Mit nézzünk ma a tévében?

Punkosd. Cousteau kapitány gyerekkorom nagy hőse volt, bár ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Ezt példázza az is, hogy már film is készült életéről, márpedig érdemtelen emberekről nem csinálnak filmet. A mélység kalandora (Duna, 20.45) tehát játékfilm lesz, nem dokumentum-, vagy természetfilm, amit az öreg, piros sapkás természetfilmes-búvártól megszokhattunk: a címszerepet Lambert Wilson alakítja. A látvány viszont valódi, autentikus és lenyűgöző (lásd a képen).

Szintén családi program Az igazi kaland (Moziverzum, 21.00), ma este is. Cameron Crowe történetében egy korán megözvegyült apuci (Matt Damon) tesz komoly erőfeszítéseket két gyermeke felnevelése érdekében: a hajdani elfoglalt szerkesztő feladja állását és egy vidéki, kissé lepukkant állatkertet is tartalmazó birtokon kezd új életet gyermekeivel. Gyerekek, saját állatkert, amiben vannak állatok, jóképű, ám magányos, gyermekeit bájos sutasággal terelgető apuka – a filmben bonyodalom bonyodalom hátán, a kanapén azonban tuti a siker.

Ugyanekkor Az igenember (RTL II, 21.00) viszont inkább azoknak való, akik még el tudják viselni Jim Carrey-t (nekem általában igen nehezemre esik). Jim itt most nagyon depressziós, ám haverjai elcipelik egy guruhoz, aki olyan hatással lesz rá, hogy az eddigi “nem”-ek helyett ezentúl mindenre “igent” mond. Ez aztán sok-sok vicces szituációt fog eredményezni. Messze nem agyatlan film ez, már az “üzenetére” nézve: ezért is ajánlom, csak éppen…

Tök jó kis film a Kincsem (RTL Klub, 21.10), ha a mércét a hollywoodi típusú, romantikus, kosztümös filmekhez tesszük: ez a film szinte minden tekintetben megugorja ezt. Nem nagyon láttam még ilyen jól vágott és ilyen látványos magyar műfaji filmet, és ez a teljesítmény most már valóban mérhető nemzetközileg is. Jó a sztori is. Nagy Ervinre mintha ráöntötték volna a főszerepet, Petrik Andrea szabálytalan karaktere is remek választás, mint ahogy elsőrangú az egész casting, tokkal-vonóval. Jó a CGI, izgalmasak a lovasjelenetek, szépen is van fényképezve az egész film (Szatmári Péter), tehát a maga nemében közel hibátlan két óra szórakozás és izgalom a rászánt két óra (rendező: Herendi Gábor). Tényleg meg tudom számolni egyetlen kezemen a komolyabb kifogásaimat: pl. a báljelenet táncbetéte kifejezetten nevetséges volt. Értettem én a dialógban elrejtett anakronisztikus poénokat (a kocsmában a szelfizés, lóval beparkolás a kastély elé: De karcolás ne legyen rajta! – adja a lovászfiú kezébe Blaskovich gróf a kantárt, stb.), amivel semmi baj nem lett volna, ha ez a “posztmodern időtlenkedés” alapkoncepció lett volna a filmben. De így, hogy csak néha, váratlanul sült el ilyenből egy-egy, inkább volt zavaró, idétlen, mint valóban vicces. A szintén nem éppen korhű jelmezekkel viszont semmi bajom nem volt, jól néztek ki.

Közismert tény, hogy a legtöbb lányos apa ártatlan, szűzies szerelemmel viseltetik kislánya iránt, a kislányok pedig rajongva imádják viszont édesapjukat. Különösen erős ez a kapcsolat, ha valamilyen szörnyűség folytán az apa egyedül kénytelen nevelni kislányát. Egy ilyen szituációt dolgoz fel az Apák és lányaik (Duna, 22.45) című hollywoodi melodráma Russell Crowe és Kylie Rogers/Amanda Seyfried főszereplésével, melynek első kockáin megijedtem, de aztán azért alapvetően elmúlt a rossz érzés… (Bővebben)

Remek film viszont az Aki legyőzte Al Caponét (Paramount Channel, 22.50). Brian De Palma rendezői zsenialitását jelzi, hogy miközben a kollégái rendszerint valamiféle heroikus pózban festették tablóikat a huszadik század nagy bűnözőiről, ő azzal férkőzött be a maffiafilmek élmezőnyébe, hogy e filmjében éppen a maffia szájában van az a bizonyos szopógolyó. A jellegéből fakadóan kissé valóban propagandaízű, jó kisfiús (Kevin Costner, na ja) sztorit kitűnően ellenpontozzák az olyan parádés jelenetek, mint a szeszszállítmány lekapcsolása a kanadai határnál, vagy az obligát Eizenstein-ommázs, a Patyomkin páncélos híres lépcsőjelenetének megidézésével. Robert De Niro szerintem itt nyújtja élete alakítását (pedig azért volt néhány), egyenesen lidérces, ahogyan az alacsony, köpcös, erősen kopaszodó, szétfolyt arcú, nettó pszichopata Caponét játssza. Oscart azonban Sir Sean Connery kapott egy mellékszerepért.

Egy gyermekét egyedül nevelő, önjelölt igazság bajnokát játszó, zakkant zsaru tönkreteszi egy boldog, fiatal házaspár életét. Ez így önmagában még egy eléggé középszerű, közhelyes, melodramatikus történet rémképét is sejtetheti, ám a Kínzó közelség (Filmcafe, 21.00) című sztori blikkfangja itt a meglehetősen  nyugtalanító, rasszista felhangokkal bíró cselekményben rejlik. A pár ugyanis egy fehér férfit és egy fekete nőt jelent ez esetben, a zsaru pedig egy fajvédő fekete (Samuel L. Jackson).

A klasszikus Django (Film Mánia, 22.00), főszerepben “Árpád apánkkal”, azaz Franco Neróval, annyira ikonikus figurává vált a maga után vonszolt koporsóval, hogy még negyven évvel később is meg tudta ihletni Quentin Tarantinót. (Bővebben)

A cirkuszrajongóknak jó napja van ma, ugyanis láthatják A legnagyobb showmant (SuperTV2, 22.00), ami egy rendkívül látványos musical-életrajz a cirkuszművészet legnagyobb alakjáról, P.T. Barnumról, a világhíres Barnum Cirkusz alapítójáról. Címszerepben Hugh Jackman.

A romantikus komédiák kökényszemű hősnője, Jennifer Aniston alakítja az Azt beszélik (RTL Klub, 22.00) című filmben azt a rámenős újságírónőt, aki a húga esküvőjén megismerkedik egy jóképű milliomossal (Kevin Costner). A rend szerint össze kellene jönniük, azonban a film itt kezd -szolidan- érdekessé válni, mert nem jönnek össze. Viszont kiderül, hogy a nő nagymamája (Shirley Maclaine) nem más, mint a híres Mrs. Robinson, a Diploma előtt című filmből. Hogy aztán ebből hogyan lesz a végére happy end? Pedig lesz.

Szedett-vedett népség ricsajozik azokban a terekben, ahol hajdan valódi nagy szellemek alkottak maradandót, tehetségtelen művészek öncélú önmegvalósításaiért tudatlan és ízlés nélküli gazdagok fizetnek milliókat, miközben az igazi értékek, a valódi, nagy szépség ott fekszik előttük, a lábaik alatt. Rengeteg szép kép, ötlet és hangulat, elejtett párbeszédfoszlányokban megbúvó, ám figyelemreméltóan bölcs gondolat, néhány igen vicces fricska a vak és elvtelen tekintélytiszteletnek, csodaszép, szinte éteri kísérőzene, megannyi örök pillanat folyik egymásba szakadatlanul Paolo Sorrentino Oscar-, és minden más díjas filmjében, A nagy szépségben (Duna, 23.00). Nagy film ez, tényleg nagyon nagy film (a képen a fantasztikus, zseniális, lenyűgöző és elbűvölő Toni Servillo, a film főszerepében). (Bővebben)

Több mint egy évtizeddel ezelőtt a magyar mozikban is futott a nyomokban Holt költők társaságát és más efféle fiúiskolás-jó tanáros-rossz gyerekes filmek jegyeit is megidéző, igen helyes és igazságos francia film, a Kóristák (Duna, 19.40). A történet egy fiúnevelő intézet falai között játszódik, ahol nehezen kezelhető gyerekeket próbál rendre szoktatni a vaskalapos, brutális pedagógiai eszközöket preferáló igazgató. (A képen jelenet a filmből.) A legrosszabb fiúról azonban kiderül, hogy istenáldotta tehetségű szoprán… (Bővebben)

Nem kanyarog a vonat a Hegyek között (SuperTV2, 21.00) című romantikus túlélődrámában, melyben egy repülőgép-szerencsétlenség két túlélője (Kate Winslet és Idris Elba) próbálja túlélni a rendelkezésére szánt jó két órát. Sok hó, a két, egymásra utalt idegen közötti bonyolult kapcsolat dinamikája, valamint egy velük túlélő kutya a biztosíték arra, hogy megéri velük tölteni az időt. 

Az Igaz történet (RTL Spike, 21.00) című film valóban igaz történeten alapul, amit színdarab formájában is bemutatott Rupert Goold, a rendező. De az igazán lényeges ebben az, hogy a történet tulajdonképpen az igazság mibenlétével foglalkozik, etikai és picit filozófiai értelemben is. Két szereplője van a sztorinak. Az egyik egy sikeres újságíró, aki egyszer, a közvetítendő üzenet érdekében, némileg átírta az üzenetet közvetítő anyag valóságtartalmát. Kvázi hazudott, s ez gyakorlatilag karrierjének végét jelentette (Amerikában így megy ez). A másik főszereplő egy gyilkos, aki a vád szerint kiirtotta a családját. A nárcisztikus pszichopata elfogásakor az újságíró nevét mondta a rendőröknek – így jött létre végül kettejük találkozása. Az újságíró karrierjének újraindítását reméli a gyilkos valódi személyiségének feltárásától, amit szándékai szerint egy könyvben jelentetne meg, a gyilkos viszont médiumként viselkedik és körmönfont, intellektuális játékban reprezentálja számára az “igazság” sokféle természetét. A nézőket nyilván megtévesztette a szereposztás, Jonah Hilltől (aki az újságírót alakítja – jól) a tőle amúgy megszokott kakapisi poénokat várták,  vagy nem tudom, James Francótól meg talán akciókat – ez a film azonban résztvevő gondolkodást kíván, még ha nem is jut messzebb a témában, mint Truman Capote a Hidegvérrel, vagy Norman Mailer A hóhér dala című műveiben. De azért egy jó darabig eljut és addig pontosan is fogalmaz…

Egy nagyon romantikus történet lesz (ma este is) a Ház a tónál (RTL II, 21.00), amit szerintem képtelenség is logikai alapon értelmezni. Bár az is igaz, hogy logikai alapon még senki nem lett szerelmes… Viszont a különböző, szabadon lengedező cselekményszálakat (konfliktusok a sztárépítész apával? a spenótos tésztás csaj? stb.) azért el lehetett volna dolgozni… Sandra Bullock viszont (itt) szép, ám Keanu Reeves picit püffedt. A ház átlátszó.

Imponáló, de legalábbis sok tekintetben címlapgyanús szereposztást virít Az ételművész (RTL II, 22.50) című romantikus gasztro-komédia. Bradley Cooper egy (két) Michelin-csillagos séf, kiköpött Gordon Ramsey, egy nagyképű, fellengzős, kiállhatatlan fráter, aki saját éttermét nyitná éppen, amivel végre megszerezhetné azt a bizonyos harmadik csillagot. A film azonban romantikus, tehát valahol bujkál egy nő, aki szívén vezet az út a boldogsághoz (meg ahhoz a bizonyos csillaghoz), ehhez azonban a főszereplő sztárszakácsnak gyökeresen meg kell változnia. Siena Miller, Alicia Vikander, Emma Thompson, Uma Thurman, illetve Omar Sy, Daniel Brühl, Matthew Rhys, illetve még sokan mások, pontosabban, az általuk alakított figurák lesznek ebben segítségére, vagy éppen tesznek ellene.

Huszárik Zoltán Csontváry-filmje (m5, 20.30) az egyetemes és a magyar filmművészet egyik legkülönlegesebb alkotása. Ennél adekvátabb művészportrét nemigen tudok elképzelni, hiszen amellett, hogy megidézi a zseniális magyar festő alakját, szinte beleolvad festményeibe, filozofikus filmesszé is a mű és a művész bonyolult viszonyáról, az alkotás krisztusi mértékű szenvedéséről. Kíváncsi vagyok azonban, hogyan sikerült a film digitális felújítása és hogy “működik-e” egyáltalán ez a mindenképpen elmélyült, koncentrált figyelmet követelő, meditatív, festői alkotás a tévé képernyőjén is? (A képen jelenet a filmből: Bánfalvi Ágnes és Ichak Finchi.)

Más. Bruce Willis lesz A sebezhetetlen (Filmcafe, 21.00) ma este (is), hiszen karcolások nélkül él túl egy vonatkatasztrófát, s miután egy üvegcsontú képregénybuzi (Samuel L. Jackson) felvilágosítja természetfeletti képességeiről, magára veszi a rászabott keresztet. M. Night Shyamalan filmje, és ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.

Nézhetjük még Johnny Deppet is Betépve (AMC, 21.00) megint, ami ezúttal azonban tényleg egy élmény lesz. Ted Demme remek filmje egy tökéletesen hétköznapi srác életrajza, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik legnagyobb amerikai kokainimportőrré küzdötte fel magát, még régen, valamikor a diszkógömbös, flitteres hetvenes években.

Amerika mítoszának egyik legfontosabb tartópillérei a hétköznapi hősök. A veterán Clint Eastwood -ennek megfelelve- a tőle elvárható precizitással alkotja meg a Sully – Csoda a Hudson folyón (AXN, 22.00) című filmben a repülőgépét 155 utassal vészhelyzetben a jeges Hudson-folyóra leszálló Chesley Sullenberger kapitány legendáját. Perfekt, tulajdonképpen hibátlan film, mely elegánsan reprodukálja a szerencsés végű repülőgép-szerencsétlenség körülményeit, Tom Hanks (és Eastwood) pedig sikerrel teremti meg a hőst Sully alakjában – aki itt is, és a valóságban is szerény, de szakmáját magas szinten űző átlagember.

A ma első ajánlat egy filmmúzeumi darab. Ennek megfelelően, elsősorban azoknak ajánlható, akiknek mond még valamit Alberto Sordi neve, ugyanis ő a főszereplője A maffia parancsára (m5, 20.30) című kriminek. Ezzel azonban már azt is elárultam, hogy a célközönség másik részhalmazát a klasszikus maffiafilmek kedvelői alkotják… A film 1962-ben készült és egy szolid autógyári technikus félresikeredett nyaralásának történetét meséli el. Szerintem érdekes lesz.

A német Dennis Gansel picit később viszont azt mutatja meg filmjében, A hullámban (Filmbox, 21.00), hogy bizonyos körülmények együttállása esetén bármikor, bármilyen körülmények között kipattanhat a totális autokrácia. Kiváló alapanyag egy tökéletes osztályfőnöki órához ez a tinédzserkörnyezetben játszódó film, ami így, gondolom, többet ér, mint a szokásos pad alatti amőbázás (vagy ami éppen ma megy helyette), hiszen általa a gyerekek majdnem a saját bőrükön érezhetik azt, hogy milyen hatásoknak, szólamoknak, showműsoroknak, politikai lózungoknak, s egyebeknek ne dőljenek be soha. A film ex catedra didaktikája, az átadandó üzenet fontosságára való tekintettel, ez alkalommal talán elfogadható. Nem véletlen a párhuzam a szintén német Kísérlettel. Kb. ugyanarról szól, ugyanolyan minőségben.

Oliver Stone igen merész vállalkozása volt annak idején A szakasz (RTL Spike, 22.00) című film, hiszen ez volt az egyik első olyan amerikai háborús tematikájú film, amelyik bátran szembefordult a hivatalos (és nem hivatalos) amerikai Vietnam-propagandával. Azóta készült egy csomó más film is efféle szemlélettel, néhány jobb is ennél, de főleg rosszabbak – ezért ma is ajánlható, illetve leporolható mozi ez, ami 4 db. Oscart ért 1987-ben. (A képen Tom Berenger és Willem Dafoe a film egyik kulcsjelenetében.)

Éjszakára ajánlható még egy 2010-es tévéfilm, mely Miklauzic Bence rendezésében egy Mikszáth-novellát dolgoz fel. Az Éji séták és éji alakok (Duna, 23.45) egy öngyilkosjelölt és egy álmatlanságban szenvedő hírlapszerkesztő igen messzire bonyolódó találkozásának történetét meséli el, (az egyik főszerepet játszó, általam nem különösebben kedvelt Fenyő Iván ellenére) igen jó szereposztásban.

Nicole Kidman figyelemre méltó projektje az Engedd el! (Film4, 20.00), ő a főszereplője (kapott is érte Oscar-jelölést) és ő a producere is a filmnek. Egyszülött fiuk tragikus elvesztését próbálja a két szülő (Kidman és Aaron Eckhart) különböző utakon feldolgozni, ám ezek az utak meghökkentő kanyarokat vesznek. A helyenként bizarr gondolatokat is felvető, igen érdekes film tabukat döntő módon beszél a gyászról és a halál feldolgozásáról.

Fekete Ibolya 1996-os filmje, a Bolse vita (Duna World, 21.35) a rendszerváltás élményének megfogalmazásával kísérletezik. Az immár szabad Budapesten, egy Bolse Vita nevű elképzelt romkocsmában találkozik két orosz zenész, valamint egy mérnök két amerikai diáklánnyal, és együtt vetik bele magukat a tutiba. Neonfények, KGST-piac, elvtársurak, 1989. Nosztalgia.

A Kövek a sáncra (Duna, 21.50) című lengyel történelmi kalandfilm második világháború idején történt eseményeket dolgoz fel, melyekben néhány igen merész lengyel srác tör borsot a megszálló nácik orra alá, majd később, a lengyel ellenállásban folytatva ugyanezt, immár felnőtt módra, életre-halálra (a képen jelenet a filmből). Légy résen! (Én nem voltam, mert még nem láttam ezt a filmet.)

Clint Eastwood, az ízig-vérig konzervatív, hithű republikánus és feltétlen amerikai hazafi ma este ismét a tömeges migráció által keltett társadalmi méretű idegengyűlölet témájában ad elő. A Gran Torino (Viasat3, 20.55) nem túlzás: remekmű. Még nekünk, magyaroknak is tud újat mutatni, pedig -úgy hisszük- “migráncstémában” a világot is mi oktatjuk. (Bővebben)

Egy nem egészen sima (több halálesettel járó, veszett menekülésbe forduló) rablás történetét dolgozza fel a Kelepce (Film Mánia, 21.00) című thriller, melyben a bűntettet elkövető testvérpár (Olivia Wilde és Eric Bana) olyan helyzetbe (egy ismeretlen család –Sissy Spacek, Kris Kristofferson és Charlie Hunnam– hálaadásnapi vacsorája) kerül, melyben a kiutat egymás elárulása jelenti. Izgalmas kis (tehát nem “nagy”) mozi.

Rejtett kincs ma estére a svéd Koronaékszerek (Filmbox, 21.00). Ella Lemhagen 2011-es drámája egy különös mese, mely két elcserélt csecsemő születésének tragikomikus zűrzavarából szürreális érzelmi hullámvasúton hömpölyög át évtizedeken keresztül a meghökkentő, nyugtalanító, egyben katartikus végkifejletbe. Az egyik csecsemő szegény családba születik, míg a másik nagyon gazdagba – és így tovább. Nagy ívű, fantáziadús, remek film. (A képen jelenet a filmből.)

Énekelhetjük aztán azt is újra, hogy csokko-csokko, Csokoládé (Filmcafe, 21.00), ó, szinyóra, vegyen magának egyet… – bár itt éppen Juliette Binoche főzi meg magának Johnny Deppet Lasse Hallström nagy sikerű szerelmes filmjében, melynek romantikus fősodra azért lemossa a leplet az önámító, álszent farizeusokról is. Tényleg cuki film, ha nem láttuk volna még…

Megpróbálkozhatunk A csendestárssal (Filmcafe, 21.00) bár én Whoopi Goldberget csak jó nagy idézőjelek között bírom elviselni. Nagyjából a Tőzsdecápák női kiadásáról van szó. Nem nagy durranás a film, amolyan agytekervényeket békén hagyó típusú mozi – de lehet, hogy éppen egy effélére van ma este szükségünk.

Később, a Derült égből szerelemben (SuperTV2, 22.20) viszont Jennifer Aniston villogtatja kökényszín szemeit – Aaron Eckhartra… Vagyis nem. Aaron egy sikeres írót alakít, aki saját példáján okulva írta meg legfrissebb bestsellerét, mely a gyászról szól. Értelemszerűen, gondolni sem tud a szerelemre… Jennifernek eközben elege van a férfiakból (nyilván saját példájából építkezve), és itt kezdődik a történet…

Nem véletlenül hajaz címében Dan Trachtenberg bemutatkozó rendezése J.J. Abrams 2008-as Cloverfield című produkciójára, amiben Abrams szintén egy “nyeretlen kétévessel”, Matt Reevesszel vitette el a balhét (és csinált filmtörténelmet). A Cloverfield Lane 10 (Mozi+, 23.00) is egy (természetesen fiktív) földön kívülről érkező katasztrófa földlakókra gyakorolt pszichológiai hatásaival foglalkozik (főszerepben az igen meggyőzően alakító Mary Elizabeth Winsteaddel – lásd a képen), mivel azonban láttuk már a korábbi filmet, joggal sejthetjük, hogy mi okozza a film cselekményében elmesélt történéseket. Így, ha történetesen nem igazolódna be sejtésünk, azért lennénk morcosak, ha meg igazunk van (merthogy elspoilerezhetem: igazunk van), akkor azért. Viszont ne legyünk morcosak, mert a film tényleg érdekes. (Bővebben)

A ma már élemedett korú Kelly hőseiben (AMC, 20.00) a háború vicces oldala domborodik ki, avagy mixeljünk össze egy klasszikus szajréfilmet egy háborús kalandkomédiával. “Te jobbra mész, te meg balra, középen pedig én vagyok a csúúúcs!” – mondja a kép bal oldalán látható ipse (Donald Sutherland). Jobbra a címszereplő (Clint Eastwood). Ez a film például bizonyíték lehet arra, hogy egy jó filmet akármennyiszer meg lehet nézni.

Később egy utópikus, szép és kényelmes világban találhatjuk magunkat Spike Jonze filmje által. A nő (Sony Max, 20.40) című, 2014-ben 5 Oscarra jelölt (s a legjobb forgatókönyvért egyet is be is gyűjtő) filmben az élet békésen és jólétben folydogál, minden mosolygósan kényelmes, idillien pasztellszínű. Theodore (Joaquin Phoenix) is jól megél munkájából, kézzel ír és leveleket fogalmaz, majd nyomtat számítógépén mások helyett, akiknek imponál, ha ilyeneket kapnak, ilyeneket küldenek, de ők maguknak ehhez már nincs meg a “hozzáférésük”. Theodore azonban boldogtalan, hiszen a közelmúltban szakított kedvesével, hiába, békés jólét még nem garantálja önmagában a biztos, boldog és kielégítő párkapcsolatot – eddig, ugyanis kijött egy új operációs rendszer, amelynek mesterséges intelligenciája képes tanulni, képes érzelmeket megélni, valódi virtuális társként működni. Képes egy test nélküli, önálló, érző, szerető és szeretetre vágyó személyként létezni – aki alkalomadtán ugyanúgy faképnél tud hagyni, mint egy élő, hús-vér nő… (Bővebben)

A Szárnyas fejvadász 2049 (Viasat3, 21.00) egy legendás film lenyűgöző képekben tobzódó, de kissé közepes folytatása. A filmet teljes egészében Magyarországon forgatta -az amúgy rendkívül tehetséges- Dennis Villeneuve. (Bővebben)

Ugyanekkor Családi üzelmekkel (Cool, 21.00) is tölthetjük az estét. A többszörös szereptévesztésekkel operáló, igen rázós, de azért éppen eléggé szórakoztató történet egy kamucsalád körül zajlik, szolidan elrajzolt karakterekkel. Jason Sudeikis és Jennifer Aniston, a két hajdani sorozatsztár simán elviszik a balhét a hátukon, ráadásul még saját, hajdani karakterüket is megmosolyogják.

Amerika mítoszának egyik legfontosabb tartópillérei a hétköznapi hősök. A veterán Clint Eastwood -ennek megfelelve- a tőle elvárható precizitással alkotja meg a Sully – Csoda a Hudson folyón (AXN, 21.00) című filmben a repülőgépét 155 utassal vészhelyzetben a jeges Hudson-folyóra leszálló Chesley Sullenberger kapitány legendáját. Perfekt, tulajdonképpen hibátlan film, mely elegánsan reprodukálja a szerencsés végű repülőgép-szerencsétlenség körülményeit, Tom Hanks (és Eastwood) pedig sikerrel teremti meg a hőst Sully alakjában – aki itt is, és a valóságban is szerény, de szakmáját magas szinten űző átlagember.

Egy bűnös viszony történetét meséli el a Kizárólag öttől hétig (m2, 21.05) című film, melyben egy kétgyermekes diplomatafeleség (Bérénice Marlohe) áll a címben említett időtartamra egy fiatal író (Anton Yelchin) rendelkezésére. A röpke kétórásra méretezett nexus -érthetően- nincs örök időkre ítélve, buktatók erdején kell átvergődnie a szerelmeseknek. (Passz.)

Ron Fricke már jó néhány káprázatos természettablót (pl. Baraka) készített saját készítésű, 75 mm-es kamerájával a téma iránt fogékony, jobbára elhivatottan környezettudatos nézők millióinak lelki és szellemi táplálékául. Ezúttal a hindu, buddhista és más keleti filozófiák egyik központi kérdését járja körül Samsara – A lét örök körforgása (Duna, 22.55) című aktuális kérdéseket felvető és elgondolkodtató, emellett rendkívül látványos filmesszéjében. (Bővebben)

A régi hollywoodi recept szerint kisgyermekkel (és kis állatokkal) bármit el lehet adni. Azt nem tudom, hogy Steve Martin önmagában mennyire lehet kevés egy filmhez, a lényeg viszont az, hogy A sors kegyeltje (Sony Max, 20.00) című maxicukiság egész biztosan nem működne csak Martin szerepeltetésével. Nem azért, mert a sors kegyeltje egészen biztosan nem lehet egy külvilágot életéből kizáró, a köznapi értékeket maga mögött hagyó magányos remete, hiszen lehet, ha az a boldogságot éppen ebben a létformában találja meg, hanem azért, mert a külvilág (értsd ezalatt: a nézőközönség) nem sok szórakoztatót lát azon, hogy egy morózus férfi a világ végén sodorgatja szakállát. Itt jön azonban a képbe váratlanul a már említett kisgyermek – a történet a továbbiakban a hollywoodi recept szerint zajlik, célpont a szív. Össztűz.

Nem a klasszikus Pán Péter-sztori az Én, Pán Péter (Filmcafe, 21.00), hanem annak keletkezése, valamint írójának élete köré szőtt elbűvölő történet, igen komoly sztárparádéval (Kate Winslet, Johnny Depp, valamint Julie Christie és Dustin Hoffman).

Ridley Scott sok Oscarra jelölt története, a Mentőexpedíció (SuperTV2, 21.00) amolyan marsbeli robinzonád, Péntek, azaz itt&most marslakó nélkül – viszont Matt Damonnal. Látványos, izgalmas film, fantasztikus filmnek viszont túl tudományos. Annyira, hogy bár a cselekmény fősodra szinte mindvégig az űrben, illetve a Marson játszódik, minden teljesen reális, legalábbis a tudomány mai állása szerint. Vicces látni viszont a budapesti MÜPÁ-t kínai űrközpontként, a magyar stáb -merthogy a film nálunk forgott- jól dolgozott.

A Valentin nap (RTL II, 21.00) című filmecske ma egy picit el van tévedve aktualitását illetően, ám a rózsaszín szívecskék özönére mindig akad vevő. A sok-sok kis egymásba kapcsolódó, vagy éppen egymás mellett elsikló -hullámzó színvonalú- történet szereplői szerelmesek, szerelmesek voltak, vagy éppen szerelmesek lettek a címbeli napon. Sztárerdő, Alba és Biel Jessicától Hathaway Anniig és Roberts Juliig, és Kutcher Ashtontól Lautner Tayloron át Cooper Bradley-ig.

Jacques Doillon nem sztorikat mond el a nagy szobrászról Rodin – Az alkotó (Duna, 21.40) című életrajzi filmjében, hanem annak személyiségét (Rodin szerepében Vincent Lindont láthatjuk – lásd a képen), hogy úgy mondjam, művészi lelkületét próbálja meg érzékeltetni, illetve azt, amit művészete hozott a szobrászatba, az egyetemes kultúrába. (Bővebben)

A bakancslista (RTL Klub, 21.45) című filmnek a megtekintése ott kell legyen mindenkinek a bakancslistáján. A lélekemelő történet két főszereplője Morgan Freeman és Jack Nicholson, akik itt éppen halálos beteget játszanak, akik azért még nem teljesen adták fel. E film a könnyedebb részén ragadja meg a könyörtelen elmúlás komor témáját.  (Bővebben)