Annál romantikusabb történettel nem is üthetnénk el ezt a mai estét, mint amilyen a Zuhanás a szerelembe (Duna, 19.40). A történet két főszereplője (Meryl Streep és Robert de Niro – a képen) mindennap együtt utazik a vonaton a munkába. Tetszenek egymásnak, érdeklik is egymást, erős közöttük a vonzalom – a baj csak az, hogy mindkettejüknek van családja… Aztán, ami a csövön kifér.
Bár erős versenyző a műfajban a Hat nap, hét éjszaka (Cool, 20.50) is, mely nem akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!
A Két hét múlva örökké (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiában Hugh Grant, a tőle már jól megszokott módon léha bugyibubus, itt egy nagyvállalat fejese, míg Sandra Bullock egy éles eszű, karakán ügyvédnő – a Grant által alakított karakter beosztottja. Én már tudom a végkifejletet.
Gene Hackman tipikusan az a fazon, aki úgy harminc éves kora körül felvett magára egyfajta fizimiskát, és ahogy teltek, múltak az évek, rajta bizony nem fogtak azok a bizonyos vasfogak. Harminc évesen is enyhén pocakos sörissza raktárosnak látszódott, ahogyan a hetvenegyedikben -e film forgatása idején- is. Közben eljátszott egy csomó legendás szerepet: például ő volt Popeye Doyle a Francia kapcsolatban, ő játszotta Coppola Magánbeszélgetésének főszerepét, a mániákus lehallgató ügynököt, ő volt az a szadista seriff, akit annyira utált mindenki Clint Eastwood nagyszerű westernjében, a Nincs bocsánatban. Az arany markában (RTL Spike, 21.00) című kitűnő szajréfilmben ez a joviális öregúr egy szuperrablót alakít, aki nagyszámú kollégái közül tündökletes intelligenciájával, valamint hidegvérű gyilkolászási kedvével tűnik ki. (Bővebben)
A 2014-es Oscar-szórás nagy-nagy lufija volt David O. Russell Amerikai botrány (Viasat6, 21.00) című mozija. Ma szembesülhet ezzel a méretes blöffel az, aki eddig még nem tette meg… Nagy sztárok, remekül megidézett hetvenes évek-fíling – egy teljesen átlagos, üres és ötlettelen átveréses filmben (vagy filmes átverésben). (Bővebben)
Ryan közlegény is újra megmentésre kerül a Ryan közlegény megmentése (Paramount Channel, 21.00) című, nagy lélegzetű és igen látványos háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi -sokak által ezerszer, általam egyben még sosem látott– Oscar-hegyekkel jutalmazott filmje által.
Remélhetőleg aki a minap jött, az nem volt olyan tapló, mint a Tapló Télapó (Comedy Central, 22.30). Azaz Billy Bob Thornton. Amúgy, ez a valóban tapló, gyökér humorú vígjáték egy simlis áruházi Télapóról szól, akinek története mégis üdítő lehet -elsősorban a felnőttek számára- így a karácsonyi ajándékvásárlás körüli őrület lecsengése közben…
A zene nem zene, a szöveg nem szöveg, senki nem tudja, hogy jön, vagy megy… Bár a Zene és szöveg (Viasat3, 23.00) újfent csak egy romantikus komédia, ám a javából, mondhatni, sűrűjéből, melyben Hugh Grant ezúttal egy kiégett, öregedő pop-rocksztár, akinek utolsó felkérése egy dal megírására megoldhatatlan feladatot okoz. Drew Barrymore pedig az ő bőbeszédű, pergő fantáziájú -természetesen bölcsész végzettségű- bejárónője, aki látva munkaadója terméketlenségét, kicsit besegít a dalírásba… Nem tudom a titkát a cápaszájú Hugh-nak, de ezt a műfajt neki találták ki. Semmit nem tesz érte, szemmel láthatóan lusta, mint színész és unja is az egészet, mégis úgy jön le a vászonról, hogy lubickol az adott szerepében. Drew pedig óriási komika, de ebben nincs semmi meglepő. Jó kis litty-lötty ez.
A 2017-es év sikerfilmjének tartják ezt az Az (Viasat6, 23.45) című filmet műfajában, a horrorban – rám viszont nem tett különösebb hatást. Oké, a bohócokban valóban van valami riasztó, talán groteszkségükből adódik ez; a sötét, dohos pincék, a szennyvízben tocsogó csatornák pedig tulajdonképpen műfaji toposzok. Stephen King is tud írni, amit ezúttal Andy Muschietti filmre is tudott alkalmazni. Jó a filmben az, hogy bár a gonosz alapvetően egy misztikus valami, ami 27 évente tör rá az idilli, Madison megyei kisvárosra – de valójában látjuk jól, hogy itt minden szereplő saját, belső félelmeivel, illetve valós külső fenyegetettségeivel küzd (meg). A jó horror a szememben mindig az, ami a rögvalóban gyökerezik, a misztikum csak mese. Jól néz ki amúgy a film, igényes a kivitele, de a második részre már nem vagyok kíváncsi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: