Mit nézzünk ma a tévében?

Itt van, itt van… de minek? Negyvenhatodik nap. De ha már szakszervezetek és munkás-képviseletek ünnepe van ma, akkor az első ajánlat éppen e napra illő. Andrzej Wajda már a Márványemberben és a Vasemberben elkezdte (egyéb filmek mellett) a lengyel történelmi múlttal (és jelennel) való szembenézést. E nagy hatású filmekben leszámolt a sztálinizmussal, a neosztálinista akkori lengyel jelennel, beszélt (beszélhetett/mert beszélni) a gdanski eseményekről, a Szolidaritásról és Lech Walesáról, a vezérről. A nagy hajógyári sztrájk alkalmával ő maga, személyesen tette le voksát a munkások mellett, Walesával való barátsága azóta tart. Ne várjunk tehát kimért, objektív, ténysoroló életrajzi drámát, Wajda Walesa-filmje, A remény embere (Duna, 20.30) egy jóbarát szubjektív, néha csipkelődő, de mindig szeretetteljes hangú dramatizált portréfilmje. (Bővebben)

Viszont az Őrült, dilis, szerelem (RTL II, 20.50) már a címéből sejthetően sem árul zsákbamacskát, bár egy ilyen Steve Carellt, Julianne Moore-t, Ryan Goslingot, Emma Stone-t, Marisa Tomeit és Kevin Bacont felvonultató litty-löttyre már csak a kápráztató szereposztás miatt is érdemes vetni egy pillantást. Amúgy pedig többgenerációs szerelmi négyszög(ötszög?) egészen ügyesen, szórakoztatóan, színvonalasan megírt története ez.

A Véres gyémánt (AMC, 21.00) is jóval több egy agyatlan, egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thrillernél, hiszen egy (efféle) filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja rá a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Szinte mindennaposak a törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beállt a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy elindulnak Európa felé, amit viszont már nem fog megállítani semmilyen szögesdrót, vagy politikai kampány… és nem fognak otthon maradni sem, mert egy messziről jött okostojás ezt mondja nekik…) (Bővebben)

Fábri Zoltán filmjének, a 141 perc a befejezetlen mondatból (m5, 21.20) című, 1974-ben bemutatott alkotásnak egyetlen baja van: az, hogy csupán 134 percig tart. Az eredeti címe 148 perc a befejezetlen mondatból lett volna, de hét perccel rövidebb lett a film. Végül még több perc kivágásra került, így a film 24 képes másodpercenkénti sebességgel sem éri el a 141 percet, normál, 25 kocka/mp sebességgel lejátszva kapjuk meg a 134 percet. Amúgy a Déry Tibor regényéből készült monstruózus, lenyűgöző történelmi tabló a huszadik századról szól, egy nagypolgári származású férfi (Bálint András – a képen) szemszögéből elmesélve. A további szerepekben láthatjuk Latinovits Zoltánt, Csomós Marit, Mensáros Lászlót, Dayka Margitot és sorolhatnám még hosszan a kitűnő színészek pazar névsorát…

A másik, tegnap késő este már vetített (és erősen ajánlott) Fábri-film, Az ötödik pecsét (Duna World, 21.35) ma emberibb időpontban látható.

A 2017-es év sikerfilmjének tartották ezt az Az (AXN, 22.00) című filmet műfajában, a horrorban, rám viszont nem gyakorolt különösebb hatást. Oké, a bohócokban valóban van valami riasztó, talán groteszkségükből adódik ez, a sötét, dohos pincék, a szennyvízben tocsogó csatornák pedig tulajdonképpen műfaji toposzok. Stephen King is tud írni, amit ezúttal Andy Muschietti filmre is tudott alkalmazni. Jó a filmben az, hogy bár a gonosz alapvetően egy misztikus valami, ami 27 évente tör rá az idilli, Madison megyei kisvárosra – de látjuk azt is, hogy itt minden szereplő saját, belső félelmeivel küzd (meg), a külső, misztikus fenyegetettség csak az apropó mindehhez. A jó horror a szememben mindig az, ami a rögvalóban gyökerezik, a misztikum csak mese. Persze, jól néz ki a film, igényes a kivitele, de a második részre már nem vagyok kíváncsi.

Negyvenötödik nap az alagútban. Valami mintha pislákolna a távolban… Vagy a szabadság napsugara, de lehet, hogy csak a szembejövő vonat. A Kótyagos szerelem (Paramount Channel, 19.00) rendezője Paul Thomas Anderson, aki a mai amerikai film egyik legjobb rendezője: igen komoly alkotások sorakoznak filmográfiájában. Az elsőre talán meghökkentő választásnak tűnő Adam Sandler mellett láthatjuk a filmben például Emily Watsont (a képen Sandlerrel), illetve Philip Seymour Hoffmant is. Nem az a tipikus romantikus komédia ez, amit talán a cím alapján vár a nagyérdemű és nem is az a megszokott Adam Sandleres pukikaki-film, mutatja ezt a port.hu igen alacsony, 5.4-es tetszési indexe is. A valós értékhez azonban jóval közelebb jár az imdb 7.3-ja: szerintem pedig majdnem tízes. A világ egyik legszebb, legbölcsebb és legmeghatóbb szerelmesfilmje ez, minden bizarr fordulatával, groteszk karakterével és abszurd humorával együtt. Sandler tökéletesen fölnőtt Emily Watsonhoz, pedig nem csinál mást, mint eddig, most mégis képes megidézni a legnagyobb komikusokat is. Ehhez persze nyilván rendező is kell… Paul Thomas Anderson e filmmel a SZERELEM apokaliptikus apoteózisát alkotta meg.

A Moliére két keréken (m5, 20.30) című kedves, barátságos komédiában két idősödő színész (Fabrice Lucchini/Serge és Lambert Wilson/Gauthier) kezdi próbálni -közepes lelkesedéssel- Moliére Mizantrópját. Közben rivalizálnak, veszekednek, féltékenykednek, ahogy mindig, minden színész viseltetik pályatársa iránt, csakhogy közbeszól a szerelem… A film jellemzése amúgy elhangzik a filmben is, indirekt módon: “Ez csak amolyan tévéfilm, tudod, de azért talán van benne néhány jól sikerült jelenet”. És tényleg, van…

Aztán van még a Kecskebűvölők (Filmbox Extra HD, 21.00), mely még mindig egy érdekes, kissé bizarr háborús abszurd, amiben rengeteg sztárt (George Clooney és Ewan McGregor, illetve Kevin Spacey, Jeff Bridges, stb.) láthatunk egy furcsa, sajnos azonban a valóság mégoly meghökkentő tényeit sem nélkülöző, zavarba ejtő filmben. Nem komoly háborús drámaként, akcióként, hanem inkább pamfletként, vagy ál-dokumentumfilmként érdemes nézni… (Bővebben)

Tehetünk egy laza sétát az 1973-as New Yorkban is, Martin Scorsese idegenvezetésével. Az Aljas utcákon (Filmbox Prémium, 21.00) Harvey Keitel jön velünk szembe, nyomában a hamvasan ifjú Robert De Niróval. Alapfilm.

Később régi, nagy sikerű kalandokban vehetünk részt újra, a még igen ifjú Michael Douglasszel, a szívdouglesztővel, valamint klasszikus ellenlábasával, párjával, szerelmével és harcostársával, Kathleen Turnerrel. Meg Danny DeVitóval… A smaragd románca(SuperTV2, 22.20) örök darab, egy felelőtlen bohóság, igazi kalandfilm, Kolumbia esőerdeiben, sártengereiben és mocsaraiban, úton, sínen, vízen és a levegőben, ahogy mondani szokás.

Az ötödik pecsét (Duna, 23.45) Fábri Zoltán és Sánta Ferenc méltatlanul alul értékelt -és ma is nézhetetlen időpontra száműzött- része a világ filmművészetének. Mindössze egy Arany Medve-jelölést gyűjtött be a jelentősebb fesztiválokon, holott ha Amerikában készült volna, úgy kapott volna egy zsák Oscart, hogy csak úgy fütyül. A filmben látható zseniális színészi teljesítmények (pl. Őze Lajos, Márkus László, Horváth Sándor, Bencze Ferenc), a sokat idézett bemondások, filozofikus találós kérdések, a történet katartikus ívében kifejezésre kerülő mélyen humánus, antifasiszta üzenet mind erre (és még errébb) predesztinálná. Ma éjjel tán az is kiderül számunkra ebből a mai is fájón aktuális mesterműből, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen: Timóteusz Takatikik, vagy éppen Gyugyuk.

Negyvennegyedik nap. Clint Eastwood 2014-ben 6 Oscar-díjra jelölt háborús életrajzi drámája, az Amerikai mesterlövész (Film+, 21.00) a ma esti első -háborús- ajánlat. Amerikában, saját műfajában jegyeladási rekordokat döntögetett ez a mozi. A kritikát azonban alaposan megosztotta és a közönség egyik -gondolkodóbb- része is megütközött a film néhány jelenetén, illetve azok etikai vonatkozásain (miközben a másik -indulatosabb- fél nyilván diadalittasan bokszolt a levegőbe: America is Great Again!). A film által elmesélt történet valós: Chris Kyle könyvben írta meg, hogyan vált egy egyszerű texasi parasztgyerekből Legendaként (az ellenfeleknél pedig el Shaitanként, “az Ördögként” – a filmben Bradley Cooper által alakítva) ismert háborús mítosszá, akinek számlájára 150 “gaz muszlim” áldozatot ír a Pentagon. (Bővebben)

Lehet egy opció ma estére az Anthony Zimmer (Film Mánia, 21.00) is, mely ugyan semmi különös, csupán egy teljesen nézhető, fondorlatos, csavaros francia krimi, a főszerepben az igen dögös Sophie Marceauval.

A Napsütötte Toszkána (Viasat3, 21.00) viszont ma este sem több, de nem is kevesebb, mint egy utazási ajánlatnak is beillő romantikus komédia. Diane Lane játssza a filmben azt a sikeres, ám boldogtalan írónőt, akit egy barátnője toszkánai utazással lep meg, mintegy pihenési és regenerálódási célzattal. Az írónőnek azonban annyira bejön Toszkána, hogy hagyja a régi életét Amerikában és megveszi azt az ódon házat, ahol pihen… (Akár erre is mondhatná Woody Allen, hogy “Ha minden ilyen ilyen flottul menne!”, ugyebár?)

A Sophie választása (Duna, 21.55) hozta meg Meryl Streep-nek (lásd a képen) élete első Oscar-díját. A film alapjául szolgáló William Styron-regény óriási siker volt annak idején, melyből Alan J. Pakula igazi, szép, nagyszabású hollywoodi drámát rendezett 1982-ben.

Az erősebb gyomrú, független filmek iránt érdeklődő nézőknek Zack és Miri pornót forgat (Filmcafe, 22.55) Kevin Smith 2008-as baromságában. A film Smith és pl. a South Park rajzfilmsorozat által fémjelzett gyökér humor vonulatát görgeti altesti tájékok felé… a rajongók azonban úgyis tudják, mi a pálya (bár ők már nyilván látták e filmet), másnak pedig nem igazán ajánlható. Smith messze van már a Shop Stoptól. Mondanám, hogy kipukkadt már ez a lufi. De hátha valaki még megveszi…

Negyvenharmadik nap. Ez az idei április szinte nyom nélkül, egy szempillantásnyi idő alatt tűnt el életünkből. Mintha nem is lett volna… Egy konzervszínház a mai első ajánlat. Füst Milán sokszor, sokféleképpen eljátszott darabját, a Boldogtalanokat (m5, 20.30) nézhetjük, ezúttal a miskolci Nemzeti Színház 2017-es előadásában.

A Gyilkosságok varázsszóra (Film Mánia, 21.00) című 1990-es remek krimiben Michael Caine alakít egy középkorú munkavállalót, aki kissé bepöccen, amikor egy pályázatát -szerinte érdemtelenül- visszautasítják. Nagyon tanulságos film ez, akár napjainkban is… 3:)

A már szintén bőven felnőttkorúnak számító Bérgyilkosokban (Film+, 21.00) a középkorú Sylvester Stallone mellett az ifjú Antonio Banderast, valamint feminin oldalról Julianne Moore-t láthatjuk Zsigmond Vilmos látványos képein. A veterán Richard Donner atombiztos akciókrimijét a néhány évvel később, egy bizonyos Mátrix-című dologgal világhírűvé vált Wachowski-testvérek jegyzik íróként: a történet hajdan egymás mellett, most azonban egymás ellen harcoló bérgyilkosokról szól.

Helyenként egészen vicces romantikus komédia a Válótársak (Filmcafe, 21.00), melyben Julianne Moore és Pierce Brosnan alakítja a két főszerepet, két rámenős, válási ügyekkel foglalkozó vérbeli ügyvédet, akik viszont jellemükben tűz és víz. Viszont pert még nem vesztett egyikük sem. Ez alkalommal egy híres sztárházaspár szétbontásán kell ügyködniük, ezúttal azonban egymással szemben: egyiküknek a férj, másikuknak a feleség érdekeit kell védenie.

A királyság (Sony Movie Channel, 21.00) című 2007-es akció-thriller viszont valahol a félúton van a háborús propaganda és a kritika között (de itt legalább fellelhető valami gondolat az egyoldalú heroizmus mögött): hős amerikai katonák mennek rendet tenni a “koszos arabok” közé, ezúttal a “baráti” Rijádba, Szaúd-Arábia fővárosába, azonban ott olyan tapasztalatok érik őket, melyek elgondolkoztatják a dolgok folyásának mikéntjéről őket, de főként a nézőket. (Bővebben)

Az Éli könyvének (Moziverzum, 21.25) Denzel Washington a cím-, Gary Oldman pedig a negatív főszereplője. A film tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben egy globális vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

A Betty nővér (Filmcafe, 22.45) elsősorban Renée Zellweger rajongóinak szól. A címszereplő egy kisvárosi szappanopera-rajongó nővérke, akit az élet sötét oldalával való találkozás arra készteti, hogy saját életét változtassa szappanoperává. A film romantikus és komédia, de láthatjuk benne Morgan Freemant is, például (Renée Zellweger és Chris Rock társaságában – a képen).

Két agyonjátszott film a negyvenkettedik napon. A Gravitációért (Sony Movie Channel, 21.00) Sandra Bullock kapott egy Oscar-jelölést. Alfonso Cuarón -a film rendezője- viszont 7 Oscart be is kaszált 2014-ben ezzel a rendkívül látványos mozival. A film látványvilága, amivel a Föld körüli végtelen teret megjeleníti, tényleg csak a hatalmas mozivásznakon működik igazán. (HD-ben elmegy.) A film többi része viszont engem már a moziban sem nyűgözött le igazán… (Bővebben)

Érdekesebb (számomra) a Veszélyes vizeken (Filmcafe, 21.00), csakhogy ezt is sokszor láthattuk már. Egy látszólag sima, átlagos thrillernek tűnik ez a film, ügyes helyszínválasztása és meghökkentő szereposztása azonban mindenképpen magasan az átlag fölé, figyelemre méltóvá emeli. Nem mintha nem láthattunk volna eddig extrém sportkörülmények között játszódó thrillert, azonban e filmben Curtis Hanson rendező igen sikeresen fokozza az amúgy sem veszélytelen raftingot egy thriller kellően feszült hangulatot keltő dramaturgiai szervezőelemévé. Kevin Bacont is láttuk már thrillerben, az azonban mindenképpen meglepetés, hogy Meryl Streep milyen magabiztosan mozog ebben a számára nyilvánvalóan kevésbé ismert, rázós és vizes közegben (lásd a képen). Mindketten jogosan kaptak e filmben nyújtott alakításukért egy-egy Golden Globe-jelölést, ami szintén tovább fényezi e filmet. Akár meg is kaphatták volna…

Negyvenegyedik nap, állítólag még egy hét és lassú lazulás. Dermesztő szenvedélyek (Sony Max, 20.45). A nyolcvanas-kilencvenes évek elejének nagy erotikus thriller-hullámának közepes darabja volt ez a ’92-es film, melyben a kötelező pasi Richard Gere, aki itt egy sikeres pszichiáter, a hozzá járó nők pedig Kim Basinger és Uma Thurman. Amúgy a fim izgalmas, fordulatos és picit erotikus is, ahogyan az kell.

Nézhetjük azonban a bármikor nézhető Jack Nicholsont is, illetve az általa alakított, középkorúnál picit korosabb, pohosabb puncibubust, ahogy megkísérti a halál szele a Minden végzet nehéz (Sony Movie Channel, 21.00) című laza romantikus komédiában. Gyógyulásában aztán leckét kap a nőkből, a nőktől… Jack óriási színész, de azért komédiákban tud rengeteg is lenni, mint például itt is, Diane Keaton (itt is) viszont még nála is több (az az ordító sírás!). A film ennek ellenére szórakoztató és a célközönséget (50+) nyilván meg is hatja majd.

Gavin O’Connor az általam maga nemében közel remekműnek “bélyegzett” Warrior után újra a farkaskölykökként együtt nevelkedő fivérpár témájához nyúlt, azonban ez alkalommal csipetnyi, azaz inkább maroknyi autizmussal, mint rendkívüli képességeket előhozó furcsasággal színezve a történetet. A könyvelő (Viasat3, 21.00) címszereplője (Ben Affleck) bűnszervezetek, terrorhálózatok, simlis megacégek könyvelője, aki segít az illegális pénzt legálissá változtatni. Ebben zseni a fickó, aki azonban ezt a képességét betegségének köszönheti, ami azonban az élet minden más területén inkább csak gátolja. O’Connor azonban ahelyett, hogy afféle Esőember-szerű könnyes melodrámát csinált volna, inkább egy kemény akciófilmmel rukkolt elő – 2016-ban az egyik legjobbal. Mainstream zsánermozi ez is, mint pl. a Warrior is volt, azonban cselekményvezetésében, dramaturgiájában olyan erényeket csillant meg, melyek bőven a műfaj legfelsőbb köreibe helyezik a filmet. Keretekben, mondhatni “szorítóban” dolgozik, szabályokban gondolkozik és esze ágában sincs áthágni azokat, mégis kreatív és szórakoztató. Bírtam.

Két “külföldi” Szabó István-film következik. Az 1991-ben bemutatott Találkozás Vénusszal (m2, 21.05) címszerepében Glenn Close-t láthatjuk híres operadívaként, akibe a Szántó Zoltán nevű (Niels Arestrup) karmester esik olyan szerelembe, hogy az már közös premierjüket is veszélybe sodorja. Wagner-, és egyáltalán, az opera műfajának kedvelői imádni fogják ezt a Szabó életművének felszínén úszó “kis hajócskát”.

Ronald Harwood angol drámaíró életművének jelentős része foglalkozik a színpadi művészetek közönség elől elzárt részével, a színészek, zenészek és más színpadi művészek, dolgozók magánéletével, életük, alkotóművészetük emberi oldalával. A nyugdíjas operaénekesek között játszódó Nagy négyes című darabját tán még játssza a Belvárosi színház, ennek Dustin Hoffman rendezte filmverziója is feltűnik még itt-ott, a zsidóüldözést komoly küzdelmek árán túlélő Zongorista forgatókönyve pedig Oscar-díjat ért. Ugyan a Csodálatos Júlia (Duna, 21.15) forgatókönyvét csak adaptálta, méghozzá Somerset Maugham nyomán, de tartalmánál fogva ez is szerves részét képezi az életműnek. A Szabó István és Koltai Lajos által készített míves “olvasat” egy nagy színésznő (Annette Bening – a képen Lucy Punch–al) hiteles portréján keresztül mutat be egy tipikus színtársulatot. (Bővebben)

A New York bandái (Film Mánia, 22.00) című, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposz a címbeli város -a Nagy Alma- hősies őskoráról mesél, két színész-gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszem-nézésben, bő két és félórában, Martin Scorsese rendezésében. (Bővebben)

Robert Pattinsont is nézhetik az Emlékezz rám (Paramount Channel, 22.00) című romantikus drámában azok, akik szeretik és tudják, kit takar e név. Mást nem tudok mondani, ugyanis nem láttam a filmet.

Az Amerika fegyverben (Duna, 23.05) című nagyszabású, kosztümös történelmi dráma az amerikai függetlenségi háború idejéből mesél egy el családi történetet, igencsak látványos szereposztásban: Nasstasja Kinski, Al Pacino vagy Donald Sutherland mellett színészként szerepel a filmben például Annie Lennox is, akit elsősorban énekesnőként ismerhetünk. A film ennek ellenére (illetve, talán ezért is…) nagyot bukott annak idején, 1985-ben – ma megnézhetjük, mennyire megérdemelten…

Negyven nap, ember! Negyven nap! Bár ma még egy zöld kártya sem jönne jól… Viszont a ma esti, jó harmincéves Zöld kártya (Duna, 19.40) című moziban a még jó formában lévő Gérard Depardieu kap állást Amerikában, viszont ahhoz kell a címbeli kártya, amit legkönnyebben házasság révén kaphat meg. A manapság inkább sampon- és kozmetikumreklámokban csábító Andie MacDowell -filmbeli- karaktere viszont megszerezhetné álmai lakását, amit viszont csak házasoknak adnak ki. Naná, hogy van közös ismerős, ez azonban korántsem garantálja a boldog házasságot, Amerikában… A film, most már minden malícia nélkül, tényleg egy kedves, szerethető romantikus komédia.

A Két hét múlva örökké (Sony Movie Channel, 21.00) című romantikus komédiában Hugh Grant ma este is a tőle megszokott módon léha bugyibubus, itt egy nagyvállalat fejese, míg Sandra Bullock egy éles eszű, karakán ügyvédnő – a Grant által alakított karakter beosztottja. Én már tudom a végkifejletet.

Két jól szituált, látszólag boldog és gondtalan házaspár története az Apró titkok (RTL II, 21.00) című romantikus dráma. Az amerikai középosztály kényelmes életét élik kertvárosi házaikban, napjaik csupa mosoly és derű – tulajdonképpen igazán tudatában sincsenek annak, hogy ezt a derűt szinte kizárólag gyermekeik hozzák életükbe. Az egyik család hölgy- (Kate Winslet), valamint a másik férfitagja (Patrick Wilson) egy játszótéren megtörtént közös pillanatban éreznek rá életük hazugságára. Sok Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-jelölést kapott a film 2007-ben – én akkor nem láttam, ma talán pótolom. (A képen Kate és Patrick, filmbeli gyermekeikkel.)

Mély, felkavaró és sok tekintetben igaz történet a 2007-ben, Berlinben Arany Medvére is jelölt thriller, a Bordertown – Átkelő a halálba (Film Mánia, 21.00) is. Egy észak-mexikói határvárosban évek óta szexuális erőszaktevő sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik szinte kivétel nélkül szegény sorsú munkáslányok. A helyi rendőrség tehetetlen, az áldozatok száma viszont egyre nő. Évek múltán egy amerikai újságírónő (Jennifer Lopez rendszerint igen jól teljesít az efféle komoly érzelmeket kiváltó karakterekben) ered az események nyomába, a nyomozás szálai azonban -nem meglepő módon- igen messzire, sőt még annál is magasabbra vezetnek.

Hazudik, aki azt mondja, ha jó sorsa tengerre veteti, hogy a habokban lubickolva sosem jut eszébe A cápa (Filmcafe, 21.00), Steven Spielberg klasszikus horrorja. Legendás mozi ez. Annak idején, állítólag olyan hatással volt a nézőkre, hogy egy nőnek megindult közben a szülése… Ma már nyilván csak egy borzongató emlék a nyaralás idején – jó esetben. 🙂 Főszerepben Roy Scheider és Richard Dreyfuss, valamint John Williams zenéje.

Paolo Sorrentino Európa-díjas Ifjúság (Duna, 21.30) című mozija könnyed, de egyáltalán nem felszínes, költői, humoros, ám mégis drámai, fantáziadús, szabad, sőt néha szabados, de sohasem öncélú, mégis minden pillanatában egyedi, karakteres, utánozhatatlan, elképesztő, gondolatébresztő, szórakoztató és megható filmalkotás – az öregségről, a fiatalságról, tehát az emberekről és az életről. Mércéje a mindenség, de legfeljebb a legnagyobb halandók. (Bővebben)

Az Erőszakik (AMC, 23.00) viszont az európai, független válasz Tarantinóra. A kortárs drámaíró-sztárként is ismert Martin McDonagh belga-angol filmjében nevek, mint Ralph Fiennes, Colin Farrell, vagy mondjuk Bruges városa tűnnek fel fontos jelenésekben, ám az abszolút főszerep Brendan Gleesoné, akinél kevés cinikusabb figurát láthatunk eddig a filmvásznakon. Egy igen morbid, abszurd humorú, mocskos szájú, őrült gengszterfilm lesz ez.

Harminckilencedik nap. Csak ismétlések. A Hazudós Jakab (Film4, 20.00) a magyar származású Peter Kassovitz rendezése és Robin Williams játssza benne a cím- és főszerepet. E filmdráma egy lengyelországi gettóban játszódik a második világháború idején, és nagyjából ugyanazt az üzenetet hordozza, mint a Jó reggelt, Vietnam! Jakab, a mindentől elzárt gettóban élők szenvedéseit apró, de jó szándékú füllentésekkel enyhíti és nem is tudja, ezzel mennyit segít a szenvedések elviselésében. A megható, mélyen humánus film rengeteg magyar szereplővel (pl. Igó Éva, Darvas Iván, Bálint István) és magyar operatőrrel (Ragályi Elemér) készült 1999-ben, amerikai, francia és magyar koprodukcióban.

Műfaját illetően kalandfilm A vadon foglyai (Moziverzum, 21.25), mely még kissé “túlrajzolt” fordulatai ellenére is talán elég izgalmas és érdekes ahhoz, hogy megnézzük – akár ma este is. Egy gazdag, kissé már bogaras milliomos (Sir Anthony Hopkins) repülőgép-balesetet szenved valahol a végtelen, alaszkai vadon felett. Egyetlen társa van csupán a bajban, a szerencsétlenség másik túlélője (Alec Baldwin), aki viszont alig titkoltan a szeretője az öreg ifjú, csinos feleségének (Elle MacPherson). A társ tehát ezúttal vetélytárs inkább, sőt… (A képen Sir Anthony és Alec küzd éppen a természettel…)

Ma este is betekintést nyerhetünk Benjamin Button különös életébe (AXN, 21.55). A címbéli pasas egy tök átlagos, középszerű ürge, pont olyan, mint amilyenek mi is vagyunk. A filmet David Fincher rendezte, aki ezúttal F.Scott Fitzgeraldhoz, a nagy amerikai íróhoz nyúl vissza (aki Benjamin Button életét eredetileg megírta). Rengeteg jelölést kapott a film, benne rengeteg sztár, rengeteg idő és rengeteg, rengeteg… szentimentalizmus. (Bővebben)

A harmincnyolcadik napon csak nem mondunk csütörtököt… A civilizáció áldásaitól megcsömörlött emberekben mindig is megvolt, megvan a vágy: vissza a természetbe, a békés, gondtalan ösztönéletbe. Egyenes az út Rousseau-tól az FKK-ig, a naturizmusig, az első felfedező hajósoktól a ma divatos túlélő túrákig, raftingokig, climbingekig és egyéb önkínzó hercehurcákig. A kábeltévék népszerű-tudományos-ismeretterjesztő csatornáinak tetszési indexével maximum a dél-amerikai szappanoperák büszkélkedhetnek, mutatva romantikus vágyódásunkat a természettel szoros összhangban élő állatok, vagy éppen emberek iránt. Éppen ezért lehetnek oly népszerűek Gerald Durrel, vagy Konrad Lorenz etológusok az állatok viselkedésének tanulmányozása kapcsán az általános emberi természetet illető elmés és tanulságos következtetései is. Spike Jonze és Michael Gondry 2001-ben bemutatott játékfilmje, a Libidó – Vissza az ösztönökhöz (Film Mánia, 21.00) gondolatébresztő, okos humorú, kissé talán cinikus, de érdekes, érdemes alkotás. (Bővebben) (A képen Rhys Ifans.)

A Zseton és beton (m5, 21.00) című román filmet úgy jellemezte, aki látta, hogy “Spielberg ‘Párbaj’-ának napjainkra aktualizált változata, másfél óra tömény feszültség, meglepő hitelességgel.” A “napjaink” az ezredforduló Konstancája, aminek egyrészt van egy meglehetős hangulata, másrészt azért azóta csak lefolyt némi víz is a Dunán. Egy titokzatos csomagot kell szerencsétlen lúzer hősünknek eljuttatnia a román kikötővárosból Bukarestbe, ami bár földrajzilag nem túl nagy út, valójában mégis igen viszontagságosnak bizonyul majd – remélhetőleg, teszem én hozzá mindehhez. 

Később A fülenincs nyúl (Duna, 22.05) az egyik leghíresebb német színész, Til Schweiger egotripje, hiszen ő írta, rendezte és főszerepli a filmet, mely egy kiégett, cinikus lesifotós története, akit egyszer egyik áldozata, egy közepesen ismeretlen helyi celeb feljelent, minek következtében hősünket 300 órányi közmunkára ítéli a bíróság. A büntetést egy óvodában kell eltölteni, ahol hősünk életre szóló leckét kap emberségből, felelősségből, odafigyelésből és más olyan emberi értékből, melyek mára már kivesztek a bulvársajtóból.

A karantén-para harminchetedik napját sem “tesszük ki az ablakba”, már csak így peschtieschen szólva. Picit félve ajánlom az Ünneprontók ünnepe (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiát, melyben két virtigli troll (Owen Wilson és Vince Vaughn) szórakozik azzal, hogy esküvőkre járnak, de csakis azért, hogy azt jól széttrollkodják (lásd a képen). Azonban  természetesen “addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik”. (Bővebben) Ez egy ilyen nap.

Sajnos, a virtuális valóság útvesztőjében elmerülni szándékozó (de inkább csak belebukó) Vadidegen (Filmcafe, 21.00) egy rendkívül rossz thriller. Agyonbonyolított, buta narratívában előadott, kusza cselekmény, idegesítően rossz színészi alakítások, beleértve a gyönyörű, tehetséges és díjakkal is bőven elismert Halle Berryt is, akinek szemeiben látszódik is az a tökéletes értetlenség, amit én is éreztem végig a filmen: MINEK EZ? De még Bruce Willis is ritkán volt ilyen gyenge, pedig ő azért sokat kísérletezik saját maga nimbuszának alulmúlásával…

Hajdu Szabolcs holnap mutatja be a Vimeo nevű közösségi videocsatornán új, állami támogatás nélkül készült játékfilmjét, a Békeidőt. A Duna tévé erre a filmforgalmazásban kényszerű forradalomnak tekinthető eseményre reagálva, ma este tűzi műsorra Vitézy László 1980-ban készült Békeidő (Duna, 21.55) című filmjét, mely egy menedzserszemléletű falusi téeszelnök kalandjairól mesél, amit a magyar ugaron élt meg, a falusi magyar emberek hagyományaival, életfelfogásával szemben… (Hajdu filmjének cselekménye ezzel szemben egy éjszaka alatt zajlik és különböző emberi viszonyokban járja körül a dominancia és kiszolgáltatottság kérdését, képzelet és valóság határán, legyen szó párkapcsolatról, barátságról, szülő és gyerek, állam és polgár viszonyáról.) Nehéz sorsa lehetett a Kádár-rendszerben a dokumentumfilmeseknek, hiszen volt állami pénz filmet forgatni… Nyilván érdekfeszítő Vitézy filmje, mely ugyan -tudomásom szerint- betiltva nem volt, nem érte el a rendszerkritika azon szintjét, amikor a filmnek dobozban kellett pihennie egy darabig – a moziforgalmazásban azonban mégis csak búvópatakként volt jelen. Vitézy plágiummal vádolja Hajdut. 

Lehetne opció késő estére aztán a Vakító fehérség (AMC, 22.30) című thriller, aminek azonban nem igazán erőssége a logikus cselekményvezetés. Kezdjük azzal, hogy miért pont a csini Kate Beckinsale a seriff azon az antarktiszi bázison, ahol kemény férfiak vannak jó fél évre összezárva, bár tagadhatatlanul egytől egyig frissen fodrászolt frizurában… Aztán. Mínusz 50 fokban még viháncolva futkosnak meztelenül a részeg kutatók a hóban (persze, már ez is nonszensz), de 55 fokban már odafagy Kati keze a vashoz (aminek így is kell lennie a fizika és a kémia törvényszerűségei miatt). Zsé-kategória tehát ez a film, de annak is a rosszabb fajtája, mert túl komolyan veszi magát. Amúgy ilyen “holtestet találtak, de ki a gyilkos?”-típusú történet lesz.