Az ausztrál Rosalie Ham bestsellere alapján készült A ruhakészítő (Filmbox Prémium, 21.00) című film, a szintén ausztrál Jocelyn Moorhouse által. Kate Winslet adja az igazán friss, unikális, szórakoztató, ám egy picit fel is kavaró történet címszereplőjét, aki egy gyerekkori trauma, egy komoly vád miatt költözött Párizsba az isten háta mögötti ausztrál kisvárosból, ahol mesterévé vált a divatszabóságnak. Húsz év elteltével már mint egy igazi, nagyvilági, elegáns dáma érkezik vissza szülővárosába, ahol azonban semmi nem változott ez idő alatt. Ugyanaz a belterjes áskálódás, ugyanazok a tomboló, szűk látókörű előítéletek és ugyanaz a buta bizalmatlanság. Bár csak rövid időre tervezte a hazalátogatást, látva az ottani állapotokat, mégis marad, hogy helyrehozza a dolgokat. Helyenként bizarr, olykor kifejezetten fekete humorú, eredeti, fordulatos, gazdag szövetű romantikus bosszútörténet ez, remek fényképezéssel (Donald McAlpine), Winslet mellett egy kiváló Hugo Weavinggel, egy szimpatikus Liam Hemsworthel és egy frenetikus Judy Davisszel.
Maradunk ezen a távoli földrészen a következő ajánlatban is, egy kissé idétlen, de azért még bájos, teljesen nézhető és szerethető történettel. A Muriel esküvője (Film Mánia, 21.00) című ausztrál romantikus filmet már mindenki látta, és tudja nagyon jól, hogy a csúnya és gátlásos Murielről szól a történet, hogy hogyan lesz, vagy nem lesz neki esküvője. Toni Collette bravúros címszereplését mindenképpen muszáj kiemelni.
A következő három film még messzebb repítheti a vállalkozó kedvű nézőket. Például a Marsra. A vörös bolygó (Viasat6, 21.00) című, igen klausztro- és agórafób sci-fiben amúgy a betonarcú Carrie-Anne Mosst, az akkoriban éppen józan Val Kilmert és a mindig kiváló Tom Sizemore-t láthatjuk. Ha nem kívánunk a filmtől a tudomány mai állása szerinti egzakt eredményeknek megfelelő hitelességet, akkor azért egy korrekt, feszes és gondolatébresztő, nézhető film lesz ez – bár lesz benne űrhajó, de lézerkardok, mesefigurák, és más efféle műfaji közhelyek viszont nem. (Bővebben)
A Marson játszódik az Élet (AXN, 21.00) című történet is, melyben -meglepetésszerűen- életet talál egy kutatócsoport a vörös bolygón. Ennek örülnünk kellene, ám a feltételes mód jelzi azt, hogy ami él, az nem feltétlenül jelent jót is… Az emberiség nagy veszélyben van. Jó amúgy a szereplőgárda, Jake Gyllenhaalban, Rebecca Fergusonban vagy Ryan Reynoldsban azért lehet bízni…
Dennis Villeneuve (pl. Felperzselt föld, Fogságban, Sicario, Szárnyas fejvadász 2049) viszont a tudományos-fantasztikus irodalom berkeiben nevesnek számító Ted Chiang novellájából adaptálta Érkezés (Viasat3, 21.00) című filmjét, mely egyszerre apellál értelemre és érzelemre, miközben kihagyja a játékból a szívet és a gyomrot. Így ha valami zsigeri élményre vágynánk, mint egy Star Wars-mozi például, hoppon maradunk; sem izgalom nem fogja meghajtani ketyerénket, sem a drámai feszültség nem fogja vasmarokra a gyomrunk. Ellenben elgondolkozhatunk az élet értelmén, valóban a saját életünk értelmén, valamint a világ jelenlegi legnagyobb problémáján, miszerint mennyire nem értjük meg egymást, hogy mennyire előkerült -újra- a problémák erőszakos lerendezésének vágya, ahelyett, hogy megismernénk “ellenségünket”, akiről szinte bizonyosan kiderülne, hogy valójában csak rettenetesen magányos és barátkozni akar, amihez nem találja a megfelelő módot, pont, ahogy mi sem. Egyszerűbb inkább leordítani a fejét és hazaküldeni… Egyszerűbb ezt a filmet is le-“unalmas művész-picsogásozni”, mint megpróbálni megérteni. Pedig ez sem lenne túl bonyolult agyi tevékenység, legalábbis lényegesen egyszerűbb, mint az a probléma, amit Amy Adams oly ügyesen megold a filmben. Mondjuk: Kapcsolat 2. (és ez a film negatívuma). (Perry által ugyanez versben.)
Már két hónapja nem volt adásban a Hideghegy (Filmcafe, 21.00): egy igazi “nagyfilm”, mely valószínűleg szétkaszálta volna magát a 2004-es év Oscar-díj ceremónián, ha nem éppen a Gyűrűk ura – A király visszatérrel kellett volna versenyre kelnie. Nagyívű családi és szerelmi dráma a történelem viharában, egészen elképesztő szereposztással (Renée Zellwegertől Jude Law-n keresztül Nicole Kidmanig). (Bővebben)
Picit később John Travolta alakít A tábornok lánya (m2, 21.10) című (katonai) bírósági drámában egy katonai ügyészt, aki egy hadseregen belüli brutális nemi erőszak ügyében kezd kilátástalannak tűnő nyomozásba: az áldozat ugyanis az egyik nagy tekintélyű tábornok lánya, a lehetséges elkövető(k) pedig a főtiszti karban keresendő(k). A lelkiismeretes ügyész a nyomozás során lépten-nyomon a seregbéli tekintélyelvűségből, férfisovinizmusból és a túlértelmezett bajtársiasságból fakadó, áthatolhatatlan falakba ütközik, s úgy tűnik, képtelen kideríteni a gyilkos(ok) kilétét. Hollywoodban azonban mindig van pont a mondat végén… Egy alapvetően műfaji filmhez képest azért elég keményen be lesz szólva az amerikai hadseregben uralkodó mentális közállapotoknak, bár onnan belülről nézve, azért ez még mindig csak egy “okoskodó, liberális, civil köcsögség”. Egy pillantást azért megér ez a film is, nekünk civileknek mindenképpen – de talán a katonáknak is.
A lovacskás filmek kedvelői nézhetik A paripát (Duna, 21.20) is, melyben egy ízig-vérig városi lány (Diane Lane) örököl egy versenylóistállót, amit egy veterán “suttogó” (John Malkovich) segítségével szeretne gatyába rázni. Drámai végkifejlet, katartikusan lobogó sörények, szélsebesen vágtázó paták!
A modern társadalmak tipikus párkapcsolatairól, a párválasztás berögzült sémáiról, illetve magáról, a szerelemről alkotott mai fogalmunkról értekezik az új görög film fenegyereke, Yorgos Lanthimos, széles nemzetközi összefogással készült A homár (Sony Max, 22.50) című, igen komoly díjakkal jutalmazott filmjében. Az elismerésektől függetlenül a film minden egyes pillanatában, de teljes egészében is alkalmas arra, hogy bizonyos befogadási nehézségekkel, előítéletekkel, fixációkkal, illetve röghöz kötött gondolkodással megáldott/megvert nézők sikoltva ugorjanak ki tőle az ablakon. (A képen jelenet a filmből.) Persze, aki annak idején már belefutott a Kutyafogba, az nagyjából tudja, mi vár rá. (Bővebben)
Nem árt azonban újranézni a Vírus (RTL Klub, 23.20) című, ma már bőven felnőttkorúnak, de műfajában klasszikusnak is számító katasztrófafilmet sem, melyben Dustin Hoffman menti meg a világot egy hasonlóan pusztító vírus elől, Morgan Freeman, René Russo, Kevin Spacey, Donald Sutherland és mások által alakított karakterek ellenében, illetve segítségével. Az itt felvetett probléma ma is és a jövőre nézve is fenyegető (lásd koronavírus, ebola, stb.).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: