Pénz a lelke mindennek, mondhatjuk manapság. Pedig mi még úgy tanultuk, hogy a pénz nem boldogít. Ennek ellenére, A pénz boldogít (Film Mánia, 21.00), mondja az első ma esti ajánlat címe is. Ebben a nem éppen friss, de ettől még bőven aranyos kis vígjátékban Kirk Douglas alakítja azt a nagypapit, akit szerető családja vesz körül, akik elhalmozzák őt szeretetükkel s aggódva figyelik élete utolsó éveit. A nagypapi azonban virgoncabb, mint sok harminc éves ficsúr, de ami a nagyobb baj, hogy az örökséget sem azoknak szánja, akik szerint ahhoz vér szerint minden joguk megvan. A szeretet lesz a film üzenete, az esetleges félreértések elkerülése végett.
Egy álmainkban, vagy éppen józan, tiszta, de a dolgok folyása felett érzett elkeseredésünkben igen indulatosra duzzadt pillanatban tökéletesen érthető szituációt dolgoz fel a Pénzes cápa (Viasat3, 21.00) című közgazdasági thriller (vagy mi). A Jodi Foster által rendezett filmben George Clooney egy igazi, nyálas, nagyképű tévés, aki úgy osztja a képernyőről befektetési tippjeit, mintha ő kakilta volna a Wall Street-i tőzsdét. Egy nap azonban az egyik néző (Jack O’Connell), aki hallgatott rá és így elvesztett egy csomó pénzt, elégtételt akar venni a megmondóemberen… A továbbiakban a történet picit hajaz Sidney Lumet örökbecsű Hálózat című filmjére, másrészt a fantázia vizein is eltévedni látszik (egy tévéműsor, legyen bármekkora nézettsége, soha nem fogja tudni úgy befolyásolni a piacot, mint bármelyik idióta miniszterelnök hablatyolása). Nem igazán jó film, de mára talán ennyi is megteszi…
Sir Anthony Hopkins irdatlan műtokájában (lásd a képen) néhány sebtiben odakent, szinte karikaturisztikus gesztussal “festi fel” a nagy rendező karakterét Sacha Gervasi minden különösebb kunszt nélkül, de lazán és profin levezényelt Hitchcock (Paramount Channel, 21.00) című életrajzi filmjében. Más kérdés, hogy aztán valójában ki is volt ez a Sir Alfred… (Bővebben)
Az igen fiatal, még ma is mindössze 38 éves ausztrál Markus Zusack eddig több mint 30 nyelvre (magyarra is) lefordított bestsellere egy Liesel nevű fiatal lányt követ végig a második világháborún. Az eddig főleg tévéfilmeket (például az igen jeles Downton Abbey egyes epizódjait is) rendező Brian Percival azonos című filmadaptációjában, A könyvtolvajban (SuperTV2, 22.50) híven követi Zusack regényének cselekményét, ügyelve arra, hogy a film is közvetítse a regény sajátos hangulatát. Liesel kalandjaiból értelemszerűen a filmbe nem került bele mind. A film, mint médium képei sem veszik igénybe annyira képzelőerőnket, mint az írott szöveg olvasása és Percival olvasata sem tesz hozzá semmilyen egyedi ízt, nézőpontot, tehát ez az adaptáció nem több egy kétségtelenül igényesen “megfestett”, szeretettel készített, szép, színes illusztrációnál – ami bizonyos esetekben mégis éppen elég. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: