Mit nézzünk ma a tévében?

Lehet egy opció ma estére az Anthony Zimmer (Film Mánia, 21.00), mely ugyan semmi különös, csupán egy teljesen nézhető, fondorlatos, csavaros francia krimi, a főszerepben az igen dögös Sophie Marceauval (a képen).

Nem rajongok a Forma 1-ért, legalábbis azért nem, ami mára lett belőle. Az én autóversenyző hőseim -Emerson Fittipaldi, Jackie Stewart és mások- már kihaltak, megöregedtek, de legalábbis eltűntek az autóverseny-pályákról. Ron Howard rendkívül izgalmas életrajzi drámája, a Hajsza a győzelemért (Film+, 21.00) viszont éppen ebbe aranykorba kalauzolja el a nézőt, amikor a Forma 1-et két óriási egyéniség küzdelme jellemezte. Az egyik évben az osztrák Niki Lauda (Daniel Brühl) lett világbajnok, a másikban a brit James Hunt (Chris Hemsworth). A ’76-os idényben Lauda súlyos balesetet szenved és nemhogy a világbajnokság, de még az élete is veszélyben forog… A többi már történelem. Igen jó kis mozi ez!

Egy elhagyott, vad tengerparton magányosan álló kastélyban játszódik a napi betevő rémálomra vágyóknak az Árvaház (Film Mánia, 22.45) című picit közhelyes, de azért igen jól működő mexikói-spanyol thriller, Hitchcock nyomdokain. Egy család érkezik a lepukkant kastélyba, hogy ott az agilis anya fogyatékos gyerekeknek rendezzen be otthont. Nem számolnak azonban azzal, hogy a kastélyban korábban furcsa dolgok történtek, melyek hatása nem múlt el a mai napig… (Bővebben)

Julie Taymor filmjében, a Fridában (Paramount Channel, 19.25) Salma Hayek kelti életre Frida Kahlót, a híres-hírhedt mexikói festőművésznőt. A film tökéletesen idézi meg a festőnő alakját, művészetét, de az adott kor és ország társadalmi, politikai körülményeit is, Hayek pedig e filmmel lett igazi színésznő (legalábbis a szememben). De ami még fontosabb, hogy a film képi világa is Frida Kahlo látásmódján alapszik, méghozzá szinte kockáról kockára. Elliot Goldenthal pedig minden idők egyik legerősebb, legszuggesztívebb filmzenéjét követte el itt…

Énekelhetjük aztán azt is újra, hogy csokko-csokko, Csokoládé (Filmcafe, 21.00), ó, szinyóra, vegyen magának egyet… – bár itt éppen Juliette Binoche főzi meg magának Johnny Deppet Lasse Hallström nagy sikerű szerelmes filmjében, melynek romantikus fősodra azért lemossa a leplet az önámító, álszent farizeusokról is. Tényleg cuki film, ha nem láttuk volna még…

A komoly kiterjedésű és befolyással bíró brit Fiennes-klán Martha nevű nőtagjának 2005-ben bemutatott második, Kromofóbia (Filmbox, 21.00) című filmjében ügyes forgatókönyvírói munkával, valamint erős szereposztásban (Penelope Cruz (a képen), valamint Ben Chaplin, Damien Lewis, Ralph Fiennes, Kristin Scott Thomas, Ian Holm) elegyíti össze a klasszikus családregény-film műfaját Robert Altman lassúdad hömpölygésből bepörgő, sok szálon futó cselekményt görgető, savas humorú, apokaliptikus társadalomkritikájával és a politikai krimi zsánerével. (Bővebben)

Igen erős film azonban a Kiadatás (Sony Movie Channel, 21.00) is, ami egy igencsak “valóságszagú” filmdráma a WTC-tornyok lebombázása utáni meglehetősen paranoid amerikai állapotokról, melynek tisztességes, ám ekkor szerencsétlenségükre arab származású amerikai állampolgárok voltak elszenvedői a tragédiát követő években. Természetesen van “üzenete” a filmnek, hiszen a film oktat, nevel és tanít, ugye, ahogyan azt már Sztálin elvtárs is kitűnően meglátta azokban az átkos időkben. Sok jó színészt láthatunk amúgy itt is, mellékszerepben például az Oscar-szobor gyűjtőként is ismert Meryl Streep is feltűnik, Jake Gyllenhaal és Reese Whiterspoon főszereplése mellett.

A Disturbia (RTL Spike, 21.00) viszont csak amolyan tinihorror, a maga köré igen különös aurát növesztő Shia LaBeouffal, valamint a kőarcú Carrie-Ann Mossszal a főszerepben. Egy szobafogságra ítélt, élénk képzelőerejű, kissé ideges természetű srác lesi a szomszédokat kényszerű unalmában (vonatkozó kapcsolódási pontok: unatkozó tinédzserkorú gyermekeink!), és fura dolgokra lesz figyelmes. És a többi, és a többi…

Az Inferno (TV2, 21.15) gyakorlatilag az, ami maradt a Da Vinci-kódból, az Angyalok és démonok után. Ugyanaz a stáb, ráadásul a filmet Magyarországon forgatták. Inferno, naná. Hol máshol…

Ma már tudjuk, hogy A visszatérő (Paramount Channel, 22.00) elsősorban Leonardo diCaprióról szól. Annyira akarta már mindenki, hogy Leó megkapja végre az amúgy régen kiérdemelt Oscart, amit valószínűleg ő maga is szívesen venne, hogy számomra úgy tűnik, ebben a filmben tényleg minden ennek van alárendelve. Szegény Leó pedig mindent el is követ az ügy érdekében: két és fél órán keresztül kúszik nyögve, hörögve a jeges hóban, fagyott sárban, döglött lóba bújik meztelenül, a megfagyást elkerülendő, szakadékba zuhan és sebes folyású zúgókon szánkázik le magatehetetlenül, a nép pedig nyilván hüledezve csóválja fejét, hogy mekkora színész, micccsodda alakítás… És jött a Golden Globe és jött az Oscar is… (Bővebben)

Ryan O’Neilbe minden csaj szerelmes volt a hetvenes években, mert mindenki olvasta Erich Segal bestsellerét, és mert mindenki látta a Love Story-t (Duna, 23.00), melyben a gazdag fiú beleszeret a szegény lányba (Ali MacGraw), aki sajnos halálos beteg. Jaj. Nagyon fogunk sírni a végén.

Egy elementárisan szórakoztató kémfilm-paródia A kém (SuperTV2, 21.00), melyben Paul Feig író-rendező a kémfilmek egyik jellegzetes mellékszereplőjét, a számítógépes adatbázisok előtt gubbasztó, általában kövér, randa “geek-csajt” teszi meg főszereplővé – és ezt a ziccert Melissa McCarthy (Börcsök Enikő pazar szinkronjával) be is húzza, NBL-nyelven szólva. Ha láttunk már legalább egy James Bond-filmet, és túl tudunk lépni az olykor tényleg kicsit túltolt trágárságon, akkor harsogva röhöghetjük végig a nagy részben Magyarországon forgott filmet. McCarthy öniróniától duzzadó komédiázásához remek asszisztenciát nyújt két “profi” ügynök, Jude Law és Jason Statham (utóbbi ráadásul ismét bizonyítja, hogy bármikor képes kilépni az akciófilmesek által rákényszerített szerepskatulyából). Végre új, friss és ropogós szállóigék!

Sir Anthony Hopkins irdatlan műtokájában, néhány sebtiben odakent, szinte karikaturisztikus gesztussal “festi fel” a nagy rendező karakterét Sacha Gervasi minden különösebb kunszt nélkül, de lazán és profin levezényelt Hitchcock (RTL Spike, 21.00) című életrajzi filmjében. Más kérdés, hogy aztán valójában ki is volt ez a Sir Alfred… (Bővebben)

Ugyanekkor az Éjsötét árnyékban (Viasat6, 21.00) Tim Burton rendez Johnny Depp köré gótikusan éjsötét boszorkányos-vámpíros szatírát. Depp itt egy nőfaló telepest alakít Amerika (h)őskorában, akit egy nap utolér a végzete: egy boszorkány szívét töri össze, akinek viszont megvannak az eszközei a méltó és kegyetlen bosszúra… Johnny fiú körül Helena Bonham Carter, Michelle Pfeiffer és Eva Green ropja dévaj körtáncát.

Elon Musk, a Tesla autóiról is ismert mulitmilliárdos fantaszta és feltaláló, ha rajta múlik, hamarosan már turistacsoportokat akar utaztatni a Marsra. A vörös bolygó (Sony Movie Channel, 21.00) tehát immár elérhető közelségben van, mondhatnám, szinte ott vagyunk. Ebben az igen klausztro- és agórafób sci-fiben amúgy a betonarcú Carrie-Anne Mosst, az ekkoriban éppen józan Val Kilmert és a mindig kiváló Tom Sizemore-t láthatjuk. Ha nem kívánunk a filmtől a tudomány mai állása szerinti egzakt eredményeknek megfelelő hitelességet, akkor azért egy korrekt, feszes és gondolatébresztő, nézhető film lesz ez – bár lesz benne űrhajó, de lézerkardok, mesefigurák, és más efféle műfaji közhelyek viszont nem. (Bővebben)

Ma is profi A Profi (Film Mánia, 21.00). Az ekkor már erősen középkorú, de még mindig csibészesen sármos Jean-Paul Belmondo egyik emblematikus szerepe ez, Ennio Morricone talán legjellegzetesebb filmzenéjének dallamai közepette, melyek tulajdonképen az egész film hangulatát megszabják. Bosszúvágy témájából nem sok ehhez fogható színvonalas kalandvígjáték született.

Az Arthur Newman világa (Film4, 21.55) egy kiégett, középkorú férfi (Colin Firth) fáradt próbálkozása arra vonatkozóan, hogy megújítsa életét. Ez tulajdonképpen teljes addigi életének felrúgásával történik, új élet, új személyazonosság – és egy új szerelem (Emily Blunt), aki viszont szintén nem volt az régen, mint akinek most mutatja magát. Sajnos, a film is fáradt egy kissé…

Érdekes történetet mesél el A király látogatása (Story4, 21.55). Én legalábbis álmomban sem sejtettem, hogy Franklin Delano ‘Big Deal’ Rooseveltnek is megvolt a maga Monica Lewinskyje, ami a történet idején, 1939-ben már súlyosan beteg elnöktől (Bill Murray) azért igen szép teljesítmény. Rooseveltné eközben, persze mindenről tudott, de ennél jobban érdekelték barátnői, valamint hogy a híres dadogós angol király odáig süllyedt, hogy még az amerikai elnök vidéki birtokára is leutaztatta önfényességét, hogy maga mellé állítsa a küszöbön álló háborútól egyelőre magát távol tartó Samu bácsit. (Bővebben)

Az Észvesztő (TV4, 22.00) címéből legfeljebb valami idióta gimikomédiára vagy egy töketlen drogos vígjátékra következtethetünk, pedig ez a (a képen látható) Winona Ryder és alakításáért Oscar-díjat és Golden Globe-ot is bezsebelő Angelina Jolie által főszerepelt- film alapvetően komoly hangvételű romantikus dráma. Nagyjából a Száll a kakukk fészkére lányregény-verziója, s mint ilyen, legfeljebb annyira vicces, mint az elektrosokk. (Bővebben)

A másik Boleyn lány (Duna, 22.21) pedig rengeteg sztárral (leginkább Natalie Portmannel és Scarlett Johanssonnal), pompázatos kiállításban meséli el VIII. Henrik második felesége nővérének (vagy húgának, a vita még mindig folyik a történészek között erről) sztoriját. (Bővebben)

Egy író arról ír egy regényt a Lopott szavak (Film4, 20.00) című thrillerben, hogy egy író talál egy kéziratot, amit kicsit átírva a saját nevén jelentett meg regényként, melyben egy író ellop egy regényt. Vagy valami ilyesmi… 🙂 Nem bírtam még végignézni – ami nem jelenti azt, hogy reménytelen eset ez a mozi. Főbb szerepekben például Bradley Cooper, Jeremy Irons, és Dennis Quaid.

A Cherbourg-i esernyők (Duna, 20.30) Arany Pálmát nyert Cannes-ban, 1964-ben. Akkoriban nagy sikernek számított a film a hazai mozikban is, bár az akkori közönség még nem ütközött meg azon, ha egy filmben a szereplők énekelve közlik egymással mondandójukat, érzelmeiket – ellentétben a mai, “neveletlen”, absztrahálni lusta ifjúsággal. Michel Legrand dallamai -és maga a film is- azóta klasszikusnak számítanak, a kis esernyőáruslány (Catherine Deneuve) és a szegény katona (Nino Castelnuovo) szerelme pedig éppoly megindító, mint annak idején (lásd a képen). 

Egy álmainkban, vagy éppen józan, tiszta, de a dolgok folyása felett érzett elkeseredésünkben igen indulatosra duzzadt pillanatban tökéletesen érthető szituációt dolgoz fel a Pénzes cápa (Sony Movie Channel, 21.00) című közgazdasági thriller (vagy mi). A Jodi Foster által rendezett filmben George Clooney egy igazi, nyálas, nagyképű tévés, aki úgy osztja a képernyőről befektetési tippjeit, mintha ő kakilta volna a Wall Street-i tőzsdét. Egy nap azonban az egyik néző (Jack O’Connell), aki hallgatott rá és így elvesztett egy csomó pénzt, elégtételt akar venni a megmondóemberen… A továbbiakban a történet picit hajaz Sidney Lumet örökbecsű Hálózat című filmjére, másrészt a fantázia vizein is eltévedni látszik (egy tévéműsor, legyen bármekkora nézettsége, soha nem fogja tudni úgy befolyásolni a piacot, mint bármelyik idióta miniszterelnök hablatyolása). Nem igazán jó film, de mára talán ennyi is megteszi…

A Tüske a köröm alatt (m5, 21.50) viszont Sára Sándor 1987-es filmje, mely arról a korról mesél, amikor az értelmiség még rendelkezett némi felelősséggel környezete iránt: egy festőművész a szakma áskálódásai elől Hortobágyra költözik, ott azonban egy hatalmaskodó, korrupt pártfunkcionáriussal kerül szembe, aki a természetvédelmi területen szeret vadászni, madarászni (illetve, illegális libabizniszben utazni). Cserhalmi György szerepe szerint ismét a világ ellen – a film pedig egy lövés az akkori pártállam testébe, melynek dörrenése a mai napig visszhangzik, hiszen a filmbéli pártfunkcionárius ma is pártfunkcionárius, csak éppen a mai kormánypártban, de pontosan ugyanúgy mutyizik, csak már nem libában…

Ma is csak ismétlések… Budapestet láthatjuk Varsó szerepében A lopás művészete (Sony Movie Channel, 21.00) című krimi-vígjátékban, mely, minden előzetes sejtésünkkel ellentétben, nem a kelet-európai országok rendszerváltás utáni kormányainak mérhetetlen lopásairól fog szólni – csupán egy ergya könyvrablásról (egyáltalán, ki az, aki könyvet lop manapság?!). Főbb szerepekben Matt Dillon és Kurt Russell – a film elmegy, két fröccsel…

Steven Soderbergh bárhol-bármikor bevethető, laza, nagystílű szélhámosfilm-sorozatának első része is újra feltűnik ma este: Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi (Viasat3, 21.00). (Bővebben)

Láthatjuk ma este Anthony Hopkinst is. aki remélhetőleg még mindig Sinkó László pótolhatatlan magyar hangján szólal meg, és aki annak idején minden vita nélkül kapta meg az Oscar nevű szobrot A bárányok hallgatnak (Moziverzum 21.00) című filmben nyújtott, mindössze húszperces jelenéséért, melyben mintegy megteremtette Hannibal Lecter vérszomjas karakterét (lásd a képen). Kapott díjat maga a film is, a forgatókönyv is, sőt Jonathan Demme is a rendezésért, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez azért elég szép teljesítmény…

Graham Greene regényét adaptálta a remek ír rendező, Neil Jordan az Egy kapcsolat vége (Film4, 21.50) című filmjében. A második világháború után, egy szomorkás éjszakán Maurice, a regényíró (Ralph Fiennes) véletlenül találkozik hajdani szeretője (Julianne Moore) férjével (Stephen Rea), és megpróbálja összerakni, mi történt a nővel, aki miatta hagyta el férjét, akivel együtt volt London bombázása alatt és aki röviddel később, váratlanul visszament férjéhez.

A Véres gyémánt (AMC, 20.00) jóval több egy agyatlan, egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thrillernél, hiszen egy (efféle) filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja rá a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Szinte mindennaposak a törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beállt a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy elindulnak Európa felé, amit viszont már nem fog megállítani semmilyen szögesdrót, vagy politikai kampány… és nem fognak otthon maradni sem, mert egy messziről jött okostojás ezt mondja nekik…) (Bővebben)

Jó kis film volt 1969-ben Michael Caine főszereplésével bemutatott Az olasz munka. Ez Az olasz meló (Mozi+, 21.00) címet viselő ma esti mozi annak a remake-je. Korrekt szajréfilm ez amúgy, neves szereplőgárdával, akik lazán formálják meg a bandatagokat: Mark Wahlberg a főszerepben érző szívű, ám szikrázó intellektusú bankrabló. Ellenlábasa Edward Norton, Sean Penn-esre vett figurával a régi haver, aki mindenkit át akar verni, de természetesen a végén… Charlize Theron érzékien duzzadt ajkai és babapofija mögött erős és kemény nő lakozik, Seth Green, ügyefogyott komputer-zseni, Jason Statham pedig megmutatja, a kopaszodó férfiak a legszívdöglesztőbbek. Mos Def süket, de nagyot robbant. Az egésznek a kulcsfigurája pedig Donald Sutherland, aki mintaszerűen adja elő, hogyan kell úgy jelen lenni végig egy filmben színészi értelemben, hogy effektíve tíz percet láthatjuk. (Bővebben)

A Ponyvaregényről (Moziverzum, 21.00) bemutatása idején, 1994-ben azt mondtam, hogy az utóbbi száz év legjobb filmje, s tekintve, hogy a film maga épp akkoriban ünnepelte századik születésnapját, ez azért akkor egy elég merész kijelentés volt. Nyilván nem lehet a filmeket abszolút sorrendbe helyezni, nem lehet centire vagy kilóra megmérni, de hogy Quentin Tarantino remekét akárhányszor meg lehet nézni, az egészen biztos. Ugye?

Clint Eastwood (a képen) ma este egy nyugdíjas betörőt játszik az Államérdek (Viasat3, 21.00) című ’97-es thrillerben, aki utolsó balhéjának egy helyes, gazdag házat néz ki magának – nem tudja azonban, hogy a villa az amerikai elnök titkos légyottjainak helyszíne. Öreg rabló, nem vén rabló, de ha már a rendőrség mellett az egész titkosszolgálat is a nyomában van, akkor az már könnyen megfekszi az ember gyomrát. Laza a szereposztás: Clint bácsi rendez és főszerepel, ahogy szokta; mellette Gene Hackman az elnök, Ed Harris pedig zsaru. Jó film.

A Veszedelmes viszonyok (Filmcafe, 22.50) a XIX. században élt Choderlos de Laclos XVIII. században játszódó pikáns -és világhírű- története, mely a rizsporos parókák és a telepacsulizott budoárok feslett világába kalauzolja el a nézőt. Stephen Frears adekvát formában tárja ezt a nézők szeme elé Michelle Pfeiffer, Glenn Close, Uma Thurman, valamint John Malkovich részvételével – utóbbi élete egyik legjobb teljesítményét nyújtja, mint a megesett Valmont gróf.

Egy brutális, férfiak által uralt, öntörvényű világban négy lány (Madeline Stowe, Andie MacDowell, Mary Stuart Masterson és Drew Barrymore) összefog, hogy egymást támogatva, kisegítve küzdjön meg igazáért. A Rossz lányok (Paramount Channel, 21.00) western, és annyira nem is rossz, mint azt talán első hallásra gondolnánk…

A jópofa, sármos csaló archetípusa Arsene Lupin (Film Mánia, 21.00), egy igazi francia toposz. Egy stílusos szélhámos, a női szívek és fűúri pénztárcák kizsákmányolója. Alakja ma egy 2004-es francia-olasz-spanyol-stb. kalandfilmben jelenik meg azok számára, akik a mai estét mindenképpen romantikus bohóságokkal töltenék múlt század-fordulós gavallérokat nézve. (A képen Kristin Scott Thomas, valamint címszerepben Romain Duris.)

Elsőként a Bizonyításban (Paramount Channel, 19.55) nézhetjük például Sir Anthony Hopkinst, ezúttal egy zseniális, de kissé már zaklatott lelkiállapotú matematikus szerepében, akinek lánya (Gwyneth Paltrow) azon dilemmázik, hogy ő most a lelki labilitást örökölte, vagy a matematikus zsenijét… Úgy rémlik, ez egy egészen nézhető, érzelmes és érzékeny film, az említetteken kívül az ekkoriban még feljövő sztárnak számító Jake Gyllenhallal és Hope Davisszel.

Ma esti második ajánlatom az eheti betevő Becstelen Brigantyk (AMC, 20.00), amit csak azok tekintenek történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból is. A néhol meghökkentően vicces film Quentin Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan megmutatja az utat, mit s hogyan, kiknek és hova. (Bővebben)

Beeshet ma estére egy Banki meló (RTL+, 20.35) is, ami egy meglehetősen pöpec bankrablós szajréfilm Jason Stathammel, a legintellektuálisabb arcú akciósztárral 🙂 és David Suchettel, aki viszont itt nem Poirot.

Igen szórakoztató megoldás lehet az Égető bizonyíték (Film Mánia, 21.00), Joel és Ethan Coen konditermes-kémes groteszkje, vicces pofákat vágó híres színészekkel (pl. John Malkovich, Frances McDormand, Tilda Swinton, George Clooney, vagy Brad Pitt – a képen). Ha jól kap el, simán végigröhögöd a filmet, ha viszont nem jól, akkor nagyon fogod utálni. (Bővebben)

A Zöld zóna (Filmcafe, 21.00) című iraki háborús témájú filmjében Paul Greengrass, akit nyugodtan nevezhetünk túlképzett akció-thriller specialistának is, korábbi Bourne-filmjeit turbózta fel, mégpedig nem kevesebbel, mint a valósággal. A főszereplő maradt Matt Damon… (Bővebben)

A legmagyarabb skót rendezőként is ismert Kevin Macdonald (nagyapja Magyarországról menekült el a nácik elől) Fekete-tenger (Viasat3, 21.00) című filmjében tulajdonképpen sikerrel ötvözte a klausztrofób tengeralattjárós drámákat a szajréfilm zsánerével. Ugyan a cselekmény minden egyes mozzanata jól kiszámítható, az alapszituáció kissé erőszakolt és képtelen, ennek ellenére a film mégis működik. Szolidan, de megbízhatóan, és nem csak Jude Law-nak köszönhetően.

Az ördög maga (TV4, 22.00) tulajdonképpen Brad Pitt (hiszen ez a ma esti harmadik filmje…), aki ezúttal egy veszélyes IRA terroristát alakít (…azok a régi, szép “békeidők”, amikor még közülünk való terroristák öltek halomra ártatlan családokat…). Magát csendes, szerény és igyekvő ír vendégmunkásnak kiadva húzza meg magát a kissé tutyimutyi New York-i zsaru (Harrison Ford) családjánál, aki sokáig nem fog gyanút… Jó kis film ez, ha nem láttuk volna már egy csomószor.

Maestro Federico Fellini kései filmjében, A hold hangjaiban (Duna, 22.20) az olasz komédia egyik jellegzetes fazonjából, Roberto Benigniből varázsol egy naiv, méla költőt, aki a jellegzetes olasz kisváros utcáit járva éjjelente “a hold hangjait” hallgatja, miközben rajta keresztül hullámokban áramlik a szeretet…