Úgy néz ki, mintha valami western lenne A magányos lovas (Cool, 20.00)… Ha most lennék 10-12 éves, nyilván imádnám is ezt a filmet, még akkor is, ha fogalmam sem volna a Volt egyszer egy Vadnyugatról. A Karib tenger kalózait viszont már vágom, mert apuék már megengedték, hogy megnézzem, aztán a szomszéd Pistikééknél még többször is, oda és meg vissza is (és direkt ezért öltöztem Jack Sparrownak a farsangon…) – és ennyi meg pont elég ehhez a filmhez. Tök olyan lesz ez is, csak kóbojos-indiánosba’.
Egy nem egészen sima (több halálesettel járó, veszett menekülésbe forduló) rablás történetét dolgozza fel a Kelepce (Film Mánia, 21.00) című thriller, melyben a bűntettet elkövető testvérpár (Olivia Wilde –a képen– és Eric Bana) olyan helyzetbe (egy ismeretlen család –Sissy Spacek, Kris Kristofferson és Charlie Hunnam– hálaadásnapi vacsorája) kerül, melyben a kiutat egymás elárulása jelenti. Izgalmas kis (tehát nem “nagy”) mozi.
Az idő múlásával egyre reménytelenebb álláskeresés gyötrelmei köszönnek vissza a Dick és Jane trükkjei (Sony Movie Channel, 21.00) című komédiában, mely Jim Carrey fogyaszthatóbb filmjei közé tartozik. Carrey egy hajdan nagy karrier előtt álló, tehetséges fickót alakít a filmben, aki mégis az utcára kerül – de nem adja fel.
De nézhetjük például szegény Patrick Swayzet is, amint egy barátságos kidobót játszik az Országúti diszkóban (Prime, 21.00), a VHS-korszak egyik legendás darabjában, akit egyszerre kóstolgatnak a helyi menő csávók (Ben Gazzara) és a szerelem (Kelly Lynch), illetve e kettő sajátos kombinációja.
A következő három nap (TV4, 22.00) egy egészen fogyasztható, slankra húzott, sajátos ízű ‘családi’ thriller, bár a rendezőtől, Paul Haggistól sohasem távol álló moralizálást nem ússzuk meg itt sem: a ‘szabad-e gyilkolni rossz embereket, hogy ezzel jó embereknek segítsünk’ problematika azért igencsak fajsúlyos kérdés. A választ azonban ezúttal nem rágja a szánkba, és ez jó. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a rendőrség szerepelt ebben a börtönből ártatlanul elítéltet szöktetős sztoriban, még akkor is, ha egy szigorúbb dramaturg az egészet kihúzta volna a francba. Szerintem éppen ezzel lett érdekes a film… Feltűnő azonban, hogy Russell Crowe ez alkalommal mennyire egysíkúan, lélektelenül játszik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: