A huszadik nap. Elsőként talán egy Rejtélyes manhattani haláleset (Film4, 20.00) hozhatja lázba a nézőt. Woody Allen egyik régebbi filmjében, egy kvázi krimiben, Woody és akkori neje, Diane Keaton mellett Anjelica Hustont és Alan Aldát is láthatjuk. Rengeteget fecsegnek a filmben, Woody szokása szerint hozza a neurotikus, kétbalkezes, brooklyni slemilt… Én azt bírom Woody filmjeiben, hogy ezek tényleg többször nézős mozik, mert mindig elő tud bújni valahonnan valami rejtett poén, vicces beszólás, akármi…
Sokan a jelenkor legjobb rendezőjének tartják Christopher Nolant. 2014-ben bemutatott filmjét, a Csillagok között-et (RTL Klub, 20.45) is a rendezőtől korábban már megszokott borongós, negatív jövőkép jellemzi. A Földet a globális felmelegedés következtében porviharok sújtják. A megváltozott klímában kritikus mértékben elszaporodtak a penészgombák, melyek megfertőzve a Föld összes haszonnövényét, belátható közelségbe került a végső katasztrófa. Ha nem történik valami, akkor az emberiség kihal. És a többi… (Bővebben)
Nyomorgó, rettegő és vacogó beosztottak fognak össze a Förtelmes főnökökben (Cool, 21.00) címbeli elnyomóik (a pszichopata marketingfőnök Kevin Spacey, a nimfomániás fogorvos Jennifer Aniston, valamint a szakmaiatlan, szétkokózott agyú, semmihez sem konyító Colin Farrell) ellen, egy állítólagos bérgyilkos (Jamie Foxx) segítségével. Szerintem adott esetben (például “akut férfinátha” idején) szórakoztató lehet Seth Gordon altesti poénoktól sem ódzkodó filmje, de reálisan nézve, ez azért legfeljebb a bűnös élvezetek kategóriája, amit jobb társaságban nem illik kikotyogni.
A Gyilkos lövés (Sony Movie Channel, 21.00) valójában egy igen sovány sztorira épülő, 1988-ban bemutatott menekülős thriller, amit azonban Roger Spottiswoode remek rendezése, a műfajból adódó sablonok ellenére is fordulatos cselekmény, valamint a három főszereplő (Sidney Poitier, Tom Berenger és Kirstie Alley) áldozatos színészi munkája tesz ma is élvezhetővé.
Egy általam ismeretlen sport-, illetve egzisztenciális dráma Az újoncok napja (RTL Spike, 21.00), mely az amerikai futball (tehát az a sisakos, rögbiszerű, nem az európai foci, amit ott soccernek hívnak) belvilágába kalauzolja el a nézőt. A főszereplő egy nagymenő játékosmenedzser (Kevin Costner), akinek egyformán fontos a sport, a szakmája, illetve a szerelem (Jennifer Garner). Úgy sejtem, tisztes hollywoodi középszer – de ma inkább passzolom.
Ez a Frances Ha (m2, 21.10), ha ötven évvel korábban, a francia új hullám kellős közepén született volna francia filmnek, gyakorlatilag említés nélkül tűnt volna el a süllyesztőben. Ma azonban nem tudom, hogyan kerüljem meg a “se kiköpni, se lenyelni nem tudom” közhelyét, mivel éppen ez az, ami kitűnően mutatja lelkiállapotomat. Tényleg nehéz elmenni e film mellett szó nélkül, mert annyira más, mint a mostanában mozikba kerülő filmek általában – és most mindegy, hogy ez a “másság” valójában avítt modorosság, felszínes műmájerkedés vagy dacos, “független”, őszinte, természetes attitűd. Talán mindhárom, egyszerre. (Bővebben)
Egy olyan elegáns, főúri hölgy arcképe Az ifjú Viktória királynő (Duna, 21.20), akiről egy egész történelmi korszakot neveztek el. A gazdag kiállítású, akár egészen komolyan is vehető film azonban a matrónakort megélt nagy Viktóriának ifjú és szerelmes éveiről szól. Címszerepben Emily Blunt (lásd a képen).
Később A másik férfiban (Duna, 23.05), Richard Eyre kissé bergmani hangulatú drámájában Liam Neeson alakítja az egyik férfit, aki miután számára is váratlanul szembesül azzal a kínos ténnyel, hogy felesége (Laura Linney) megcsalja őt, a várost is felforgatja (ez szokott menni Liamnek), hogy szembe nézhessen a címszereplővel (Antonio Banderas).
A Gyilkos Joe (Paramount Channel, 23.55) viszont William Friedkin bizarr, morbid humorú családi drámája, valamint a “jó útra tért” (értsd: minőségi filmekben nyújtott minőségi alakításokkal a kor egyik vezető színészévé vált) Matthew McConaughey egyik első, méghozzá igen komoly jelenése ezen új státuszában. (Bővebben)