Kedd, február 4.

A Véres gyémánt (AMC, 20.00) jóval több egy agyatlan, egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thrillernél, hiszen egy (efféle) filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja rá a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Szinte mindennaposak a törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beállt a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy elindulnak Európa felé, amit viszont már nem fog megállítani semmilyen szögesdrót, vagy politikai kampány… és nem fognak otthon maradni sem, mert egy messziről jött okostojás ezt mondja nekik…) (Bővebben)

Jó kis film volt 1969-ben Michael Caine főszereplésével bemutatott Az olasz munka. Ez Az olasz meló (Mozi+, 21.00) címet viselő ma esti mozi annak a remake-je. Korrekt szajréfilm ez amúgy, neves szereplőgárdával, akik lazán formálják meg a bandatagokat: Mark Wahlberg a főszerepben érző szívű, ám szikrázó intellektusú bankrabló. Ellenlábasa Edward Norton, Sean Penn-esre vett figurával a régi haver, aki mindenkit át akar verni, de természetesen a végén… Charlize Theron érzékien duzzadt ajkai és babapofija mögött erős és kemény nő lakozik, Seth Green, ügyefogyott komputer-zseni, Jason Statham pedig megmutatja, a kopaszodó férfiak a legszívdöglesztőbbek. Mos Def süket, de nagyot robbant. Az egésznek a kulcsfigurája pedig Donald Sutherland, aki mintaszerűen adja elő, hogyan kell úgy jelen lenni végig egy filmben színészi értelemben, hogy effektíve tíz percet láthatjuk. (Bővebben)

A Ponyvaregényről (Moziverzum, 21.00) bemutatása idején, 1994-ben azt mondtam, hogy az utóbbi száz év legjobb filmje, s tekintve, hogy a film maga épp akkoriban ünnepelte századik születésnapját, ez azért akkor egy elég merész kijelentés volt. Nyilván nem lehet a filmeket abszolút sorrendbe helyezni, nem lehet centire vagy kilóra megmérni, de hogy Quentin Tarantino remekét akárhányszor meg lehet nézni, az egészen biztos. Ugye?

Clint Eastwood (a képen) ma este egy nyugdíjas betörőt játszik az Államérdek (Viasat3, 21.00) című ’97-es thrillerben, aki utolsó balhéjának egy helyes, gazdag házat néz ki magának – nem tudja azonban, hogy a villa az amerikai elnök titkos légyottjainak helyszíne. Öreg rabló, nem vén rabló, de ha már a rendőrség mellett az egész titkosszolgálat is a nyomában van, akkor az már könnyen megfekszi az ember gyomrát. Laza a szereposztás: Clint bácsi rendez és főszerepel, ahogy szokta; mellette Gene Hackman az elnök, Ed Harris pedig zsaru. Jó film.

A Veszedelmes viszonyok (Filmcafe, 22.50) a XIX. században élt Choderlos de Laclos XVIII. században játszódó pikáns -és világhírű- története, mely a rizsporos parókák és a telepacsulizott budoárok feslett világába kalauzolja el a nézőt. Stephen Frears adekvát formában tárja ezt a nézők szeme elé Michelle Pfeiffer, Glenn Close, Uma Thurman, valamint John Malkovich részvételével – utóbbi élete egyik legjobb teljesítményét nyújtja, mint a megesett Valmont gróf.