Ma este például Heath Ledger játssza Casanovát (Sony Max, 20.00), természetesen nem a Fellini-féle művészi, hanem a Lasse Hallström-féle kalandos, komédiás verzióban, Jeremy Irons társaságában. A történeten az egész család szórakozhat boldog egyetértésben: a hölgyek sikongatnak, a férfiak pedig irigykednek.
Minden időutazós filmek non plus ultrája a Végső visszaszámlálás (Duna, 20.35). Antik háborús film ez, mely eljátszik a gondolattal, hogy mi lett volna ha, mondjuk, az USA egy mai, modern repülőgép-anyahajóval oldaná meg a Pearl Harbornál történteket. Elektromos vihar, izé, mese, persze, de a film ettől még szerintem jó és izgalmas. És Kirk Douglas a kapitány.
Az ausztrál Rosalie Ham bestsellere alapján készült A ruhakészítő (Filmbox Prémium, 21.00) című film, a szintén ausztrál Jocelyn Moorhouse által. Kate Winslet adja az igazán friss, unikális, szórakoztató, ám egy picit fel is kavaró történet címszereplőjét, aki egy gyerekkori trauma, egy komoly vád miatt költözött Párizsba az isten háta mögötti ausztrál kisvárosból, ahol mesterévé vált a divatszabóságnak. Húsz év elteltével már mint egy igazi, nagyvilági, elegáns dáma érkezik vissza szülővárosába, ahol azonban semmi nem változott ez idő alatt. Ugyanaz a belterjes áskálódás, ugyanazok a tomboló, szűk látókörű előítéletek és ugyanaz a buta bizalmatlanság. Bár csak rövid időre tervezte a hazalátogatást, látva az ottani állapotokat, mégis marad, hogy helyrehozza a dolgokat. Helyenként bizarr, olykor kifejezetten fekete humorú, eredeti, fordulatos, gazdag szövetű romantikus bosszútörténet ez, remek fényképezéssel (Donald McAlpine), Winslet mellett egy kiváló Hugo Weavinggel, egy szimpatikus Liam Hemsworthel és egy frenetikus Judy Davisszel.
John Hillcoat második amerikai filmjében, a Tripla kilencesben (Viasat6, 21.00) ugyanazt az utat jártja, amit a Fékezhetetlennel elkezdett: imponáló szereposztásban (amit ezúttal például Chiwetel Ejiofor, Casey Affleck, Woody Harrelson, vagy például az itt felismerhetetlenné sminkelt Kate Winslet jelent) moralizál egy kőkemény történetben a kemény férfiak bűnös világáról. A férfiak ezúttal mai, többségükben velejéig korrupt rendőrök, néhány szénné varrt latin cabrón, valamint egy igen férfias orosz-zsidó maffiózónéni (karikatúrája). A morális tanulságot jelen esetben a végén csak egy, a legkevésbé tisztességtelen maradhat dramaturgiai kliséje jelenti – picit szembe menve a valóságban tapasztalható dolgokkal. Amúgy egy kissé kusza, de azért egyáltalán nem követhetetlen cselekményű, jó közepes korrupt zsarus-akciókrimi ez, néhány ötletes jelenettel. Hillcoattól azonban -korábbi filmjei, pl. Az út alapján- ez a film egyértelműen csalódás. Amúgy rendben van.
Tom Tykwer, a kitűnő német rendező volt olyan bátor, hogy filmre álmodja Patrick Süskind kultikus regényét, a Parfümöt. A film, azaz a Parfüm: Egy gyilkos története (Filmcafe, 21.00) végül látványos, gazdagon díszített, ízléses és pikkpakk műnek sikeredett, azonban számomra valahogyan mégsem tűnik az igazinak. Talán ha szagos is lenne? Persze, ettől még simán nézhető, Dustin Hoffman például igazán remek benne, de Ben Whishaw sem rossz. Csak ne hasonlítsuk a filmet a regényhez…
A Napsütötte Toszkána (Viasat3, 21.00) ma este sem több, de nem is kevesebb, mint egy utazási ajánlatnak is beillő romantikus komédia. Diane Lane játssza a filmben azt a sikeres, ám boldogtalan írónőt, akit egy barátnője toszkánai utazással lep meg, mintegy pihenési és regenerálódási célzattal. Az írónőnek azonban annyira bejön Toszkána, hogy hagyja a régi életét Amerikában és megveszi azt az ódon házat, ahol pihen… (Akár erre is mondhatná Woody Allen, hogy “Ha minden ilyen ilyen flottul menne!”, ugyebár?)
Két középkorú embert (Juliette Binoche és Clive Owen) láthatunk az Apropó szerelem (m2, 21.10) című romantikus komédiában, akik valaha tehetséges művésznek számítottak. Mára azonban különböző okokból kényszerpályákon mozognak, ugyanabban az iskolában tanítanak. Segíthetnék is egymást, megértő társai is lehetnének a másiknak, ehelyett rivalizálásuk lassan valós háborúba fullad. A jelzett műfajban azonban a háború kimenetele borítékolható.
Az életet és az élet szépségét ünnepli Ang Lee 2009-ben bemutatott Woodstock a kertemben (TV4, 22.00) című színes-szagos (de azért hozzávetőleg a valóságos tényeken alapuló) fantáziájában, mely a legendás fesztivál keletkezésének körülményeiről mesél. A zenés vígjáték műfaji megjelölés azonban ne tévesszen meg senkit, nem fog szerepelni a filmben se Janis, se Jimi, de még a Crosby, Stills, Nash & Young sem (bár a háttérben ők is átvonulnak), úgy emlékszem, egyáltalán nincs koncertjelenet, viszont az adekvát kísérőzenék, amolyan hangkulisszaként, végig szólnak. (Bővebben)
A mai este legfigyelemreméltóbb alkotása azonban a román új hullám jeles alkotójának, Cristian Mungiunak 2016-os filmje, a 4 hónap, 3 hét, 2 naphoz hasonlóan szintén Arany Pálmára jelölt, és ez alkalommal a Legjobb rendező díját elnyert Érettségi (Duna, 22.20), mely a jelenkor, már társadalomtudósok és közgazdászok által is definiált legfőbb rákfenéjét, a korrupció valódi természetét mutatja be egy szépen végigvitt tanmese formájában. A mai román valóság nettó tök ugyanaz, ami nálunk is van: Mungiu tűpontosan a jelen történések velejébe hatoló története a lehető legaktuálisabb ránk nézve is. (A kép jelenet a filmből.) KÖTELEZŐ darab. (Bővebben)
A Saul fia (RTL II, 23.00) viszont a magyar film eddigi legnagyobb nemzetközi sikere, nem csak az Oscar-díj miatt, hanem az ezen kívül elnyert temérdek más díj, elismerés okán is. Döbbenetes erejű képei azóta beleégtek a világ emlékezetébe. Gyötrelmes, súlyos mondanivalót, sőt, kimondanivalót hordozó film. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: