garcia), aki azt állítja magáról, hogy valójában ő a megmentő…

Graham Greene ismert regényének adaptációja A csendes amerikai (Film Mánia, 21.00). Az irodalmi alapanyag viszonylag száraz, de ízléses romantikáját a film rendezőjének, Philip Noyce-nak sikerült hatásvadász szentimentalizmussá gyúrnia, aminek azért annyi eredménye van, hogy a film működik, már ha a működés a papírzsepkendő morzsolgatását jelenti. A történet amúgy a múlt század ötvenes éveinek Saigonjában játszódik, mikor Vietnam még francia gyarmat, de Ho apó kommunistái már izgágáskodnak, orosz, angol és amerikai kémek szívatják egymást; a fősodor azonban a kelet és nyugat találkozása egy fiatal amerikai önkéntes és egy gyönyörű vietnami lány személyében. Én sajnos nem tudom elfogadni Brendan Frasert romantikus amorózó-szerepben (s tán egyáltalán semmilyenben), de tagadhatatlan, itt igyekszik. Zsigeri bumfordiságát azonban nem tudja levetkőzni, így nem tudom őt szeretni. Michael Caine viszont remek, mint mindig, a vietnami lány (Do Thi Hay Yen) pedig gyönyörű.

Jane Austen másik közismert története, a Büszkeség és balítélet (Filmcafe, 21.00) ezúttal az igen ritmikus, lendületes megoldásokkal, szolidan formabontó megközelítésekkel operáló Joe Wright (pl. Vágy és vezeklés, Anna Karenina) 2005-ös olvasatában kerül terítékre. Lizzy Bennet szerepében természetesen Wright mindenkori múzsája, Keira Knightley látható (a képen középen), Darcy kulcsszerepében Matthew MacFadyen, a Bennet-szülők pedig Brenda Blethyn és Donald Sutherland. A filmet a rajongók általában utálják, tehát akár még jó is lehet. Vagy nem. Teszt ma.

Woody Allen 2016-os filmjéről, a Café Society-ről (Duna, 21.30) nem sok mindent lehet elmondani azon kívül, hogy pont olyan, mint bármelyik Woody Allen-film. Kicsit ez, kicsit az, kicsit amaz, kicsit mindegyik. Manhattan, Coney Island, zsidó család, akik semmiben nem zsidók, már a tekintetben, amiben a gójok zsidónak szoktak látni egy zsidót; közben végig szól a jazz. Sztárok itt is, de itt meg kell jegyezném, hogy Woody új múzsájánál, Kristen Stewartnál zavarba ejtőbb csajt nem nagyon látni manapság filmvásznon, jelentős szerepben. Annyira eszköztelen, annyira civil a jelenléte, hogy néha úgy tűnik, mintha leesne a vászonról, miközben azon kapom magam, hogy érdekel a csaj: van benne valami, de hogy mi, azt nem tudom… Így van ezzel Jesse Eisenberg is a történetben. Vittorio Storaro kék-sárgára effektezett képei olyan természetellenesek, hogy egyszerűen gyönyörűek. Szépek a kosztümök és a kocsik is.

Az 1976-ban bemutatott Egy kínai bukméker meggyilkolása (m5, 21.50) egy kínai bukméker meggyilkolásának körülményeit meséli el a John Cassavetes-től megszokott, részletgazdag, szinte dokumentum-hűségű környezet- és lélekábrázolásban és ezúttal Ben Gazzara igen erős alakításával.

Kósa Ferenc, Csoóri Sándor és Sára Sándor ’71-es filmjében, az Ítéletben (Duna, 23.15) viszont Bessenyei Ferencet nézhetjük meg egyik emblematikus szerepében, Dózsa Györgyként.

Mindenképpen meg kell említeni ma este A bombák földjént (Filmcafe, 21.00): bár sokat ment, sokat megy a tévében, azért mégiscsak nyert egy közepes vitrinre való díjat 2010-ben, rengeteg fontos Oscarral egyetemben, még ha picit meg is osztja a nézőket. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm ez, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció – én úgy mondanám: nem bambáknak való film ez. Néhány egészen remekbe szabott jelenete azonban többet mond el egy modern harci helyzet észvesztően gyomorszorító feszültségéről, mint mondjuk 10 darab B-kategóriás akciófilm. Vannak persze szépen felfűzött és rendhagyóan alkalmazott -és éppen ezért izgalmas- zsánerklisék is, néhány valóban remek színészi alakítás is (pl. Jeremy Renner a főszerepben), azonban még én sem mondanám masszív egésznek James Cameron ex-nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. (Bővebben)

Van aztán egy belga film, amit bár filmvígjátéknak bélyegeznek, szerintem mégis inkább valamiféle drámai történet lesz. Egy pasas (Romain Duris) állását és barátnőjét elvesztve Másodállást (Film Mánia, 21.00) kénytelen vállalni – a helyi maffia szolgálatában bérgyilkosnak szegődik és ez tetszik neki. Nem tudom, nem láttam, de lehet benne valami…

James Clayton (Colin Farrell) átlagos figura. Összelegózik egy használható számítógépprogramot és várja a legjobb állásajánlatot. Egy furcsa, olajos tekintetű alak (Al Pacino) azonban meglepő ajánlatot: lépjen James is titokzatos körülmények között eltűnt apja helyére. A munkahely: a CIA. A srác nem tud nemet mondani, így megkezdődik beavatása. Filmekből ritkán kapunk ilyen hitelesnek tűnő képet a világ legnagyobb és talán leghírhedtebb titkosszolgálatának, a CIA-nek belső életéről, hogy hogyan választják ki és képzik ki ügynökeiket, egyáltalán, hogyan is működik a Cég. A Beavatás (AMC, 21.00) ezt kísérli meg, egy hagyományos, izgalmas thriller formájában. A rendező, a sokat próbált Roger Donaldson tisztes munkát tett le az asztalra: filmje izgalmas, fordulatos krimi, a feszültséget és az energiáit nem pazarolja feleslegesen akciójelenetekre, figyelmét inkább a szereplőkben a kiképzés alatt lezajló, majdnem paranoiába forduló lelki jelenségek tanulmányozására fordítja. (Bővebben)

Sajnos, a Hitler utolsó napjait elmesélő filmjével elég hangosat koppantó Oliver Hirschbiegel Hollywoodban elkövetett zombisító űrkórokozós scifijén, az Invázión (Viasat3, 21.00) még a riadtan pislogó Nicole Kidman és a megszokott módon acélkemény Daniel Craig sem tud segíteni. (Bővebben)

Az Örök tél (m5, 21.50) írója A vizsga, A berni követ, a Félvilág és a Szürke senkik, és a Szabadság – Különjárat című filmeket is jegyző Köbli Norbert újra Szász Attilával állt össze egy veretes történelmi drámára, mely magyar filmben eddig kevéssé feldolgozott témát, a “málenkij robotra” Szovjetunióba hurcolt magyar civilek sorsát mutatja be. Ahogyan az alkotóktól már megszokhattuk, a kemény történelmi tények ezúttal is kalandokkal, sőt, bizonyos szerelmi szállal is keverednek – lenyűgözően erős képekben és igen pontos színészi alakításokkal: Csányi Sándort például drámai karakterben láthatjuk, a női főszerepet alakító Gera Marinát (a képen) pedig Nemzetközi Emmy-díjra jelölték alakításáért.

A rajzoló szerződése (Duna, 22.40) az otthonülő, művészfilm-rajongó bölcsészek, kékharisnyák, és egyéb vájtszeműek érdeklődésére tarthat számot. Peter Greenaway karcos filmje (mondhatni, művészi pályájának egyik kulcsdarabja) amúgy a művész és művének áru(vá)válásáról, valamint ennek lehetetlenségéről szól (talán), burjánzó, zakatoló új-barokk képekben és zenében (Michael Nyman).

Az Eastern Promises – Gyilkos ígéretek (AMC, 23.10) viszont David Cronenberg igen jó kis krimije, melyben egy csúnyán összevert kamaszlány naplójában talált homályos információk alapján folyik a nyomozás az elkövetők után, egyenesen a legkegyetlenebb angliai orosz maffia bugyraiba. Főbb szerepekben Naomi Watts, Vincent Cassell és Viggo Mortensen.

Jane Austen kultikus Értelem és érzelem (Film4, 20.00) című történetének ma este az Ang Lee-féle 1995-ös filmváltozat kerül műsorra. Ez kifejezetten egy olyan történet, amiben bármikor, bármennyiszer érdemes elmerülni, mint egy kád langymeleg vízben, egy fárasztó és idegölő nap után. Emma Thompson forgatókönyve Oscar-díjat ért, főszereplése majdnem, de láthatjuk is őt a filmben, Alan Rickman, Greg Wise, Kate Winslet, Hugh Grant, sőt még Hugh Laurie társaságában is, mielőtt ez utóbbi Dr. House-zá vált volna.

Ma este ismét Tom Cruise-t nézhetjük Az utolsó szamurájban (AMC, 21.00), amint polgárháborús hadi tapasztalatait áruba bocsájtva kap állást a XIX. századi Japánban: modernizálnia kell a szamurájhagyományokra épülő, ókonzervatív bushido erkölcsiségen alapuló japán hadsereget. Persze, Edward Zwick bő két és fél órás, olykor igen látványos filmjében történik azért ennél több is… (Bővebben)

Leonardo di Caprio ma a Hazugságok hálója (Viasat3, 21.00) című politikai thrillerben tűnik fel. Ridley Scott dolgozata a CIA közel-keleti ténykedéseinek témájában játszadozik információkkal és dezinformációkkal; Leo mellett, többek között, Russel Crowe-t is láthatjuk. (Bővebben)

Az Éjszakai járat (Paramount Channel, 21.00) című thrillert Wes Craven, a műfaj tavaly elhunyt mestere rakta össze: egy repülőn játszódik az egész történet, melyen a csinos, ám a repüléstől rettegő Lisa (Rachel McAdams) melletti ülésre egy fura figura (Cillian Murphy) kerül, aki rövidesen közli a lánnyal, hogy szörnyű tettet készül elkövetni (a képen Rachel és Cillian). A repülő közben 10 ezer méter magasan halad úti célja felé… A színészek jók, a hangulat fojtott és Craven sem beszéli túl a történetet (mindössze nettó 85 perc a film).

Tehetünk egy laza sétát New Yorkban, 1973-ban Martin Scorsese-vel. Az Aljas utcákon (Filmbox Prémium, 21.00) Harvey Keitel jön szembe, Robert De Niróval (lásd a képen). Alapfilm.

A Bőrnyakúak (AMC, 21.00) szerintem inkább Köcsögfejűek (Jarhead), de végül is tök mindegy. Sam Mendes (pl. Amerikai szépség) szemléletesen mutatja be e filmjében a katonalét agyrágó tétlenségét, ami pontosan ugyanaz a NATO-ban, az US Armyban, mint amilyen volt a Varsói Szerződésben – pedig abban mi még nem is háborúztunk. Roger Deakins ismét fényképezett néhány lélegzetelállítót, valamint többen látták e filmben feltűnni Fenyő Ivánt is…

Izmos David Fincher-retrospektív estét tart a Film+. A Hetedik (Film+, 21.00) című, igen csavaros , cselekményű sorozat-gyilkosos thriller mestermű, ráadásul nemcsak a maga műfaján belül, azonban azt igen nehezen tudom elképzelni, hogy úgy nézzem meg még egyszer, hogy már tudom a végkifejletet. Főleg, hogy láttam már, nem egyszer… 🙂 Kevin Spéci brutál jó benne. Fincher másik nagy dobása a Harcosok klubja (Film+, 23.30) című film, mely tűpontosan mutatja be korának (ma is élő) jellegzetes embertípusát, a cinikus, gátlástalan, dekadens yuppie-t. Itt Brad Pitt és Edward Norton brutál jó.

A Tiger Lillies játszott az A38-on a minap. Ma késő este ennek videolenyomata képeszt el. (m2, 23.25)

A Borotvaélen (TV4, 20.00) című krimi tulajdonképpen egy igen remek kamaradráma, melyben az a tipikus, szürke, átlagos kisember kerül szorult helyzetbe. Egy értékes gyémánt eltulajdonításával vádolják az illetőt (Sam Worthington), aki viszont ártatlanságát bizonyítandó, lélegzetelállító tettre szánja el magát: kivesz egy szobát egy New York-i szálloda huszadik emeletén, ebédet rendel, majd kiáll a párkányra, lábai előtt a feneketlen mélység és onnan nem moccan. Kizárólag a rendőrség csinos túsztárgyalójával (Elizabeth Banks) hajlandó szóba állni, a média teljes érdeklődésétől övezve – a végén viszont csattan a csattanó.

Végy egy rész 2001. Űrodisszeát, egy részt a Bibliából, legyen mondjuk, a Mózes 1. könyve, Ádám és Éva sztorija, egy részt a Robinson Crusoe-ból, valamint egy részt bármelyik túlélős-világmegmentős akcióthrillerből. Keverd jól össze mindezt a részeg pasik kedvenc szórakozásával, hogy mit csinálnának Jennifer Lawrence-el, ha együtt szenvednétek hajótörést – de nehogy felrázd, mert már kész is az Utazók (SuperTV2, 21.00). Komolyra fordítva a szót, lehetne ebből a katyvaszból egy szép romantikus dráma is, amit a benne rejlő etikai (rendelkezhetünk-e más ember életével, saját túlélésünk, illetve annak megkönnyebbítése szempontjából?) problematika tenne valóban méllyé, azonban a felmerülő asszociációs halmaz, valamint a végkifejlet lebékategorizálódása kissé agyoncsapja az egészet. Lehetne ez a film ennél sokkal bátrabb, sokkal apokaliptikusabb, de akár sokkal szentimentálisabb is… Vannak azért jó pillanatai és értékes percei is ennek a mozinak, de végeredmény mégis csak közepes.

Ryan közlegény is megmentésre kerül a Ryan közlegény megmentése (RTL Spike, 21.00) című, nagy lélegzetű és igen látványos háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi -sokak által ezerszer, általam egyben még sosem látott– Oscar-hegyekkel jutalmazott filmje által.

A William Makepeace Thackeray műve alapján készült szép, veretes romantikus dráma, A hiúság vására (Filmcafe, 21.00) sem először kerül adásba. A történet, ugyebár, egy árva kislányról (Reese Whiterspoon) szól, aki minden energiájával, tehetségével azon van, hogy nyomorúságos helyzetéből kiemelkedve az ujja köré csavarja Anglia felsőbb osztályait. Mira Nair rendezése míves, igényes, mondhatni, méltóságteljes munka, a szereposztás pedig itt is kiváló: Jonathan Rhys-Meyers, Gabriel Bryne, Rhys Ifans, Romola Garai, és még sokan mások.

A 2014-es Oscar-szórás nagy-nagy lufija volt David O. Russell Amerikai botrány (Viasat3, 21.00) című mozija. Ma szembesülhet ezzel a méretes blöffel az, aki eddig még nem tette meg… Nagy sztárok, remekül megidézett hetvenes évek-fíling – egy teljesen átlagos, üres és ötlettelen átveréses filmben (vagy filmes átverésben). (Bővebben)

Philip Roth a mai amerikai irodalom egyik legnagyobb tekintélyű reprezentánsa, A Portnoy-kór című regénye anno kedvencem is volt, viszont a Pulitzer-díjjal jutalmazott Amerikai pasztorál című művét nem olvastam, így kénytelen vagyon Ewan McGregor olvasatára hagyatkozni. Az Amerikai pasztorál (m2, 21.10) első rendezése az inkább színészként ismert McGregornak, aki nem kis önbizalomról tanúbizonyságot téve, a főszerepet is eljátssza benne. Vegyük át még egyszer, mert fontosak a részletek: Tehát az utóbbi évek egyik legnagyobb jelentőségű amerikai regényének filmfeldolgozását egy helyes, megbízható, de azért valljuk be, igazán komoly szerepekben azért még nem bizonyított színész rendezi meg különösebb rendezői előélet nélkül, bemutatkozásképpen, ráadásul úgy, hogy az évtizedeken átívelő történet egyik főszerepét is eljátssza benne… Hát, nem tudom. Szeretem a merész embereket, a merész terveket, de ez látatlanban is elég felelőtlen vállalkozásnak tűnne – s főleg az megtekintés után! (Bővebben)

A Szoba kilátással (Duna, 21.20) is irodalmi adaptáció. (De meccsoda különbség! – mondhatnám pestiesen szólva…) E.M. Forster világhírű romantikus regényét James Ivory, az effélék avatott szakértője ültette filmre, bezsebelve aztán két Oscart és jó néhány jelölést érte. Egy ifjú arisztokratahölgy (Helena Bonham Carter – a képen) Firenzébe utazik “időváltozásra”, ahol megismerkedik egy karizmatikus fiatalemberrel (Julian Sands). Hazatérve aztán nyilván nem nagyon akaródzik férjhez menni a számára jó előre kiszemelt, gazdag helyi nobilitáshoz (Daniel Day-Lewis). És ez csak a történet felvezetése…

Bár valójában Fenyő Miki (aki itt Szabó Kimmel Tamás) “nehéz” ifjúkorát dolgozza fel a Made in Hungária (Duna, 19.40) című tegnapi magyar musical-film, azért szerencsére képes megmaradni könnyed, habos-babos, táncos-bulizós komédiának – annak, aminek lennie is kell. (Bővebben)

A tévé előtt gubbasztó -és nem az X-faktort néző- családok érdeklődésére tarthat számot Az igazi kaland (Moziverzum, 21.00) ma este is, hogy elnyúlva a kopottas IKEA kanapén együtt könnyezzék-rötyögjék végig Cameron Crowe történetét, melyben egy korán megözvegyült apuci (Matt Damon) tesz komoly erőfeszítéseket két gyermeke felnevelése érdekében: a hajdani elfoglalt szerkesztő feladja állását és egy vidéki, kissé lepukkant állatkertet is tartalmazó birtokon kezd új életet gyermekeivel. Gyerekek, saját állatkert, amiben vannak állatok, jóképű, ám magányos, gyermekeit bájos sutasággal terelgető apuka – a filmben bonyodalom bonyodalom hátán, a kanapén azonban tuti a siker.

A Véres románc (Prime, 21.00) című film az amerikai nagyon gazdagok világában játszódik, a valóságban megtörtént események alapján. A milliárdos Marks család benjáminja (Ryan Gosling) kilép a decens körforgásból és vidékre költözik, ahol szerelmével (Kirsten Dunst) egy kis bioboltból szeretnének eléldegélni, békében és boldogságban. A nagy hatalmú családfő (Frank Langella) azonban fiát az üzleti életben szeretné tudni, méghozzá minden áron. A célját látszólag eléri, közben azonban az ifjú szerelmespár élete felfordul: a srác bekattan, a csaj pedig nyomtalanul eltűnik…

John Grisham regénye alapján készült Sidney Pollack nagystílű bírósági drámája, A cég (Paramount Channel, 21.00). A sztoriban Tom Cruise alakítja a feltörekvő, fiatal, még kellően idealista ügyvédet, aki csúnya dolgokra lesz figyelmes annak a nagynevű, tekintélyes ügyvédi irodának – a “Cégnek” – működésében, amelyik felvette őt közvetlenül az egyetem után. Igen komoly szereposztás (pl. Gene Hackman, Ed Harris) biztosítja a film színvonalát.

A hölgyek ma este minden bizonnyal a Tükröm, tükröm (Duna, 21.40) című igen édes – nekem már szinte émelyítő- romantikus komédiára fognak szavazni, melyet sokszor láthattak már 1996 óta, mégsem elég nekik az élményből. A Jeff Bridges által játszott egyetemi professzor a megelőző évek viharos kapcsolatai után megállapodna és ún. “normális” kapcsolatra vágynak, ezért hirdetést ad fel, melyben korban, intellektusban és társadalmi státuszban hozzáillő párt keres. Jelentkezik is a hirdetésre Rose (Barbra Streisand – a képen), aki a szomszéd tanszéken angol romantikus irodalmat tanít – ő viszont a könyvtárak penészes unalma helyett inkább a romantikus hevületet szeretné végre megtapasztalni, amiről fejben annyit tud, és amit tulajdonképpen tanít a diákjainak. Pammparamm. A filmet Streisand rendezte is, és láthatjuk benne többek között a legendás Humphrey Bogart legendás szerelmét, Lauren Bacallt is (akit még Oscarra is jelöltek ezért az alakításért).

Aki viszont sikeresen végigbekkelte a ma esti X-faktor élő show első három (!) óráját, az benevezhet még A nagy Gatsbyre (Cool, 23.00) is. A bombasztikus Moulin Rouge-zsal és Rómeó és Júlia bravúros Shakespeare-variációjával igen nagyot gurító Buz Luhrmann is levezényel egy olyan partit, hogy annak láttán a fülünk is kettéáll. Sajnos később, F. Scott Fitzgerald ide, Leonardo DiCaprio oda, a film szép lassan belesimul a decens hollywoodi mainstream unalmába. (Bővebben)

Aki viszont négy, azaz 4 óráig bírta az élő showt, annak egyenesen kötelező utána még megnézni a Birdman, avagy a mellőzés meglepő ereje (RTL Klub, 00.00) című mozit is, mintegy büntetésképpen. Számomra ugyan kicsit csalódás volt a mexikói (bár most már persze inkább amerikai) Alejandro González Iñárritu 9 Oscarra jelölt (s ebből négyet be is kaszáló) mozija, de ez csak egy dolog. Persze, az előzetesen sejthető volt, hogy a kritika rögtön beájul, ha valami számára furcsát, szokatlant lát. (Vagy éppen séróból elutasít, mint ahogy van példa erre is bőven.) Az mindenesetre fix, hogy formailag, technikailag nagy trüváj a mozi, mely gyakorlatilag egyetlen nagyon hosszú snittből áll (valójában persze nem, de erről a linkelt posztban), amit ha szegény Jancsó Miki bácsi láthatott volna, besírt volna rajta fájdalmában/gyönyörűségében. Nem mintha nem csináltak volna már kvázi egysnittes teljes hosszúságú mozifilmet a filmtörténelemben, de a Birdman azok közül azért mindenképpen a leglátványosabb. (Bővebben)

Amennyiben kíváncsi vagyunk arra, vajon milyen lehet az, amikor Megszólít az éjszaka (Filmcafe, 21.00), nyugodtan engedjünk a borzongató csábításnak. A (képen látható) Richard Gere főszereplésével készült film a Molyember mifelénk közepesen ismert mítoszának ügyes, visszafogott, ám mégis hatásos feldolgozása. (Bővebben)

Ezalatt megy egy sokat játszott kémjátszma is, mégpedig a Kémjátszma (AMC, 21.00) című krimi. A Tony Scott által nagy részben Budapesten forgatott, igazi, régimódi kémhistóriában Brad Pittet nézhetjük az itt is remek Robert Redford társaságában. (Bővebben)

Sokan hiányolják a magyar filmből, a magyar filmesektől, hogy nem foglalkoznak a rendszerváltás utáni -igen kényes- kérdésekkel. Nyilván nem látták például Maár Gyula 1992-ben készült Hoppá! (Duna, 21.45) című filmjét sem, melyben a tipikus magyar balek házaspár (természetesen Törőcsik Mari és természetesen Garas Dezső) éppúgy küzd a rendszer és az élet kihívásaival, mint Kádár idején. A valójában igen maró élű szatírából pontosan kiderül, amit amúgy ma már, de talán akkor is mindenki tudott, csak legfeljebb nem akarta magának sem beismerni.

A Szerelmesfilmben (m5, 21.50) viszont Jancsi (Bálint András) még mindig szerelmes Katába (Halász Judit), hajdani szerelmébe, aki viszont már Párizsban él. Jancsi fogja magát és meglátogatja, de természetesen már ugyanazt a Katát nem találja. Szabó István “Lelouche-os” filmje egy férfiról és egy nőről, még 1970-ből.

Naná. Egy jó házasság (Film Mánia, 22.45) titka mindig az őszinteség. Ha azonban egy történet Stephen King laptopjában született, akkor sejthetjük, hogy még abban sem lehetünk biztosak, hogy az a címbeli házasság valóban jó-e. De hogy őszinte nem, az egészen biztos. Hogy aztán ebből mi fog kisülni, az kiderül a Joan Allen és Anthony LaPaglia főszerepélésével bemutatandó thrillerből.

Wes Anderson elbűvölő Holdfény királyság (Film4, 20.00) című filmje ma este is olyan lesz, mintha a Barátom, Bonca képzeletbeli második részét Peter Greenaway forgatta volna Hollywoodban, Steven Spielberg producerkedése alatt. (Bővebben)

Minden háborús filmek egyik legpontosabb alkotását, A senki földjént is jegyző Danis Tanovic Az igazság nyomában (Film Mánia, 21.00) című filmjében egy fotóriporter (Colin Farrell) személyiségének változásán keresztül jelenik meg a háború pokla (mint olyan). Nem könnyű, nem egyszerű, de attól még remek film ez. (Bővebben)

Az Igaz történet (Paramount Channel, 21.00) című film valóban igaz történeten alapul, amit színdarab formájában is bemutatott Rupert Goold, a rendező. De az igazán lényeges ebben az, hogy a történet tulajdonképpen az igazság mibenlétével foglalkozik, etikai és picit filozófiai értelemben is. Két szereplője van a sztorinak. Az egyik egy sikeres újságíró, aki egyszer, a közvetítendő üzenet érdekében, némileg átírta az üzenetet közvetítő anyag valóságtartalmát. Kvázi hazudott, s ez gyakorlatilag karrierjének végét jelentette (Amerikában így megy ez). A másik főszereplő egy gyilkos, aki a vád szerint kiirtotta a családját. A narcisztikus pszichopata elfogásakor az újságíró nevét mondta a rendőröknek – így jött létre végül kettejük találkozása. Az újságíró karrierjének újraindítását reméli a gyilkos valódi személyiségének feltárásától, amit szándékai szerint egy könyvben jelentetne meg, a gyilkos viszont médiumként viselkedik és körmönfont, intellektuális játékban reprezentálja számára az “igazság” sokféle természetét. A nézőket nyilván megtévesztette a szereposztás, Jonah Hilltől (aki az újságírót alakítja – jól) a tőle amúgy megszokott kakapisi poénokat várták,  vagy nem tudom, James Francótól meg talán akciókat (a képen Franco) – ez a film azonban résztvevő gondolkodást kíván, még ha nem is jut messzebb a témában, mint Truman Capote a Hidegvérrel, vagy Norman Mailer A hóhér dala című műveiben. De azért egy jó darabig eljut és addig pontosan is fogalmaz…

Az egyéni hangú alkotók remek filmjeit felvonultató kortárs román filmgyártás egyik markáns arca Radu Jude. A Mindenki a mennybe megy (m5, 21.50) című filmje, az ezt megelőző Legboldogabb lány…-hoz hasonlóan, a lehető leghétköznapibb felütéssel indul, hogy utána még mélyebben ágyazódjon be a banalitásba. A cselekmény minimális: Marius, az elvált apa másnaposan ébred albérletében. Gyorsan szedelőzködik, biciklire pattan és átteker Bukaresten (közben Pink Floydot dúdolgat), hogy szüleitől elkérje kocsijukat. Röpke apa-fiú csörte után, immár autóval tovább ex-feleségéhez, ahol felvenni szándékszik Sofiát, 5 éves közös lányukat, hogy a bíróság által megítélt apás hetet a tengerparton töltsék el. A gyerek azonban állítólag előző éjjel belázasodott és erre hivatkozva anyja, valamint annak mostani pasija nem akarja elengedni a kis Sofit a kirándulásra, minek következtében Marius „kissé” ideges lesz. Bombaként robban a családi tűzfészek a kis Sofia feje felett. (Bővebben)

A méltán óriási sikert aratott Életrevalók alkotói új filmjükkel, az Eszeveszett esküvővel (Duna, 21.55) már nem tudják megismételni a nagy dobást, de az a helyzet, hogy bármennyire széteső és logikátlan az új film cselekménye, bármennyire “üres” a sztori, hiába szerepel túl sokféle karakter nagyjából azonos súllyal, megosztva a néző figyelmét, bármennyire sok és hangos az amúgy remek kísérőzene és közben a megszokott, francia szószátyárság, valahogyan a végén mégis belénk csempésződik ugyanaz a nagyszerű érzés, amely az Életrevalók után is oly jólesően melegített az emberség és emberiség tulajdonképpeni jóságát illetően. Olivier Nakache és Eric Toledano újra magasra emelte a humanizmus zászlaját és mi boldogan sorakozunk fel alá... (Bővebben)

Jancsó Miklós 1968-ban bemutatott Fényes szelek (Duna, 23.55) című parabolájában inti az akkortájt forrongó fiatalságot a forradalomban rejlő hatalmi mámor, a gátlástalan terror veszélyeire, visszásságaira. A történet 1948-ban játszódik, amikor lobogó inges népi kollégisták szállják meg a számukra ódon, túlhaladott értékeket képviselő papi líceumot. A film – ha jól emlékszem- Veszprém történelmi belvárosában játszódik.

Anya (Jane Fonda) bigott, mormon asszony, egyedül éldegél az isten háta mögötti kisvároska egyik házában. Egy nap már régen a zajos nagyvárosban élő lánya (Felicity Huffman) keresi fel, hogy “ő már nem tud semmit sem kezdeni” a zűrös, piás, drogos lányával, az unokával (Lindsay Lohan) – és hátha nagyanyja szigorú erkölcsei, valamint az idahói ingerszegény környezet majd hatással lesz rá. Hát, minden inkább fordítva történik az Anya, lánya, unokája (Paramout Channel, 21.00) című komédiában, melynek aktuális pikantériáját éppen az adja, hogy az itt még balhés tinit alakító, és később a magánéletében is hasonló, sőt még az itt láthatónál is sokkal durvább pályát futó Lindsay Lohan az, aki gyökeresen szakítva addigi életével áttért a teljes önmegtartóztatást követelő muszlim hitre. Isten útjai kifürkészhetetlenek, ugyebár. 🙂 (A képen az említett hölgyek.)

Előzetesen azt gondoltam a T2 Trainspottingról (Viasat3, 21.00), hogy lerágott csont megnézni, mi maradt 20 év után a négy edinborough-i hernyósból. Reálisan nyilván nem sok. Még akkor sem, ha végül az életet is választották – egész egyszerűen az első Trainspotting-film alapján ezekben a csávókban már nem volt élet. Megette azt már a hernyó. Danny Boyle azonban szerencsére megoldotta a dolgot, s e második film (direkt nem írok ‘részt’) némi nosztalgiázás mellett valóban értékelhető irányba vitte tovább sorsukat, ha egyszer már képesek voltak nem beledögleni a heroinba. Persze, a jövőjük nem lett szebb, csak más. Hiteles a film amúgy, mint az angol társadalmi drámák általában, de egyben megtartja az első rész őrült humorát is. Nincs jövő e jelenben sem, mert nem lehet, de ha mégis, az csakis ilyen lehet, mint amit itt láthatunk (Jonny Lee Miller és Ewan McGregor). Persze, az első rész nélkül ez a film sem lenne semmi. Kifejezetten tetszett, ahogyan Boyle folyamatosan visszautal rá, mind cselekményben, mind a zenei motívumokban. Egyedül a lengyelül beszélő mellékszereplőt, ezt a Veronika Kovach nevű bolgár kurvát nem tudom megbocsájtani…

A nagyszerű Kuckók című filmről ismert Jan Hřebejk 1999-ben bemutatott filmje az Élet mindenáron (Duna, 22.30), mely az elébb említett filmhez hasonlóan, szintén történelmi szatíra. Egy cseh család történetét szemléljük, mialatt a háttérben zajlott a második világháború, a német megszállással, a zsidók vagyonuktól való megfosztásával, majd deportálásával, a cseh náci kollaboránsok hatalmaskodásaival, majd a béke nem kevésbé zűrös eljövetelével. Groteszk, olykor morbid humorú, de mindvégig nagyon emberséges történetfüzér, mely szemléletében, elbeszélőmódjában picit emlékeztet arra, ahogyan például Gárdos Péter dolgozta fel ’56-ot Szamárköhögés című filmjében.

Esetleg megnézhetjük, hogyan muzsikál együtt Edward Norton és Ben Stiller… (Lásd a képen) Az Ég velünk (Filmcafe, 21.00) című, lassan húsz éves romantikus komédiában gyerekkori jóbarátokat alakítanak, akiket felnőtt korukra elsodort egymástól az élet. Norton filmbeli karaktere katolikus pap lett, míg Stilleré rabbi. Ez, persze, a filmben nem gond – míg fel nem tűnik a színen a gyerekkor femme fatale-ja, Anna (Jenna Elfman). És az első szerelem, ugyebár, örök. A gond azonban az, hogy ez nehezen egyeztethető össze egy katolikus pap hitével, valamint az egyház reguláival, de a rabbi sincs könnyű helyzetben, ugyanis ő, bár szabad préda, de ezt a hitközség házasságközvetítői is nagyon jól tudják. Egy zsidó házasságközvetítő márpedig nem viccel. Mellékszerepekben olyan legendák, mint Milos Forman (Havel atya szerepében), Eli Wallach vagy Anne Bancroft.

Persze, a sokszor vetített Good Will Hunting (Paramount Channel, 21.00) sem rossz film… Arról szól a történet, hogy sok tehetséges ember számára korántsem a tehetségüktől elvárt sikertörténet az élet. A kocsmák, közmunkaprogramok és ideg-elmeosztályok tele vannak ilyen és efféle zsenikkel, mint amilyet e filmben Matt Damon alakít, miközben középszerű, ám mindent elsöprő ambícióval megáldott seggfejek pöffeszkednek a helyükön. Mindeközben (Matt Damon és Ben Affleck Oscar-díjas forgatókönyve mellett) Robin Williams Oscar-díjat kapott azért, ahogyan alakította azt a tanárt, aki ezt az anomáliát -ergo a tehetséget- észrevette, de nem tudom, mit kapott volna, ha a Filmakadémia tudja, hogy Tordy Géza milyen fantasztikusan szinkronizálja magyarra!