Mit nézzünk ma a tévében?

James Ivory mozija, a Napok romjai (Film4, 20.00) egy remekmű. A szögletes komornyik (Sir Anthony Hopkins) és egy szúrós komorna (Emma Thompson) mérhetetlenül szomorú szerelmi történetében a múlt század elejének vidéki angol társadalmába nyerünk betekintést, méghozzá teljes keresztmetszetben, ahogyan például a közelmúltban a Downton Abbeyban is megszokhattuk. Hopkins és Thompson ráadásul irtózatosan nagyot játszanak…

1971-ben Steven Spielberg Párbaj című legendás filmjével tulajdonképpen megteremtette az országúti thriller műfaját. Bár a Kurt Russell főszereplésével ’97-ben készült A félelem országútján (RTL Spike, 21.00) nem Spielberg filmje, ettől még azonban ez is egy igen jól sikerült, izgalmas és fordulatos mozi. Végtelen országutak, egy rejtélyes kamion(os) és egy eltűnt feleség.

Jim Carrey filmje, A Minden6ó (Sony Movie Channel, 21.00) természetesen komédia. Bár ahogy Jim is öregszik, humora is kezd kissé visszafogottabbá válni – bár az ürítés-motívum azért nem kopott ki teljesen, itt a kutyáját kell szobatisztaságra nevelnie, nagy-nagy nehézségekkel. Bruce, a címszereplő-főszereplő, akit Carrey alakít (lásd a képen), egy elfuserált, ám karrierre vágyó tévériporter, aki szentül meg van győződve arról, hogy sikertelenségének csak misztikus okai lehetnek, ezért sűrűn átkozza a Jóistent, mintha ő tehetne egyáltalán valamiről. A Teremtő (Morgan Freeman) megelégelve a sok istenkáromlást, úgy dönt, szabadságra megy, és helyettesítésével Bruce-t bízza meg, tapasztalja csak meg, mily nehéz a Mindenható-élet. Bruce persze a nem várt hatalmat először saját érdekeinek érvényesítésére használja: pl. hogy barátnőjének (Jennifer Anniston) kebelméret-növekedést idézzen elő, a csillagokat lehozza a Földre, illetve vetélytársát kiüsse a vágyott hírolvasói székből. Egy kezdő mindenható is mindenható, Bruce élete fenekestül felfordul. Siker a munkában, siker a nőknél, ez azonban barátnőjének már nem tetszik, ezért elhagyja az egyre fennhéjázóbb Bruce-t. Hősünk azonban látja, hiába minden siker, minden csillogás, ha szerelme elhagyja, mit sem ér az egész, ezért újra Főnökéhez fordul… (Bővebben)

Ben Affleck filmje a 2013 legjobb filmjének járó Oscart elnyerő Az Argo-akció (Viasat6, 21.00), a főbb szerepekben -Affleck “Geyza” mellett- John Goodmannel és Alan Arkinnal. A történet az amerikai hírszerző ügynökség (CIA) belügyeibe avatja be a nézőt, egy közelmúltbeli mentőakció történetének elmesélésével. (Bővebben)

Éppen negyedszázados mozi Az utolsó esély (AMC, 21.00), néhai Tony Scott elég izgalmas tengeralattjárós akció-dolgozata, melyben az éppen minap 90 éves Gene Hackman, a műszaki bolti eladó külsejű remek színész adja a fafejű, konzervatív parancsnokot, aki -miközben Oroszországban katonai puccs zajlik – atom-tengeralattjáróját orosz vizekre kormányozva majdnem kirobbantja a harmadik világháborút. Szerencsére, eközben észnél van fiatal másodtisztje, Denzel Washington.

Roland Emmerich filmje, az Anonymus (TV4, 22.00) látványos film, ahogyan tőle megszokhattuk. Ezúttal azonban nem idéz elő semmilyen világvégét – viszont épít, mégpedig Shakespeare világát, méghozzá igen alaposan. A történet amúgy azt a kérdést járja körül, hogy valójában ki írhatta az általában Shakespeare-nek tulajdonított híres műveket? (Bővebben)

Nincs különösebb “ördöglakat” Woody Allen új filmjében, a Wonder Wheel – Az óriáskerékben (Duna, 22.20): egy újabb virtigli melodráma a múlt század ötvenes éveinek közepéből, Hollywood aranykorának szája íze szerint, Eugene O’Neill, William Faulkner és Tennessee Williams tipikus hangvételében. Színhely ezúttal a New Yorkiak híres szórakozóhelye, a megannyi filmből és például Lou Reed dalaiból is ismert Coney Island, annak széles, homokos strandja, csillogó-csörömpölő, csiricsáré óriás vidámparkja, melyet a hatalmas, emblematikus óriáskerék, a Wonder Wheel koronáz meg. (Bővebben)

Nem rossz film Antoine Fuqua boksz-drámája, a Mélyütés (SuperTV2, 23.20) sem, csak éppen teljesen felesleges. Nem mintha nem férne el a középszerű, érdektelen filmek tengerében, de ha bármiféle igény munkált az alkotókban, hogy valamiféle értékes, újszerű alkotást hozzanak létre, na, akkor az nem sikerült. A film így nem több egy korrekt Rocky-klónnál. A sztori tökéletesen egybevág Stallone történeteivel, és igazán nem nehéz találni olyan, a profi boksz cirkuszában amúgy közhelyes, szinte naponta megtörténő fordulatokat, amelyek simán ráhúzhatók a Rocky-sorozat faék-egyszerűségű, ám épen ezért működő dramaturgiájára. Annyit azonban el kell mondani, hogy Fuqua fő karakterei azért nem állnak olyan biztos alapállásban, mint Sly bácsi hősei: Forest Whitaker öreg edzője most akkor iszik, vagy sem, és ha igen miért, és ha nem, miért nem. Jake Gyllenhaal viszont tényleg igen kottásra pattintotta ki magát – színészileg azonban itt ő sem nyújt igazán kiemelkedőt. A bokszjelenetek sem igazán látványosak. Tisztes középszer, minden eredetiség nélkül.

Sima menekülős thriller viszont a Kiút nélkül (RTL Klub, 23.25), melyben az idióta filmekből megszokott, de most azért egy elég épkézláb karaktert -egy ügyefogyott amerikai állampolgárt- alakító Owen Wilson ragad egy délkelet-ázsiai állampuccs kellős közepén a családjával, ahonnan sürgősen le kellene lécelniük, mivel az új helyi erők nem szeretik az idegeneket országukban. Egyetlen segítsége van a fegyvertelen családnak, egy magát újságírónak kiadó gyanús személy (Pierce Brosnan). Izgalmas film lesz, ha hagyjuk magunkat vele menni…

Eric Rohmer a francia film legendás alakja. Rengeteg filmet készített, melyek elsősorban természetességükkel, az emberi természet és az emberi kapcsolatok szinte naturalista, de sohasem explicit ábrázolásával vívtak ki sok-sok elismerést. A ma esti Egy hölgy és a herceg (Duna, 20.30) című 2001-es filmjét nem láttam. Egy időskori műről van szó, melyet Grace Elliott regénye alapján forgatott a mester. A történet a nagy francia forradalom idején játszódik, és egy királypárti angol úrhölgy és egy forradalmi eszmékkel rokonszenvező francia főrend szerelméről szól, miközben a háttérben Párizs lángba borul… (A képen Lucy Russell az egyik címszerepben.)

Adam Sandlerből -végzett bölcsész létére- legtöbbször egy is sok. Viszont a Ki nevel a végén? (Paramount Channel, 21.00) a félig tele-félig üres pohár tipikus esete. Vagy Jack Nicholson süllyedt le Sandler kakipuki szintjére, vagy Jack emelte magához Ádit. Mondjuk azt ezúttal, hogy félig tele van az a pohár, hiszen e film még bőven a nézhető vígjátékok sorában van. Nicholson tolja ezerrel, ahogy szokta ebben a műfajban, Sandler pedig séróból asszisztál hozzá. Amúgy “a megöntözött öntöző”, illetve, “amikor a fagyi visszanyal” klasszikus sémáinak egyfajta variációját látjuk ismét e műben: amikor az orvos talán betegebb, mint a betege. Indulatkezelés, mint napjaink egyik fő civilizációs mifenéje. (Bővebben)

Aztán jöhet ma este az is, hogy csíni-csiniba, Csinibaba (m5, 21.50). Tímár Péter még viszonylag jól sikerült, szexisen groteszk és bizarr módon romantikus dolgozata a mostanit megelőző “átkos korszakról” szól, amikor még egy országot fel tudott forgatni egy KI-MIT-TUD, egy tehetségkutató vetélkedő (tehát nem X-faktor), amikor Magyarországnak még voltak tehetségei (és nem Hungary’s Got Talent). A győztes ekkor még olyan elérhetetlen jutalomban részesülhetett, hogy részt vehetett a finn fővárosban megrendezendő Világ Ifjúsági Találkozón… Arról, hogy a történelem valahogyan mégis ismétli önmagát, nem ez a film tehet.

Később igen borzongató választás lehet az igen érdekes szereposztással (Hillary Swanktől Patrick Swayze-ig) jelentkező 11:14 (Film Mánia, 22.45) című thriller is. A cím a kulcsa mindennek, s minden ki is fog derülni a végére, mi miért történik 11:14-kor. Érdemes tehát kivárni, még akkor is, ha közben esetleg nem mindig értjük, miről is van szó…

Lesz ma este egy kis Szex telefonhívásra (Paramount Channel, 21.00), amiben viszont nem lesz semmi csúnya, hiszen leginkább talán drámaként definiálhatnánk ezt a filmet– már műfaji értelemben. A tök átlagos, szürke kisembert alakító Ewan McGregor látogatást tesz -egy váratlan, de visszautasíthatatlannak tetsző meghívásra- a gazdagok fényűző, bűnös élvezetekben dúskáló világába, ahol azonban nem érzi otthon magát… Sőt, kifejezetten kényelmetlen szituációk sora vár rá. (A képen Michelle Williams és Ewan McGregor.)

Ugyanekkor Az igenember (Viasat3, 21.00) viszont inkább azoknak való, akik még el tudják viselni Jim Carrey-t (nekem általában igen nehezemre esik). Jim itt most nagyon depressziós, ám haverjai elcipelik egy guruhoz, aki olyan hatással lesz rá, hogy az eddigi “nem”-ek helyett ezentúl mindenre “igent” mond. Ez aztán sok-sok vicces szituációt fog eredményezni. Messze nem agyatlan film ez, már az “üzenetére” nézve: ezért is ajánlom, csak éppen…

Egyszer született egy novella egy lányról, aki koporsómanöken volt. Az volt a dolga, hogy belefeküdjön a koporsókba, míg azokat lefényképezték a temetkezési vállalkozó prospektusába. Nos, a Körberajzolva (Duna, 21.50) című francia komédia főhősét (François Damiens) hasonló munkára kényszerítette az élet. A hajdan közepesen sikeres színész ma rendőrségi helyszíneléseken helyettesíti az áldozatokat. Főhősünből azonban rendre előtör az élettapasztalat, valamint korábbi, ócska krimikben szerzett “tudás” és okítani kezdi a rendőröket, mit s hogyan kéne csinálniuk a tettes előkerítése érdekében… Arra emlékszem, hogy valami szerelemféle is szövődik a filmben és hogy egy szép, alpesi faluban játszódik.

2009-ben készült a Filmkaraván (m5, 21.50) című román film, mely a múlt század hatvanas éveiben játszódik, valahol belső-Romániában. Egy vándormozis csapat járja a falvakat, hogy szovjet kommunista propagandafilmekkel világosítsák fel a helybélieket a helyes politikai útvonalról. Az egyik faluban azonban a kutya sem kíváncsi rájuk… Szóval, ne láttam ezt a filmet, de a leírtak alapján engem nagyon emlékeztet egy 20-30 éves iráni, vagy örmény filmre – de végül is mindegy. Állítólag ez egy fekete humorban bővelkedő szatíra lesz, amiben a románok általában erősek.

A Showtime – Végtelen és képtelenben (Sony Movie Channel, 21.00) Robert De Nirót és Eddie Murphyt hozták össze egy filmbe a producerek. Ez egy szórakoztató krimi-vígjáték, leheletnyi médiakritikával. De Niro nyomozó amúgy a szokásos pofáit vágja és vérprofi, Murphy nyomozó pedig szintén tőle megszokott mennyiségben pofázik és bénázik, miközben egy oktondi tévéstáb műsort készít veszélyes munkájukról.

A Holt költők társaságában (Filmcafe, 21.00) egy független, progresszív gondolkodású, lendületes irodalomtanár (Robin Williams) alakítja át a szigorúan hagyománytisztelő, konzervatív angol fiúiskola merev, kőtáblákba vésett rendjét azzal, hogy tanítványaival valóban képes megszerettetni az irodalom, a művészetek és ezeken keresztül az élet nagyszerűségét. Kötelező érvényű, katartikus film minden diák, de főleg minden pedagógus számára!

Mike Binder filmje, az Egy férfi naplója (Film Mánia, 21.00) valószínűleg azon csúszik meg először, hogy főhőse, a szupermenő, kőgazdag művészügynök nem tud mit kezdeni életével és ez, így, bizony, eléggé hiteltelen. Főleg, hogy a karakter emellett megmarad nagyképű, cinikus, öntelt hólyagnak. Semmi szerethető nincs benne, ami megfogná a nézőt. Ráadásul a másik oldal sem szimpatikus, csupán egy szimpla, irigy suttyó, aki pont ilyen lenne, mint a főhős, ha szerepet cserélnének. Ben Affleck sem tesz semmit azért, hogy az általa alakított karakter néző-közelibbé váljon, és még az az “önmagamat is leköpöm, ha kell” attitűd is hiányzik belőle, amit pl. Adam Sandler oly sikeresen alkalmaz hasonló esetekben (magán). Ettől függetlenül, talán tanulságos lehet ez a történet.

A 2014-es Oscar-szórás nagy-nagy lufija volt David O. Russell Amerikai botrány (Viasat3, 21.00) című mozija. Ma szembesülhet ezzel a méretes blöffel az, aki eddig még nem tette meg… Nagy sztárok, remekül megidézett hetvenes évek-fíling – egy teljesen átlagos, üres és ötlettelen átveréses filmben (vagy filmes átverésben). (Bővebben)

A legendás, roma származású jazzgitáros Django Reinhardt alakját eleveníti fel a Django (Duna, 21.30) című című 2017-es francia film. A történet szerint Django (Reda Kateb – a képen) már híres gitáros, a swing királya Párizsban, akit még a náci német tisztek is rajongva hallgatnak. Djangót meg is hívják a birodalmi Berlinbe, hogy Goebbels előtt is bemutathassa virtuóz tehetségét – miközben már javában folyik a cigányok zsidókkal együtt való deportálása. A filmben feltűnik a magyar Palya Bea is, azt hiszem, Django húgának szerepében – ma este én is megnézem.

Schwechtje Mihály -megannyi, eléggé érdekes és olykor komoly sikert is arató kisjátékfilmje után- bemutatkozó nagyjátékfilmjében, a beszédes című Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 -ban (HBO, 23.30) -igen, a végén szmájlival- a japán mangaképregények és animék iránti rajongása miatt lila hajat viselő, tizedik osztályos Eszter (Herr Szilvia) bonyolult, erotikus viszonyba keveredik az interneten az iskolát otthagyó és családjával Londonba távozó volt angoltanárjával, Csababával (Polgár Csaba). (Bővebben)

Kalandfilm lesz a klasszikus Pillangó (Film Mánia, 21.00), Steve McQueennel és Dustin Hoffmannal (kép). Henri Charriére könyvét minimum ötször olvastam, de a filmet is láttam jó néhányszor – mindkettő egy szökés történetét meséli el a hírhedt börtönként működő guyanai Ördög-szigetről. A kedvenc jelenetem a leprások között játszódik, sajnos az a filmben nem olyan, mint ahogy a könyvből olvasva elképzeltem – ennek ellenére ez egy jó kis veretes darab.

Robert de Niro tűnik fel A szajré (Paramount Channel, 21.00) című szajré-filmben, két másik színészgeneráció két jeles tagja –Marlon Brando és Edward Norton– kíséretében. (Bővebben)

A Véres munka (Viasat3, 21.00) témájában picit bizarr, minőségében kissé középszerű, ám azért mindenképpen tisztességes krimi, az öreg zsaru, nem vén zsaru-típusból. Clint Eastwood rendezte saját magát e 2002-es filmben, szokása szerint. A történet origója a szív, mint a vért pumpáló szerv: a címbeli munkát egy szívátültetésen átesett öreg zsaru hajtja végre, azáltal motiváltan, hogy megtalálja annak gyilkosát, akinek szíve végül is az ő mellkasában dobog. Nem rossz a szereposztás: Clint bácsi asszisztenciáját Anjelica Huston és Jeff Daniels adja.

Hogy oldjam picit a hétkezdet baljós hangulatát, Funes Lajossal nyitnám a sort (lásd a képen). A Káposztalevesben (Film Mánia, 21.00) éppen fingóverseny zajlik (komolyan!), mikor egy repülőcsészealj száll le a veteményesbe, és a belőle kiszálló űrlény rajongani kezd a címben említett levesért. Az ufó annyira rákattan, hogy egészen furcsa dolgokra is hajlandó annak érdekében, hogy minél tovább maradjon a Földön. Szóval, ez a film akkora baromságnak ígérkezik, hogy képtelen voltam kihagyni a napi ajánlóból, utólag is elnézések özönét kérve…

Ehhez képest Steven Spielberg 2015-ös filmje, A kémek hídja (Moziverzum, 21.00) a jéghideg profizmus – egy hidegháborús kémtörténet. Tipikus Spielberg-moziról van szó, melynek összképét, ahogy pályájának tulajdonképen minden filmjét, a végkifejlet ízléstelen idealizmusa, mondhatni szentimentalizmusa rontja le. Ami például jól állt az ET-nek, az Amistadnak vagy a Bíborszínnek, romba dönti ezt a filmet, mint a Schindler listáját az a bizonyos piros ruhás kislány. Pedig az első 20 perc zseniálisan végighúzott némajátéka, csak zörejekkel és képpel, minden zene és párbeszéd nélkül, egy igen izgalmas kémtörténetet ígér. Az utána következő tulajdonképpeni történet -a Tom Hanks alakította ügyvéd/CIA ügynök NDK-beli küldetése- is rendben van, még ha az már igencsak tobzódik a közhelyekben és olyan ziccereket hagy kihasználatlanul (pl. a kémvád koncepciós jellege), melyek akár külön-külön kidolgozva is megérnének egy jó filmet. A vége ömlengés, sokszoros önigazoló visszacsatolás, didaktikus lónyál. Janusz Kaminski szinte festményszerűen fotografál, bár nála is érzem az “annyira szép, hogy már alig hiszem el”-t. Mark Rylance viszont jó az orosz kém mellékszerepében.

A Minden héten háború (Film+, 21.00) eközben Oliver Stone nagyszabású filmeposza Amerika egyik első számú őrületéről, az amerikai fociról (értsd: a rögbi amerikai változatáról). A szereposztás is igen súlyos, azonban kiemelkedik belőle Al Pacino (örökös szinkronhangjával, Végvári Tamással), aki a film középpontjában álló futballedzőt alakítja, az általában megszokott intenzitással és minőségben. A film azonban azok számára is ajánlott, akik nem ismerik, sőt tán még idegenkednek is ettől a közhelyesen “ostoba izomagyak focijának” tartott sportágtól. Ugyan sportfilm ez, de nem minden tartalom nélkül – mutatja ezt az is, hogy az amerikai Oscar-díj akkori osztásánál szinte szóba sem került, ellenben az inkább a minőségi művészfilmek felé tendáló Berlini Filmfesztiválon Arany Medve-jelölést kapott.

Jön A hazafi (Mozi+, 21.00) is, a kegyetlen, rettenthetetlen, kiismerhetetlen és engesztelhetetlen Mel Gibson képében, Roland Emmerich 164 perces, amerikai függetlenségi háborús eposzában. Békés parasztember a címszereplő, aki vállát vonja a háború hírére, ő családját akarja csupán eltartani, földet akarja túrni és köpni nagyot a lenyugvó nap felé, csak úgy. Hagyják őtet békén. Legnagyobb fia (Heath Ledger) keblét azonban forradalmi hév feszíti, s hogyha kell, halni is mer a hazáért, a szabadságért, a függetlenségért. A háború azonban igen csúnya dolog, amit a harcra tüzelő röpiratok rendre el is hallgatnak, természetesen a fiú is besokall és dezertál a seregből. Az otthonmaradó öccse próbálja megvédeni, de az ostor rajta csattan. Immár az apának is ott kell hagynia az eke szarvát, szemében őrült láng gyúl, kérges tenyere fegyvert markol… A végén természetesen magasan leng a csillagsávos lobogó és megtanulhatjuk azt is, hogy senki nem lehet független saját nemzete függetlenségi háborújában.

A Túszjátszma (Sony Movie Channel, 21.00) című túszdrámában, Joel Schumacher precíz, de kissé lélektelen, szűk terekben játszódó túszejtős thrillerjében, Nicole Kidman és Nicolas Cage próbálja fotelbe tapasztani a nézőt – több, de inkább kevesebb sikerrel. (Bővebben)

Megmondom őszintén, Kertész Imre Sorstalanság című regényét akkor olvastam el, amikor írója megkapta a Nobel-díjat. Néhány évvel később, amikor Koltai Lajos, hazai mércével nézve óriási költségvetéssel nekiállt sebtiben megfilmesíteni a regényt, még élénken élt bennem a szöveg által megteremtődött száraz, szenvtelen, szinte már cinikus olvasat – amivel viszont köszönőviszonyban sincs Koltai filmje. A Sorstalanság (Duna, 21.25) ködös, művészi képekben tobzódó, horribile dictu, érzelmes film lett, mely témájából fakadóan megrázza az embert, hatással is van rá – csakhogy Kertész nem ezt, nem így írta meg. Még akkor sem, ha neve ott van a stáblistán és állítólag rá is bólintott a kész filmre…

A Hisztéria (Film Mánia, 23.00) című romantikus vígjáték a viktoriánus-kori Londonban játszódik, ahol is egy ifjú orvos (Hugh Dancy) altesti masszázzsal próbálja gyógyítani a hölgyek körében terjedő, veszélyes betegséget, a hisztériát. Csoda, hogy hosszú sorok kígyóznak a rendelő előtt? 😀 Az éppen erőre kapó feminista mozgalmak egyik prominense azonban átlát a szitán és kuruzslónak kiáltja ki az ifjú orvost…

A buli ma este tarthat akár Alkonyattól pirkadatig (AMC, 20.00) is, például Robert Rodriguez ellenállhatatlanul nevetséges, vámpírzombi-kaszabolós bad tripjében, akár sokadjára is. A szereposztás: George Clooney, Quentin Tarantino, Salma Hayek, Harvey Keitel, Juliette Lewis, Danny Trejo, stb.

Christina Aguilera, a minapi popdíva “kapott” egy filmet 2010-ben, melyben kvázi eljátszhatta saját magát. A Díva (Film4, 20.00) egy vidéki lány nyílegyenes története, aki nagy karriert csinál a hangjával. Nem egy nagy sztori, de ez a film (többek között Cher és Stanley Tucci asszisztenciájával) a táncról és Christina dalairól szól, melyek -szinte értelemszerűen- Golden Globe-ot értek neki, anno.

A Pearl Harbor – Égi háború (Film+, 20.00) című 183 perces, Michael Bay által rendezett háborús látványfilm értékeit picit tán jelzi, hogy csupán annyira emlékszem belőle, hogy piszok jól nézett ki, amikor az ismert történelmi jelentőségű napon (1941. december 7-én) a japán bombázók lebombázták a hawaii kikötőt… Nyilván a film végén aztán lengett a magasban a csillagsávos lobogó is. Hogy közte mi volt?

A Napsütötte Toszkána (Sony Max, 20.00) ma este sem több, de nem is kevesebb, mint egy utazási ajánlatnak is beillő romantikus komédia. Diane Lane játssza a filmben azt a sikeres, ám boldogtalan írónőt, akit egy barátnője toszkánai utazással lep meg, mintegy pihenési és regenerálódási célzattal. Az írónőnek azonban annyira bejön Toszkána, hogy hagyja a régi életét Amerikában és megveszi azt az ódon házat, ahol pihen… (Akár erre is mondhatná Woody Allen, hogy “Ha minden ilyen ilyen flottul menne!”, ugybár?)

A bosszút, mint a jogérvényesítés egyedül üdvözítő módját szerető nézők nyilván szeretni fogják A bosszú jogán (Filmcafe, 21.00) című akcióthrillert, melyben Nicolas Cage adja azt a szolid irodalomtanárt, aki vérnősző barommá válva vesz elégtételt feleségének erőszaktevőin, egy titokzatos szervezet segítségével. Amikor Charles Bronson klasszikus Bosszúvágya találkozik a Harcosok klubjával…

A százéves Federico Fellini Arany Pálma és Oscar-díjas alkotása, Az édes élet (Duna, 22.20) majdnem betiltásra került Olaszországban anno, a pápa által, de az olasz kritika is utálta kezdetben – mert olyannak mutatta meg az olaszokat, az olasz társadalmat, az arisztokráciát, a polgárságot és a médiát, amilyenek valójában. Marcello (Marcello Mastrioanni) eközben párás szemekkel nézi Alfa Spiderjében ülve Anita Ekberget, ahogyan az elegáns nagyestélyiben megfürdik Róma híres nevezetességében, a Trevi-kútban… (Lásd a képen)

Steven Spielberg abszurdba hajló, tehát a mai viszonyok között akár fájóan valóságosnak is tekinthető Terminál (Moziverzum, 22.50) című vígjátékában egy fiktív (bár nekünk túlontúl ismerős), kelet-európai ország polgára (Tom Hanks) vár éppen átszállásra egy repülőtéren, miközben hazája, annak rendje és módja szerint felbomlik. Újsütetű hontalanként hősünknek abszurd helyzetek tömkelegével kell megküzdenie… Nagyon okos, tanulságos film.

Különösen ajánlott Pedro Almodóvar 2016-os filmje ma estére. A Julieta (Duna, 21.10) egy anya története, a férjének tragikus elvesztésével a háttérben. Mély, érzelmekben gazdag, de érzelmileg hiteles, megragadó film ez két elképesztően erős színészi alakítással: Emma Suárez és Adriana Ugarte egyaránt megérdemelnek minden elismerést a címszerepben nyújtott teljesítményükért (lásd a képen).

A ma esti krimi Woody Allen egyik régebbi filmje, a Rejtélyes manhattani haláleset (TV4, 22.00) lesz, amiben Woody és akkori neje, Diane Keaton mellett Anjelica Hustont és Alan Aldát is láthatjuk. Rengeteget fecsegnek a filmben, Woody szokása szerint hozza a neurotikus, kétbalkezes, brooklyni slemilt… Én azt bírom Woody filmjeiben, hogy ezek tényleg többször nézős mozik, mert mindig elő tud bújni valahonnan valami rejtett poén, vicces beszólás, akármi…

Éjszakára jöhet még a Szerelem és más drogok (Prime, 23.00) is. A tisztes hollywoodi mesterembernek megismert Edward Zwick -mi tagadás- ijesztően zajosan kezdődő dolgozata főleg igéző szemei és tökéletesnél is tökéletesebb fogai villogtatásán túl igen pikáns jeleneteket is bevállaló Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal közti civódásról szól, némi diszkrét gyógyszeripar-fikázáson és a Parkinson-kórral való együttélés nehézségeinek közérdekű középpontba helyezésén túl.

Kezdhetjük az estét például a francia kulináriában való ejtőzéssel. Az Én, a séf (Duna, 20.35) Jean Reno által alakított főszereplője avatott reprezentánsa a méltán híres (illetve, a nem francia “barbárok” szerint alaposan túlértékelt) francia konyhaművészetnek, akire egy nap alatt szakad rá a teljes szakramentum: a kamaszodó lánya, valamint egy igencsak tehetséges ifjú szakács, aki -horribile dictu!- a vaj-, tejszín-, és mindenféle “szent” zsiradéktól mentes reformkonyha híve…

A legendás Jég veled! (Viasat3, 21.00) című sport-komédia később, megtörtént esetet feldolgozva, a jamaicai bob-válogatott felkészülését és dicsőséges szereplését meséli el. Annak idején alapos feltűnést keltettek a trópusi szigetországból érkező, ébenfekete sportolók ebben a szó szerint jeges, téli sportban, s bár nem nyertek semmit az 1988-as Calgary Téli Olimpián, mégis világhírt és óriási szimpátiát arattak – ahogyan a róluk készült film is.

Egy segélyszervezet orvosa (Monica Bellucci) ragad az afrikai őserdőben A Nap könnyei (Mozi+, 21.00) című akciófilmben, miközben kitör egy helyi lázadás. Egy rutinos, de már nem eléggé motivált katonát (Bruce Willis) küldenek érte, hogy kimenekítse a veszélyes övezetből, a doktornő azonban nem hajlandó hátrahagyni betegeit. A film legnagyobb hibája, hogy már ennyiből is tudjuk, mi lesz a vége – és nem is fogunk ebben csalatkozni.

A Júlia és a szellemek (m5, 21.50) viszont a százéves Federico Fellini egyik legzavarbaejtőbb filmje. A téma a nő, a főszereplő pedig ki lenne más, mint Giulietta Masina (lásd a képen), a zene Nino Rota, és a többi, és a többi… “Azért kell a nőről beszélnünk, hogy megszabadítsuk attól a hamis képtől, melyet a férfi alkotott magának róla, hogy megadjuk neki a lehetőséget az intellektuális fejlődésre. Ahhoz, hogy a férfi szabad maradjon, szabad nőre van szüksége…” – nyilatkozta Fellini a nőkről általában és Júlia ezt nagyjából meg is fogadja a filmben.

Az író Thomas Wolfe (aki nem összekeverendő a szintén író Tom Wolfe-al!) novellisztikusan rövid életéről szóló Genius (Duna, 22.05) címszerepét Jude Law, feleségét Nicole Kidman, szerkesztőjét és mentorát Colin Firth, míg mellékszereplőként Ernest Hemingway-t Dominic West, F. Scott Fitzgeraldot pedig Guy Peace alakítja. A komoly, neves szereposztást villantó, 2016-ban Berlinben Arany Medvére is jelölt film ehhez képest egy szolid, de értelmes, nyugodt film egy nálunk tán kevéssé ismert, de a későbbi irodalmi vonulatokra (mint pl. az ún. beat-költők, Kerouac, Mailer, Philip Roth) nagy hatással bíró írót mutat be.

Az éjszakára marad Szomjas kultikus Falfúrója (Duna, 23.55). Bán János adja a kádári nyolcvanas évek tipikus kisemberét, aki már új lakásba költözött családjával a szép, új, vasbeton lakótelepre, de másra már nem maradt pénze. Viszont van már benne vállalkozói hevület is, és tapasztalva a házgyári elemekből épült lakások hibáját -nem lehet szöget verni a falba- beruház egy izmos ütvefúróba és bérfúrni kezd. A kisember elkezd jól keresni, a család viszont eközben őt keresi, de nem találja… Lesznek döntött kameraállások (á la Grunwalsky), reklámbejátszások, Kőbánya-fíling, ahogyan azt megszoktuk annak idején.