Mit nézzünk ma a tévében?

Érdekes film a Veszélyes vizeken (AMC, 20.00), sokszor láthattuk már. Egy látszólag sima, átlagos thrillernek tűnik ez a film, ügyes helyszínválasztása és meghökkentő szereposztása azonban mindenképpen magasan az átlag fölé, figyelemre méltóvá emeli. Nem mintha nem láthattunk volna eddig extrém sportkörülmények között játszódó thrillert, azonban e filmben Curtis Hanson rendező igen sikeresen fokozza az amúgy sem veszélytelen raftingot egy thriller kellően feszült hangulatot keltő dramaturgiai szervezőelemévé. Kevin Bacont is láttuk már thrillerben, az azonban mindenképpen meglepetés, hogy Meryl Streep milyen magabiztosan mozog ebben a számára nyilvánvalóan ismeretlen, rázós és vizes közegben. Mindketten jogosan kaptak e filmben nyújtott alakításukért egy-egy Golden Globe-jelölést, ami szintén tovább fényezi e filmet. Akár meg is kaphatták volna…

A Négy tesó (RTL Spike, 21.00) címszereplői (Mark Wahlberg, Tyrese Gibson, André Benjamin, Garrett Hedlund) egy tragikusan végződő, ám mégis banális bolti rablásban vesztették el édesanyjukként szeretett nevelőanyjukat. A fiúkat azonban kemény fából faragják és bosszút állnak. John Singleton kemény, realisztikus bűndrámájában ugyan sokat káromkodnak, a sebekből mintha valódi vér folyna, de -néhány egészen sablonmentes fordulat után- a végén győz az igazság. Kicsit a Drótot idézi a rendőrség vs. “bűnözői körök” közti bonyolult kapcsolat ábrázolása, azonban itt inkább a játékfilmes jelleg dominál a dokumentarista szemléletmód helyett. Kicsit túlbonyolított a cselekmény, a nevelőanya figurája is talán túl infantilisre lett véve, de alapvetően tetszett a film.

Elsősorban a teke-játékosok, a white russian nevű koktél kedvelői, a perzsaszőnyeg-mániások, a Coen-testvérek rajongói, illetve azon emberek számára alapfilm A nagy Lebowski (Filmcafe, 21.00), akik legszívesebben egy fürdőköpenyben, a semmit téve töltenék el egész életüket. A címszerepben Jeff Bridgest, mellékesen pedig John Goodmant, Julianne Moore-t, John Turturrót, Steve Buscemit, vagy például Philip Seymour Hoffmant láthatjuk.

Wim Wenders film noir iránti szenvedélyének hódol A piszkos ügy (m2, 21.10) című 1982-ben bemutatott krimijében. Dashiel Hammett, akinek például a film noir egyik alapvető klasszikusát, A máltai sólyom című történetet is köszönhetjük, egyik utolsó magánnyomozói megbízását követhetjük nyomon ebben a kvázi életrajzban, ahogyan egy eltűnt kínai színésznő után nyomoz. Piszkos, erőszaktól és mindenféle emberi mocsokságtól bűzlő ügy lesz ez, de ekkor ezt még a majdani krimiíró-klasszikus nem sejti… Hammettet Frederic Forrest kelti életre hitelesen (lásd a képen).

A Mielőtt megismertelek (TV2, 21.50) című angol romantikus dráma akár a méltán óriási sikert arató, francia Életrevalók sztorijának Downton Abbeyban eljátszott parafrázisaként is értelmezhető. Itt egy fiatal, baleset következtében örökre kerekesszékbe kényszerült dúsgazdag, ám helyzetéből adódóan mélyen cinikus, keserű bankárt (Sam Claflin) lököd vissza a napfényre az életrevaló, tombolóan optimista segéderő, aki ezúttal egy ifjú hölgy (Emilia Clarke). Én passzolom.

A ma esti utolsó ajánlat kosztümös lesz és romantikus. A Kisasszonyok (TV4, 22.00), vagyis a csöndes és bölcs Meg (Trini Alvarado), a betegeskedő Beth (Claire Danes), a megnyerően kedves Amy (Kirsten Dunst) és a modern, írónőnek készülő Jo March (Wynona Ryder), a jól ismert XIX. századi szokást felrúgva, csakis szerelemből hajlandóak férjhez menni. Sajnos azonban, egy, és csakis egy férfi (Christian Bale) jöhet szóba a vidékükön, akinek figyelméért Amy és Jo között éles, de bájos versengés kezdődik…

A Hazudós Jakab (Film4, 20.00) a magyar származású Peter Kassovitz rendezése és Robin Williams játssza benne a cím- és főszerepet. E filmdráma egy lengyelországi gettóban játszódik a második világháború idején, és nagyjából ugyanazt az üzenetet hordozza, mint a Jó reggelt, Vietnam! Jakab, a mindentől elzárt gettóban élők szenvedéseit apró, de jó szándékú füllentésekkel enyhíti és nem is tudja, ezzel mennyit segít a szenvedések elviselésében. A megható, mélyen humánus film rengeteg magyar szereplővel (pl. Igó Éva, Darvas Iván, Bálint István) és magyar operatőrrel (Ragályi Elemér) készült 1999-ben, amerikai, francia és magyar koprodukcióban.

A Gyilkos lövés (Viasat6, 21.00) valójában egy igen sovány sztorira épülő, 1988-ban bemutatott menekülős thriller, amit azonban Roger Spottiswoode remek rendezése, a műfajból adódó sablonok ellenére is fordulatos cselekmény, valamint a három főszereplő (Sidney Poitier, Tom Berenger és Kirstie Alley) áldozatos színészi munkája tesz ma is élvezhetővé.

Rendkívül érdekes darab a Truman Show (Humor+, 21.00) is, mely látszólag egy groteszk, olykor már szinte morbid humorú szatíra “az” amerikai kisemberről (Jim Carrey) és az őt körülvevő, gondosan kitalált és felépített álomvilágról, a mindent behálózó, irányító és befolyásoló médiáról – valójában azonban egy filozófiai példázat a modern életről, a lehetőségeinkről, a jövőről. Vagy fordítva, de végül is mindegy. Fontos film, mely közérthetően fogalmazza meg a való életünket valójában is mozgató lényeges dolgokat.

Az eheti betevő Becstelen Brigantykot (Filmcafe, 21.00) csak azok tekintik történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból is. A néhol meghökkentően vicces film Quentin Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan megmutatja az utat, mit s hogyan, kiknek és hova (a képen Christoph Waltz). (Bővebben)

A legmagyarabb skót rendezőként is ismert Kevin Macdonald (nagyapja Magyarországról menekült el a nácik elől) Fekete-tenger (Sony Movie Channel, 21.00) című filmjében tulajdonképpen sikerrel ötvözte a klausztrofób tengeralattjárós drámákat a szajréfilm zsánerével. Ugyan a cselekmény minden egyes mozzanata jól kiszámítható, az alapszituáció kissé erőszakolt és képtelen, ennek ellenére a film mégis működik. Szolidan, de megbízhatóan, és nem csak Jude Law-nak köszönhetően.

A bűn árfolyama (TV4, 22.00) című nemzetközi mozi picit később még mindig azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

Stanley Kubrick sajnos már nem készíthette el a maga variációját a mesterséges értelem kontra ember egészen biztosan eljövendő (bár valójában már be is következett), igen bonyolult erkölcsi, etikai és filozófiai kérdéseket felvető problematikájáról, így azt a “mindenható” Steven Spielberg forgatta le, a maga “mesés” modorában. Az A.I. – Mesterséges értelem (RTL Spike, 23.00) végül is nem lett rossz film, de Kubrick verziójára azért sokkal jobban kíváncsi lettem volna…

Egy jó közepes akcióthriller lesz a ma esti Kalandtúra (Film Mánia, 21.00), mely a címből tán sejthetően, végig gyönyörű tájakon játszódik – és ezt Dante Spinotti le is tudta fényképezni. Sokat dob a filmen még a két remek főszereplő is: John Cusack és Morgan Freeman. Lúzer tornatanár és hülye fia véletlenül egy veszélyes bűnözőbe botlik a dzsungeltúrán – a tét így fokozottan a túlélés.

Ehhez képest egy kőkemény, csontszáraz angol krimi lesz a Torta (Sony Movie Channel, 21.00), térdig gázolva a realityben. Főszerepben a baltaarcú, ám kisfiús mosolyú Daniel Craig (a képen Colm Meanyvel), de még mellékszerepekben is például Tom Hardyval. (Bővebben)

“A férfiak hülyék! – mondja Az ajtó (m5, 21.50) című filmben Emerenc (Helen Mirren), a gránitkemény jellemű, ám „pokrócmodorú” házvezetőnő (mintha sejtette volna előre a majdani tévés műsorszerkesztők alapelveit…). De ezt gondolhatja a filmet rendező veterán -mindenképpen életműdíjas- Szabó István is, hiszen Szabó Magda hasonló című, világsikerű regényének filmváltozatát erőteljesen nőiesre, lágyra, s ha lehet azt mondani, meglehetősen televízió-barátra hangolta. (Bővebben)

A Kamera által homályosan (Viasat6, 22.00) Richard Linklater kvázi kultuszfilmje. Én ugyan nem szeretem azt a vizuális látásmódot, amit Linklater e filmben alkalmazott (az élő színészeket egy rajzfilmes hatásokat keltő effekttel, “rajzolta át”), sokan viszont azt tartják, épp ezáltal idéződik meg hitelesen Philip K. Dick negatív utópiájának furcsa, pszichedelikus, lebegő világa. Tudja a fene, engem zavar ez az animációs maszk, mert látom alatta az amúgy kifejezetten jól játszó színészeket… A film szerintem megállna a lábán úgy is, ha nem lenne vaskos kontúrokkal digitálisan átrajzolva Keanu Reeves, Winona Ryder vagy Robert Downey Jr., és ezek az arcok, itt legalábbis kellően “pszichedelikusak” is. Ha talán kevésbé ismert arcú színészeket játszatott volna Linklater, akkor talán könnyebben elfogadnám, így azonban csak kicsit műmájerkedésnek tűnik nekem ez a vizuális bűvészkedés. Maga a film, ennek ellenére igen jó, feltéve, ha jónak lehet nevezni azt a paranoiás, érzéki csalódásokkal súlyosbított/felpörgetett lidércálmot, amiben az egész leledzik és amiről szól. Igen pontos drog-film a Kamera által homályosan, melyet kár volt így agyonrajzolni – azonban részben éppen ettől lett kultusz tárgya, tehát még így, ezzel együtt is ajánlandó.

Tipikusan az a film az Összeesküvés-elmélet (Filmcafe, 21.00), amelyik megmutatja, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy színész túl mélyen beleéli magát szerepébe… 🙂 A viccet félretéve, Mel Gibson valószínűleg nem ebben a filmbe kattant be, ő már régóta ilyen, a konspirációs teória-mechanizmusok kialakulása, illetve megjelenésük viszont tűpontosan van ábrázolva ebben az izgalmas moziban. Mindig vannak, mindig voltak és lesznek is olyanok, akik tisztán (értsd: mindenkinél tisztábban, hiszen mindenki hülye, idióta, ostoba, sőt, vak és süket is, ráadásul át vagyunk verve) látnak mindent, és átlátják azt a mindent átszövő pókhálót, melynek közepén ott csücsül a csúnya, karvalyorrú, kígyóvállú, kapzsi banyapók (az UFO, Soros, az ENSZ, az EU, a komcsik, a kínaiak és egyáltalán, az idegenszívű migráncsok – tetszés szerint behelyettesíthető, illetve felsorolható). A film amúgy vicces is, főleg a Julia Roberts (lásd a képen) által jegyzett romantikus szál fényében…

Eközben a Ronin (Moziverzum, 21.00) című, régi szamurájtörténeteket idéző (ezekre utal a film címe is: a roninok amolyan munkanélküli, elbocsájtott szamurájok, “betyárok” voltak), visszafogott, ám mégis izgalmas és kőkemény krimiben (rendezte John Frankenheimer) munkanélküli titkosügynökök próbálnak saját szakállukra dolgozni. Robert De Niro mellett igen jó a filmben Jean Reno és Stellan Skarsgaard is.

Később a Szigorúan ellenőrzött vonatok (m5, 21.50) is befut ma este (az első vágányra). Bohumil Hrabal és Jirí Menzel méltán klasszikus filmje Tapicska forgalmistáról, a stemplizés helyes módjáról, az ejaculatio praecoxról és természetesen a precíz váltóállításról szól. Megkerülhetetlen és kihagyhatatlan mozi ez arról, hogy mi is ez a Közép-Európa, amibe születtünk…

Nézhetjük azonban Eperjes Károlyt is, méghozzá fejébe húzott “külföldi sapkában”, Tímár Péter a magyar labdarúgás talán sosem volt nagyszerűségét meglovagoló időutazásos nyereményjátékában. A 6:3 avagy, Játszd újra, Tutti (Duna, 21.50) hátterében azért látszik egy picit valami nagyon-nagyon csúnya is, ami viszont biztosan volt, megtörtént, és úgy hívják: történelem (lásd mint eggyel feljebb).

Gyöngyössy Imre és Kabay Barna filmje, a Jób lázadása (Duna, 23.30) nem véletlenül kapott annak idején Oscar-jelölést, hiszen rendkívül erős, tömör és lényegre törő, hiteles dráma. Tökéletesen passzol az évtizedekkel később készült, de témájában szorosan kapcsolódó -szintén remek- 1945-höz. Nagyon szép lett a digitálisan felújított változat, azonban a film minőségéhez nem méltó, csapnivaló utószinkronon nem tudtak változtatni. Ugyan Temessy Hédi és Zenthe Ferenc döbbenetesen erős alakításán ez a technikai jellegű bibi alig ront, de sajnos a kissrácból (Fehér Gábor) semmit nem lehet érteni. Simán lehetne feliratozni, mert amúgy elképesztő erejű, hiteles alakítás az övé is.

A John Patrick Shanley által írt és rendezett, méltán sok Oscar-díjra jelölt Kételyben (Film4, 20.00) egy furcsa pap-tanár (Philip Seymour Hoffman – a képen) érkezik a mélyen vallásos szellemiségű, egyházi tanintézetbe. Az új tanár azonban gyorsan az iskola tanulóinak kedvencévé válik felvilágosult, humánus pedagógiai módszereinek köszönhetően, viszont az intézet vaskalapos főnővére (Meryl Streep) azonban magát, a sátánt látja a férfiban és kíméletlen háborút indít ellene… Erősen ajánlott e bölcs, okos, ráadásul izgalmas film megtekintése is – főleg manapság… (Bővebben)

Anthony Hopkins alakítja az Ösztön (AMC, 21.00) főhősét, aki, amolyan Tarzanba oltott Robinzonként, több évet töltött a dzsungelben, mindenféle emberi társaság híján, egy gorillacsaládban. Már lemondott róla mindenki, amikor hirtelen újra feltűnik a civilizációban – ám a gorillák társaságában már lefoszlott róla minden emberi. Ruha, kultúra, artikulált beszéd, stb. Hogy aztán ez jó, avagy rossz, arra választ ad ez a 1999-ben készült film. Van benne még sok minden, még egy krimi-szál is a cselekményben, valamint Cuba Gooding Jr., Donald Sutherland és Maura Tierney a Vészhelyzetből.

William Shakespeare ismert drámáját dolgozza fel Michael Ratford veretes Velencei kalmárja (Filmbox, 21.00). Impozáns a szereposztás, Al Pacino játssza Shylockot, a címszereplő zsidó uzsorást, Jeremy Irons Antoniót, a látszólag gazdag nemest, Joseph Fiennes pedig Bassanio, a szerelmes ifjú, akinek pénzre van szüksége, hogy megkérhesse a szép Portia (Lynn Collins) kezét. A konfliktus az, hogy kitől kérjen, barátjától, akinek minden pénze a “tengeren dolgozik”, avagy a lenézett zsidótól, aki viszont szívesen adna, ám a régi sérelmekért felszámított “nem egészen tisztességes” kamatra? A film komótos és kissé megúszós is, már ami a történet fő kérdését illeti, viszont kiállítása pompázatos, színészileg pedig kifogástalan.

Minden generáció “nagy” generáció, mármint azok szempontjából, akik beletartoznak, de valamilyen okból az a generáció, amely a hatvanas években töltötte kamasz- és ifjúkorát, következetesen “A nagy generációnak” nevezteti magát. Pedig van vaj az ő fülük mögött is, méghozzá tonnaszám, ez azonban tök mindegy abból a szempontból, hogy András Ferenc és Bereményi Géza A nagy generáció (Duna, 21.35) című története remek film, mely pontosan ragadja meg a hetvenes-nyolcvanas évek jellemző magyar közhangulatát, amikor az a bizonyos generáció, akik magukat “a nagynak” hívják, rájöttek saját korlátaikra, kicsinységükre, hétköznapi, banális valóságukra.

Joel Schumacher 1993-as Összeomlás (Sony Movie Channel, 23.30) című filmjében Michael Douglas alakít egy teljesen hétköznapi, szürke tisztviselőt, aki egy nap, a szokásos dugóban való vánszorgás közepette bekattan, elege lesz abból, hogy semmiképpen sem érhet haza kislányának szülinapi partijára, kiszáll a kocsijából és gyalogosan indul hazafele. Útját holttestek és vérző sérültek szegélyezik… Ezúttal azonban messze nem amolyan agyatlan mészárlás-mozival van dolgunk, a történet masszív társadalomkritikai és -lélektani vetülete az, ami igazán izgalmassá teszi ezt a filmet.

Az Amélie csodálatos életével milliók szívét megmelengető Jean-Pierre Jeunet 2009-ben bemutatott filmje a Micmacs – (N)Agyban megy a kavarás (Film Mánia, 21.00), mely idétlen címe ellenére akár az Amélie szerves folytatásának is felfogható, bár annál egy kicsit durvább, bizarrabb és groteszkebb történet… (Bővebben) (A történet főszerepében Dany Boon – a képen.)

Andy Warhol óta tudjuk, hogy 15 perc hírnév (Viasat3, 21.00) mindenkinek jár. A baj csak az, hogy sajnos túl sokan visszaélnek ezzel, míg mások annyira akarják a tünékeny közismertséget, hogy bármire hajlandóak érte… Két kelet-európai suttyó New York-i ámokfutása is a média érdeklődésébe tud kerülni nagyjából 15 percre, ez azonban ennél sokkal nagyobb mértékű gondot okoz a rendőrség médiasztárjának, a páváskodó főzsarunak, akit Robert de Niro alakít.

Viszont A pók hálójában (Moziverzum, 21.00) is egy fordulatos, izgalmas, teljesen nézhető darab. Morgan Freeman remek színész, ezt tudjuk jól: itt egy rendőrségi pszichológus-író-nyomozót alakít, akit soron következő “páciense” arra kényszerít, hogy beleírja őt és az általa elkövetett bűntettet következő könyvébe. Nyilván láttuk már mindkét filmet…

Téglásy Ferenc 1988-as Soha, sehol, senkinek (Duna, 22.35) című filmjében Kozák András alakít egy volt Horthy-katonatisztet, akit a Rákosi-rezsim rendszeridegen elemként családostul kitelepített egy isten háta mögötti faluba. Két évet tölt kényszerlakhelyén, s miután onnan végre elköltözhetett, pontosan tudja, hogy arról az időről soha, sehol, senkinek nem beszélhet…

Kevés forróbb téma adódik a mai közbeszédben, mint a migráció. Nem ragozom, csurig van vele az internet, mindenki szakért, megért, cáfol, segít, vagy éppen vérben forgó szemekkel életét féltve, halálért hörögve rázza virtuális fegyverét. Arról azonban kevés szó esik, hogy amúgy kik is ezek a szerencsétlenek (mások által gaz terroristáknak, megint mások által a nagyhatalmak által felbérelt ügynököknek nevezett emberek), akik tíz-, százezrével, sőt sokmilliónyian indultak meg a magát oly büszkén civilizáltnak tartó Nyugat irányába? A kanadai Philippe Falardeau (pl. Lazhar tanár úr) Szudán elveszett fiai  (Film4, 20.00) című, a valóságban is megtörtént eseményeket feldolgozó – és Kegyes hazugság címmel is ismert- drámája Dél-Szudán véres problematikájába nyúl bele, elmesélve néhány gyermek szerencsés megmenekülését háború sújtotta, nyomorúságos falujukból a távoli, mesés Amerikába, a “szabadság és bőség földjére”. (Bővebben)

Sajnos, a Hitler utolsó napjait elmesélő filmjével elég hangosat koppantó Oliver Hirschbiegel Hollywoodban elkövetett zombisító űr-kórokozós scifijén, az Invázión (Viasat3, 21.00) még a riadtan pislogó Nicole Kidman és a megszokott módon acélkemény Daniel Craig sem tud segíteni. (Bővebben)

Emir Kusturica talán legkevésbé “kusturicás” filmje az Amerikában készített Arizonai álmodozók (Film Mánia, 21.00), mely mindezzel együtt talán a legjobb, legtipikusabb Kusturica-film. E paradoxon is mutatja talán, hogy egy meglehetősen szabálytalan, sehová nem sorolható filmmel van dolgunk, mely egyszerre pszichedelikus road-movie és allegorikus filmesszé. Hogy egy virtigli kultuszfilmmel van dolgunk, mutatja, hogy csak a zenéjének (Goran Bregovic művének) komoly rajongótábora van, miközben a filmben olyan nevek adják egymásnak a lasztit, mint az ekkor még ropogósan friss Johnny Depp, Faye Dunaway, Hollywood egyik nagyasszonya (lásd a képen), vagy a mára komoly sztárrá avanzsált Lili Taylor, illetve ezt a ziccert elegánsan az önpusztításba hajolva kihagyó Vincent Gallo. 

Az ausztrál Rosalie Ham bestsellere alapján készült A ruhakészítő (Filmbox Prémium, 21.00) című film, a szintén ausztrál Jocelyn Moorhouse által. Kate Winslet adja az igazán friss, unikális, szórakoztató, ám egy picit fel is kavaró történet címszereplőjét, aki egy gyerekkori trauma, egy komoly vád miatt költözött Párizsba az isten háta mögötti ausztrál kisvárosból, ahol mesterévé vált a divatszabóságnak. Húsz év elteltével már mint egy igazi, nagyvilági, elegáns dáma érkezik vissza szülővárosába, ahol azonban semmi nem változott ez idő alatt. Ugyanaz a belterjes áskálódás, ugyanazok a tomboló, szűk látókörű előítéletek és ugyanaz a buta bizalmatlanság. Bár csak rövid időre tervezte a hazalátogatást, látva az ottani állapotokat, mégis marad, hogy helyrehozza a dolgokat. Helyenként bizarr, olykor kifejezetten fekete humorú, eredeti, fordulatos, gazdag szövetű romantikus bosszútörténet ez, remek fényképezéssel (Donald McAlpine), Winslet mellett egy kiváló Hugo Weavinggel, egy szimpatikus Liam Hemsworthel és egy frenetikus Judy Davisszel.

Maradunk ezen a távoli földrészen a következő ajánlatban is, egy kissé idétlen, de azért még bájos, teljesen nézhető és szerethető történettel. A Muriel esküvője (Film Mánia, 21.00) című ausztrál romantikus filmet már mindenki látta, és tudja nagyon jól, hogy a csúnya és gátlásos Murielről szól a történet, hogy hogyan lesz, vagy nem lesz neki esküvője. Toni Collette bravúros címszereplését mindenképpen muszáj kiemelni.

A következő három film még messzebb repítheti a vállalkozó kedvű nézőket. Például a Marsra. A vörös bolygó (Viasat6, 21.00) című, igen klausztro- és agórafób sci-fiben amúgy a betonarcú Carrie-Anne Mosst, az akkoriban éppen józan Val Kilmert és a mindig kiváló Tom Sizemore-t láthatjuk. Ha nem kívánunk a filmtől a tudomány mai állása szerinti egzakt eredményeknek megfelelő hitelességet, akkor azért egy korrekt, feszes és gondolatébresztő, nézhető film lesz ez – bár lesz benne űrhajó, de lézerkardok, mesefigurák, és más efféle műfaji közhelyek viszont nem. (Bővebben)

A Marson játszódik az Élet (AXN, 21.00) című történet is, melyben -meglepetésszerűen- életet talál egy kutatócsoport a vörös bolygón. Ennek örülnünk kellene, ám a feltételes mód jelzi azt, hogy ami él, az nem feltétlenül jelent jót is… Az emberiség nagy veszélyben van. Jó amúgy a szereplőgárda, Jake Gyllenhaalban, Rebecca Fergusonban vagy Ryan Reynoldsban azért lehet bízni…

Dennis Villeneuve (pl. Felperzselt föld, Fogságban, Sicario, Szárnyas fejvadász 2049) viszont a tudományos-fantasztikus irodalom berkeiben nevesnek számító Ted Chiang novellájából adaptálta Érkezés (Viasat3, 21.00) című filmjét, mely egyszerre apellál értelemre és érzelemre, miközben kihagyja a játékból a szívet és a gyomrot. Így ha valami zsigeri élményre vágynánk, mint egy Star Wars-mozi például, hoppon maradunk; sem izgalom nem fogja meghajtani ketyerénket, sem a drámai feszültség nem fogja vasmarokra a gyomrunk. Ellenben elgondolkozhatunk az élet értelmén, valóban a saját életünk értelmén, valamint a világ jelenlegi legnagyobb problémáján, miszerint mennyire nem értjük meg egymást, hogy mennyire előkerült -újra- a problémák erőszakos lerendezésének vágya, ahelyett, hogy megismernénk “ellenségünket”, akiről szinte bizonyosan kiderülne, hogy valójában csak rettenetesen magányos és barátkozni akar, amihez nem találja a megfelelő módot, pont, ahogy mi sem. Egyszerűbb inkább leordítani a fejét és hazaküldeni… Egyszerűbb ezt a filmet is le-“unalmas művész-picsogásozni”, mint megpróbálni megérteni. Pedig ez sem lenne túl bonyolult agyi tevékenység, legalábbis lényegesen egyszerűbb, mint az a probléma, amit Amy Adams oly ügyesen megold a filmben. Mondjuk: Kapcsolat 2. (és ez a film negatívuma). (Perry által ugyanez versben.)

Már két hónapja nem volt adásban a Hideghegy (Filmcafe, 21.00): egy igazi “nagyfilm”, mely valószínűleg szétkaszálta volna magát a 2004-es év Oscar-díj ceremónián, ha nem éppen a Gyűrűk ura – A király visszatérrel kellett volna versenyre kelnie. Nagyívű családi és szerelmi dráma a történelem viharában, egészen elképesztő szereposztással (Renée Zellwegertől Jude Law-n keresztül Nicole Kidmanig). (Bővebben)

Picit később John Travolta alakít A tábornok lánya (m2, 21.10) című (katonai) bírósági drámában egy katonai ügyészt, aki egy hadseregen belüli brutális nemi erőszak ügyében kezd kilátástalannak tűnő nyomozásba: az áldozat ugyanis az egyik nagy tekintélyű tábornok lánya, a lehetséges elkövető(k) pedig a főtiszti karban keresendő(k). A lelkiismeretes ügyész a nyomozás során lépten-nyomon a seregbéli tekintélyelvűségből, férfisovinizmusból és a túlértelmezett bajtársiasságból fakadó, áthatolhatatlan falakba ütközik, s úgy tűnik, képtelen kideríteni a gyilkos(ok) kilétét. Hollywoodban azonban mindig van pont a mondat végén… Egy alapvetően műfaji filmhez képest azért elég keményen be lesz szólva az amerikai hadseregben uralkodó mentális közállapotoknak, bár onnan belülről nézve, azért ez még mindig csak egy “okoskodó, liberális, civil köcsögség”. Egy pillantást azért megér ez a film is, nekünk civileknek mindenképpen – de talán a katonáknak is.

A lovacskás filmek kedvelői nézhetik A paripát (Duna, 21.20) is, melyben egy ízig-vérig városi lány (Diane Lane) örököl egy versenylóistállót, amit egy veterán “suttogó” (John Malkovich) segítségével szeretne gatyába rázni. Drámai végkifejlet, katartikusan lobogó sörények, szélsebesen vágtázó paták!

A modern társadalmak tipikus párkapcsolatairól, a párválasztás berögzült sémáiról, illetve magáról, a szerelemről alkotott mai fogalmunkról értekezik az új görög film fenegyereke, Yorgos Lanthimos, széles nemzetközi összefogással készült A homár (Sony Max, 22.50) című, igen komoly díjakkal jutalmazott filmjében. Az elismerésektől függetlenül a film minden egyes pillanatában, de teljes egészében is alkalmas arra, hogy bizonyos befogadási nehézségekkel, előítéletekkel, fixációkkal, illetve röghöz kötött gondolkodással megáldott/megvert nézők sikoltva ugorjanak ki tőle az ablakon. (A képen jelenet a filmből.) Persze, aki annak idején már belefutott a Kutyafogba, az nagyjából tudja, mi vár rá. (Bővebben)

Nem árt azonban újranézni a Vírus (RTL Klub, 23.20) című, ma már bőven felnőttkorúnak, de műfajában klasszikusnak is számító katasztrófafilmet sem, melyben Dustin Hoffman menti meg a világot egy hasonlóan pusztító vírus elől, Morgan Freeman, René Russo, Kevin Spacey, Donald Sutherland és mások által alakított karakterek ellenében, illetve segítségével. Az itt felvetett probléma ma is és a jövőre nézve is fenyegető (lásd koronavírus, ebola, stb.).

Úgy néz ki, mintha valami western lenne A magányos lovas (Cool, 20.00)… Ha most lennék 10-12 éves, nyilván imádnám is ezt a filmet, még akkor is, ha fogalmam sem volna a Volt egyszer egy Vadnyugatról. A Karib tenger kalózait viszont már vágom, mert apuék már megengedték, hogy megnézzem, aztán a szomszéd Pistikééknél még többször is, oda és meg vissza is (és direkt ezért öltöztem Jack Sparrownak a farsangon…) – és ennyi meg pont elég ehhez a filmhez. Tök olyan lesz ez is, csak kóbojos-indiánosba’.

Egy nem egészen sima (több halálesettel járó, veszett menekülésbe forduló) rablás történetét dolgozza fel a Kelepce (Film Mánia, 21.00) című thriller, melyben a bűntettet elkövető testvérpár (Olivia Wilde –a képen– és Eric Bana) olyan helyzetbe (egy ismeretlen család –Sissy Spacek, Kris Kristofferson és Charlie Hunnam– hálaadásnapi vacsorája) kerül, melyben a kiutat egymás elárulása jelenti. Izgalmas kis (tehát nem “nagy”) mozi.

Az idő múlásával egyre reménytelenebb álláskeresés gyötrelmei köszönnek vissza a Dick és Jane trükkjei (Sony Movie Channel, 21.00) című komédiában, mely Jim Carrey fogyaszthatóbb filmjei közé tartozik. Carrey egy hajdan nagy karrier előtt álló, tehetséges fickót alakít a filmben, aki mégis az utcára kerül – de nem adja fel.

De nézhetjük például szegény Patrick Swayzet is, amint egy barátságos kidobót játszik az Országúti diszkóban (Prime, 21.00), a VHS-korszak egyik legendás darabjában, akit egyszerre kóstolgatnak a helyi menő csávók (Ben Gazzara) és a szerelem (Kelly Lynch), illetve e kettő sajátos kombinációja.

A következő három nap (TV4, 22.00) egy egészen fogyasztható, slankra húzott, sajátos ízű ‘családi’ thriller, bár a rendezőtől, Paul Haggistól sohasem távol álló moralizálást nem ússzuk meg itt sem: a ‘szabad-e gyilkolni rossz embereket, hogy ezzel jó embereknek segítsünk’ problematika azért igencsak fajsúlyos kérdés. A választ azonban ezúttal nem rágja a szánkba, és ez jó. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a rendőrség szerepelt ebben a börtönből ártatlanul elítéltet szöktetős sztoriban, még akkor is, ha egy szigorúbb dramaturg az egészet kihúzta volna a francba. Szerintem éppen ezzel lett érdekes a film… Feltűnő azonban, hogy Russell Crowe ez alkalommal mennyire egysíkúan, lélektelenül játszik.

Gustave Flaubert klasszikus regényalakjának, Madame Bovary-nak (Duna, 20.30) 2015-ös filmfeldolgozásában nem rossz a szereposztás: Mia Wasikowska adja a felső tízezerbe szerencsével felkapaszkodó, ám ott helyét nem találó címszereplőt, Rhys Ifans Lheureux, aki kihasználja Bovaryné csalódottságát és szeretetéhségét. Paul Giamatti a gyógyszerész okostojás, míg Henry Lloyd-Hughes Bovary, a szerencsétlen orvos, aki képtelen megoldani a férj szerepét. Nagyot nem fogunk csalódni…

Anya (Jane Fonda) bigott, mormon asszony, egyedül éldegél az isten háta mögötti kisvároska egyik házában. Egy nap már régen a zajos nagyvárosban élő lánya (Felicity Huffman) keresi fel, hogy “ő már nem tud semmit sem kezdeni” a zűrös, piás, drogos lányával, az unokával (Lindsay Lohan) – és hátha nagyanyja szigorú erkölcsei, valamint az idahói ingerszegény környezet majd hatással lesz rá. Hát, minden inkább fordítva történik az Anya, lánya, unokája (Paramout Channel, 21.00) című komédiában, melynek aktuális pikantériáját éppen az adja, hogy az itt még balhés tinit alakító, és később a magánéletében is hasonló, sőt még az itt láthatónál is sokkal durvább pályát futó Lindsay Lohan az, aki gyökeresen szakítva addigi életével áttért a teljes önmegtartóztatást követelő muszlim hitre. Isten útjai kifürkészhetetlenek, ugyebár. 🙂

Rejtett kincs ma estére a svéd Koronaékszerek (Filmbox, 21.00). Ella Lemhagen 2011-es drámája egy különös mese, mely két elcserélt csecsemő születésének tragikomikus zűrzavarából szürreális érzelmi hullámvasúton hömpölyög át évtizedeken keresztül a meghökkentő, nyugtalanító, egyben katartikus végkifejletbe. Az egyik csecsemő szegény családba születik, míg a másik nagyon gazdagba – és így tovább. Nagy ívű, fantáziadús, remek film. (A képen jelenet a filmből.)

Az Egyenesen át (SuperTV2, 22.40) a kilencvenes évek elejének egyik filmslágere volt MTV-néző körökben (legalábbis valamiért nagyon emlékszem arra, hogy annak idején állandóan ezt a filmet reklámozták egy Ray Cokes és egy Steve Blame-bejelentkezés között…). Julia Roberts, Jack Bauer, Kevin Bacon (meg még néhány később ismertté vált arc) még fiatalok, orvostanhallgatók, akik azzal játszanak, hogy kicsit meghalnak, majd a többiekkel újraélesztik magukat. Romantikus szórakozás, a film azonban kicsit bedurvul a végére…