Mit nézzünk ma a tévében?

Szerda, március 18.

Végül is, nincs rossz idő – csak éppen a lábunkat nem tesszük ki otthonról. A dán Jussi Adler-Olsen Q-ügyosztályról szóló történeteinek talán legerősebb filmverziója A 64-es betegnapló (Moziverzum, 21.00), pedig a korábbi darabok (NyomtalanulFácángyilkosokPalackposta) sem gyengék. Mondanám, hogyha elfogadjuk a skandináv krimit afféle alműfajnak, akkor ez annak egyik csúcsa. Perfekt, fordulatos, mindvégig izgalmas, emellett olykor még kifejezetten érzelmes krimi ez, stabil lábakon állva a valóság erkölcsi és etikai értelemben ingoványos talaján. Mörk nyomozó (Nikolaj Lie Kaas) magának valóbb, Assad (Fares Fares) pedig szimpatikusabb, mint valaha (a képen ők). Van kiért szorítani. (Szerintem magyar nyelven tévépremier.)

 

 

A következő két ajánlat viszont ismétlés. A Tony Scott által -nagy részben- Budapesten forgatott Kémjátszma (Filmcafe, 21.00) című krimiben, egy igazi, hamisítatlan, régimódi kémhistóriában, Brad Pittet nézhetjük a még nála is sármosabb Robert Redford társaságában. (Bővebben)

Sylvester Stallone mozija, A specialista (Film+, 21.00) ma már leginkább arról híres, hogy itt volt meg Slynak Sharon Stone, méghozzá a filmtörténelem egyik leghiteltelenebb, legviccesebb, “hús a húson”-típusú szexjelenetében. Amúgy egy teljesen nézhető, régimódi, robbantós akciókrimi ez.

Tulajdonképpen hiánypótló műként is tekinthetünk Az ígéret (Duna, 21.55) című, igen nagyszabású romantikus drámára, hiszen benne a világtörténelem egyik szégyenletesen keveset emlegetett szégyenletes eseménye adja a hátteret. A haldokló Ottomán török birodalom egyik utolsó rúgása volt 1915 és 1917 között az örmény holokausztként ismert szisztematikus népirtás, melynek során sok százezer törökországi örményt gyilkolt le az új hatalom, pusztán származásra való hivatkozással. Ez a borzalom zajlik, mialatt mi nézők egy tragikus szerelmi háromszögnek vagyunk szemtanúi: egy amerikai újságíró küzd meg egy helybéli orvostanhallgatóval a helyi szépség kezéért (az újságírót alakító Christian Bale az ismert név, bár ő éppen eléggé ismert…). Terry George filmje ugyan magában hordozza mindazt a feltáró erejű, dolgokat nevükön nevező igazságcunamit, amivel a hasonló témában készült, mélyen felkavaró és felzaklató Hotel Ruandában is szembesítette a nézőt, a kritikák azonban felróják neki, hogy a romantikus szál ezúttal túlzottan elkeni az ennél sokkal fontosabb történelmi, humanitárius mondanivalót.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!