Hogy oldjam picit a hétkezdet baljós hangulatát, Funes Lajossal nyitnám a sort (lásd a képen). A Káposztalevesben (Film Mánia, 21.00) éppen fingóverseny zajlik (komolyan!), mikor egy repülőcsészealj száll le a veteményesbe, és a belőle kiszálló űrlény rajongani kezd a címben említett levesért. Az ufó annyira rákattan, hogy egészen furcsa dolgokra is hajlandó annak érdekében, hogy minél tovább maradjon a Földön. Szóval, ez a film akkora baromságnak ígérkezik, hogy képtelen voltam kihagyni a napi ajánlóból, utólag is elnézések özönét kérve…
Ehhez képest Steven Spielberg 2015-ös filmje, A kémek hídja (Moziverzum, 21.00) a jéghideg profizmus – egy hidegháborús kémtörténet. Tipikus Spielberg-moziról van szó, melynek összképét, ahogy pályájának tulajdonképen minden filmjét, a végkifejlet ízléstelen idealizmusa, mondhatni szentimentalizmusa rontja le. Ami például jól állt az ET-nek, az Amistadnak vagy a Bíborszínnek, romba dönti ezt a filmet, mint a Schindler listáját az a bizonyos piros ruhás kislány. Pedig az első 20 perc zseniálisan végighúzott némajátéka, csak zörejekkel és képpel, minden zene és párbeszéd nélkül, egy igen izgalmas kémtörténetet ígér. Az utána következő tulajdonképpeni történet -a Tom Hanks alakította ügyvéd/CIA ügynök NDK-beli küldetése- is rendben van, még ha az már igencsak tobzódik a közhelyekben és olyan ziccereket hagy kihasználatlanul (pl. a kémvád koncepciós jellege), melyek akár külön-külön kidolgozva is megérnének egy jó filmet. A vége ömlengés, sokszoros önigazoló visszacsatolás, didaktikus lónyál. Janusz Kaminski szinte festményszerűen fotografál, bár nála is érzem az “annyira szép, hogy már alig hiszem el”-t. Mark Rylance viszont jó az orosz kém mellékszerepében.
A Minden héten háború (Film+, 21.00) eközben Oliver Stone nagyszabású filmeposza Amerika egyik első számú őrületéről, az amerikai fociról (értsd: a rögbi amerikai változatáról). A szereposztás is igen súlyos, azonban kiemelkedik belőle Al Pacino (örökös szinkronhangjával, Végvári Tamással), aki a film középpontjában álló futballedzőt alakítja, az általában megszokott intenzitással és minőségben. A film azonban azok számára is ajánlott, akik nem ismerik, sőt tán még idegenkednek is ettől a közhelyesen “ostoba izomagyak focijának” tartott sportágtól. Ugyan sportfilm ez, de nem minden tartalom nélkül – mutatja ezt az is, hogy az amerikai Oscar-díj akkori osztásánál szinte szóba sem került, ellenben az inkább a minőségi művészfilmek felé tendáló Berlini Filmfesztiválon Arany Medve-jelölést kapott.
Jön A hazafi (Mozi+, 21.00) is, a kegyetlen, rettenthetetlen, kiismerhetetlen és engesztelhetetlen Mel Gibson képében, Roland Emmerich 164 perces, amerikai függetlenségi háborús eposzában. Békés parasztember a címszereplő, aki vállát vonja a háború hírére, ő családját akarja csupán eltartani, földet akarja túrni és köpni nagyot a lenyugvó nap felé, csak úgy. Hagyják őtet békén. Legnagyobb fia (Heath Ledger) keblét azonban forradalmi hév feszíti, s hogyha kell, halni is mer a hazáért, a szabadságért, a függetlenségért. A háború azonban igen csúnya dolog, amit a harcra tüzelő röpiratok rendre el is hallgatnak, természetesen a fiú is besokall és dezertál a seregből. Az otthonmaradó öccse próbálja megvédeni, de az ostor rajta csattan. Immár az apának is ott kell hagynia az eke szarvát, szemében őrült láng gyúl, kérges tenyere fegyvert markol… A végén természetesen magasan leng a csillagsávos lobogó és megtanulhatjuk azt is, hogy senki nem lehet független saját nemzete függetlenségi háborújában.
A Túszjátszma (Sony Movie Channel, 21.00) című túszdrámában, Joel Schumacher precíz, de kissé lélektelen, szűk terekben játszódó túszejtős thrillerjében, Nicole Kidman és Nicolas Cage próbálja fotelbe tapasztani a nézőt – több, de inkább kevesebb sikerrel. (Bővebben)
Megmondom őszintén, Kertész Imre Sorstalanság című regényét akkor olvastam el, amikor írója megkapta a Nobel-díjat. Néhány évvel később, amikor Koltai Lajos, hazai mércével nézve óriási költségvetéssel nekiállt sebtiben megfilmesíteni a regényt, még élénken élt bennem a szöveg által megteremtődött száraz, szenvtelen, szinte már cinikus olvasat – amivel viszont köszönőviszonyban sincs Koltai filmje. A Sorstalanság (Duna, 21.25) ködös, művészi képekben tobzódó, horribile dictu, érzelmes film lett, mely témájából fakadóan megrázza az embert, hatással is van rá – csakhogy Kertész nem ezt, nem így írta meg. Még akkor sem, ha neve ott van a stáblistán és állítólag rá is bólintott a kész filmre…
A Hisztéria (Film Mánia, 23.00) című romantikus vígjáték a viktoriánus-kori Londonban játszódik, ahol is egy ifjú orvos (Hugh Dancy) altesti masszázzsal próbálja gyógyítani a hölgyek körében terjedő, veszélyes betegséget, a hisztériát. Csoda, hogy hosszú sorok kígyóznak a rendelő előtt? 😀 Az éppen erőre kapó feminista mozgalmak egyik prominense azonban átlát a szitán és kuruzslónak kiáltja ki az ifjú orvost…
A káposztaleves 10/10.