Mit nézzünk ma a tévében?

Könnyed, mondhatni súlytalan akciókomédia lesz az Apósok akcióban (Filmcafe, 21.00), melyben Michael Douglas adja a dörzsölt, vagány, Albert Brooks pedig az ügyefogyott, körülményes apósjelöltet, akiket az köt össze, hogy gyermekeik össze szeretnének házasodni. A Michael Douglas alakította apósnak köszönhetően -aki civilben CIA-ügynök- elszabadulnak az események, orosz KGB-sek, rejtélyes nők, még rejtélyesebb eltűnések váltják egymást, miközben az Albert Brooks által jelölt apósjelöltnek egyre meredekebben áll égnek a haja, szívét pedig egyre erősebb szorítja a kétségbeesés jegyes marka: biztos, hogy a legjobb családba fog férjül menni egy szem lánya? Fontos szerepet kap még a történetben a sokak számára Hercule Poirot-ként ismert David Suchet (lásd a képen), illetve az általa alakított furcsa, különös figura.

Oskar Schindler, egy német (mondjuk úgy) vállalkozó kalandos történetét Thomas Keneally írta meg nagy sikerű regényben, s ebből készítette Steven Spielberg ezt a 7 Oscar-díjjal jutalmazott, méltóságteljes, ám ízig-vérig hollywoodi tablót, a Schindler listáját (Moziverzum, 21.00). A történet címszereplője (Liam Neeson emblematikus alakításában) kezdetben önös érdekéből, később, felismerve a nácik zsidókkal kapcsolatos őrült tervét, már egyre elhivatottabban, a végén pedig már szinte mániákus elszántsággal alkalmazott lágerből kiszervezett zsidókat hadianyaggyártó üzemeiben, így mentve meg több mint ezer embert a biztos haláltól.

Viszont John Grisham regénye alapján készült Sidney Pollack nagystílű bírósági drámája, A cég (Paramount Channel, 21.00). A sztoriban Tom Cruise alakítja a feltörekvő, fiatal, még kellően idealista ügyvédet, aki csúnya dolgokra lesz figyelmes annak a nagynevű, tekintélyes ügyvédi irodának – a “Cégnek” – működésében, amelyik felvette őt közvetlenül az egyetem után. Igen komoly szereposztás (pl. Gene Hackman, Ed Harris) biztosítja a film színvonalát. Tudom, volt már ez is.

Csendes, egyszerű film a Szerepszemle (Duna, 21.55), mely mégis adott esetben igen nagy élményt képes okozni az arra érdemeseknek/érzékenyeknek. Két ember sorsának rövid időre történő egybefonódását, illetve ennek történetét meséli el ez a kis alkotás, kevés eszközzel, de annál több ötlettel és finom, értelmes humorral. Egy színész (Morgan Freeman) szerepre készülve látogat el egy szupermarketbe, ahol segítségére lesz egy pénztáros (Paz Vega), akit viszont kedvességéért cserébe a színész felkészíti annak jövőbeni állásinterjújára. Hetven percnyi emberiesség és tiszta jóság.

Az Isteni játék (m5, 21.55) című megacuki bhutáni komédiából megtudhatjuk, hogy nemcsak a nyugati kultúrákban dívik ez a foci nevű őrület, hanem példának okáért, a Himalája völgyében megbúvó buddhista kolostorban is. (És itt van vége a világnak… a szerk.) A valóságban is megtörtént mese egy ifjú boncról szól, aki a szó szoros értelmében mindent (IS) elkövet azért, hogy megnézze a ’98-as franciaországi foci-vébé döntőjét. Mivel azonban az Észak-Indiában található, eldugott, emigráns buddhisták által lakott kolostorban áram is csak elvétve van, nemhogy televízió, sőt, az idősebb szerzeteseknek még fogalma sincs arról, mi fán terem a foci (Boldog emberek!), ez egy igen bonyolult feladat lesz. A kis Orgyen azonban, nem kevés csetlés&botlás után, megoldja a feladatot – a lényeg azonban, e filmmel kapcsolatban, számomra inkább az a mérhetetlenül áradó szeretet és bölcsesség, ami ezekből a gyakorlatilag önmagukat alakító szerzetesekből árad. Khyentse Norbu rendezése sem tekinthető kiforrott, precíz munkának, mely azonban mégis képes lekötni az embert, elsősorban őszinteségével, naiv bájával, valamint a buddhista szerzetesek hétköznapi életét, valamint bonyolult szertartásait bemutató, dokumentumértékű -csodás- felvételeivel. (Amúgy a franciák nyertek, de ebben a filmben ez senkit nem érdekel.)

Egy meglepetésszerűen jó magyar krimivel is tölthetjük a késő estét, kora éjszakát. Várkonyi Zoltán 1973-ban rendezte az Ártatlan gyilkosok (Duna, 23.20) című filmet, melyben két fiatal egyetemista (Huszti Péter és Tahi Tóth László) környékezi meg a magyar származású, ám Hollywoodba szakadt filmrendezőt (Mensáros László), hogy csináljanak közösen egy filmet, mely azonban nehezen akar elrugaszkodni el véres rögvalótól…

Biztonsági játék a Tengerre, tata! (Paramount Channel, 21.00) Ugyanis, elég nehéz csalódni Jack Lemmon és Walter Matthau briliáns párosában, akik ebben a filmben két, dörzsölt -kissé azonban már korosodó- csalót alakítanak. A két öreg gazdag, magányos, idős hölgyek kegyeibe férkőzik ellenállhatatlan sármjuknak köszönhetően, hogy aztán élményekkel és értékekkel gazdagabban lépjenek le, mihamarabb. Soron következő akciójuk egy ingyenes hajútra szól, ahol nem is sejtik, milyen könnyen veszthetik el megnyerő magabiztosságukat…

Annyiszor adják már a Macska-jajt (AMC, 21.00), hogy szerintem soha nem nézi már senki, holott Emir Kusturica (eddigi) utolsó értelmezhető alkotása ez, az aranyfogak (lásd a képen), a hangos umca-umcazene és a féktelen tivornyákat kedvelők kultuszfilmje. Hogy aztán ez mennyiben fedi le a szerda estét tévézéssel eltölteni hajlandó közönséget, az egy másik kérdés.

Robert Schwenke romantikus filmje, Az időutazó felesége (Viasat3, 21.00) ugyan nem merészkedik túl a nagy sikerű lányregény mozgóképes illusztrálásánál, azonban amit tesz, azt ízléssel teszi: a lányok, asszonyok cinikus férfitársai is el tudják viselni e filmet, esetleg némi utólagos ellenszolgáltatás beígérésével 🙂 , de semmiképpen nem rohannak ki a szobából öklendezve, mint általában az ilyen filmeknél. Persze, Eric Bana nem több mint sármos, de Rachel McAdams helyes, és most talán elég ennyi is. (Bővebben)

A ma esti -közepes- felhozatalban először a veterán Richard Donner atombiztos akciókrimijét, a már szintén bőven felnőttkorúnak számító Bérgyilkosokat (Film+, 21.00) ajánlanám, amiben a középkorú Sylvester Stallone mellett az ifjú Antonio Banderast, valamint feminin oldalról Julianne Moore-t láthatjuk Zsigmond Vilmos látványos képein. A történetet a néhány évvel később, egy bizonyos Mátrix-című dologgal világhírűvé vált Wachowski-testvérek jegyzik és hajdan egymás mellett, most azonban egymás ellen harcoló bérgyilkosokról szól. (A képen Natalie Portman és Hugo Weaving.)

A Wachowski-tesók írták és rendezték a V, mint vérbosszú (Viasat3, 21.00) című filmt is, mely egyszerre kosztümös kalandfilm, politikai thriller és antiutópia. A történet a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról és az ez ellen lehetséges küzdelem lehetőségeiről és szükségességéről szól; azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud!” – üvölti a gonosz kancellár.”

Ma már tudjuk, hogy A visszatérő (Paramount Channel, 21.00) elsősorban Leonardo diCaprióról szól. Annyira akarta már mindenki, hogy Leó megkapja végre az amúgy régen kiérdemelt Oscart, amit valószínűleg ő maga is szívesen venne, hogy számomra úgy tűnik, ebben a filmben tényleg minden ennek van alárendelve. Szegény Leó pedig mindent el is követ az ügy érdekében: két és fél órán keresztül kúszik nyögve, hörögve a jeges hóban, fagyott sárban, döglött lóba bújik meztelenül, a megfagyást elkerülendő, szakadékba zuhan és sebes folyású zúgókon szánkázik le magatehetetlenül, a nép pedig nyilván hüledezve csóválja fejét, hogy mekkora színész, micccsodda alakítás… És jött a Golden Globe és jött az Oscar is… (Bővebben)

Mel Gibson szerintem meg van győződve arról, hogy vezekel vélt/valós bűneiért ezzel a ma este levetítendő A fegyvertelen katona (Film+, 21.00) című filmjével. Legalább kétszer el is mondatja egyik szereplőjével a filmben, hogy “ezt nem hittem volna el erről a srácról”… Holott, éppen ellenkezőleg: mindazt már eddig is tudtuk, amire ebben a filmben fény derül. Ha Mel Bibliát és/vagy vért lát, begőzöl. Elveszti minden önkontrollját, tövig nyomja a gázt és nem ismer sem Istent, sem embert, de művészi alázatot, ízlést és mértéktartást sem. Amúgy ez a háborús dráma egy tökéletes hollywoodi blockbuster: pont annyira aránytalan, hatásvadász, emellett rendkívül brutális, ráadásként pedig szemérmetlenül patetikus, mint egy két és fél órás Trump-támogató gyűlés. Az érzelmes jelenetek túlcsordulnak, mint az ötvenes évek jellegzetes hollywoodi melodrámáiban, a háborús akciójelenetek viszont már szinte rokokó módon tomboló őrjöngésként reprezentálják Mel nyilvánvaló szadista hajlamait. A történet szegény főHŐSe ennél azért jóval szerényebb, jóval méltóbb mementót érdemelt volna…

A Halálhegy – A Djatlov-rejtély (Film Mánia, 21.00) szintén egy “valóban megtörtént” eset filmes feldolgozása. (Tudom, volt már.) A legendát a hazai legnagyobb konteó-szakértőként számon tartott Tiboru is alaposan feldolgozta blogjában. Renny Harlin is ebből a történetből indult el, a végeredménynek azonban egészen biztosan nincs köze a valósághoz. Mivel Harlin hollywoodi vérprofi, azt azért lehetett sejteni, hogy a kamunál nem sokkal fogunk beljebb jutni ez alkalommal, és az első kockák alapján azt is érezhetjük, hogy a szándékoltan spontán, ál-dokumentumfilmes stílus itt nem kócos filmegyetemisták első pénzkereseti akciója, hanem kiszámított üzleti terv része, aminek a következő a receptje: Végy egy közepesen ismert, misztikus legendát, amely valamilyen távoli, egzotikus helyen játszódik, vegyítsd össze azt a tinihorror és az ál-dokumentumfilm jellegzetes kliséivel, tedd be mélyhűtőbe, majd rázd jól össze. (Bővebben)

A Szerencsecsillag (Viasat3, 21.00) is volt már. Viszont egy szép, romantikus (hogy ne mondjam: giccses), de teljességgel ártalmatlan mese arról, hogy ha a katona (Zac Efron) hazatér a háborúból, akkor majd megtalálja azt a szép, szőke lányt (Taylor Schilling), akiről a csatazajban álmodozott egy véletlenül talált fénykép alapján…

Martin Scorsese 2004-ben bemutatott, mintegy 164 percnyi Aviátor (Filmcafe, 21.00) című opusza ugyan csak 5 Oscart kapott anno, de azért nagy gond nincs vele. Áll biztosan a lábán. Témája Howard Hughes, aki valóban igen érdekes fazon (Leonardo DiCaprio lubickol is a szerepében): egyszerre volt kalandor, filmmágnás, szoknyabolond, autoriter pszichopata, őrült, zseni és pilóta.

Ezen a héten is lesz Becstelen Brigantyk (AMC, 21.00), amit csak azok tekintenek történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból is. A néhol meghökkentően vicces film Quentin Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan megmutatja az utat, mit s hogyan, kiknek és hova. (Bővebben)

Az emberek azt hiszik, hogy lakóhelyük határain túl gonosz, ártó lények laknak, s ezért nem hagyják el lakhelyüket és szigorú, embertelen törvények szerint sanyargatják magukat. M. Night Shyamalan misztikus, borzongató, de valahol mégis szép és egy picit elgondolkoztató filmjében, A faluban (Filmcafe, 21.00) egy fiatalember (Joaquin Phoenix – a képen) mégis fittyet hány a mendemondáknak, helyi törvényeknek és hiedelmeknek, és elindul a falu határain túlra… Nem, nem, nincsenek áthallások. 😀

A Szárnyas fejvadász 2049 (Viasat3, 21.00) egy legendás film lenyűgöző képekben tobzódó, de kissé közepes folytatása. A filmet teljes egészében Magyarországon forgatta -az amúgy rendkívül tehetséges- Dennis Villeneuve. (Bővebben)

Klaus Kinski Werner Herzog (egyik) “arca”, vagy inkább inkarnációja legfontosabb filmjeiben, az Aguirrében, a Woyceckben, a Nosferatuban és ebben a mai darabban is. A Fitzcarraldo (Duna, 22.35) tán a legfontosabb ezek közül. Mi más szimbolizálhatná jobban a klasszikus és sokszor megénekelt művészsorsot, a szájtáti tömeg számára érthetetlen, sokszor önpusztító, máskor csupán szimpla bolondságnak tűnő küszködést, mint egy operaház építése a semmi közepén, amely semmi ráadásul a Föld legburjánzóbb vegetációja. Nagyon nagy film.

Ennyi.

A Quantum csendje (TV2, 19.55) Daniel Craig második James Bond-filmje. Craig szerintem a legjobb Bond. Lefoszlott róla minden mesebeli Bond-műmájerség, helyette viszont jött valami szögletes, durván faragott, bumfordi és rusztikus vérrögvaló. Emellett Craignek baromi jó mozgása is van, sőt, még az ő sajátos, manchesteri öntőmunkásra hajazó arckifejezésével is simán hozza az elegáns, szofisztikált Bondot (partnere Olga Kurylenko). A humora pedig, bár csikorog, de mindig üt.

Sandra Bullock viszont Oscar-díjat kapott A szív bajnokaiban (Cool, 20.25) nyújtott teljesítményéért – ahogyan ezt is már többször is láthattuk. Amúgy, ebben a valós és valóban hatásos történet egy hatalmas termetű, de kissé lomha (ész)járású, déli srácról (Quinton Aaron) és az ő hi-he-tet-len futball-karrierjéről szól, amit a Sandra által alakított családanya egyenget. (Bővebben)

Nézhetjük azonban Sandrát az Átkozott boszorkákban (Filmcafe, 21.00) is, ezúttal Nicole Kidman társaságában. A két hölgy testvérpár, akik családi örökségként boszorkányok, ám két teljesen különböző vérmérséklet, jellem és habitus. Imádják egymást, azonban hamar vége a családi békének, amikor egyikük megtalálni véli álmai hercegét… Ez egy jó kis papás-mamás mozi lesz.

Rendkívül jól szerkesztett, helyenként valóban lélegzetelállítóan látványos háborús freskó a Dunkirk (Film+, 21.00), ám én azoktól a szuperlatívuszoktól mégis tartózkodnék, amellyel az első körös kritikák túlnyomó többsége él. Szép film, jó film Christopher Nolan mozija, de hogy ilyet még nem láttunk, az azért erős túlzás. (Bővebben)

Valódi alternatíva lehet az X-faktor ellenében a milánói Scala idei évadnyitó premierje, Puccini híres operája, a Tosca (m5, 21.10). A címszerepet Anna Netrebko énekli.

Ha egy olasz filmnek az a címe, hogy Fortunata (Duna, 21.25), azaz ‘szerencsés”, akkor igen nagy valószínűséggel kétesélyes a cselekmény: vagy nagyon szerencsés benne valaki, vagy nagyon szerencsétlen. De inkább az utóbbi. Az a bizonyos “nemzeti specifikum” azonban nem a cselekmény behatárolhatósága, hanem inkább annak mértéke. A színészként is jól ismert Sergio Castellito (pl. Bella Martha, Hús, stb.) rendezése hamisítatlanul olasz, mind temperamentumában, mind hangvételében. Harsány, hangos, színes, tobzódik a végletes érzelmekben, melyeket kipattanásuk pillanatában közölnek is a szerepelők egymással (a képen a címszereplő, gyermekét egyedül nevelő anya szerepében Jasmine Trinca). Él, vibrál a film minden kockája – sokakat taszít ez, másokat, például engem is, kifejezetten vonz, sőt, horribile dictu, még szórakoztat is. (Bővebben)

Ha éppen az utat túrják fel előttünk mostanában, vagy a szomszéd lakást verik szét, esetleg a közeljövőben csillagközi kiruccanásra készülődnénk, akkor ma este épp itt az ideje újranézni (vagy újraolvasni) a Galaxis útikalauz stopposoknak (RTL II, 23.10) című multigenerációs oktatófilmet/tankönyvet, melynek örökbecsű szentenciái közül mára -és úgy általában- a DON’T PANIC! parancsot emelném ki. Valamint azt, hogy 42. (A filmről bővebben itt.)

Nem a klasszikus Pán Péter-sztori az Én, Pán Péter (Filmcafe, 21.00), hanem annak keletkezése, és írójának élete köré szőtt elbűvölő történet, komoly sztárparádéval (Kate Winslet, Johnny Depp -ők a képen-, valamint Julie Christie és Dustin Hoffman).

A Z világháború (Mozi+, 21.00) viszont pont arról szól, ami most van. Áttételesen, persze. Ez az a film, amit anno olyan sokáig, illetve, olyan sok macerával forgatott Budapesten Brad Pitt. A moszkvai pusztulatnak álcázott kőbányai sörgyár és a többi magyar helyszín aztán kimaradt (csak a legvégén látszódik néhány villanásnyi snitt)… Az alapanyagul szolgáló Max Brooks-könyv amolyan dokumentum-, illetve riportregény stílusban írja le egy egész világra kiterjedő, elképzelt, apokaliptikus zombijárványt, bemutatja annak társadalmi és politika következményeit, így egyfajta negatív utópiaként komoly áthallásokkal bír a reáliára is. Sajnos, ezt a dokumentarista látásmódot a film alkotói nem merték bevállalni, így ez az áthallásosdi nem is karcol annyira – de azért ott van az. (Bővebben)

Wolfgang Petersen remek thrillerében, a Célkeresztben (Sony Movie Channel, 21.00) viszont Clint Eastwood alakítja újra azt a titkosszolgálati ügynököt, aki felelősnek tartja magát J.F. Kennedy dallasi meggyilkolásáért. A történet persze évtizedekkel később játszódik, Horrigan ügynök megkeseredett, morózus férfi még mindig az elnök szolgálatában. Mindennapi rutinmunkája során rájön, hogy az elnök életét egy agyafúrt, profi bérgyilkos (John Malkovich) veszélyezteti, kezdetben azonban nem nagyon hisznek neki…

Fekete Ibolya 1996-os filmje, a Bolse vita (Duna, 21.45) a rendszerváltás élményének megfogalmazásával kísérletezik. Az immár szabad Budapesten, egy Bolse Vita nevű elképzelt romkocsmában találkozik két orosz zenész, valamint egy mérnök két amerikai diáklánnyal, és együtt vetik bele magukat a tutiba. Neonfények, KGST-piac, elvtársurak, 1989. Nosztalgia.

William Friedkin klasszikus filmje Az ördögűző (Viasat6, 22.00), Max von Sydow atyával, a körbetekeredő fejű, csúnyán beszélő Linda Blairrel és Mike Oldfield emblematikus zenéjével. Kíváncsi vagyok, mert már vagy 30 éve nem láttam… 🙂 Rendezői változat!

Werner Herzog, a kiváló, legendás német rendező, aki képes lett volna az amazónai őserdőbe operaházat építeni (Fitzcarraldo), ismét a dzsungelben tapicskol. A Hajnali mentőakcióban (Paramount Channel, 21.00) magát Batmant szívatja meg alaposan, bár meg kell vallani, Christian Bale (a képen) igen keményen állja a sarat. Herzog tehát ismét kedvenc témáját boncolgatja: főhősét egy számára idegen környezetbe pottyantja, majd nézi, hogy mihez kezd most. Szerintem gyerekkorában legtöbbet azzal szórakozott, hogy hangyákat, bogarakat potyogtatott vízbe, tűzbe, mindegy hová, ahol azoknak biztos nem jó, és nézegette őket. Később filmjeiben ugyanezzel szórakozik, csak már emberekkel. (Bővebben)

Clint Eastwood, az ízig-vérig konzervatív, hithű republikánus és feltétlen amerikai hazafi ma este ismét a tömeges migráció által keltett társadalmi méretű idegengyűlölet témájában ad elő. A Gran Torino (Sony Movie Channel, 21.00) remek film, nem túlzás: remekmű, mely tulajdonképpen arról (is) szól, amin mi, magyarok is keresztülmegyünk mostanában. (Bővebben)

A románok “Tarr Bélájaként” aposztrofálható Cristi Puiu filmje, a Lazarescu úr halála (m5, 21.55) az új román film egyik emblematikus darabja. Ólomsúlyú, nehezen emészthető dráma a román egészségügy pusztulásának tragikus mementója: a film címszereplője, egy 63 éves, Bukarest egyik külvárosában magányosa élő bácsi rosszul lesz és mentőt hív. A rohamkocsi meg is érkezik, hogy kórházba vigye a súlyos állapotban lévő bácsit, azonban a beteget nem fogadja egyik kórház sem… Nálunk, Kárpátok boldog s mindenkinél jobban teljesítő mennyországában természetesen ilyesmi elő sem fordulhat, úgyhogy. A film brutális, mint maga, a valóság. 

Az Álljon meg a menet (Duna, 23.05) viszont Gyarmathy Lívia 1970-ben készült szatírája, mely szintén brutálisan valóságos, csak nem úgy, mint az előbbi film. A főszereplő itt is egy idős ember, akit itt viszont a vállalat vezetősége kíván megajándékozni egy aranygyűrűvel, vállalati hűségét és pótolhatatlan szakértelmét honorálandó. Az aktushoz természetesen méltó körítést is szerveznek, melyen aztán -jó magyar szokás szerint- mindenről lesz szó, csak éppen az ünnepség okáról nem. Látni fogjuk, hogy semmi sem változott az elmúlt majd’ fél évszázadban. 

A Filofax, avagy a sors könyve (Paramount Channel, 21.00) című remek komédiában James Belushi alakít egy szökött fegyencet, aki egy nap megtalálja a menő reklámguru (Charles Grodin) határidőnaplóját (oké, ma már sokunknak jogos a kérdés: mi az a határidőnapló…?), személyes iratait, bankkártyáját és kapva az alkalmon, adait, információit felhasználva helyettesíteni kezdi az illetőt, felvéve annak személyiségét, ellátja munkáját, randizik a csajával, satöbbi, satöbbi.

Clint Eastwood ma este egy nyugdíjas betörőt játszik az Államérdek (Sony Movie Channel, 21.00) című ’97-es thrillerben, aki utolsó balhéjának egy helyes, gazdag házat néz ki magának – nem tudja azonban, hogy a villa az amerikai elnök titkos légyottjainak helyszíne. Öreg rabló, nem vén rabló, de ha már a rendőrség mellett az egész titkosszolgálat is a nyomában van, akkor az már könnyen megfekszi az ember gyomrát. Laza a szereposztás: Clint bácsi rendez és főszerepel, ahogy szokta; mellette Gene Hackman az elnök, Ed Harris pedig zsaru. Jó film.

Elég laza kis, átverős, fordulatos szajréfilm lesz a francia Csalások hálója (Film Mánia, 21.00), melyben két nagymenő tolvaj, egy fiatalabb (Jean Dujardin) és egy idősebb (Jean Reno) megy rá a nagy tutira – a baj az, hogy a szajrénál csak egy dolgot szeretnek jobban: a nőket. Könnyed, élvezetes film – nem nagy dobás, de biztos találat. (A képen Jean és Jean.)

A bosszúszomjas nézők nyilván szeretni fogják A bosszú jogán (Filmcafe, 21.00) című akcióthrillert, melyben Nicolas Cage adja azt a szolid irodalomtanárt, aki vérnősző barommá válva vesz elégtételt feleségének erőszaktevőin, egy titokzatos szervezet segítségével. Amikor Charles Bronson klasszikus Bosszúvágya találkozik a Harcosok klubjával…

Harrison Ford a címszereplője A szökevény (Film+, 21.00) című, üldözős, árkon-bokron keresztül menekülős, izgalmas akció-kriminek. A címbeli szökevény egy jól szituált orvos, akit minden felmentő bizonyíték ellenére, feleségének meggyilkolása miatt mégis halálra ítél a bíróság. A pasas azonban megszökik és nyomában a Tommy Lee Jones által játszott rendőrbíróval, az életéért és az igazságért fut. Oscar-díjat azonban Tommy Lee kapott ezért az alakításért.

Angelina Jolie ugyanekkor egy ún. profilkészítőt játszik az Életeken át (Viasat3, 21.00) című trhillerben, aki egy adott bűntény elkövetőjének személyiségét próbálja előzetesen lemodellezni, a bűntény helyszínén talált nyomok és egyéb körülmények alapján. Láthatunk több efféle tematikára épülő krimisorozatot is nemrégiben (Mentalista, Gyilkos elmék, stb.). Jolie mellett olyan arcok tűnnek fel, mint Kiefer Sutherland, Ethan Hawke, Tchéky Karyo, az isteni Gena Rowlands, illetve, akin anno Betty Blue is átgázolt: Jean-Hugues Anglade.

Tulajdonképpen “mese habbal” A király összes embere (Film4, 20.00), hiszen egy becsületes politikusról szól a történet, ami így önmagában, a valóság hímes mezején bandukolva, tényleg nem több egy szép oximoronnál. A viccet félretéve, Willie Stark valóban élt, s bár karrierje és figurája eléggé “dramatizáltan jelenik meg” a filmben, ám a történet mégis a valóságban gyökerezik, minden benne megmutatkozó emberi gyengeséggel egyetemben. A film amúgy remake. Sean Penn is remek Stark szerepében (bár most is fullba’ nyomja), de elképesztő a mellékes karaktereket alakító színészek névsora is, Kate Winslettől Sir Anthony Hopkinsig. Kissé idealista megközelítésű, ám mindenképpen tanulságos film ez – manapság pedig főleg az.

Szerintem tök jó lesz azonban a Rakoncátlan célpont (Film Mánia, 21.00) is, melynek főszereplője egy érző szívű bérgyilkos, akit a mindig zseniális Bill Nighy alakít (lásd a képen). Filmbéli, tán utolsónak hitt megbízatása egy fiatal lány (Emily Blunt) meggyilkolása lenne, akinek bája azonban meglágyítja foglyul ejti leendő gyilkosát, ám az így végül is meghiúsult bérgyilok megrendelője egy újabb, immár végképp kőszívű likvidátort küld a páros nyakára. Szóval így.

A Véres munka (Sony Movie Channel, 21.00) témájában picit bizarr, minőségében kissé középszerű, ám azért mindenképpen tisztességes krimi, az öreg zsaru, nem vén zsaru-típusból. Clint Eastwood rendezte saját magát e 2002-es filmben, szokása szerint. A történet origója a szív, mint a vért pumpáló szerv: a címbeli munkát egy szívátültetésen átesett öreg zsaru hajtja végre, azáltal motiváltan, hogy megtalálja annak gyilkosát, akinek szíve végül is az ő mellkasában dobog. Nem rossz a szereposztás: Clint bácsi asszisztenciáját Anjelica Huston és Jeff Daniels adja.

Sylvester Stallone ma már szintén bőven felnőttkorú mozija, A specialista (Film+, 21.00) ma már leginkább arról híres, hogy itt volt meg Slynak Sharon Stone, méghozzá a filmtörténelem egyik leghiteltelenebb, legviccesebb, “hús a húson”-típusú szexjelenetében. Amúgy egy teljesen nézhető, régimódi, robbantós akciókrimi ez.

Aztán. Az Álmomban már láttalak (Paramount Channel, 21.00) amolyan Hamupipőke-sztori, tündérmese lusta felnőtteknek. Jennifer Lopez szobalány egy decens szállodában, ahol véletlenül egy jóképű politikus (Ralph Fiennes) összetéveszti őt egy helyi menő csajjal – és beleszeret. A szegény J-Lo kapva kap az alkalmon, és belemegy a játékba, azonban retteg attól, hogy kiderül, kicsoda is valójában. A hazugságerdő aztán egészen odáig gyűrűzik, hogy még mi, nézők is azt hisszük, ez egy jó film…

Az Éli könyvének (Moziverzum, 21.00) Denzel Washington a cím-, Gary Oldman pedig a negatív főszereplője. A film tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben egy globális vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

A friss Emmy-díjas Gera Marinát is láthatjuk a ma bemutatandó új, magyar tévéfilmben, a Nino bárkájában (Duna, 22.30). A Miklauzic Bence által rendezett film egy külvárosi étteremről szól, melynek “tipikusan magyar vendéglátós” tulajdonosa egy nap, szorult helyzetben felül az “európai vonatra”, és az elnyerhető, komoly EU-pénzek reményében “megváltozott munkaképességű emberekkel” próbálja megoldani a mindennapi vendéglátást. Marinán kívül Bartsch Katát, Znamenák Istvánt és Cserna Antalt láthatjuk ebben a -vélhetően- kedves, emberi történetben.