Szerda, március 25.

A karantén kilencedik napja. Remélhetőleg, hamarosan mindenki megtanulja használni a különféle streaming megoldásokat és elfelejti a televízióműsort, mint alkalmasságot a filmnézésre. A mai felhozatal jó ihlet a tanuláshoz. Nem mintha rossz filmek lennének, csak éppen mindegyik a könyökén jön ki mindenkinek. Neil Jordan nemes metszésű romantikus remekében, az Interjú a vámpírral (Moziverzum, 21.00) című horrorban, persze, jó pasikat nézhetnek a lányok (és a romantikusabb lelkületű fiúk) ma is, mintegy bizonyítékul arra, hogy a vámpírtörténetek valójában mindig is romantikus történetek voltak, s mint ilyenek, elsősorban az érzékiségre hajlamosabb női nemhez szólnak inkább. Tom Cruise-től Brad Pittig és Christian Slatertől Antonio Banderasig terjed a skála ez alkalommal, tessék választani.

Julia Roberts ma este is kitűnően alakítja a tenyeres-talpas, nagypofájú tramplit, aki kisgyermekeivel a karján száll szembe a gaz, gátlástalan, kizsákmányoló és hazug kapitalistákkal, sőt, a végén még jól tökön is rúgja őket. (A történet a valóságban is megtörtént.) Én imádom Erin Brokovich zűrös természetét (Filmcafe, 21.00). Juli teljesen megérdemelt Oscart kapott ezért az alakításért.

David Fincher is valóságban megtörtént eseményeket, egy brutális sorozatgyilkos utáni nyomozás történetét meséli el A Zodiákus (Viasat3, 21.00) című filmjében. Emellett azonban beszél arról is, sőt, talán sokkal inkább arról beszél, hogyan működik/nem működik az amerikai rendőrség nyomozati munkája, hogy használ(hat)ja (ki) azt egy elmebeteg, ám rendkívül intelligens gyilkos a médiát, s mennyire képtelen ugyanerre a rendőrség… Fincher mesterien fűzi a sok éven át húzódó sztorit, és meséje által világosan látjuk a képtelen szituációk tömkelegét és pontosan bele is tudunk helyezkedni a képtelen, de mégis valóságos nyomozásba. Remek Robert Downey Jr. és Jake Gyllenhaal, valamint az összes többi jól ismert színész (Mark Ruffalo, Albert Finney, Anthony Edwards, stb.).

A Támadás a Fehér Ház ellen (Film+, 21.00) pont annyi, amennyit a címe elmond: piff-puff, dirr-durr, dél-koreai terroristák támadják a Fehér Házat, sőt, piff-puff, dirr-durr, de jön az amerikai hős csávó, szabadságról, borotválatlanul, másnaposan, vagy éppen a pincéből, megalázó aktatologatásból mint itt is, és legyak mindenkit, sok piff-puff és sok dirr-durr közepette, a végén magasan leng a csillagsávos lobogó. Vége, stáblista. Ennyi, de ennyinek tök jó.

A mandzsúriai jelölt (Duna, 21.55) a komoly szakmai tekintélyű Jonathan Demme 2004-es drámája, mely Richard Condon regénye alapján készült, illetve az abból 1962-ben készült filmes adaptációnak a remake-je. Az ismertető szerint “Bennett Marco kapitány (Denzel Washington) és Raymond Shaw őrmester (Liev Schreiber) együtt szolgált az Öböl-háborúban. A kuvaiti sivatagban támadás érte a szakaszukat és csak Shaw őrmesternek köszönhetik, hogy életben maradtak, akit hőstettéért Becsületrenddel tüntettek ki. Tíz évvel később Shaw elképesztő gyorsasággal halad felfelé a politikai ranglétrán anyjának, a nagy hatalmú szenátornak (Meryl Streep) a közbenjárásával. Marcót viszont rémálmok gyötrik, amelyek a kuvaiti akcióval állnak kapcsolatban. Azon töpreng, hogy Shaw talán nem is az a dicsőséges hős, akinek mindenki hiszi. Megpróbál kapcsolatba lépni vele.” Meglátjuk, ha még nem láttuk. (A képen Liev Schreiber és Meryl Streep.)