Bár 1992-ben készült, de nagy vonalakban még ma is bőven érvényes média- és társadalomkritika Stephen Frears Mondvacsinált hős (Film4, 20.00) című, igen szórakoztató mozija. A történetben Dustin Hoffman adja a pitiáner kis csalót, aki élete egyik “félrelépésében” jót cselekszik: megmenti egy csomó ember életét. A nyomulós tévériporternő (Geena Davis) ráérez a sztorira, és elkezd nyomozni a közben elszelelt jótevő után, akiből rövidesen egy ismeretlen népi hős válik… Feltűnik azonban a színen egy jóképű vállalkozó (Andy Garcia), aki azt állítja magáról, hogy valójában ő a megmentő…
Steven Spielberg részben Budapesten forgatta München (Filmbox Extra HD, 21.00) című drámáját, ami amellett, hogy sok magyar színész és ismert magyarországi helyszín is feltűnik benne, néha alig, máskor éppen eléggé felismerhetően, azért is érdekes, mert a mester ezúttal nem mesét mond, hanem valós történelmi eseményt, a müncheni olimpián az izraeli sportküldöttség ellen elkövetett véres merénylet körülményeit eleveníti fel. (Bővebben)
Eközben azonban A másik Boleyn lány (Filmcafe, 21.00) rengeteg sztárral (leginkább Natalie Portmannel és Scarlett Johanssonnal – lásd a képen), pompázatos kiállításban meséli el VIII. Henrik második felesége nővérének (vagy húgának, a vita még mindig folyik a történészek között erről) sztoriját. (Bővebben)
Woody Allen úgy készíti a filmjeit, mintha egy enciklopédiát írna. Woody Allen szerint a világ… Egy film, egy címszó, a mindig ugyanolyan egyszerű, ám elegáns fekete-fehér főcím után egy humoros-fanyar, nemritkán gúnyos, gunyoros, önmagát sem kímélő esszé, vagy inkább tanulmány egy jellemző jelenségről, például a most levetítendő Hollywoodi történetben (Duna, 21.30) a sikerről; de általában mégis önmagáról, az általa megtestesített embertípusról, az értelmiségiről, annak útkereséséről, problémáiról, mindennapjairól. Nem astruc-i értelemben, de töltőtollnak használja a kamerát, amellyel írja élete regényét. Sok fejezet már készen van, de a vége még messze (bár a film eredeti címe Hollywood ending). (Bővebben)
Az olykor filmrendezéssel is próbálkozó Robert De Niro második rendezése a CIA megalakulásáról szól, így elsősorban a politikatörténet iránt érdeklődőknek ajánlott. Az ügynökség (Film4, 22.30) nem igazán jó, kissé tán túl komótos ritmusú, nem eléggé összefogott, ám mégis kifejezetten érdekes film, igen erős szereposztással (Robert De Niro mellett Angelina Jolie, Joe Pesci, John Turturro, Alec Baldwin, William Hurt és Matt Damon játsszák a főbb szerepeket).
1968, Prágai tavasz, Szeszélyes nyár (m5, 22.30). Összenő, mert összetartozik e három szó mögötti tartalom. Pedig Jirí Menzel -a fülletépéses jelenet ellenére is- egyik legszelídebb filmje ez az utóbbi, amit Vladislav Vancura kisregényéből képzett mozivászonra. Látszólag, kimondva szinte semmilyen forradalmi nincs a történetben. Három középkorú, joviálisan sörissza Csehov-rajongó elmélkedik a múló idő melankóliáján, valamint a világ szépségeinek végtelenségén az isten háta mögötti Krokovy Vary „fürdőváros” strandjának méla, mozdulatlan unalmában. Egyetlen esemény zökkenti ki őket a katatón mantrából, ha elered az eső, avagy éppen eláll. Amikor kötéltáncos, vásári mutatványosok cirkuszkocsija érkezik a faluba, érthetően minden felpezsdül. (Bővebben)
Wes Anderson, az egyik legfurcsább, legsajátosabb, de mindenképpen leggazdagabb fantáziájú filmes manapság. Ő az írója, rendezője és producere is az Utazás Darjeelingbe (vagy Dardzsilingbe) (Paramount Channel, 22.55) című mozinak, melyben ugyanazt a témát boncolgatja tovább, amit a Tennenbaum, a háziátokban elkezdett, és az Édes vízi életben folytatott: egy tehetséges, de teljesen degenerált család semmibe foszlását meséli érzékenyen, ám kissé bizarr, abszurd humorral, viszont mély bölcsességgel és humánummal. A család neve ezúttal Wittman és nem Tennenbaum, de ez végül is mindegy. Owen Wilson és Jason Schwartzman mellett Adrian Brody-t, valamint az elmaradhatatlan Bill Murray-t, Anjelica Hustont, vagy Natalie Portmant láthatjuk. Indiában játszódik a film, tehát ennek megfelelően -és Andersontól megszokottan- elképesztő színek tombolnak, ám a történet kissé abszurd hangvételéhez tökéletesen megfelelő Robert D. Yeoman operatőri munkája.