A lobogó fehér inges-tökös gatyás, kardozós romantikus filmek nagymestere, Philippe de Broca 1997-ben mutatta be A púpos (Film Mánia, 21.00) történetét, ám mi, fiúk ekkor már régen ismertük a vagány Lagardere lovagot és a félelmetes “növervágást” (lásd a képen), hiszen a vásárokban beszerezhető műanyagkardjainkkal rendszeresen gyakoroltuk azt lenn, a téren. Lagardere története ugyanis kb. olyan toposz franciáknál, mint nálunk -mittudomén- Toldi Miklós. Vagy Ludas Matyi. Mi még valószínűleg a hatvanas évek Jean Marais-féle “púposát” vettük mintául, de ez az újabb, Daniel Auteuil-féle Lagardere is ott van a szeren – azaz a lovon.
Ezen kívül az van, hogy Megszólít az éjszaka (Filmcafe, 23.05), ám nyugodtan engedjünk a borzongató csábításnak. E Richard Gere főszereplésével készült film a Molyember mifelénk közepesen ismert mítoszának ügyes, visszafogott, ám mégis hatásos feldolgozása. (Bővebben)
Még később egy utópikus, szép és kényelmes világban találhatjuk magunkat Spike Jonze filmje által. A nő (Sony Movie Channel, 23.25) című, 2014-ben 5 Oscarra jelölt (s a legjobb forgatókönyvért egyet is be is gyűjtő) filmben az élet békésen és jólétben folydogál, minden mosolygósan kényelmes, idillien pasztellszínű. Theodore (Joaquin Phoenix) is jól megél munkájából, kézzel ír és leveleket fogalmaz, majd nyomtat számítógépén mások helyett, akiknek imponál, ha ilyeneket kapnak, ilyeneket küldenek, de ők maguknak ehhez már nincs meg a “hozzáférésük”. Theodore azonban boldogtalan, hiszen a közelmúltban szakított kedvesével, hiába, békés jólét még nem garantálja önmagában a biztos, boldog és kielégítő párkapcsolatot – eddig, ugyanis kijött egy új operációs rendszer, amelynek mesterséges intelligenciája képes tanulni, képes érzelmeket megélni, valódi virtuális társként működni. Képes egy test nélküli, önálló, érző, szerető és szeretetre vágyó személyként létezni – aki alkalomadtán ugyanúgy faképnél tud hagyni, mint egy élő, hús-vér nő… (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: