Kezdhetjük az estét például a francia kulináriában való ejtőzéssel. Az Én, a séf (Duna, 20.35) Jean Reno által alakított főszereplője avatott reprezentánsa a méltán híres (illetve, a nem francia “barbárok” szerint alaposan túlértékelt) francia konyhaművészetnek, akire egy nap alatt szakad rá a teljes szakramentum: a kamaszodó lánya, valamint egy igencsak tehetséges ifjú szakács, aki -horribile dictu!- a vaj-, tejszín-, és mindenféle “szent” zsiradéktól mentes reformkonyha híve…
A legendás Jég veled! (Viasat3, 21.00) című sport-komédia később, megtörtént esetet feldolgozva, a jamaicai bob-válogatott felkészülését és dicsőséges szereplését meséli el. Annak idején alapos feltűnést keltettek a trópusi szigetországból érkező, ébenfekete sportolók ebben a szó szerint jeges, téli sportban, s bár nem nyertek semmit az 1988-as Calgary Téli Olimpián, mégis világhírt és óriási szimpátiát arattak – ahogyan a róluk készült film is.
Egy segélyszervezet orvosa (Monica Bellucci) ragad az afrikai őserdőben A Nap könnyei (Mozi+, 21.00) című akciófilmben, miközben kitör egy helyi lázadás. Egy rutinos, de már nem eléggé motivált katonát (Bruce Willis) küldenek érte, hogy kimenekítse a veszélyes övezetből, a doktornő azonban nem hajlandó hátrahagyni betegeit. A film legnagyobb hibája, hogy már ennyiből is tudjuk, mi lesz a vége – és nem is fogunk ebben csalatkozni.
A Júlia és a szellemek (m5, 21.50) viszont a százéves Federico Fellini egyik legzavarbaejtőbb filmje. A téma a nő, a főszereplő pedig ki lenne más, mint Giulietta Masina (lásd a képen), a zene Nino Rota, és a többi, és a többi… “Azért kell a nőről beszélnünk, hogy megszabadítsuk attól a hamis képtől, melyet a férfi alkotott magának róla, hogy megadjuk neki a lehetőséget az intellektuális fejlődésre. Ahhoz, hogy a férfi szabad maradjon, szabad nőre van szüksége…” – nyilatkozta Fellini a nőkről általában és Júlia ezt nagyjából meg is fogadja a filmben.
Az író Thomas Wolfe (aki nem összekeverendő a szintén író Tom Wolfe-al!) novellisztikusan rövid életéről szóló Genius (Duna, 22.05) címszerepét Jude Law, feleségét Nicole Kidman, szerkesztőjét és mentorát Colin Firth, míg mellékszereplőként Ernest Hemingway-t Dominic West, F. Scott Fitzgeraldot pedig Guy Peace alakítja. A komoly, neves szereposztást villantó, 2016-ban Berlinben Arany Medvére is jelölt film ehhez képest egy szolid, de értelmes, nyugodt film egy nálunk tán kevéssé ismert, de a későbbi irodalmi vonulatokra (mint pl. az ún. beat-költők, Kerouac, Mailer, Philip Roth) nagy hatással bíró írót mutat be.
Az éjszakára marad Szomjas kultikus Falfúrója (Duna, 23.55). Bán János adja a kádári nyolcvanas évek tipikus kisemberét, aki már új lakásba költözött családjával a szép, új, vasbeton lakótelepre, de másra már nem maradt pénze. Viszont van már benne vállalkozói hevület is, és tapasztalva a házgyári elemekből épült lakások hibáját -nem lehet szöget verni a falba- beruház egy izmos ütvefúróba és bérfúrni kezd. A kisember elkezd jól keresni, a család viszont eközben őt keresi, de nem találja… Lesznek döntött kameraállások (á la Grunwalsky), reklámbejátszások, Kőbánya-fíling, ahogyan azt megszoktuk annak idején.
Köszi szépen, örülök, hogy tetszik – ha már a tévéműsor nem mindig olyan, mint amilyen lehetne… 🙂
Kedves efes! nagyon tetszik a stílusod, ahogy néha szatirikus hangon, néha visccesen, de mégis komolyan, a mai magyar élet jelemzőit is “belesuvasztod” a filmek leírásába. Mindig élvezettel olvasom a soraidat.
Üdv
Klarissza