Hétfő, február 24.

Kevés forróbb téma adódik a mai közbeszédben, mint a migráció. Nem ragozom, csurig van vele az internet, mindenki szakért, megért, cáfol, segít, vagy éppen vérben forgó szemekkel életét féltve, halálért hörögve rázza virtuális fegyverét. Arról azonban kevés szó esik, hogy amúgy kik is ezek a szerencsétlenek (mások által gaz terroristáknak, megint mások által a nagyhatalmak által felbérelt ügynököknek nevezett emberek), akik tíz-, százezrével, sőt sokmilliónyian indultak meg a magát oly büszkén civilizáltnak tartó Nyugat irányába? A kanadai Philippe Falardeau (pl. Lazhar tanár úr) Szudán elveszett fiai  (Film4, 20.00) című, a valóságban is megtörtént eseményeket feldolgozó – és Kegyes hazugság címmel is ismert- drámája Dél-Szudán véres problematikájába nyúl bele, elmesélve néhány gyermek szerencsés megmenekülését háború sújtotta, nyomorúságos falujukból a távoli, mesés Amerikába, a “szabadság és bőség földjére”. (Bővebben)

Sajnos, a Hitler utolsó napjait elmesélő filmjével elég hangosat koppantó Oliver Hirschbiegel Hollywoodban elkövetett zombisító űr-kórokozós scifijén, az Invázión (Viasat3, 21.00) még a riadtan pislogó Nicole Kidman és a megszokott módon acélkemény Daniel Craig sem tud segíteni. (Bővebben)

Emir Kusturica talán legkevésbé “kusturicás” filmje az Amerikában készített Arizonai álmodozók (Film Mánia, 21.00), mely mindezzel együtt talán a legjobb, legtipikusabb Kusturica-film. E paradoxon is mutatja talán, hogy egy meglehetősen szabálytalan, sehová nem sorolható filmmel van dolgunk, mely egyszerre pszichedelikus road-movie és allegorikus filmesszé. Hogy egy virtigli kultuszfilmmel van dolgunk, mutatja, hogy csak a zenéjének (Goran Bregovic művének) komoly rajongótábora van, miközben a filmben olyan nevek adják egymásnak a lasztit, mint az ekkor még ropogósan friss Johnny Depp, Faye Dunaway, Hollywood egyik nagyasszonya (lásd a képen), vagy a mára komoly sztárrá avanzsált Lili Taylor, illetve ezt a ziccert elegánsan az önpusztításba hajolva kihagyó Vincent Gallo.