A harmincnyolcadik napon csak nem mondunk csütörtököt… A civilizáció áldásaitól megcsömörlött emberekben mindig is megvolt, megvan a vágy: vissza a természetbe, a békés, gondtalan ösztönéletbe. Egyenes az út Rousseau-tól az FKK-ig, a naturizmusig, az első felfedező hajósoktól a ma divatos túlélő túrákig, raftingokig, climbingekig és egyéb önkínzó hercehurcákig. A kábeltévék népszerű-tudományos-ismeretterjesztő csatornáinak tetszési indexével maximum a dél-amerikai szappanoperák büszkélkedhetnek, mutatva romantikus vágyódásunkat a természettel szoros összhangban élő állatok, vagy éppen emberek iránt. Éppen ezért lehetnek oly népszerűek Gerald Durrel, vagy Konrad Lorenz etológusok az állatok viselkedésének tanulmányozása kapcsán az általános emberi természetet illető elmés és tanulságos következtetései is. Spike Jonze és Michael Gondry 2001-ben bemutatott játékfilmje, a Libidó – Vissza az ösztönökhöz (Film Mánia, 21.00) gondolatébresztő, okos humorú, kissé talán cinikus, de érdekes, érdemes alkotás. (Bővebben) (A képen Rhys Ifans.)
Később A fülenincs nyúl (Duna, 22.05) az egyik leghíresebb német színész, Til Schweiger egotripje, hiszen ő írta, rendezte és főszerepli a filmet, mely egy kiégett, cinikus lesifotós története, akit egyszer egyik áldozata, egy közepesen ismeretlen helyi celeb feljelent, minek következtében hősünket 300 órányi közmunkára ítéli a bíróság. A büntetést egy óvodában kell eltölteni, ahol hősünk életre szóló leckét kap emberségből, felelősségből, odafigyelésből és más olyan emberi értékből, melyek mára már kivesztek a bulvársajtóból.