Péntek, december 6.

Nem a klasszikus Pán Péter-sztori az Én, Pán Péter (Filmcafe, 21.00), hanem annak keletkezése, és írójának élete köré szőtt elbűvölő történet, komoly sztárparádéval (Kate Winslet, Johnny Depp -ők a képen-, valamint Julie Christie és Dustin Hoffman).

 

 

A Z világháború (Mozi+, 21.00) viszont pont arról szól, ami most van. Áttételesen, persze. Ez az a film, amit anno olyan sokáig, illetve, olyan sok macerával forgatott Budapesten Brad Pitt. A moszkvai pusztulatnak álcázott kőbányai sörgyár és a többi magyar helyszín aztán kimaradt (csak a legvégén látszódik néhány villanásnyi snitt)… Az alapanyagul szolgáló Max Brooks-könyv amolyan dokumentum-, illetve riportregény stílusban írja le egy egész világra kiterjedő, elképzelt, apokaliptikus zombijárványt, bemutatja annak társadalmi és politika következményeit, így egyfajta negatív utópiaként komoly áthallásokkal bír a reáliára is. Sajnos, ezt a dokumentarista látásmódot a film alkotói nem merték bevállalni, így ez az áthallásosdi nem is karcol annyira – de azért ott van az. (Bővebben)

Wolfgang Petersen remek thrillerében, a Célkeresztben (Sony Movie Channel, 21.00) viszont Clint Eastwood alakítja újra azt a titkosszolgálati ügynököt, aki felelősnek tartja magát J.F. Kennedy dallasi meggyilkolásáért. A történet persze évtizedekkel később játszódik, Horrigan ügynök megkeseredett, morózus férfi még mindig az elnök szolgálatában. Mindennapi rutinmunkája során rájön, hogy az elnök életét egy agyafúrt, profi bérgyilkos (John Malkovich) veszélyezteti, kezdetben azonban nem nagyon hisznek neki…

Fekete Ibolya 1996-os filmje, a Bolse vita (Duna, 21.45) a rendszerváltás élményének megfogalmazásával kísérletezik. Az immár szabad Budapesten, egy Bolse Vita nevű elképzelt romkocsmában találkozik két orosz zenész, valamint egy mérnök két amerikai diáklánnyal, és együtt vetik bele magukat a tutiba. Neonfények, KGST-piac, elvtársurak, 1989. Nosztalgia.

William Friedkin klasszikus filmje Az ördögűző (Viasat6, 22.00), Max von Sydow atyával, a körbetekeredő fejű, csúnyán beszélő Linda Blairrel és Mike Oldfield emblematikus zenéjével. Kíváncsi vagyok, mert már vagy 30 éve nem láttam… 🙂 Rendezői változat!

Tovább a blogra »